Milyenfajta szórakozást választasz?
EGYFELŐL helyes, ha kiegyensúlyozott nézetünk van a szórakozásról. De egészen más dolog kimutatni ezt a kiegyensúlyozottságot a szórakozás megválasztásánál. Nem nehéz belátnunk: a szórakozásnak megvan a maga helye az életünkben, ám a szórakozás zömmel értéktelen, s egyszerűen csak fölösleges időpazarlás. Mégis naponta döntenünk kell e kérdésben — és ez korántsem olyan könnyű.
Amint már láttuk, a szórakoztatóipar gondoskodik arról, hogy ne legyen könnyű döntenünk. Elképesztően gazdag a kínálata, de a Biblia már évezredek óta megadja a szükséges útbaigazítást a becsületes szívű embereknek. A modern technika nem tette elavulttá ezeket a bibliai alapelveket; ellenkezőleg, napjainkban, ezekben a zűrzavaros időkben még inkább hasznosaknak és szükségeseknek bizonyultak, mint bármikor azelőtt. Lássuk, hogyan alkalmazhatjuk ezeket az alapelveket a gyakorlatban, amikor a szórakozás kétféle veszélye — a tartalom és a szórakozásra szánt idő — egyszerre fennforog.
Mik a Biblia irányelvei?
Egy fiatal öngyilkosságot követett el. Kiderül, hogy azért lett öngyilkos, mert teljesen átadta magát a heavy-metal rockzenének, amely az öngyilkosságra buzdította. Egy 14 éves lány úgy megveri édesanyját, hogy az belehal a verésbe, és úgy tűnik, hogy ő is a heavy-metal zene megszállottja. Egy 15 éves fiú megöl egy nőt; ügyvédje állítása szerint a fiú olyan filmek hatása alatt állt, amelyek kínzásokat ajánlottak áldozatuk megrettentetésére. Ahol megnyílik egy mozi gengszterfilmek bemutatására, ott máris kitör a fiatal fiúkból álló bandák között a háború, mindjárt a filmszínház helyszínén, a jegyért való sorbaállás közben.
Nem vitás, nagy hatással lehet ránk, hogy milyen tartalmú szórakozást választunk magunknak. Egyes szakértők talán azzal utasítják el a fenti beszámolókat, hogy ezek csak elszigetelt és nem általános jelenségek. De a bibliai alapelvek közvetlenül a válság gyökerére utalnak. Vegyük például a következő mély értelmű szavakat: „A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol” (Példabeszédek 13:20). Nemde pont idesorolható némelyik szórakozás — azaz ostoba és erkölcsi téren érzéketlen egyénekkel jár, illetve társul az abban résztvevő? Hasonlóképpen szól az 1Korinthus 15:33. verse: „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” Ezek nem homályos, többféleképpen is érthető versek. Egyetlen más véleményen lévő szakértő sem tud az ellenkezőjére statisztikai adatokat felhozni. Az emberi természet lényegéről van szó. Ha rendszerint erkölcsileg züllött emberekkel társulunk, saját szokásaink is elferdülnek, s ennek kárát látjuk.
Ezek az alapelvek jól beválnak, akár sportról, filmekről, tévézésről, vagy akár zenesztárok bálványozásáról van szó. Bár a sztárok gyakran az erőszakot vagy az erkölcstelenséget dicsőítik mind az előadott darabjaikban, mind a személyes életükben, rajongóik — különösen a fiatalok — úgy tűnik, ennek ellenére szent áhítattal csüngnek rajtuk. A The European című újság nemrég megjegyezte: „Szociológusok arra utalnak, hogy a mindinkább elvilágiasodó társadalomban a popsztárok kezdik betölteni azt a szerepet, amelyet egykor a vallás játszott a fiatalok életében.” De figyeljük meg, mit mond a Zsoltárok 146:3. verse: „Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!” A Példabeszédek 3:31 is ezt mondja: „Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és neki semmi útát ne válaszd.”
Egy másik kulcsfontosságú alapelv: Amikor a keresztények döntenek, döntéseiknél mindig figyelembe veszik, hogy azok milyen hatással lesznek nemcsak rájuk, hanem másokra is a keresztény gyülekezetben, beleértve azokat is, akik érzékenyebb lelkiismerettel rendelkeznek (1Korinthus 10:23–33). Kedvező megközelítésből nézve a dolgot, a bibliai alapelvek abban is segítenek, hogy olyan irányadó mértékeket állítsunk fel a szórakozásra, amelyből biztonsággal választhatunk. Pál apostol ezt tanácsolta: „Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok” (Filippi 4:8).
Évszázadok óta ezek az alapelvek vezették Isten népét. Az ősi Rómában élő keresztényeknek nem volt szükségük olyan törvényre, amely pontosan megmondta volna, hogy a gladiátorjátékok — a vele járó öldökléssel és szadizmusssal — nem helyénvaló szórakozási forma a keresztényeknek. Ők egyszerűen a fenti alapelveket alkalmazták és ez megvédte mind őket, mind a családjukat, mind pedig a gyülekezetet.
Hogyan válasszunk?
Az őszinte keresztények ma is ezt teszik. A szórakozás megválasztásánál először is azt nézik, mennyire erkölcsös. Hogyan? Nos, még mielőtt megvásárolnának egy hanglemezt, megnézik annak borítóját. Miként reklámozzák a zenét? Elferdült értékeket propagál-e a borító? Például gyűlöletet? Lázadást? Ádáz haragot? A szexet és a nemi csábítást? Néha mellékelve van a dalszöveg is és máris ellenőrizni lehet a tartalmát. Hasonlóképpen a könyvek borítólapjai is gyakran összegzik a könyv tartalmát, és időnként beszerezhető a könyvről megjelent könyvismertetés is. A filmekkel kapcsolatban is gyakran jelennek meg filmkritikák helyi folyóiratokban és újságokban. Egyes országokban a filmeket csillagokkal szokták jelölni útmutatóként arra, melyik korosztálynak tanácsos megtekinteni. Természetesen, ha még a mai erkölcsileg lesüllyedt világ is némelyik szórakozást kifejezetten erotikusnak, erkölcstelennek vagy erőszakosnak találja, nehéz elképzelni, hogy egy keresztény a zsinórmértékeit ennyire alacsonyra tegye és készséggel beengedje ezeket az elméjébe s a szívébe.
Másrészt, a bölcs Salamon király valamikor erre figyelmeztetett: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Prédikátor 7:16). Nagyon könnyű a szórakozás terén az önigazolás csapdájába esni. Előfordulhat, hogy komolyan vesszük az előttünk álló döntést, gondosan és imateljesen mérlegeljük a bibliai alapelveket. Másoknál viszont, akik ugyanezen alapelvek szerint élnek, talán azt tapasztaljuk, hogy másképpen döntenek. Midenesetre ne engedjük, hogy ez megfosszon örömeinktől. Mindannyiunknak saját döntéseinkért kell a felelősséget vállalnunk (Galátzia 6:4).
Mennyi számít túl soknak?
A világ értékrendszere elképesztően különböző, amikor annak megítéléséről van szó, mit tekintsen elsőnek a szórakozás terén. Például a Parks & Recreation szakmai lapban nemrég egy vezércikk a kikapcsolódást „az élet sava-borsának” nevezte. Hasonlóképpen a The New York Times Magazine a szombat estékről, a kikapcsolódás kedvelt időszakáról ezt mondta: „Ha összeszámláljuk, életünkben sokkal több a hétköznap, mint a szombat este; mégis a szombat este az egyik olyan dolog, amiért érdemes élni.” Egyes szociológusok a világ leggazdagabb országaiban úgy érvelnek, hogy a jelen társadalom a szabadidőre épül, na meg a vallásra, amely maga is egyfajta szabadidős tevékenység.
A keresztények nem lepődnek meg, amikor azt látják, hogy az emberek ennyire a nem helyes dolgoknak adnak elsőbbséget. A Biblia jóval ezelőtt megjövendölte, hogy ezekben a kritikus „utolsó napokban” lesznek az emberek „magukat szeretők . . ., inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2Timótheus 3:1–4). A bibliai alapelvek azonban segítenek nekünk, hogy életünkben az igazán fontos dolgoknak adjunk elsőbbséget. Ahogyan Jézus is mondta: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből” (Márk 12:30). Isten népének életében tehát a legfontosabb az Isten iránti szeretet. És ahelyett, hogy a keresztény prédikálószolgálat csupán szabadidős tevékenységre korlátozódna, ennek adnak elsőbbséget minden mással szemben. Még a világi munkájuk is ezt a létfontosságú életpályát van hivatva biztosítani (Máté 6:33).
Ha tehát egy kereszténynél felmerül a szórakozás lehetősége, azt kell mérlegelnie, mennyi időt vesz el tőle, és mennyire tudná idejét hasznosabbra fordítani (Lukács 14:28). Ha a szórakozás fontos dolgoktól, péládul a személyes és a családi bibliatanulmányozástól, vagy a hittestvérekkel töltendő időtől és a keresztény prédikálószolgálattól, vagy egyéb családi kötelezettségektől vonna el időt, akkor nem érdemes ilyen áron is a szórakozás mellett dönteni.
Amiről választásod tanúskodik
A szórakozásra szentelt idő erőteljesen feltárja, mit tartunk életünkben fontosnak; a szórakozás fajtájának megválasztása viszont erkölcsünkről és önátadásunk mélységéről ad igazi képet. Döntésünk a körülöttünk élő emberek előtt azt árulja el, miféle emberek vagyunk, mik az igazi értékeink. Választásunk rámutat majd a barátaink, a családunk és a gyülekeztünk előtt, mennyire vagyunk kiegyensúlyozottak vagy merevek, következetesek vagy képmutatók, igazak vagy önigazak.
Engedd, hogy döntéseid minősítsenek téged és a családtagjaidat is, miközben a Teremtő előtt állsz, aki valamennyiünk szívét és indítékait megítéli. A Zsidók 4:13 ezt mondja: „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szemei előtt. Neki kell majd számot adnunk” (Ökumenikus fordítás). Csak Isten ismeri a választ a téma mélyén rejlő kérdésre: Csakugyan engedjük-e, hogy az élet minden területén Isten alapelvei vezessenek?
[Kép a 8. oldalon]
A szórakozás, amelyet választasz, sok mindent elárul rólad és családodról
[Kép a 9. oldalon]
Elég óvatos vagy-e azzal kapcsolatban, amit nézel, hallgatsz és olvasol?