A Biblia nézőpontja

Valóban bízhatsz lelkiismeretedben, hogy az vezessen téged?

AMINT egy forgalmas utcán sétálsz, elhaladsz egy jól öltözött hölgy mellett, aki véletlenül elejt egy köteg papírpénzt. Amint lehajolsz, hogy felvedd a pénzt, azt látod, hogy sietősen beszáll egy személyautóba. Mit fogsz tenni? Odakiáltasz neki, vagy gyorsan zsebrevágod a bankjegyeket?

A válasz lelkiismereted függvénye. Mit fog az mondani neked, hogy mit tegyél? Ami azonban fontosabb, bízhatsz abban, amit az mond? Rábízhatod magad biztonságosan lelkiismereted vezetésére?

Mi a lelkiismeret

A lelkiismeretet úgy írják le, mint ami a természetes megérzése annak, hogy mi a jó és mi a rossz, mi az igazságos és igazságtalan, mi az erkölcsös és erkölcstelen. A Biblia a Róma 2:14, 15-ben így magyarázza a lelkiismeret működését: „Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.” Lelkiismereted tehát úgy van tervezve, hogy lehetővé tegye számodra felbecsülni a helyzeteket, helyes döntéseket hozni és a választásaid alapján ítélni meg magad. De bízhatsz benne?

Attól függ. Végül is elegendő bizonyíték igazolja, hogy egy megtévedt lelkiismeret helytelen magatartáshoz vezethet valakit. Az a tény, hogy valakinek a lelkiismerete megenged egy bizonyos magatartást, nem garantálja, hogy Isten elnézi azt. Tárzusi Saul például, mielőtt kereszténnyé lett, vezető szerepet töltött be a keresztények üldözésében. Sőt helyeselte, és bűnrészes volt a keresztény vértanú, István meggyilkolásában. Mindebben a lelkiismerete nem ítélte el őt (Cselekedetek 7:58, 59; Galata 1:13, 14; 1Timótheus 1:12–16).

A náci Németországban a második világháború alatt sok SS-katona azt mondta, hogy ők csak parancsokat teljesítettek, amikor milliókat kínoztak és öltek meg Hitler koncentrációs táboraiban. Lelkiismeretük megengedte, hogy ezt tegyék. A világ ítélete azonban — s ami még fontosabb, Isten mint bíró — nem nézte el tetteiket. Jogosan lettek elítélve.

Miért nem működik megfelelően?

Valami, amit az Isten teremtett, miért ne működne megfelelően? A Biblia megmondja. Mivel Ádám engedetlensége miatt az ember bűnbe esett, a bűnről azt mondják, hogy „királyként uralkodik”, arra késztetve az embert, hogy engedjen kívánságainak (Róma 5:12; 6:12, New World Translation). Az ember lelkiismerete, ami eredetileg tökéletes volt, megromlott; most a bűn hajtóereje versenyez vele (Róma 7:18–20). Ez idézi elő az általunk oly jól ismert ellentétet: „Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem . . . látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban” (Róma 7:21–23).

Ehhez az öröklött gyengeséghez még az is hozzájárul, hogy a lelkiismeretre a külső ösztönzés is hatással van. Például a velük egyenrangúaktól jövő nyomás minden bizonnyal elferdítette vagy elfojtotta a korábban említett náci SS-katonák lelkiismeretét. (Vö. Példabeszédek 29:25.) Továbbá az elme olyan káros dolgokkal való táplálása, mint a tv-ben, mozikban és a könyvekben bemutatott erkölcstelenség és erőszak, szintén hatással van a lelkiismeretre. Ha rendszeresen kitesszük magunkat az ilyen dolgoknak, ezek végül nem tűnnek majd olyan rossznak, és lelkiismeretünk meggyengül majd. Más szóval: „jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Korinthus 15:33).

Ha egy személyt arra tanítottak, hogy ismerje meg és tisztelje Isten törvényeit, lelkiismerete minden bizonnyal megbízhatóbb vezető lesz számára, mintha nem kapott volna ilyen oktatást. Mindazonáltal egy olyan személy is, aki ismeri és nagyra értékeli Isten útjait, néha úgy találhatja, hogy az öröklött bűn és tökéletlenség miatt s talán külső befolyásra, lelkiismerete nem megbízható vezető.

Mit tehetünk?

Megváltoztatható egy lelkiismeret, fogékonyabbá téve a helyes alapelvekre? Igen. Pál azt ajánlotta a keresztényeknek, hogy „mivoltuknál fogva gyakorlottak [lehetnek] az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsidók 5:11–14). Az ilyen gyakorlat és szokás magában foglalja a Biblia tanulmányozását és azt, hogy különleges figyelmet fordítunk a Jézus Krisztus által számunkra hagyott tökéletes mintára (1Péter 2:21, 22). Azután, amint használjuk felfogóképességünket a döntések meghozatalában, lelkiismeretünk egyre inkább elirányít majd a helytelen gondolatoktól és tettektől, és arra fog ösztönözni minket, hogy azt tegyük, ami tisztességes és helyes.

Ennek ellenére soha sem szabad önigazzá válnunk, vagy azt mondanunk, hogy ha valami „nem nyugtalanítja lelkiismeretünket”, akkor minden rendben van. Azt a módot, ahogyan a tökéletlen ember megfelelően és biztonságosan él lelkiismeretével, szemléltethetik egy autóvezető elővigyázatos tettei. Amikor egy autóvezető forgalmi sávot akar változtatni, először ösztönösen belenéz a visszapillantó tükörbe. Ha lát egy autót, tudja, hogy nem biztonságos átmenni a másik forgalmi sávba. Ha azonban semmit sem lát, az óvatos vezető tudja, hogy vannak bizonyos holtterek — nem mindig látható minden, ha csak a tükörbe nézünk. Ezért nem csak a tükörbe néz. Elfordítja a fejét, hogy lásson, és mielőtt átmegy, meggyőződik arról, hogy az a sáv szabad. Ez igaz a lelkiismeret esetében is. Ha megszólal, vedd figyelembe! Mégha először nem szólal is meg, légy hasonló a bölcs autóvezetőhöz — vizsgálódj tovább, meggyőződve arról, hogy nincs veszély.

Vizsgáld meg gondolataidat, hogy meglásd, vajon összhangban van-e Isten elgondolásával! Használd Szavát, mint eszközt, hogy felbecsülje lelkiismereted! A Példabeszédek 3:5, 6 bölcsen mondja: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”

Bölcs dolog tehát hallgatni lelkiismeretedre. Bölcsebb azonban mindent amit teszünk összehasonlítani Isten szándékával, amint azt az ő Szava feltárja. Csak akkor mondhatjuk biztosan: „úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van” (Zsidók 13:18; 2Korinthus 1:12).

[Kép a 26. oldalon]

„Szent Pál megtérése”

[Forrásjelzés]

Caravaggio festménye; Scala/Art Resource, N.Y.