Menstruáció előtti tünetegyüttes — Mese vagy valóság?
Viselkedése zilált és kiszámíthatatlan. Egyik pillanatban kedves, a másikban vitatkozó. Szavaiból csüggedtség árad. Vigasztaló megnyilvánulásaid ellenére túlzott mértékben reagál arra, amit mondasz és teszel. Egy jelentéktelen szóban forgó ügyből alighanem nagy ügyet csinál, és az csak olaj a tűzre. Néhány nap vagy úgy egy hét múlva ez a „másik” nő hirtelen eltűnik és újra a megszokott énje lesz . . . egy időre.
KÉTSÉGKÍVÜL nem minden nő megy keresztül ilyen drámai hangulatváltozásokon. Ám a menstruáció kezdete előtt lehet, hogy néhány nő felismeri magán dr. Jekyll és Mr. Hyde női megfelelőjét. Mi okozza ezeket a hangulatváltozásokat? Vajon ez a viselkedés tényleg a menstruációs ciklus során bekövetkező változások eredménye?
Mi az a PMS?
Az American Journal of Psychiatry szerint azok a nők, akik „ciklikusan előforduló tüneteket [tapasztalnak], melyek elég súlyosak ahhoz, hogy megbolygassák az élet némely területét”, és amelyek következetesen a menstruáció előtt jelentkeznek, talán PMS-ben (menstruáció előtti tünetegyüttes, orvosi nevén premenstruális szindróma) szenvednek. Jóllehet nincsenek olyan laboratóriumi vizsgálatok, melyek diagnosztizálni tudnák a PMS-t, a PMS-ben szenvedő nőknek minden ciklus idején egy vagy két hétig tartó tünetmentes időszakot kell tapasztalniuk. E meghatározás szerint az orvosok úgy becsülik, hogy a nőknek mindössze 10 százaléka szenved PMS-ben.
Más klinikai orvosoknak eltérő véleményük van a PMS-ről. Ők úgy érvelnek, hogy a nők nagyobb, 40-90 százaléka szenved PMS-ben. Úgy határozzák meg a szót, hogy abba beletartozzon az is, ha olyan különféle panaszokat tapasztalnak, mint amilyen a testsúlybeli gyarapodás, a fáradtság, az ízületi fájdalom, az alhasi görcsök, a migrének, az ingerlékenység, nyomásérzékenység a mellben, a sírógörcsök, a farkasétvágy és a hangulatváltozások. Több mint 150 tünet kapcsolódik a PMS-hez. A nők, beleértve azokat is, akik már nem menstruálnak, ezek közül a tünetek közül bármelyiket vagy többet is tapasztalhatnak. Általában azonban a harmincas éveiket taposó nők tapasztalják a PMS-t. A legtöbb nő számára lehangolók, de kezelhetők a PMS-tünetek. Ebben a cikkben azokra fogunk összpontosítani, akik a PMS kevésbé súlyos formájában szenvednek.
Nancy Reame, a Michigani Egyetem egyik kutatónője beszámolt arról, hogy a PMS-t „általános egészségi gondnak” tekintik az Egyesült Államokban, de más országokban sok eltérés van a tünetek típusát és súlyosságát illetően. „Egyesek sokkal lényegesebb testi tünetekről számolnak be, míg más kultúrák inkább érzelmi tünetekről adnak számot” — nyilatkozta. Reame, aki kutatást végzett Kínában, a kínaiakat említette meg példaként. „A kínai kultúrában nem elfogadott dolog, ha valakinek érzelmi tünetei vannak.” Ezért — amint megjegyezte —, ha a nőket menstruációs problémáikról kérdezik, a görcsökre fognak összpontosítani.
A PMS kezdeti lépései
A PMS-t elsőként a New York-i dr. Robert T. Frank tárgyalta 1931-ben a „The Hormonal Causes of Premenstrual Tension” (A premenstruális feszültség hormonális okai) című értekezésében. Megfigyelte azokat a nőket, akik a menstruáció előtt fáradtságban és idegfeszültségben szenvednek, valamint nem tudnak összpontosítani.
Huszonkét évvel később történt, hogy Katharina Dalton és Raymond Greene angol orvosok egy orvosi hetilapban közzétettek egy értekezést, melyben megalkották az új kifejezést: „menstruáció előtti tünetegyüttes”. Dr. Dalton úgy utalt a PMS-re, mint ami „a világ leggyakoribb és valószínűleg legrégibb betegsége”. Arról a hatásról alkotott ténymegállapításai, amilyet a PMS kelthet egy nő viselkedésében, 1980-ban kerültek nyilvánosságra. Más orvosokkal együtt felkérték, hogy vizsgáljon meg két brit nőt, akit gyilkossággal vádoltak. Elméletük szerint egy nő viselkedését befolyásolhatják a menstruációs ciklus alatt bekövetkező hormonváltozások. A PMS diagnózisára alapozva mindkét esetben enyhítették a gyilkosság vádját. Az egyik döntésben a vádlott ellen „csökkentett felelősség” alapján enyhébb vádat emeltek, gondatlanságból elkövetett emberölésért.
A nők részéről megnyilvánuló romboló magatartásból eredő események, mint az előbb említettek, egyedülálló eseteknek látszanak. Az ilyen viselkedés okát, és a nők többsége által a menstruáció ideje körül tapasztalt, kevésbé lehangoló tüneteket az orvosi és nem orvosi folyóiratok oldalain továbbra is tárgyalják.
Vajon az ilyen viselkedés tényleg a nő testében lejátszódó ciklikus hormonváltozás eredménye? Vagy a felbolydult hormonok és a nyugtalan női test gondolata csupán mese? Különböző vélemények léteznek arra vonatkozóan, hogy milyen hatással vannak a hormonváltozások a nő viselkedésére, ha egyáltalán hatással vannak rá. Sok kutató és orvos egyetért abban, hogy a menstruációs ciklus alatt az agy és a petefészekhormonok közötti kölcsönhatás jobb megértése kulcsfontosságú abban, hogy megtudják, miért szenved néhány nő PMS-ben.
A menstruációs ciklus
Körülbelül négyhetente egyszer a nő teste a hormonváltozások egy nagyon összetett ciklusába lép. A sokak által „átoknak” nevezett szó, a „menstruáció” a latin mensis, magyarul ’hónap’ szóból ered.
A ciklus kezdeteként az agyban a hipotalamusz üzenetet küld az agyalapi mirigynek. Amikor az megkapja az üzenetet, az agyalapi mirigy FSH-t (follikulusz stimuláló hormon) választ ki. Az FSH a véren keresztül eljut a petefészkekbe, és megindítja az ösztrogéntermelődést. Ahogy növekszik az ösztrogén mennyisége, az agyalapi mirigy úgy reagál, hogy LH-t (luteinizáló hormon) küld ki. Az LH lelassítja az FSH kiválasztódását. Egy petesejt megérik, és levándorol a méhbe. A petesejt kiszabadulása után progeszteron hormon választódik ki. Ha nem termékenyül meg a petesejt, akkor a progeszteron- és az ösztrogénszint gyorsan csökken.
Mivel nincsenek hormonok, amik táplálnák a méh belsejét, az elhal, és a hüvelyen keresztül vérrel, nyálkával és némi szövettel kiürül. Körülbelül 3-7 napig tart, amíg a nő méhe teljesen kibocsátja a tartalmát, mellyel véget ér egy menstruációs ciklus. Egy ciklus befejeztével az agy ismét hormonokat szabadít fel, jelezve egy új ciklus kezdetét.
A hormonok harca?
Egyesek úgy érvelnek, hogy az ösztrogén és a progeszteron mennyiségének kiegyensúlyozatlansága okozza a nőben a menstruáció előtti tüneteket. Azt állítják, hogy a hormonok normális körülmények között közösen ügyködnek a tökéletes egyensúly elérésében. Amikor az egyikből több termelődik, mint a másikból, harc folyik, és a női testben sérülés marad hátra.
A megnövekedett ösztrogénszint talán ingerlékennyé tehet néhány nőt. Másoknál a progeszteron van túlsúlyban, mely lehangoltságot és fáradtságot idéz elő.
Más kutatók nem értenek egyet azzal az elmélettel, hogy a hormonok kiegyensúlyozatlansága okozza a PMS-t. Úgy érvelnek, hogy bizonyos nőkben pszichológiai és társadalmi tényezők nagyobb szerepet játszanak a menstruáció előtti tünetek előidézésében. A Patient Care című folyóirat a PMS okairól szóló beszámolójában kijelenti, hogy „a súlyos PMS-ben szenvedő és az abban nem szenvedő nők ivari hormonjainak rendszerében, arányában, mennyiségében vagy időzítésében még nem találtak határozott különbségeket”.
A stressz például felgyorsíthatja, késleltetheti vagy fokozhatja a PMS-tüneteket. A PMS—Premenstrual Syndrome and You: Next Month Can Be Different című könyv megjegyzi: „A stressz gátolja a hormonok felszabadulását, és ha nem megfelelő a hormonellátás, az olyanfajta hormonális kiegyensúlyozatlansághoz vezethet, amely súlyosbítja a PMS tüneteit.” A menstruáció előtt nagyobbaknak és kevésbé kezelhetőknek tűnhetnek az egészségi, anyagi és családi gondok.
A megbélyegzéstől való félelem
Néhány kutató azt állítja, hogy a nőket kevésbé ideális dolgozóknak vagy döntéshozó személyeknek tekintik, amennyiben a menstruációval kapcsolatos tünetekről tanúskodnak. „Ez az egyik mód, ahogy a társadalom a maga helyén tartja a nőket. Ha havonta egyszer hátrányosan befolyásol valami, az azt jelenti, hogy akkor nem szabad komoly, erőteljes és tekintélyes dolgokat művelned” — érvel Barbara Sommer pszichológus.
Más kutatók azt állítják, hogy a nők elfogadták a PMS-t, hogy ezt az állapotot kifogásnak használhassák a viselkedésükre nézve. A Redbook folyóiratban dr. Carol Tavris, a The Mismeasure of Woman írója egy interjúban kijelenti, hogy a PMS „lehetővé teszi a nők számára, hogy azt mondják: »Mi a bajom egészségileg?«, nem pedig azt, hogy: »Mi baj van az életemben, amiért ilyen pocsékul érzem magam?«”
Az APA (Amerikai Pszichiátriai Egyesület) Nőbizottságának pszichiáternői 1985-ben harcoltak az ellen, hogy a PMS-t belefoglalták az APA Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvébe. Bár a legújabb (1987-es) kézikönyv függelékében úgy utalnak rá, mint „a sárgatestfázis vége felé jelentkező rosszullétre”, az APA különleges feladattal megbízott csoportja javasolta, hogy a következő kiadás főszövegében „menstruáció előtti rosszullétnek” (PMDD) tüntessék fel. A kézikönyvben való feltüntetése hivatalosan elismert pszichiátriai rendellenességgé tenné.
„A könyvben tulajdonképpen sehova nem tartozik, mert nem elmebetegség” — jegyzi meg dr. Paula Kaplan, a különleges feladattal megbízott csoport volt tanácsadója. Mint mondta: „Ha legközelebb nőt neveznek ki igazságügy-miniszternek, meg fogják kérdezni tőle: »Volt már PMDD-je?«”
Enyhülés keresése
Az orvosi pályán továbbra is vitatják a PMS kérdését. Sok elmélet merült fel a PMS pontos okával és kezelésével kapcsolatban. Néhány orvos úgy véli, hogy a PMS-nek 18 változata lehet, amelynek mindegyike más és más tüneteket idéz elő. Egy nemrégiben készült tanulmány arról számolt be, hogy a cinknek szerepe lehet a PMS-tünetek kiváltásában. Egy másik tanulmány arra engedett következtetni, hogy a B6-vitamin hiánya lehet a probléma gyökere, mely egyeseknél enyhe depressziót okoz.
A vissza-visszatérő PMS-tünetekre enyhülést kereső nők már kipróbáltak olyan kezeléseket, mint amilyen a fényterápia, az alvásbefolyásolás, a mély relaxációs gyakorlatok, az antidepreszszív vegyületek és a progeszteronkúpok. Eddig azonban még nem találtak olyan kezelést, mely állandóan hatásos lenne.
Azok a nők, akik a menstruáció előtt nehezen kezelhető tünetektől szenvednek, menjenek el orvoshoz. Minden PMS-eset egyedülálló, és minden egyes nő megérdemli az alapos orvosi tanácsot és a megfelelő ellátást. Mivel a PMS más, súlyos állapotokra is hasonlíthat, mint amilyen a pajzsmirigybetegség, az endometriosis és a depresszió, ezért fontos az orvosi vizsgálat.
Ajánlott, hogy az első orvosi vizsgálat előtt a nő vezessen részletes naplót vagy vezesse a naptárjában, hogy milyen testi és érzelmi tüneteket észlel a menstruáció előtt. Ha tudja, hogy mely napokon lehet hajlamos a levertségre, az ingerlékenységre vagy a depresszióra, az segíthet neki, hogy aszerint ossza be az idejét. Segíthet abban is, hogy meghatározza, vajon PMS-ben szenved-e.
Lehet, hogy az orvosok azt javasolják, csökkentse az életében azokat a tényezőket, melyek stresszt okozhatnak. A tápanyagokban gazdag étrend és a rendszeres testmozgás szintén leküzdheti a PMS-t. Egy egyetemi tanulmány szerint a szénhidrátban gazdag, fehérjében szegény étrend javította a menstruáció előtt lehangolt nők némelyikének a hangulatát. A rendszeres edzés vagy napközben egy fürge séta is segítség lehet a fáradtság és a rossz hangulat elleni harcban.
Természetesen a családtagok, különösen a férj segítség forrása lehet. Törekedniük kell arra, hogy különösen kedvesek, figyelmesek és megértők legyenek, amikor a nőnek nehézségeket okoz a havi ciklusa.
A vita folytatódik
Néhányan azt állítják, hogy helytelen „tünetegyüttesnek” nevezni azokat a normális érzelmi és testi változásokat, melyeket a nő a menstruációs ciklus alatt tapasztal. Mások pedig kétségbevonják a PMS-t, azt állítván, hogy az megbélyegzi a nőket.
Ám a PMS számos nőnek valóság. Minden hónapban tapasztalják a tüneteket, melyek megnehezítik, hogy megbirkózzanak a családi és munkahelyi gondokkal. Az enyhülés és a megértés keresése csalódottságot eredményezőnek bizonyulhat, mivel az orvosi pályán mozgolódó és a laikus emberek közül sokan továbbra is vitatják a PMS valószerűségét.
[Kép a 15. oldalon]
A családtagok azzal segíthetnek, ha különösen kedvesek és figyelmesek