Gyermekek Kincs vagy felelősség?
A CSALÁDTERVEZÉS ügye szorosan összekapcsolódik azzal, amit gyakran demográfiai robbanásnak neveznek. Az emberiség történelmének jelentős részében a népesség növekedése viszonylag lassú volt; az elhalálozások száma közel azonos volt a születések számával. Végül 1830 táján a föld lakóinak száma elérte az egymilliárdot.
Ezután az orvosi és tudományos eredményeknek köszönhetően kevesebben haltak meg betegség következtében, és ez különösképpen a gyermekkori betegségekre igaz. 1930-ban a földön 2 milliárd ember élt. 1960-ra ez a szám 1 milliárddal növekedett. 1975-ig újabb 1 milliárd adódott hozzá. 1987-re a föld népessége elérte az 5 milliárdot.
Más oldalról megközelítve a témát elmondhatjuk, hogy jelenleg bolygónk lakóinak száma percenként 170 fővel növekszik. Ez naponta mintegy 250 000 embert jelent, ami egy jókora város lakosságának felel meg. Végeredményben évente több mint 90 millióval növekszik a föld népessége, s ez annyi, mint Kanada lakóinak háromszorosa, és elegendő lenne egy újabb Mexikó benépesítésére. E növekedés 90 százaléka a fejlődő országokban következik be, ahol a világ mostani lakóinak 75 százaléka él.
Aggódó kormányzatok
De miért buzgólkodnak a kormányzatok azon, hogy a népszaporulatot családtervezés által korlátozzák? Dr. Babs Sagoe, az ENSZ Népesedési Alapja által indított Nigériai Nemzeti Program tisztviselője egy egyszerű példával válaszol a kérdésre, amely — figyelmeztetése szerint — túlságosan leegyszerűsít egy bonyolult és vitatott helyzetet. Ezt mondja:
’Tegyük fel, hogy egy farmernek 4 hektár földje van. Ha tíz gyermeke van és egyenlően felosztja közöttük a földet, akkor mindegyiknek 0,4 hektár jut. Ha ezeknek egyenként újabb tíz gyereke van és ők is egyenlően felosztják a földet, akkor csak 0,04 hektár jut mindegyiknek. Világos, hogy ezek egyike sem lesz olyan jómódú, mint a nagyapjuk, akinek 4 hektár földje volt.’
Ez a szemléltetés megvilágítja a viszonyt, amely a növekvő népesség és a véges földterület, valamint annak korlátozott erőforrásai között fennáll. Miközben a lakosság egyre gyarapszik, a fejlődő országok csak nagy küzdelem árán tudnak megbirkózni a jelenlegi helyzettel. Vizsgáljunk meg néhány nehézséget!
Erőforrások. Ahogy egyre több az ember, egyre több erdőre, termőterületre, termőtalajra és tiszta vízre van szükség. Az eredmény? A Populi magazin így panaszkodik: „A fejlődő országok . . . gyakran arra kényszerülnek, hogy kiszipolyozzák nemzeti erőforrásaikat, amelyektől jövőbeni előrehaladásuk függ.”
Infrastruktúra. Ahogy a népesség növekszik, úgy jelent egyre nagyobb nehézséget a kormányzatok számára megfelelő lakások, iskolák, utak, valamint egészségügyi felszerelések és szolgáltatások biztosítása. A súlyos adósságok és a fogyatkozó erőforrások kettős terhe alatt rogyadozó fejlődő országok nyomasztó gondok közepette kénytelenek kielégíteni a jelenlegi lakosság igényeit, nem is beszélve a későbbi növekedésről.
Foglalkoztatás. Az ENSZ Népesedési Alapjának Population and the Environment: The Challenges Ahead című kiadványa kijelenti, hogy a fejlődő országokban a munkaképes lakosságnak már 40 százaléka jelenleg is munkanélküli. A harmadik világ egészét tekintve több mint 500 millió ember munkanélküli vagy nem kielégítően foglalkoztatott. Ez a szám közel azonos az ipari országok teljes munkaképes lakosságának számával.
Az arány további romlásának megakadályozása érdekében a fejlődő országokban évente több mint 30 millió új munkahelyet kell teremteni. Azok, akiknek szükségük lesz ezekre a munkahelyekre, már élnek — ők a mostani gyerekek. Szakértők úgy gondolják, hogy a nagymérvű munkanélküliség belviszályhoz, fokozódó szegénységhez és a természeti erőforrások további pusztításához vezethet.
A legkevésbé sem lehet csodálkozni azon, hogy egyre több és több fejlődő nemzet törekszik a családtervezés bevezetésére. A brit Lancet című orvosi folyóirat egyik vezércikke a következőket jegyzi meg a reánk váró dolgokra vonatkozóan: „Az egyre növekvő népesség nyomása főként a világ szegényebb országaira korlátozódik, rettenetesen megnehezítve a rájuk váró feladatokat . . . Milliók élik majd le életüket iskolázottság nélkül, munka nélkül, rossz lakáskörülmények között, alapvető egészségügyi, szociális és közegészségügyi szolgáltatások nélkül, és a fent említett bajok legfőbb oka a népesség ellenőrizetlen növekedése.”
Aggódó családok
A célok kitűzése és nemzeti családtervezési programok beindítása csak az egyik dolog, a közösség meggyőzése a másik feladat. Sok társadalomban a nagy család hagyománya még mindig komoly erő. Jó példa erre, ahogyan egy nigériai asszony reagált a kormányzatnak a születések számának csökkentését célzó erőfeszítéseire: „Én vagyok a legfiatalabb édesapám 26 gyermeke közül. Fivéreim és nővéreim mindegyikének 8—12 gyereke van. Vajon pont én legyek az, akinek kevés gyermeke van?”
Mindazonáltal az ilyen nézőpont már nem annyira elterjedt, mint korábban volt, még Nigériában sem, ahol egy asszonynak átlagosan hat gyermeke van. Tekintettel az emelkedő árakra, millióknak okoz komoly nehézséget a család élelmezésének és ruházkodásának biztosítása. Sokan tapasztalatból tanulták meg a joruba közmondás igazságát: „Ọmọ bẹẹrẹ, òṣì bẹẹrẹ” (körülbelül: Sok gyermek kiadós szegénység).
Sok házaspár ismeri fel a családtervezés előnyeit, de mégsem cselekszenek azzal összhangban. Az eredmény? Az ENSZ Gyermekvédelmi Alapja The State of the World’s Children 1992 című kiadványa szerint a fejlődő országokban megközelítőleg minden 3 terhesség közül 1 nemcsak, hogy nem tervezett, de egyenesen nemkívánatos.
A családtervezés életeket ment
A gazdasági nehézségektől eltekintve, az anya és gyermekének egészsége a legfőbb ok, amiért fontolóra kell venni a családtervezés kérdését. „A terhesség hazárdjáték és a szülés élethalálharc” — mondja egy nyugat-afrikai közmondás. A harmadik világban minden évben félmillió asszony hal meg a terhesség alatt vagy szülés közben, egymillió gyermek marad anya nélkül, és hozzávetőleg öt-hét millió asszony szenved egészségkárosodást vagy válik nyomorékká gyermekszülés következtében.
Nem minden asszonynak kell a fejlődő országokban ezekkel a kockázatokkal szembenéznie. Ahogy a bekeretezett szövegrészből kiderül, azok a nők vannak főként veszélyben, akik túl sok gyermeket szülnek túl korán vagy túl gyakran, esetleg túl későn. ENSZ források úgy vélik, hogy a családtervezés megelőzhetné e tragédiák egynegyedét vagy egyharmadát, és elejét vehetné többmilliónyi maradandó károsodásnak.
De hát a többmilliónyi élet megmentése nem vezetne megint csak a népesség növekedéséhez? Meglepő, de sok szakértő szerint nem. „Úgy gondolhatnánk — mondja a Human Development Report 1991-es kiadása —, hogy ha több gyermek marad életben, akkor a népesedési helyzet rosszabbra fordul. De pont az ellenkezője igaz. A születési arány csökken, mihelyt a szülők biztosak abban, hogy gyermekeik életben maradnak.”
Mégis sok millió asszony — különösen a szegény országokban — továbbra is gyakran hoz gyermeket a világra. Miért? Azért, mert társadalmuk elvárja tőlük, mert a gyermekek nagy száma növeli a lehetőséget, hogy néhány életben marad, és mert talán nem tudnak a családtervezésről, vagy nincsenek meg az ehhez szükséges eszközök és szolgáltatások.
Ám sok nagycsaládos anya nem is tudná másképp elképzelni az életet. Számukra minden gyermek isteni áldás.
[Kiemelt rész a 6. oldalon]
Veszélyeztetett terhesség a harmadik világban
Túl korán: A terhesség alatt és a szülés közben bekövetkező halálesetek kockázata háromszor nagyobb a 15—19 éves nők esetében, mint 20 és 24 év közötti nőknél. A tizenéves anyák gyermekei esetében nagyobb annak a valószínűsége, hogy meghalnak, továbbá koraszülöttek lehetnek, vagy a kívánatosnál kisebb súllyal születhetnek.
Túl gyakran: A szülések között eltelt idő nagymértékben befolyásolja a gyermek életben maradási esélyeit. Az előző szülés után két éven belül született gyermek esetében 66 százalékkal nagyobb a csecsemőkori elhalálozás veszélye. Ha mégis sikerül életben maradniuk, akkor is nagyobb a valószínűség, hogy visszamaradnak a testi fejlődésben vagy szellemi fejlődésük vall kárt. Minden öt csecsemőhalál közül egy megelőzhető lenne, ha több idő telne el két szülés között. A három év vagy ennél nagyobb korkülönbség rejti a legkisebb kockázatot.
Túl sok: Négynél több gyermek kihordása megnöveli a terhességgel és a szüléssel járó veszélyeket főleg akkor, ha az előző gyerekek esetében a szülések között nem volt meg a szükséges két évnél hosszabb idő. Négy terhesség után nagyobb a valószínűsége, hogy az anya vérszegény lesz, hajlamosabb a vérzésre, és nagyobb annak a veszélye, hogy a gyermek születési rendellenességekkel jön a világra.
Túl későn: A 35 év feletti nők esetében ötször nagyobb a terhesség alatt vagy szülés közben esetleg bekövetkező halál kockázata, mint a 20—24 éves korosztálynál. Az idősebb anyától született gyermekekre is nagyobb mértékben leselkedik az elhalálozás veszélye.
Források: Egészségügyi Világszervezet, ENSZ Gyermekvédelmi Alapja és az ENSZ Népesedési Alapja.