Unalmas az életed? — Változtathatsz rajta!
AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
MARGARET és Brian ötvenes éveik közepén jártak, amikor egy brilliáns lehetőség kínálkozott: korai nyugdíjazás jó nyugdíjjal. Ekkor elhatározták: délre mennek, hogy élvezzék a földközi-tengeri napsütést és tengerpartot. Nem lesznek többé gondok, nem lesznek többé aggodalmak — gondtalan élet várt rájuk tengerparti nyaralójukban.
Két év elteltével az álomvilág keserűvé vált számukra. Brian így magyarázta: „Minden olyan értelmetlennek tűnt — egyik nap telt a másik után és semmit sem csináltunk. Persze, úsztam, egy kicsit golfoztam vagy teniszeztem, és szakadatlanul beszélgettem bárkivel, aki meghallgatott. Hogy miről? Jelentéktelen dolgokról.”
Giselának, egy huszas évei elején járó anyának gyönyörű szép kislánya van. Délután anya és lánya szokás szerint lemennek a parkba, ahol a kislány teljesen elmélyülve játszik a homokozóban, miközben boldogan homoksüteményeket és homokvárakat készít. Ezalatt anyukája a közelben levő kerti padon üldögél és szemmel tartja tipegő gyermekét. Tényleg ezt teszi? Amint ott ül, fülei hordozható rádiójára tapadnak. Cigarettája füstjén keresztül alig látja már kislányát. Halálra unja magát.
Peter, tizenhét éves gimnáziumi tanuló, szobájában üldögél, a legújabb elektronikus ördöngösségek veszik körül. Bekapcsolja egyik videojátékát csupán azért, hogy rájöjjön: ez egyszerűen nem is érdekli többé. Már százszor játszott vele, és most már tudja, hogyan kell megverni a gépet. Vajon zenét hallgasson? De nincs olyan lemeze, amit ne hallgatott volna meg már több tucatszor. Így panaszkodik ebben a halálos unalomban: „Nem tudom, mit csináljak.”
Elütöd valamivel az időt?
Biztos, hogy nem mindenki napja unalmas és szürke. Még sokan élnek boldog, tartalmas életet, miközben elégedettséget találnak új dolgok megtanulásában, alkotóképességük kielégítésében és a más emberekkel ápolt jó kapcsolatban — és ami még sokkal fontosabb, Istennel ápolt jó kapcsolatban.
Az unalom azonban mindenfajta helyzetű emberre hatással van — egy nemrég végzett közvéleménykutatás szerint minden harmadik német emberre. A törtető újgazdag, aki fékevesztetten látogatja a népszerű szórakozóhelyeket a városban, a munkanélküli fiatal, aki hangos zenével és olcsó sörrel üti el az időt, a középkorú fizikai dolgozó, aki tévénézésre pazarolja a hétvégét, az ügyintéző, aki az önbizalom hiányát érzi, mikor kilép irodájából — mindannyian közös bántalomtól szenvednek: unalom.
Az ókori filozófusok ezt taedium vitae-nek (az életuntság latinul) hívták. Németben ez a Langeweile (egy hosszú időszak). Az idő, mely vontatottan telik, a munka, mely értelmetlennek látszik, a sóvárgás azután, hogy „az ember kiszabaduljon ebből az egészből”, igencsak gyakori ismertetőjelei az unalomnak.
Még a gazdagok sem mentesek ettől. A Time folyóirat tudósítója, Roger Rosenblatt a következőket figyelte meg, miután leírta a nagy költekezők fényűző életmódját: „A nagy ház, a nagy kert, a nagy állatok, partik és emberek után, mit jelent ki a világ nagy költekezőinek többsége? Azt, hogy unatkozik. Unatkozik.”
Egykor azt gondolták, hogy a megnövekedett szabadidő csodaszer lesz az unalom ellen. Az volt a feltételezés, hogy a humánus munkahelyi állapotok, melyek véget vetettek a múltbeli monoton robotmunkának, és a bőséges szabadidő kielégítővé teheti az átlagember életét. Sajnos ez korántsem ilyen egyszerű. Meghatározni, mit tegyen az ember mindezzel a szabadidővel, nehezebbnek bizonyult, mint várta. Sokan egész héten türelmetlenül várnak egy élvezetes hétvégére, csupán azért, hogy felfedezzék: mikor eljön, egyáltalán nem felel meg az elvárásaiknak.
Az unalom negatív eredményei
Némelyek úgy próbálnak menekülni az unalom elől, hogy túlzott aktivitásba merülnek. Egyes megrögzött munkamániások éppen azért válnak munkamániásokká, mert egyszerűen nem tudják, mit csináljanak idejükkel, amikor nincsenek az irodában. Mások az alkoholba fojtják unalmukat, vagy kábítószerek által keresnek izgalmat. Nincsenek kevesen azok sem a szórakoztatóipar kicsapongó életet élő csillagai közül, akik kábítószerrel, például kokainnal töltik be az űrt, amikor véget ér a taps. Az unalmat úgy azonosították, mint ami a tizenéves leányanyák növekvő számának egyik oka, akik közül sokan úgy érzik, hogy egy baba majd betölti üres életüket.
Még az emelkedő bűnözési arányt is az unalomhoz kapcsolják. A Time folyóirat megfigyelte, hogy számos serdülőkorú hagyja ott az iskolát tizenhat évesen, és semmit sem csinál, és hogy a nyugat-európai munkanélküliek, összehasonlítva dolgozó embertársaikkal, „nagyobb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, hajlamosabbak a kábítószerezésre és a törvényszegésre, valamint nagyobb számban fordul elő közöttük házasságon kívüli terhesség”. Ez, úgy tűnik, újból megerősíti azt a régi közmondást, hogy „a tunyaság minden bűnnek szülőanyja”. (Vö. Efézus 4:28.)