James Cook kapitány — A Csendes-óceán rettenthetetlen felfedezője

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

AZ ANGLIÁBAN, Ausztráliában, Új-Zélandon, Hawaiin és a csendes-óceáni szigeteken élő embereken kívül a legtöbb embernek nem cseng ismerősként James Cook kapitány neve. A fentiekben felsorolt országokban azonban szinte minden iskolásfiú ismeri Cook kapitányt — majdnem ugyanúgy, ahogy az amerikai gyermekek tanulnak Kolumbusz Kristófról.

De kétségtelenül Ausztráliában — a dél-csendes-óceáni szigetkontinensen — és Új-Zélandon ismerik legjobban a tengerészfelfedezőt, mivel Cook kapitány neve mindenhol látható. Továbbá az „Advance Australia Fair” című dal eredeti változata, mely 1974-ben az ország nemzeti himnusza lett, szó szerint a rettenthetetlen kapitány dicséretét zengi.

James Cook, az ember

James Cook vidéki kisfiú volt, aki Yorkshire-ben (Anglia) született 1728 októberében. Jóllehet gyermekkorát homály fedi, minden kétséget kizáróan az Ayton nevű faluban még mindig fennálló iskolában kapott némi oktatást. Később egy fűszereshez szerződtették inasnak, Staithes halászkikötőjében. Onnan, miután orrát átjárta a tengeri levegő, a szénkereskedelem irányába változtatott az életpályáján, és megtanulta a hajókkal kapcsolatos tudnivalókat, mialatt az Északi-tenger szélfútta partjainak közelében dolgozott.

Nemcsak a szénszállító hajók jelentették az előkészületet későbbi nagy hajóútjaihoz. Mialatt a parton élt, folytatta matematikai tanulmányait, és végül 1755-ben beállt a brit flottához. Bár egy ideig a haditengerészetnél teljesített frontszolgálatot, az Új-Fundlandról, Új-Skóciáról és Labradorról készült térképeiről és mappáiról jobban ismertté vált.

A világ színtere 1769-ben

Nagy-Britannia 1763-ban tekintélyre tett szert mint a legfőbb gyarmati és kereskedelmi világhatalom. A kétszáz évig tartó időnkénti háborúk során legyőzte Spanyolországot, Hollandiát és Franciaországot. A vetélytársak közül az utolsó, Franciaország elsöprő erejű vereséget szenvedett. Ez drámai időszak volt. A tudomány vívmányai gyorsan felülkerekedtek a babonán, és széles körben tudásszomjat idéztek elő. A hajózási módszerek is nagymértékben fejlődtek. A brit flotta és a tudományos körök sürgősen kerestek egy tengerész-tudóst, aki szolgálatot tudna tenni nekik, és vezetni tudna egy csendes-óceáni expedíciót. James Cookot választották erre a kihívást jelentő feladatra.

Cook hajóútjai elkezdődnek

Az 1768—1771-es első hajóútjára vonatkozóan olyan utasításokat kapott, hogy „fedezze fel az ezidáig ismeretlen országokat, és szerezzen ismeretet a távoli területekről, melyeket ámbátor korábban felfedeztek már, de még nem teljesen kutattak át”. A parancsok továbbá úgy szóltak, hogy „okunk van azt gondolni, délen kontinens vagy nagy kiterjedésű szárazföld található”, és neki „dél felé kellett tartania, hogy felfedezze a kontinenst”. Első feladata azonban az volt, hogy figyelje meg amint a Vénusz elvonul a Nap előtt, mert azt remélték, hogy pontosan meg tudják határozni a Föld és a Nap közötti távolságot. Ezt Tahitin kellett végrehajtani.

Az első út hossza 43 nap híján három év volt. Cook végrehajtotta a parancsokat, és még többet is tett ennél. Első útja során történt, hogy végrehajtotta nevezetes partraszállását a Botany Bayben (Botanikus-öböl), csupán néhány kilométerre délre a gyönyörű Sydney-kikötőtől, melyet csak később fedeztek fel. Teljesítette azt is, hogy körbehajózta Új-Zéland mindkét szigetét, és ő volt az első európai, aki térképet készített Ausztrália keleti partvonaláról. Természetesen nem fedezte fel az elképzelt nagy, déli kontinenst.

Második sikeres hajóút

Az 1772-től 1775-ig tartó második expedíciója során Cook azt a parancsot kapta, hogy két hajót, a Resolutiont (Elszántság) és az Adventure-t (Kaland), vigyen magával az útra, melynek során sikeresen kerültek meg területeket, ez alkalommal a Déli-sarknál, és tettek néhány kanyart a Csendes-óceán üres déli részére is. Ám a hónapokig tartó fagypont alatti hőmérséklet és a csípős szelek meggyőzték arról, hogy ott nincs semmilyen bizonytalan déli kontinens. Kimerült legénysége boldogan szakította meg a kapcsolatot a jeges tengerekkel, és tért vissza Tahitire.

Cook második útja teljes siker volt, és a történelem krónikáiban megörökítették. Alan Moorehead a The Fatal Impact című könyvében kijelenti: „1775 júliusának végén Plymouth-ban lehorgonyoztak. Három évet és tizennyolc napot voltak távol. Több mint 60 000 tengeri mérföldet hajóztak — a föld kerületének háromszorosát —, és Cook nem több, mint négy embert veszített el . . . Ez az út minden idők legnagyobb tengerészévé tette őt.”

A harmadik hajóút szerencsétlenséget hoz

A hármas számú expedíció célja az volt, hogy derítsék fel Kanada csendes-óceáni partját, és kutassák fel a feltételezett észak-nyugati átjárót, mely összeköti a Csendes-óceánt az Atlanti-óceánnal az Északi-Jeges-tengeren keresztül. Ez Cook kapitány utolsó útjának bizonyult. 1776. július 12-én indult útnak Angliából a megjavított Resolutionnal, és magával vitte a Discovery (Felfedezés) nevű hajót is. 1778. január 18-án megtalálta azt, amit most Hawaii-szigetekként ismerünk, ahol őt és embereit vendégszeretettel fogadták. Ezeken a csodás szigeteken friss élelmiszerkészletet szereztek be, majd annak az évnek az északi nyarát azzal a hiábavaló erőfeszítéssel töltötték, hogy megtalálják az átjárót az Atlanti-óceánhoz. Azután a télen visszatértek Hawaiira.

A történészek határozatlanok azt illetően, hogy ennél a pontnál mi okozta azt a látszólagos változást, mely Cook viselkedésében bekövetkezett. Kérdéses, hogy visszatértekor hogyan bánt a hawaii emberekkel. Egyesek azt sugallják, hogy ekkor kegyetlenül kezdte kizsákmányolni őket. Mások azt a kérdést teszik fel, hogy vajon megsértette-e imádati körüket. Bármi legyen is az igazság ez ügyben, itt lelte halálát 1779. február 14-én.

Hogyan halt meg? Amikor január 17-én visszatértek a Kealakekua-öbölbe, a felfedezőket 10 000 hawaii ember üdvözölte. A szigetlakók a makahiki ünnepet tartották, mely istenüknek, Lonónak szólt, a föld istenének. Úgy tűnik, hogy Cookot Lono istenként ünnepelték, valamint őt és embereit ismét különleges kedvességben és vendégszeretetben részesítették. Három héttel később, február 4-én felszedték a horgonyt és elhajóztak. Ám csak négy napot voltak kinn, amikor heves hurrikánba keveredtek, és a Resolution elveszített egy árbocot. Cook visszatért Hawaiira.

Cook meglepetésére ez alkalommal a fogadtatás ellenséges volt. Egyesek szerint a hawaii emberek akkorra talán mindent gondosabban mérlegeltek, és azt a következtetést vonták le, hogy Cook és az emberei kizsákmányolják őket. Mások azt sugallják, hogy Cook visszatérése nem fért össze azzal, hogy ő egy „isten”. Bármi volt is az oka, Cook meghökkent emberei sajnos hevesen reagáltak. Ez ahhoz vezetett, hogy a szigetlakók elloptak egy csónakot a Discoveryről. Cook megkísérelte visszaszerezni a csónakot úgy, hogy megpróbálta túszul ejteni a főnököt, Kalaniopu’u-t. Ezt összeütközés követte, Cookot leszúrták, majd halálra verték a parton.

George Gilbert tengerészkadétnak, a Resolution legénysége egyik tagjának a naplója így írja le eleven részletekkel Cook életének utolsó néhány percét: „Cook kapitány nemrég ért a víz széléhez, és integetett a csónakok felé, hogy hagyják abba a lövöldözést, amikor is az egyik főnök, aki merészebb volt a többieknél, mögé lopakodott és egy vastőrrel leszúrta a vállai között. Egy másik egy bunkósbottal azonnal ütést mért a fejére, melytől elesett a vízben; rögvest beugrottak utána, és néhány percig a víz alatt tartották, majd kihúzták a sziklákra és többször a sziklához verték a fejét; úgy hogy kétségtelenül hamarosan kilehelte lelkét.”

Felszínre jön egy új személyiség

Cook viselkedésmódja nyilvánvalóan a harmadik útja alkalmával kezdett megváltozni, és többé nem tanúsított olyan higgadtságot és önuralmat, mint amilyet a Csendes-óceán déli részén tett korábbi útjai során. A harmadik útján emberei 37 százalékát korbácsoltatta meg, majdnem kétszer annyit, mint az első úton. Ekkor a polinéziai szigetlakókkal szembeni bánásmódja úgyszintén kevésbé volt emberséges. Például az Eimeo nevű tahiti szigeten fondorlatosan parancsot adott otthonok felégetésére és kenuk megsemmisítésére, mert elloptak tőlük egy vemhes kecskét. Sőt, ahhoz folyamodott, hogy levágatta azoknak a szigetlakóknak a fülét, akiket rajtakaptak kisebb lopásokon. Vajon beteg vagy fáradt, vagy egyszerűen csak kegyetlen volt?

A hajóutazások öröksége

Bernard Smith professzor Captain James Cook and His Times című könyve arra utal, hogy „a szó alapvető jelentését tekintve Cook nem volt új országok felfedezője”. Ez lehet, hogy igaz, mivel a legtöbb terület, melyet Cook megtekintett, már lakott terület volt. Grenfell Price mindazonáltal kijelenti: „A földrajzi ismeretekhez kiemelkedő módon hozzájárult azáltal, hogy Ausztrália hosszú keleti partja mentén tett felfedezéseivel befejezte a Csendes-óceánról készült térkép vázlatát, felvázolta Új-Zélandot, tanulmányozta Észak-Amerika partjának hosszú szakaszait, felfedezett teljesen új szigeteket, például Hawaiit és Új-Kaledóniát; valamint újra felfedezett és pontosan betájolt több másik szigetcsoportot. Cookot úgy tekintik mint olyan tengerészt, aki gyakorlatilag felfedezte . . . a déli-sarki kontinenst, mialatt az Északi-sarkon alátámasztotta Bering felfedezését a nevéről elnevezett szorossal kapcsolatban.” Cook mappái és térképei jóval azután is hasznosak voltak, hogy árboctetője eltűnt a Csendes-óceán horizontjáról.

Sajnálatos módon azonban nyomában nemi úton terjedő betegségek szennyező hatása, fegyveres erőszak, a Déli-sarkvidék vadvilágának megtizedelése és a csendes-óceáni szigetlakók kizsákmányolása maradt. Cook déli-sarkvidéki felfedezéseiről Alan Moorehead ezt írta: „Megint csak Cook sorsa volt, hogy nyomában pusztulás következzen be. Rábukkant a világban akkor létező vadvilág alighanem legnagyobb tömegére, és ő volt az első ember, aki tudatta a világgal ennek létezését . . . Cook Tahitira és Ausztráliába való betolakodása nagyon hátrányos volt a bennszülöttekre nézve: a Déli-sarkvidék állataira nézve pedig teljes pusztulás volt.”

Cook átfogó beszámolóját és térképeit követve a vadászok és a bálnavadász flották benyomultak és öldököltek. Moorehead így folytatja: „Az öldöklés egészen addig folytatódott, míg gyakorlatilag semmi nem volt, amit meg tudtak volna ölni, egyáltalán semmi, amit könnyen meg lehetett volna ölni, és ami hasznot hozott volna.”

[Képek a 15. oldalon]

Cook erőszakos halála Hawaiin

A Botany Bay (Ausztrália) felfedezése

[Forrásjelzés]

Festmények: az Australian International Public Affairs szíves engedélyével

[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]

John Weber festménye (Dictionary of American Portraits/Dover). Háttér: The Complete Encyclopedia of Illustration/J. G. Heck