Figyeljük a világot
„Nagy szenvedés forrása az egyház számára”
II. János Pál a Kanada keleti részén élő püspökökkel tartott tanácskozásán a papok által elkövetett szexuális megbecstelenítésekre irányította a figyelmét. A L’Osservatore Romano jelentése szerint a pápa elmondta a kanadai egyházi embereknek, hogy „a botrány, amelyet a papság azon tagjai és azok a szerzetesek okoztak, akik elbuktak ebben a tekintetben, mindeddig nagy szenvedés forrása az egyház számára Kanadában”. Hozzáfűzte, hogy imádkozott „azokért, akik a szexuális bántalmazás áldozatai, valamint azokért, akik bűnösök abban”. Néhányan hisznek abban, hogy a papok kötelező cölibátusának eltörlése hozzájárulna a papság által elkövetett szexuális megbecstelenítési botrányok csökkentéséhez, valamint megoldaná „a papok hiányát és egyenlőtlen elhelyezését” is, amit megemlített a pápa. II. János Pál szerint azonban „napjainkban a cölibátus megtartását magában foglaló nehézségek nem szolgáltatnak elegendő okot arra, hogy megdöntsék az egyház meggyőződését a cölibátus értékével és helyességével kapcsolatban”.
Miért van kábítószer-függőség?
„Sok ember hisz abban, hogy a modern gyógyszertannak van egy kicsi pirulája, amely képes megoldani bármilyen problémánkat. Ha egy személy nem tud aludni, bevesz egy kicsi pirulát. Ha javítani akar a munkateljesítményén, bevesz egy másikat” — magyarázza São Paulo rendőrfőnöke, Alberto Corazza, ahogy a brazil Veja folyóirat idézte. „Logikus, hogy ez a kultúra hatással van a fiatalokra. A kábítószerfüggők nyolcvan százalékának — fűzi hozzá — komoly családi problémái vannak. Ők nagyon elnyomó, nagyon engedékeny vagy apa nélküli családból kerülnek ki.” De hogyan védhetik meg a szülők a fiatalokat a kábítószerektől? Corazza ezt mondja: „Lehet, hogy romantikusnak tűnik, de egy kiegyensúlyozott családban, ahol szeretik a gyermekeket és beszélgetnek egymással, a kábítószer aligha talál magának helyet.”
„A legerőszakosabb nemzet”
„Amerika a legerőszakosabb nemzet a világon — írja Ann Landers rovatvezető. — 1990-ben a kézifegyverek 10 embert öltek meg Ausztráliában, 22 embert Nagy-Britanniában, 68 embert Kanadában és 10 567 embert az Egyesült Államokban.” A legjobban felfegyverzett nemzet szintén Amerika. Itt az emberek több mint 200 millió lőfegyvert birtokolnak — a 255 millió lakos közül majdnem mindenkire jut egy. Az iskolák sem mentesek az erőszaktól. Az összes középiskolás tanuló közel húsz százaléka hord magával valamilyen fajta fegyvert. Majdnem hárommillió bűncselekmény történik évente az iskolákban vagy az iskolaépületek közelében. Naponta negyven tanárt bántalmaznak testileg, és körülbelül kilencszáz tanárt fenyegetnek meg testi sértéssel. A Nemzeti Oktatási Egyesület szerint naponta százezer tanuló hord magával pisztolyt az iskolába, egy átlagos napon pedig negyven gyermeket ölnek meg vagy sebesítenek meg a lőfegyverek. „Rendkívüli a türelmünk az erőszakkal szemben, és az iskolák csupán visszatükrözik ezt” — mondja John E. Richters, a Nemzeti Elmeegészségügyi Intézet munkatársa. Egy angoltanárnak, aki a korábbiakban csak tíz százalék sikert ért el abban, hogy dolgozatot írasson tizenkettedik osztályos tanulóival, most százszázalékos volt a sikere, amikor a következő témát írta ki: „A kedvenc fegyverem.”
Egyházi dilemma
Kanada nyugati részén a püspökök arra kérték a Vatikánt, hogy enyhítsen az egyház cölibátusra vonatkozó szabályán, és engedjen házas papokat szolgálni a helybeli lakosoknak az Északnyugati területeken. A püspökök úgy érzik, hogy a kulturális szempont és a papok hiánya az északi területeken igazolja kérésüket. „Denis Croteau püspök azt mondja — jelenti a The Toronto Star —, hogy az inuit és a dene emberek olyan családról alkotott alapelvvel rendelkeznek kultúrájukban, ahol hacsak nem házasodik meg egy férfi, nevel fel családot, és lesz idős ember, akkor »az nem vezető ember és az emberek nem fognak hallgatni rá«.” Bár II. János Pál pápa és más vatikáni tisztviselők figyelmet tanúsítottak a püspökök kérésének, nincs kilátásban változás. Jozef Tomko bíboros, aki a Népek Evangelizálása Vatikáni Kongregációjának vezetője, kifejezte félelmét, hogy „ha Kanadában kivételt tennénk, az a média figyelmének középpontjába kerülne és követelések áradatát nyitná meg Afrikában, Dél-Amerikában és máshol”, mondja a Star újság.
Növekszik a depresszió
„Tizenkét független tanulmány, amely magában foglalt olyan interjúkat, melyeket mintegy 43 000 emberrel készítettek kilenc országból, megerősítette a korábbi amerikai kutatás eredményét azáltal, hogy jelezte: a komolyabb depresszió aránya elég kitartóan emelkedik a világ sok részén a XX. század folyamán” — állapítja meg a The Harvard Mental Health Letter. Miután a személyeket „csoportokba” különítették el „születésük évtizede alapján, kezdve 1905-től egészen 1955 utánig”, majdnem minden tanulmány azt mutatta, hogy „a később született emberek esetében valószínűbb volt, hogy komolyan depressziósakká váltak életük valamelyik időszakában”. A legtöbb tanulmány szintén kimutatta a komolyabb depresszió folyamatos növekedését az évszázad folyamán.
A gyermekek egészségének fenntartása
„A fejlődő országokban több mint 230 millió, iskoláskor előtti gyermek, vagyis 43 százalék maradt vissza a fejlődésben a rosszul tápláltság miatt, ami az élelem hiányának és a betegségeknek köszönhető” — mondja az ENSZ sajtóközleménye. 1993-ban a becslések szerint négymillió gyermek halt meg vagy közvetlenül a rosszul tápláltság miatt, vagy mert az súlyosabbá tette a fertőző betegségek hatását. Mi erre a megoldás? Az Egészségügyi Világszervezet azt ajánlja, hogy „minden csecsemőt kizárólag anyatejjel etessenek születéstől számítva 4—6 hónapos korig. Ezek után a gyermekeknek folytatniuk kellene a szopást, mialatt megfelelő és elegendő kiegészítő táplálékot kapnak egészen kétéves korig és azon túl is.” Az anyákat és az egészségügyi gondozókat ösztönzik arra, hogy ne ítéljék meg helytelenül a szoptatott csecsemők ingadozó növekedési arányát, és ne kezdjék el túlságosan korán más ételekkel táplálni őket. Ez veszélyes lehet a csecsemőknek, hozzájárulhat a rosszul tápláltsághoz és a betegségekhez, különösen ahol a bevezetett ételek fertőzöttek és tápértékük nem megfelelő.
Rabszolgaság napjainkban
Bár az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megállapítja, hogy „senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani”, mégis emberek százmilliói szenvednek rabszolgaként. Napjainkban a rabszolgamunkára kényszerített emberek száma, ahogy kimutatja az UN Chronicle, valójában még a XVI—XVIII. század folyamán rabszolgaságban levők számánál is nagyobb, ami a „rabszolga-kereskedelem csúcsidőszaka” volt. Napjaink rabszolgaságának egyik figyelmeztető vonása, hogy sok a gyermek az áldozatok között. Hét—tíz évesek dolgoznak keményen a gyárakban 12—14 órát naponta. Mások háziszolgaként, prostituáltként vagy katonaként szolgálnak. „Nagy az igény a gyermekek munkájára — jelenti az ENSZ Emberi Jogok Központja —, mert olcsó”, és mert a gyermekek „túlzottan meg vannak fenyegetve ahhoz, hogy panaszkodjanak”. A rabszolgaság — jegyzi meg az ENSZ — kegyetlen, „modern valóság” marad.
Minta az elhízottságra
Az órák száma, amelyeket az iskoláskor előtti gyermekek naponta tv-nézéssel töltenek, közvetlenül kapcsolatban áll a növekvő elhájasodással a későbbi gyermekkorban, állítja dr. Munro Proctor, aki a Bostoni Egyetem Orvosi Karának dolgozója. Dr. Proctor egy négyéves tanulmányt készített 97, iskoláskor előtti gyermekről, akik kezdetben három és öt év közöttiek voltak. A szülők a gyermekeik tv-nézéssel töltött óráinak számát naponta ellenőrizték, míg a testükön levő zsírpárnák méretét csak évente mérték. A kanadai The Medical Post jelentése szerint „minden gyermek átlag két órát töltött naponta a képcső előtt. Minden plusz tv-nézési óra naponta 0,8 mm növekedést jelentett a tricepszet körülvevő zsírpárnában, és 4,1 mm növekedést összesen a zsírpárnákban.” Dr. Proctor azt a következtetést vonja le, hogy a tv-nézés a fizikai tevékenységek csökkenéséhez, az anyagcsereértékek minőségromlásához vezet, valamint a gyermekeknek reklámokat mutatnak be magas kalóriájú ételekről, amelyeket a tétlenség időszaka alatt fogyasztanak.
Szabadnapok szigete
„A [Világ]bank és a . . . [Nemzetközi Valutaalap] kéri a kormányt, hogy csökkentse Srí Lanka munkaszüneti napjainak számát, ami jelenleg 174 nap a 365 napból; valószínűleg ez a világrekord — mondja a The Economist. — Hogyan tud egy ország fejlődni, ha a lakóknak majdnem fél évnyi szabadnapjuk van?” A szabadnapok magas száma visszatükrözi Srí Lanka rasszbeli és vallási keverékét. Az öt világi ünnepen túl húsz vallási ünnep létezik a buddhista, hindu, muszlim és keresztény hitűeknek. A köztisztviselők további negyvenöt szabadnapot kapnak évente — ez vonatkozik sok magánkereskedőre is. Ennek ellenére Srí Lanka gazdasága továbbra is fejlődik. „A mezőgazdaság a gazdaság szíve, és attól a két monszuntól függ, amely végigsöpör a szigeten a termő időszakokban — állapítja meg a The Economist. — A monszunok pedig nem mennek szabadságra.”
Ittasan gyalog
„Iszik vagy vezet?!” — mondják a reklámok, és kemény büntetéseket szabnak ki azokra, akik ittasan vezetnek. Míg a legtöbb figyelmet a részeg vezetők kapják, kevés figyelmet fordítanak az ittas gyalogosokra. A Nemzeti Autópályaforgalom Biztonsági Igazgatósága szerint 5546 gyalogost ütöttek el az autók 1992-ben az Egyesült Államokban, és ezeknek a gyalogosoknak több mint az egyharmada részeg volt. Ez a szám a járműhöz kapcsolódó halálos balesetek 14 százalékát teszi ki. A 14 éves kor felettiek közül mintegy 36 százaléknál olyan magas volt a véralkoholszint, hogy ittas vezetőkként idézték volna be őket, ha a volán mögött ültek volna. Keveset tudnak jelenleg arról, hogyan előzzék meg ezeket a haláleseteket, és kik vannak a legnagyobb veszélyben.