Az evolúciós elmélet hatása

A XIX. SZÁZAD elején a vallás és a tudomány meglehetősen baráti kapcsolatnak örvendett. Mindössze két évvel azelőtt, hogy kiadták A fajok eredetét, Louis Agassiz, biológus és a Harvard Egyetem professzora azt írta, hogy az élővilág „megfontoltságot, bölcsességet, kiválóságot” mutat, és a természetrajz fő célja az, hogy megvizsgálja a „Világegyetem Teremtőjének gondolatait”.

Agassiz véleménye nem volt szokatlan. Sok ember tartotta összeegyeztethetőnek a tudományt a vallással. A tudomány felfedezéseit gyakran egy Nagy Teremtő létére utaló bizonyítékoknak tekintették. Ám a vallás és a tudomány között hajszálnyi rés keletkezett.

Gyökeret ver a szkepticizmus

Charles Lyell Principles of Geology című könyve, melynek első kötete 1830-ban jelent meg, kétségbe vonta a Biblia teremtési beszámolóját. Lyell azt állította, hogy a teremtés valószínűleg nem történhetett hat szó szerinti nap alatt. Fred Hoyle fizikus ezt írta: „Lyell könyvei nagymértékben felelősek voltak azért, hogy a világ nagy általánosságban meg van győződve arról, hogy a Biblia tévedhet, legalábbis néhány vonatkozásban, ami addig elképzelhetetlen gondolat volt.”a

Így hát megvetették a szkepticizmus alapját. Sokak számára a tudományt már nem lehetett összeegyeztetni a Bibliával. Amikor választással néztek szembe, sokan a tudomány mellett döntöttek. „Lyell műve kétséget támaszt az Ótestamentum első fejezeteit illetően — írta Fred Hoyle —, és ezt Darwin könyve váltotta fel.”

A fajok eredete kellő időben jött azoknak, akik nem akarták Isten Szavaként elfogadni a Bibliát. Az ember és a tudomány között már virágzott a szerelem. A tudomány az ígéretei és elért eredményei által körüludvarolta a szerelemittas nyilvánosságot. Lovagias kérő módjára a tudomány új ajándékokkal árasztotta el az embert — a teleszkóppal, a mikroszkóppal és a gőzgéppel, később pedig az elektromossággal, a telefonnal és az automobillal. A technika már táplálta az ipari forradalmat, mely hallatlan anyagi előnyöket biztosított az átlagembernek.

Ezzel ellentétben a vallást úgy tekintették, mint valami úttorlaszt az előrehaladásban. Egyesek úgy érezték, hogy kábulatban tartja az embereket, és képtelen lépést tartani a tudomány gyors haladásával. Az ateisták harsányan és bátran hirdetni kezdték nézeteiket. Tényleg úgy volt, ahogy azt Richard Dawkins írta: „Darwin lehetővé tette az embernek, hogy intellektuálisan megelégedett ateista legyen.” A tudomány lett a megmentés új reménysége az emberiség számára.

A vallási vezetők eleinte ellenezték az evolúció elméletét. De ahogy teltek-múltak az évtizedek, a papság általánosságban véve elsőbbséget adott a közvéleménynek, elfogadva az evolúció és a teremtés keverékét. Egy 1938-as New York Times szalagcíme ezt hirdette: „Az anglikán egyház beszámolója támogatja a teremtés evolúciós eszméjét.” A yorki érsek felügyelete alatti bizottság beszámolójában ez állt: „A Mózes első könyve I. és II. fejezetében található két teremtési beszámoló alapján semmi ellenvetést nem lehet felhozni az evolúció elméletére, mivel a tanult keresztények általában egyetértenek abban, hogy ezek a beszámolók mitológiai eredetűek, és értékük számunkra jelképes, nem pedig történelmi.” Az érsek vezette bizottság ezt a következtetést vonta le: „Abban hihet az ember, amiben szeretne, és mégis keresztény maradhat.”

Sok ember számára az ilyen kísérletek hatására, hogy összeegyeztessék a Bibliát az evolúcióval, a Biblia csak veszített a hitelességéből. Ennek eredménye széles körű szkepticizmus lett a Bibliával szemben, és ez egészen mostanáig létezik, sőt még néhány vallási vezető között is. Egy kanadai episzkopális püspök jellemző megjegyzéseket tett, amikor azt állította, hogy a Bibliát a tudomány előtti időben írták, ezért előítéletet és tudatlanságot tükröz. Azt nyilatkozta, hogy a Biblia „történelmi tévedéseket” és „szembetűnő túlzásokat” tartalmaz Jézus születésével és feltámadásával kapcsolatban.

Így hát sokan, köztük a papság tagjai is hamarjában kétségbevonták a Bibliát. De hova vezetett ez a szkepticizmus? Milyen másik reményt nyújtott? Meggyengült hitük lévén a Bibliában, egyesek a filozófiához és a politikához fordultak.

Hatása a filozófiára és a politikára

A fajok eredete az emberi viselkedésről új nézetet alkotott. Miért sikerül az egyik nemzetnek legyőznie a másik nemzetet? Miért uralkodik egyik rassz a másik rasszon? A természetes kiválasztásra és a legalkalmasabbak megmaradására fektetve hangsúlyt A fajok eredete olyan magyarázatokat adott, melyek felkavarták a XIX. század élenjáró filozófusait.

Friedrich Nietzsche (1844—1900) és Karl Marx (1818—1883) olyan filozófusok voltak, akiknek nagy hatásuk volt a politikára. Mindkettőjüket elbűvölte az evolúció. „Darwin könyve fontos — mondta Marx —, és számomra természettudományi alapként szolgál a történelemben lejátszódó osztályharcokhoz.” Will Durant történész „Darwin fiának” nevezte Nietzschét. A Philosophy​—An Outline-History című könyv így foglalta össze Nietzsche egyik nézetét: „Az erős, bátor, uralkodó, büszke emberek illenek bele leginkább a jövendő társadalomba.”

Darwin azt hitte — és egyik barátjának megírta egy levélben —, hogy a jövőben „a végtelenül sok, alacsonyabb rendű rasszt az egész világon megsemmisítik a jobban kiművelt rasszok”. Példaként az európaiak mások felett aratott győzelmét említette, és ezt „a létért való küzdelemnek” tulajdonította.

A hatalmasok azonnal kihasználták az ilyen kijelentéseket. H. G. Wells ezt írta a The Outline of History című könyvében: „A XIX. század végén élő hatalmas emberek azt hitték, a Létért való Küzdelem következtében uralkodnak, mely küzdelemben az erős és a ravasz legyőzi a gyengét és a jóhiszeműt. Azonkívül azt hitték, hogy erőseknek, tetterőseknek, könyörteleneknek, »gyakorlatiasaknak« és egotistáknak kell lenniük.”

Így „a legalkalmasabbak megmaradása” filozófiai, társadalmi és politikai jelentésárnyalatokat öltött magára, nem egyszer abszurd mértékben. „Egyesek számára a háború »biológiai szükséglet« lett” — írta a Milestones of History című könyv. Ez a könyv azt is megjegyezte, hogy a következő század folyamán „a darwini eszmék szerves részét képezik Hitler faji felsőbbrendűségről alkotott elméletének”.

Persze sem Darwin, sem Marx, sem Nietzsche nem élte meg azt az időt, amikor láthatta volna, hogyan alkalmazzák — vagy éppen rosszul alkalmazzák eszméiket. Valójában azt várták, hogy a létért való küzdelem javítson az ember életmódján. Darwin azt írta A fajok eredetében, hogy „mindennemű testi és szellemi képesség a további tökéletesedés irányában fog haladni”. Pierre Teilhard de Chardin, XX. századi pap és biológus egyetértett ezzel, azt az elméletet állítva fel, hogy végső fokon az egész emberi fajon egy elmebeli evolúció megy majd végbe; mindenki harmonikusan egy cél megvalósításán fog dolgozni.

Lealacsonyodás, nem pedig fejlődés

Látod, hogy ilyen javulás menne végbe? A Clinging to a Myth című könyv ezt a megjegyzést fűzte de Chardin optimizmusához: „De Chardin minden bizonnyal igencsak elfelejtkezett az emberi vérontás és a rasszista rendszerek történetéről, mint amilyen a dél-afrikai apartheid volt. Úgy beszél, mintha nem ebben a világban élne.” Ahelyett hogy az egység irányában haladnánk, ebben a században az emberiség példátlan mértékű faji és nemzeti megosztottságot tapasztal.

A fajok eredetében felkínált reménység, hogy az ember a tökéletesedés irányában fog haladni, vagy legalábbis fejlődik, egyáltalán nem teljesedett be. És ahogy múlik az idő, ez a remény csak halványodik, hiszen amióta általánosságban elfogadták az evolúciót, az emberi család túl gyakran a barbárság szintjére süllyedt. Gondold csak el: több mint 100 millió embert öltek meg e század háborúiban, mintegy 50 millió embert egyedül a II. világháborúban. Gondolj a közelmúltban lejátszódó etnikai mészárlásra például Ruandában és a volt Jugoszláviában.

Azt akarjuk ezzel mondani, hogy az elmúlt évszázadokban nem voltak háborúk és nem volt kegyetlenség? Nem, persze, hogy voltak. De az evolúciós elmélet elfogadása, ez a brutális, „létért való küzdelem” beállítottság, ez a „legalkalmasabbak megmaradása” eszme nem javított az ember sorsán. Tehát, bár nem lehet az evolúciót hibáztatni az ember összes gondjáért, mindenesetre segítette az emberi családot egy eddiginél nagyobb gyűlöletbe, bűnözésbe, erőszakba, erkölcstelenségbe és lealacsonyodásba taszítani. Mivel széles körben elterjedt, hogy az ember az állatoktól származik, nem meglepő, hogy egyre több ember állatok módjára viselkedik.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„Darwin könyve számomra tudományos alapként szolgál a történelemben lejátszódó osztályharcokhoz” (Karl Marx).

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„Az alacsonyabb rendű rasszokat megsemmisítik a jobban kiművelt rasszok” (Charles Darwin).

[Kép forrásának jelzése a 6. oldalon]

U.S. National Archives photo

[Kép forrásának jelzése a 6. oldalon]

Copyright British Museum