Az indiai nők — A XXI. század felé haladnak

AZ ÉBREDJETEK! INDIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

Magasak és alacsonyak. Soványak és kövérek. Humorosak és mogorvák. Mérhetetlenül gazdagok és teljesen szegények. Nagyon műveltek és egészen írástudatlanok. Kik ezek? Az indiai nők. És merrefelé tartanak? A XXI. század felé haladnak.

A LEGTÖBB ember, aki nem Indiában él, az indiai nőt bájosnak, szépnek, titokzatosnak és elbűvölőnek képzeli el. Sok férfi veszi fontolóra, hogy Indiában keressen feleséget, részben a miatt a nézet miatt, hogy az indiai nők a Nyugaton élő, függetlenebb nővéreiknél készségesebbek abban, hogy alárendeljék magukat, a férjük kedvében járjanak és abban is, hogy jó háziasszonyoknak bizonyuljanak. Félrevezető azonban tipikus indiai nőről beszélni a sokféle etnikai, vallási és társadalmi háttérnek ebben a hatalmas olvasztótégelyében. Mindenfajta nő megtalálható ebben a lenyűgöző országban.

India történelme magában foglalja sok kultúra békés, illetve erőszakos úton történt egybeolvasztását. Csak feltevések vannak azt illetően, hogy honnan jöttek India korai betelepülői, a dravidák. Úgy tűnik, hogy ausztrál és délmediterrán népek keverékéből származnak, akik főképpen Krétával hozhatók kapcsolatba. Amikor az árják és a perzsák északnyugat felől, a mongolok pedig északkelet felől Indiába vándoroltak, a dravidák délre húzódtak. Ezért általánosságban megfigyelhető, hogy a dél-indiai nők kisebb termetűek és sötétebb bőrűek, mint az északi nők, akik általában magasabbak és világosabb bőrűek, de nekik is sötét hajuk és szemük van. Az északkeleten élő embereknek gyakran keleties arcvonásaik vannak.

A vallás döntő szerepet játszott az indiai nők helyzetének kialakításában. India most világi állam, s emiatt minden erőfeszítést megtesznek, hogy változtassanak a hagyományos elképzeléseken, melyek akadályozták a nők fejlődését. Jelentős lépéseket tesznek annak érdekében, hogy ne csak a jómódú vagy befolyásos nőknek, hanem minden nőnek több lehetősége legyen tanulni. Az írást és olvasást tanító tanfolyamok, a munkára irányuló képzés a falvakban, valamint az ingyenes oktatás a lányok számára megváltoztatja a női nem arculatát Indiában.

Mahárástra államban nagy előrelépést jelentett, amikor 1994. június 22-én közzétették a kormány nőkre vonatkozó egyik irányelvét. K. R. Narayanan, India alelnöke „történelminek” és „forradalminak” nevezte az irányelvet, mely a nők alapvető problémáit veszi célba, például a közös tulajdonjogokat, a gyámságot, a lakásépítési segélyt és az egyenlő esélyeket a foglalkoztatásban.

Amióta a nők főiskolára járnak és bekerülnek a munkaerőpiacra, s már nem kényszerülnek arra, hogy otthon maradjanak, felvetődött a változtatás kérdése erkölcsi téren. Olyan beszámolók jelennek meg, amelyek a főiskolákon tapasztalható kábítószerrel való visszaélésről és erkölcsi hanyatlásról szólnak. A médiának döntő szerepe van néhány fiatalabb indiai nő átalakulásában. Amikor összehasonlítják a 30 évvel ezelőtti indiai mozifilmeket a maiakkal, sokan úgy találják, hogy óriásit változott a nők ábrázolása. Egy indiai nő megjegyezte: „Az iskoláskoromban vetített filmek korábbi illedelmes, szelíd, önfeláldozó hősnőjét felváltotta a modern lány, aki elhagyja a férjét és annak családját, ha boldogtalan, és harcol a jogaiért meg a függetlenségéért.”

Ám mindent egybevetve India sok más országhoz képest még mindig visszafogott a viselkedés és a ruházat terén. Az általánosan hordott ruhadarab, a szépséges szári szerényen eltakarja a test legnagyobb részét. A fiatalabb nők körében, főleg északon népszerű a shalwar-kameez nevű laza ruha, melyet bő nadrág fölé vesznek fel. A főleg Bombayben, Goában és Kalkuttában megfigyelhető nyugati divat szerint készült ruhák stílusukban és hosszukban általában szerények.

Új munkalehetőségek

Milyen munkalehetőségeik vannak az indiai nőknek, amint a XXI. század felé haladnak? India lakosságának nagy része falvakban lakik és mezőgazdasági munkát végez. Milliók a földeken dolgoznak. A nők a férfiakkal együtt dolgoznak, és mindenféle földművesmunkát elvégeznek. Vizet is ők hoznak nagy távolságokról, folyókról és kutakról, és fáradságos munkával gyűjtik össze a tüzelőnek való fát. Munka közben a kisbabákat a csípőjükre kötözik, vagy a fák között kifeszített függőágyakba fektetik.

A századforduló óta a falun élő indiai családok munkát keresve a városokba özönlenek. A nők textilüzemekben és gyárakban dolgoznak. Az ipar modernizációja azonban nagyobb mértékben érintette a dolgozó nőket, mint a férfiakat. A férfiakat betanították a gépek kezelésére, a nőket viszont nem. Ez sok nehézséget okozott a nőknek. Arra kényszerültek, hogy anyagot cipeljenek az építkezéseknél, nehéz zsákokkal megrakott kézikocsikat húzzanak, használt ruhát áruljanak, vagy egyéb, rosszul fizetett munkát végezzenek.

A társadalmi reformerek erőfeszítéseket tettek a nők sorsának megváltoztatására. Különböző mozgalmak indultak, amilyen például a SEWA (Önalkalmazásban Levő Nők Társasága), azzal a céllal, hogy segítsenek az iskolázatlan, dolgozó nőknek vigyázni az egészségükre, hogy tudjanak dolgozni; segítsenek eléggé jól megtanulni írni és olvasni, hogy ne essenek bele a tisztességtelen eljárások csapdájába; segítsenek javítani a jártasságukat a munkában, valamint megtanulni takarékoskodni, hogy létrehozhassák a saját tőkéjüket, és elkerülhessék a lelkiismeretlen pénzkölcsönzők által megszabott magas kamatokat. Amikor a női emancipáció társadalmi eszközként történő felhasználásáról kérdezték, Zarina Bhatti, a híres szociológus kijelentette: „A női emancipáció Indiában azt jelenti, hogy odafigyelünk a nők nehézségeire, megszervezzük őket, megpróbálunk az egészséggel és a táplálékkal együtt műszaki oktatást nyújtani nekik.”

Ugyanakkor változnak a társadalmi ranglétrán magasabban levőknek tekintett, gazdag családokból származó, művelt nők, valamint a középréteget alkotó családokból származó nők helyzetéről kialakult nézetek. Az ilyen hátterű nők most már nem csak a tanításban és az orvostudományban, hanem mindenféle tevékenységi körben mozognak. Vannak közöttük repülőgép-pilóták, manökenek, légi utaskísérők, rendőrök, és megtalálhatók a legmagasabb állásokban. Indiának hosszú évekig egy nő volt a miniszterelnöke, akit a világ legnagyobb demokráciájában választottak meg. Egyes indiai nők tiszti rangot töltenek be a fegyveres erőknél, ügyvédek és felsőbb bíróságok elnökei, több ezren pedig üzleti pályára léptek mint vállalkozók.

Változások a házasság terén

Mivel a munkában a függetlenségre törekszenek, mi vajon az indiai nők véleménye a házasságról? A XIX. és a XX. század nagy változásokat hozott a férjezett indiai nők számára. A brit uralom alatt eltörölték a szati ősi szokását, amely során az özvegy önként elégette magát férje halottégető máglyáján. A gyermekházasságot törvényi úton betiltották, így a 18 évesnél fiatalabb lányok most már nem mehetnek férjhez törvényesen. Törvény tiltja azt is, hogy a lány családjától hozományt követeljenek, ám ez a káros gyakorlat még mindig él. Sok ezer fiatalasszonyt gyilkoltak meg ilyen vagy olyan módon, vagy azért, mert a családja nem tudott elegendő hozományról gondoskodni, vagy pedig azért, mert egy második házasságból több pénzhez tudtak hozzájutni.

Fokozatosan egyre több figyelmet fordítanak a hozomány miatti halálesetek mögött meghúzódó okokra. Az indiai lányok a házasság után hagyományosan elmentek a férjükhöz a férfi szüleinek otthonába, és halálukig ott is maradtak. A lány szülei semmilyen körülmények között sem vitték vissza a lányukat az otthonukba. Mivel nem kapott hivatalos oktatást, a legtöbb nő nem tehette meg, hogy elhagyja a férje otthonát, és munkával tartsa el magát. Ezért a fiatal nőket gyakran sanyargatták, és a halál fenyegető réme függött a fejük fölött, ha pedig a szüleik nem tudták még több pénzzel vagy egyéb javakkal kielégíteni a fiú kapzsi szüleit, a fiatalasszonyok egyszerűen szótlanul gyötrődve várták végső sorsukat, ami általában egy megrendezett végzetes baleset lett, melynek során felrobbant egy tűzhely, vagy a könnyű szári tüzet fogott.

A törvénykezés, a nőkkel foglalkozó rendőrségi egységek, a női bíróságok és a nőket támogató csoportok most már lehetővé teszik a férjes asszonyok számára, hogy segítségért forduljanak hozzájuk, ha úgy érzik, veszélyben van az életük. Mivel többet tanulhatnak és több munkalehetőség tárul fel előttük, néhány nő úgy dönt, hogy nem megy férjhez, vagy csak később házasodik meg, miután már karriert csinált. Így nem olyan erős a férfiaktól való függés, amely gyakran nyers uralkodáshoz vezet.

Egyre több figyelmet kapnak a leánycsecsemők

Egy másik probléma, amely a nőket érinti, és amely a XXI. század közeledtével változóban van, a szélsőséges vágy arra, hogy fiúgyermek szülessen. Ez az ősi vallási tanításokon és gazdasági megfontolásokon alapuló felfogás gyakran a leánycsecsemők meggyilkolásához és a lányokkal szemben tanúsított rossz bánásmódhoz vezetett, úgy, hogy kevesebb táplálékról, oktatásról és egészségügyi ellátásról gondoskodtak számukra, mint a fiúk számára.

Az utóbbi időben széles körben alkalmazzák a magzatburok-csapolást a magzat nemének meghatározása céljából, s ez gyakran terhességmegszakításhoz vezet, ha a magzat nőnemű. Bár az eljárást törvény szabályozza, az még mindig bevett gyakorlat. Komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megváltoztassák azt a nézetet, hogy a fiúgyermek kívánatosabb.

Az emberi filozófiák sok tekintetben lefokozták a nőket. Ennek egyik példája az özvegyekkel való bánásmód. Az ősi Indiában elfogadott volt az özvegyek újraházasodása. De körülbelül az i. sz. hatodik századtól kezdve a törvényhozók ez ellen foglaltak állást, és az özvegyek sorsa siralmassá vált. Mivel megtagadták tőlük az újraházasodást, és a rokonok gyakran elrabolták tőlük a halott férj javait, s úgy kezelték őket mint átkot a családon, ezért sok özvegy inkább azt választotta, hogy feláldozza magát férje halottégető máglyáján, mintsem hogy méltóságától megfosztva, bántalmazással teli életet éljen.

A XIX. század végétől kezdve a reformerek megpróbálták megkönnyíteni az ilyen nők terheit, de a mélyen beágyazódott érzelmeket nehéz kiirtani. Sok közösségben igazán nyomorúságos az özvegyek sorsa, és néha nagyon fiatal nőkről van szó, akiknek meghalt idős férjük. Dr. Saharada Jain, a Nők Fejlődését Kutató Intézet munkatársa kijelenti: „Az özveggyé válás főleg amiatt olyan nagy megrázkódtatás, mert a nők annyira függő helyzetben vannak, hogy egész lelki felépítésük a férjük rangján alapul.” Erőfeszítéseket tesznek, hogy segítsenek az özvegyeknek méltósággal haladni a XXI. század felé.

Különbségek a vidék és a város között

Óriási a különbség a városi és a vidéki nők között. Becslések szerint a vidéki nők 25 százaléka tud írni és olvasni; a városokban sokkal nagyobb azoknak az aránya, akik javukra fordítják az iskolai és a főiskolai oktatást. A vidéki nők megsegítése érdekében a szociális munkások írást és olvasást oktató tanfolyamokat és egészségügyi képzést szerveznek, valamint elhelyezkedési terveket készítenek. Egyes tagállamok kormányai az állami szektorban, a szövetkezetekben és a helyi önkormányzásban levő álláslehetőségek 30 százalékát megőrizték a nők számára. A nők jogaiért küzdő mozgalmak arra törekszenek, hogy enyhítsék a fájdalmat és a szenvedést, ami több millió ember osztályrésze Indiában. Bizonyos mértékben sikeresek. Mit mondhatunk hát az indiai nők jövőjéről?

Irány a XXI. század!

Vajon változik az indiai nő szerepe, amint a XXI. század felé halad? Igen, méghozzá elég gyorsan. Ám az indiai nők ugyanolyan helyzettel néznek szembe, mint az egész világon élő többi nő. Van ugyan fejlődés, de vannak kudarcok is. Van remény, de van kétségbeesés is. Vannak gyönyörű otthonok, és olyanok, akik fényűzően élnek, de vannak nyomornegyedek, könyörtelen szegénység és éhezés is, mely érzéketlenné tesz. Sok millió ember számára elérhetetlen bármi, ami a puszta létfenntartásnál valamivel több. Másoknak meg, úgy tűnik, mindenük megvan, amit ez a világ felkínál. A legtöbb nő számára a jövő bizonytalan; vannak álmaik, de vannak fenntartásaik is.

Néhány nő viszont ígérettől ragyogó jövőre tekint előre, különösen azok, akik remélik, hogy eljön a paradicsomi föld Jehova Jézus Krisztus általi Királyságának uralma alatt (Jelenések 21:1, 4, 5). Ők tökéletes bizalommal tekintenek előre a XXI. századra, amelyben a nők teljes mértékben élvezni fogják az életet.

[Kép a 16. oldalon]

Téglahordás közben egy építkezésnél

[Kép a 17. oldalon]

Vizet húznak otthoni használatra

[Kép a 18. oldalon]

Tárgyalás a férfiakkal

[Kép a 18. oldalon]

Számítógép kezelése közben