Figyeljük a világot
Visszatérőben a fertőző betegségek
„A fertőző betegségek veszélye korántsem múlt el. Sőt súlyosbodik — mondja Robert Shope, a Yale Egyetem tanára, az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája által kiadott jelentésben. — Ha nem teszünk komoly erőfeszítéseket e betegségek megfékezésére, újabb olyan válságos helyzetek adódhatnak elő, mint amilyen a HIV-világjárvány, vagy amilyen az 1918—1919-es spanyolnátha volt.” Négy betegség szinte „a nemlétből bukkant fel váratlanul, rengeteg szenvedést és halált hozva magával” — fűzte hozzá Joshua Lederberg, aki a jelentést előkészítő bizottságban Shope elnöktársa volt. Az alábbi betegségekről van szó: olyan tuberkulózisról, amely nem reagál az antibiotikumos kezelésre, az AIDS-ről, a Lyme-kórról és a streptococcus-fertőzés egy új halálos kimenetelű válfajáról. Bár sok gyógyszert és antibiotikumot kísérleteztek az elmúlt 30 évben, a mikrobák rezisztensekké váltak velük szemben többféleképpen is. Például a baktériumok ki tudják cserélni genetikai anyagukat, többek között az antibiotikumokra rezisztens géneket is. Főleg kórházak, napközi otthonok és a hajléktalanok menhelyei lettek a melegágyai azoknak a fertőző betegségeknek, amelyek nem reagálnak a gyógyszerekre. A megnövekedett nemzetközi turizmusnak köszönhetően földünkön mindenütt terjednek a „gyógyszerekre rezisztens mikrobatörzsek”. A New York-i Albert Einstein Orvostudományi Egyetem kutatója, Barry Bloom ezt mondja: „Ami a fertőző betegségeket illeti, nincs olyan hely és nincs olyan személy, aki ne lenne kitéve valamilyen módon e fertőző betegségek veszélyeinek.”
Erőszakos bűncselekmények Kanadában
„Véleményed szerint Kanada békés hely? Gondold át újra!” — írja a The Toronto Star. — Az Egyesült Államok után „Kanada a második helyen áll a nyugati világban az erőszakos bűncselekmények tekintetében”. Egy nemzetközi kutatómunka szerint Kanadában az erőszakos cselekmények kétszer-háromszor gyakoribbak, mint Nyugat-Európában, ahol viszont háromszor több erőszakcselekmény fordul elő, mint Japánban. Az utóbbi évtizedekben Kanadában megkétszereződött, sőt megháromszorozódott a bűncselekmények száma. Vancouver, Edmonton és Ottawa vezetnek e téren. Sorrendben ezután London, Ontario következik, majd Toronto és Montreal követi őket. Az Ottawai Egyetem kriminológusa, Irvin Waller szerint az erőszakcselekmények még súlyosabbá válhatnak, ha nem tesznek valami konkrét intézkedéseket a társadalmi bajok fő okai ellen, például a szegénység, a lakáshiány, az elhagyatottság, a munkanélküliség és a drogfüggőséget előidéző szerekkel való visszaélés kiküszöbölésére.
Pásztorszimfóniák
Japánban a tehenészek hatásosabb és időkímélőbb módot kerestek a domboldalokon rosszul belátható helyeken legelésző tehenek összeterelésére. E célból kísérleteket végeztek, hogyan lehetne zeneszóval összeterelni a teheneket. 13 napon át a japán Haru no Ogawa (Csermely tavasszal) című dallamot játszották 16 tehénnek naponta kétszer vagy négyszer, minden alkalommal 3 percig. Rögtön ezután a tehenek a kedvenc takarmányukat kapták. A téli szünet után, amely alatt borjaztak, tíz „kiképzett” tehenet kihajtottak a legelőre, de velük volt 9 borjú is. Ugyanezt a dallamot játszották nekik ismét. „Kettő perc múlva — szól az Asahi Evening News tudósítása — az egész tehéncsorda megérkezett, egybeterelte őket a zene, amelyet már mintegy négy hónapja nem hallottak”.
Gondosan őrzött orvosi titkok
A dán orvosok egyik leggondosabban őrzött titkát tárta fel Margareta Mikkelsen konzultáló orvosnő. Elmondta, hogy azok az orvosok, akik az öröklött betegségeket tanulmányozzák betegeiknél, rendszerint úgy találják, hogy a gyermek apjaként megnevezett férfi a kromoszóma-összeférhetetlenség miatt nem lehet a gyermek természetes apja. A Süddeutsche Zeitung szerint Dániában az apák 5—8 százaléka nem biológiai apja gyermekeiknek. Ez azt jelenti, hogy évente a 60 000 születésből legalább 3000 gyermek születik házastársi hűtlenségből. A férfiaknak azért nem akarják tudomására hozni ezt a felfedezést, nehogy a családi élet felboruljon.
„A tragédia netovábbja”
Nemrégen az Egészségügyi Világszervezet és a Nemzetközi Kutatási és Segélyközpont rendezésében megszervezett szemináriumon „egy hosszú listát adtak közre azokról a borzalmakról, pazarlásokról és hihetetlen tévedésekről, amelyekben a vétkesek rendszerint a nagy nemzetközi segélyszervezetek voltak” — mondja az Economia, a Corriere della Sera újság melléklete. Ez a lista tartalmaz diétás édességeket, amelyeket az éhség sújtotta Etiópiának küldtek; nyári sátrakat, amelyeket Anatóliába (Törökországba) küldtek a földrengés után olyan helyekre, ahol hőmérő higanyszála mínusz 12 fokot mutatott; lejárt orvosságokat és hűtőtárolást igénylő oltóanyagokat, amelyeket olyan helyekre küldtek, ahol nem volt villanyáram. A segélyezésre szánt áruk gyakran kiosztatlanul hevernek a raktárakban vagy nem jutnak el azokhoz, akiknek leginkább szükségük lenne rá. Miért fordulnak elő még mindig ilyen durva hibák? Az Economia ezt írja: „A nemzetközi segélyek látható, sőt ha lehet, látványos sikerekre törekszenek.” Azt is mondja: „A közvélemény ezt igényli, így nem számít, ha mindez szinte mindig csupán pénzkidobás.” Szakértők ezt „a tragédia netovábbjának” nevezik.
Gyilkos algák
A vizek fokozódó szennyezettsége kedvezően hat a mérgező algák elszaporodására, ami világszerte kipusztulással fenyegeti a halakat — mondják a tudósok. Az International Herald Tribune-ben megjelent tudósítás szerint az ostoros moszatok bizonyos fajtája (egyfajta algatípus) olyan mérget termel, amely elpusztítja a halakat. Nyéllel a halhús darabjaihoz tapadnak, amelyen keresztül emésztőnedvet választanak ki, amely cseppfolyóssá teszi a húst, mielőtt azt beszívnák. Ilyen nagyobb halpusztulást vizsgálva a kutatók 175 000 páncélos ostorost találtak egyetlen teáskanálnyi vízben. Már 1500 páncélos ostoros jelenléte egy teáskanálnyi vízben elegendő ahhoz, hogy az akváriumokban a halak kipusztuljanak. A páncélos ostorosok gyakran úgy jutnak új területekre, hogy a hajókból a ballasztvizet a tengerbe engedik.
A papok körében is növekszik a válás
„Németországban minden harmadik házasság válással végződik” — jegyzi meg a The German Tribune. És ezzel egyezően a „protestáns lelkészek között is egyre több a tönkrement házasság”. Hans-Martin Heusel, a hesseni és nassaui protestáns egyház elnökhelyettese elismeri, hogy „a válási arány mind a lelkészek, mind a lelkésznők között ugyanolyan magas, mint a lakosság körében általában”. Jóllehet az egyház azt tanítja, hogy a házasság felbonthatatlan — írja a Tribune —, „a valóság egészen más, még a lelkészek körében is. A személyes keresztényélet és az egyház tanításai a válás tekintetében homlokegyenest eltérnek egymástól.” Néhány kivételtől eltekintve, „az elvált lelkipásztor megmaradhat lelkipásztori minőségben ott helyben vagy másutt”.
„Rejtett depresszió”
A nyugdíjba vonuló japán hivatalnokok közül egyre többen szenvednek különféle tünetekben, kezdve a gyomorfájástól egészen a lebénulásig. Ahogy közeledik a nyugdíjba vonulásuk ideje, a munka e megszállottjai elveszítik befolyásukat a munkahelyen, és otthon a családtagok, akiket eddig elhanyagoltak, most nyűgnek érzik őket. „Bár depressziósok lesznek — jelenti az Asahi Shimbun —, de megpróbálják titkolni búskomorságukat azzal, hogy vidámaknak tettetik magukat. De hamarosan fellépnek a tünetek, például a gyomorfájás.” Az orvosi vizsgálatok semmi rendellensséget nem mutatnak ki. Dr. Tooru Sekiya, aki ezeket a tüneteket „nyugdíjba vonulás előtti rejtett depressziónak” nevezte, azt mondja az ilyen tipikus betegről: „Azzal a gondolattal foglalkozik, hogy elfogadtatásának egyetlen módja az, ha betegnek látják, és ez vezet aztán a különböző tünetekhez.” Mi a teendő ilyenkor? Dr. Takashi Sumioka, aki sok ilyen beteget kezel, ezt tanácsolja: „Találj a munkán kívül valami másban, például a hobbiban örömet és igyekezz családodnak minél több örömet szerezni.”
Mexikó és a katolikus egyház
Mexikó és a Vatikán 1992. szeptember 21-én több mint 130 évi szünet után helyreállította a teljes diplomáciai kapcsolatot. Ez azután következett be, hogy Carlos Salinas de Gortari elnök indítványozta, hogy változtassanak az alkotmányon és adják vissza a valláscsoportoknak azokat a jogokat, amelyektől az 1910-es forradalom megfosztotta őket. „Ezeknek a jogoknak a legtöbbjét már 1856 és 1861 között hatálytalanították, amikor a lázadó liberálisok megszakították a kapcsolatot a Szentszék és az ország között, ezzel is korlátozni akarván a katolikus egyház óriási befolyását” — jegyzi meg a The New York Times. Persze a legtöbb tilalomnak nem szereztek érvényt. Az alkotmány azonban változatlan maradt, mivel sok mexikói még ma sem bízik a katolikus egyház hatalmában. Jelenleg az országban minden egyház törvényes elismerést élvez, mindegyiknek joga van hitoktatást tartani és rendelkezhet önálló ingatlannal.
A testhőmérséklet felülvizsgálása
Több mint egy évszázada átlagos emberi testhőmérsékletként a 37 Celsius-fokot fogadják el Carl Wunderlich 1868-ban megjelent tanulmánya alapján, amely 25 000 felnőtt több mint egymillió testhőmérséklet-mérésén alapult. Ez bravúros teljesítmény volt, tekintettel arra, hogy akkor 15—20 percig tartott egy-egy hőmérőzés, az értéket pedig úgy olvasták le, hogy a hőmérőt még a hónaljban volt. Philip A. Mackowiak, a Maryland Orvostudományi Egyetem tanára azonban azt mondja, hogy korrigálni kell ezt az értéket, mivel tanulmányai szerint a 37 Celsius-fok „nem számtani közepe a mért hőmérsékleteknek az összes vizsgált időszakban, és a feljegyzések szerint nem is az átlaghőmérséklet, és nem is a leggyakoribb hőmérséklet”. Voltaképpen ez 700 leolvasás 8 százalékának felelt meg. Az átlag testhőmérséklet — mondja — a valóságban 36,8 Celsius-fok.