Kanada nagyszerű „mozgó műútja”
AZ ÉBREDJETEK! KANADAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
— Milyen folyó ez? — Egy vég nélküli folyó — válaszolta a helybeli vezető.
A NAPTÁRBAN 1535-öt írtak. Jacques Cartier, a kutató szellemű felfedező vajmi kevéssé sejtette, hogy az a vízi út, amelyről térképet akart készíteni, egy nap a legfontosabb vízi út lesz Észak-Amerikában. Ez a folyó lett a korai szőrmekereskedők és gyarmatosítók, valamint jelenleg a modern óriási óceánjárók első számú hatalmas „műútja”. Több mint 130 kilométer széles a torkolatánál, kiterjedése pedig a kontinens belsejébe 1200 kilométer az Atlanti-óceántól az Ontario-tóig.
A történelmi könyvek Cartiernek tulajdonítják, hogy ő nevezte el ezt a fenséges vízi utat Szent Lőrinc-folyónak. Végül is ezt a nevet használták mind a folyóra, mind a torkolatánál található öbölre.
Észak-Amerika leggyönyörűbb tájai közül némelyik a Szent Lőrinc-folyó mentén található. Sziklás partoldalak és hegyekkel tarkított völgyek futnak le a vízhez, hogy megteremtsék a világ egyik leghosszabb fjordját, a Saguenay-fjordot, amely közel 100 kilométer kiterjedésű. A Szent Lőrinc-folyóba északról a hatalmas Saguenay-folyó fut bele, és tölcsértorkolatot hoz létre, ahol az óceáni apály-dagály összekeveredik a folyó sodrával.
A tengerbiológusok azt mondják, hogy itt két világ találkozik a víz felszíne alatt. Az óceán hideg, sós vize közel 400 méter mély víz alatti csatornákon folyik keresztül, utána pedig felfelé áramlik és összekeveredik a folyókból érkező édesvízzel. A tengeri élet virágzik ebben a tölcsértorkolatban. Viszonylag közel élnek egymáshoz a fehér delfinek, a minke bálnák (Balaenoptera acutorostrata), a hátúszós bálnák és a gigantikus kék bálnák. A cetek ezen négy fajtája általában több száz mérföldnyi távolságra él egymástól. Nem csoda, ha az utóbbi évek egyikében 70 000 turista vett részt a Szent Lőrinc-folyón vezetett bálnamegfigyelő túrákon.
A növények, állatok és madarak társulása a folyó mentén az egyik legkülönlegesebb látvány a földön. Több száz halfajta, több mint 20 féle kétéltű és hüllő, valamint 12 fajta tengeri emlős található itt. Állítólag közel 300 madárfajta látogatja a folyó ingoványait és partszakaszait. Vándormadarak, mint például a récék és a hóludak (Chen caerulescens) ezrével gyűlnek ezekhez a vizekhez.
Feljebb a folyón csöndes, kék színű hegyek emelkednek a folyó partjain túl. Oldalain sötét erdők sorakoznak. Díszes szigetek őrt állnak a folyó széles medrében. Farmok, falvak és városok épültek a partján.
Montrealtól beljebb a zuhatagok sorozatai meg-megszakítják a folyót egy 160 kilométer hosszú szakaszon. A zuhatagokon túl a navigáció könnyebbé válik egy 60 kilométeres folyószakaszon, amelyet mintha kipöttyözne a Thousand-szigeteknek (Ezer-szigetek) nevezett rész (a szigetek száma valójában a kétezerhez közelít).
Közlekedés a „műúton”
Az európai telepesek már 1680-ban beszéltek arról, hogy óceáni forgalmúvá hosszabbítják meg a „műutat” Montrealon túlra, csatornák által kerülve ki a zuhatagokat. Közel 300 évvel később, 1959-ben az álom valóra vált a Szent Lőrinc-vízi út megnyitásával. Úgy üdvözölték, mint a világ egyik hatalmas mérnöki teljesítményét.
Hogy teljessé tegyék a vízi út ezen 293 kilométeres szakaszát, hét új zsilipet építettek Montreal és az Ontario-tó között. Ez több mint 150 millió köbméter föld és szikla kivájását követelte meg, amelyet ha egyenletesen halmoznának fel egy futballpályán, akkor az egy több mint 35 kilométer magas hegyet alkotna. A zsilipek felépítéséhez felhasznált betonból egy négysávos autóutat lehetne építeni London és Róma között.
Jacques LesStrang, a Seaway—The Untold Story of North America’s Fourth Seacoast című mű szerzője idézett egy hajóskapitányt, aki ezt mondta: „Nincs ehhez hasonló vízi út az egész világon. Nem könnyű közlekedni rajta, de a folyó pompája, a Niagara-vízesés morajlása, a tavak és szigetek végtelen láncolata rendkívül vonzóvá teszi.”
Az óceánjáró hajók, amelyek a meghosszabbított „műúton” felhajóznak a Felső-tó egyesült államokbeli oldalán fekvő Duluth-Superiorig, egy felvonóhoz hasonlóan 180 méter magasra jutnak fel a tengerszint fölé, egy 60 emeletes felhőkarcoló magasságába. A teljes belföldi utazás hossza 3700 kilométer az Atlanti-óceántól.
Ez a tengeri forgalom kereskedelmi virágzást jelentett az út menti városoknak. A The Great Lakes/St. Lawrence System című könyv megjegyzi: „A folyó két nemzetet határol, partjai mentén fekszik mind Kanada, mind az Egyesült Államok ipari központja, a népesség meghaladja a 100 milliót, valamint itt található a nyugati világ iparból és gépgyártásból származó gazdagságának egyedülállóan kimagasló forrása.”
Az Atlanti-óceántól a Felső-tóig terjedő vízi út mentén sorakozó több mint 150 kikötő között van a kanadai Quebec városa, Montreal, Toronto, Hamilton, Sault Sainte Marie és Thunder Bay, az Egyesült Államok kikötői közül pedig Buffalo, Erie, Cleveland, Detroit, Chicago és Duluth-Superior. A Casablancából, Le Havre-ból, Rotterdamból és máshonnan érkező hajók több millió tonna rakományt szállítanak a Szent Lőrinc-folyón évente. A „műút” használata több ezer munkahelyet és több milliárd dollár jövedelmet eredményez minden évben.
Segélykiáltások
A „műúton” való hajózás több mint harminc éve után azonban segélykiáltások hallatszanak. Évszázadokon át a Szent Lőrinc-folyót a Nagy-tavak vízgyűjtőivel együtt „szennycsatornának és szemétlerakó helynek használták”, jelenti ki a Kanadai Környezetvédelmi Minisztérium. A „Nagy Folyó” egészen mostanáig meg tudott birkózni ezzel.
A hatalmas óceánjárók az édesvizű tavakba és a folyóba ürítik ki fenéksúlyukat. A vízi út menti gyárak és a városok mérgező vegyi anyagokat engednek a folyóba. A mezőgazdaság is ide ereszti le folyadéktöbbletét. Ezek a felhalmozódó hatások veszélyeztetik a folyót.
Amint egyre több szennyező anyag ömlött a folyóba, a halak bizonyos fajtái fokozatosan eltűntek. Idővel betiltották a fürdést. Ezek után tilos lett bizonyos halak és kagylók fogyasztása. A folyóból származó csapvíz ivása is kérdésessé vált. Bizonyos fajta vadállatok a hivatalos vélemény szerint veszélyeztetettek lettek. Elpusztult fehér delfinek sodródtak a partra mint a vízben levő mérgek okozta betegségek áldozatai.
A „műút” megtisztítása
A folyó világos üzenetet közvetített. A nagyszerű „mozgó műútnak” helyreállításra volt szüksége. Ezért 1988-ban a kanadai kormány úgy válaszolt erre, hogy elkészítette a Szent Lőrinc-folyó Végrehajtási Tervet, amelyet abból a célból alkottak, hogy megtisztítsák a folyót egy megőrzési, védelmi és helyreállítási program által, különösen Montrealtól az Atlanti-óceánig.
Most folyamatban van a veszélyeztetett fajok túlélésére vonatkozó terv kifejlesztése. Környezetvédelmi területeket létesítenek, hogy életben tartsák, ami még megmaradt. Az újításnak számító Saguenay Tengervilág Parkot a Saguenay-folyó és a Szent Lőrinc-folyó találkozásánál azért hozták létre, hogy megőrizzék a rendkívüli tengeri környezetet és vadvilágot.
Új szabályokat vezettek be. A vállalatoknak időpontokat tűztek ki, amelyeken belül kilencven százalékkal csökkenteniük kell a folyó szennyezését. Új technológiákat fejlesztenek ki, hogy lecsökkentsék a szennyezést. A folyó hordalékában levő vagy a kotrásból származó méreganyagok lerakódásától szennyezett helyeket megtisztítják. Néhány területen új vadvilág környezeteket alakítanak ki végig a part mentén megtisztítva a hordalékot. Szabályozásokat léptettek életbe, hogy ellenőrizzék azon turisták ezreinek számát és mozgását, akik minden évben eljönnek megtekinteni a folyót.
A károsodást vissza lehet fordítani. Egyrészt ellentétben az ember alkotta műutakkal a folyó helyre fogja állítani magát, ha az emberek abbahagyják a szennyezését. A legszükségesebb az, hogy megváltozzon mind az iparban dolgozók, mind az átlagfogyasztók hozzáállása vagyis mindazoké, akik hasznot merítenek a folyó és a Nagy-tavak mentén létrehozott kereskedelemből.
A hanyatlás visszafordításának sikerét jelzi a fehér delfin. Bár még veszélyeztetettek, a fehér delfinek annak ellenére visszatértek, hogy 5000-ről körülbelül csupán 500-ra esett a számuk.
Újabban köztudomású, milyen károsodás érte a folyó természeti gazdagságát és múltbeli dicsőségét. Vajon elég erős lesz ez a felismerés ahhoz, hogy támogassa a helyreállításra tett erőfeszítéseket a jövőben? Igen, elég erős lesz, amikor majd az emberi teremtmények tisztelik és értékelik Isten teremtésműveit.
[Kép forrásának jelzése a 20. oldalon]
A St. Lawrence Seaway Authority szíves engedélyével