A Biblia tanulmányozása — Az állatkertben!
EGYSZER igencsak különös helyszínt — az Emmeni Állatkertet — választottunk heti családi bibliai megbeszélésünknek, mely közel van otthonunkhoz, itt Hollandiában. Ennek megvolt az oka, s ez hamar világossá válik előtted.
Ahogy világszerte sok keresztény családnak, úgy nekünk is van heti bibliatanulmányozásunk. E tanulmányozás során gyakran olvasunk állatokról, melyeket a Bibliában jó és rossz tulajdonságok jelképeiként használnak. Kíváncsiak voltunk, vajon meg tudunk-e jobban ismerkedni az állatokkal, és úgy döntöttünk, hogy családként törekszünk erre. A család minden egyes tagjának kijelöltünk egy konkrét állatot, és megkértük, hogy keressen ki információt ezzel az állattal kapcsolatban olyan kiadványokból, mint amilyen az Insight on the Scriptures, és Az Őrtorony meg az Ébredjetek! bekötött évfolyamai.
Ahogy közeledünk az Emmeni Állatkert kapujához, gyermekeink — Mari-Claire, Charissa és Pepijn — szemei szikráznak a várakozástól. Mindjárt látni fogjuk a krokodilokat, a medvéket, a zebrákat, a hangyákat és talán még több olyan állatot, amelyről a Bibliában olvastunk. De mindenekelőtt hadd meséljek neked erről a páratlan állatkertről.
Nincsenek ketrecek, nincsenek korlátok
A Noorder Dierenpark — ahogy az Emmeni Állatkertet hollandul hívják — nagyon különleges állatkert, amelyet modern alapelvek szerint létesítettek. Itt egyetlen állatot sem találsz ketrecben vagy korlátok mögött. Ellenkezőleg, Emmenben mindent úgy csináltak, hogy az állatok olyan környezetben legyenek, amely a lehető legpontosabban hasonlít természetes környezetükre. „Inkább a látogató van a kerítés mögött, nem pedig az állat” — mondja mosolyogva Wijbren Landman, a kert egyik biológusa.
„Az állatok nem fajok szerint vannak elhelyezve, hanem származási helyük szerint. Ezért az itt látható óriási afrikai szavannán a lehető legtöbb olyan állat együtt van, amelyik a vadonban együtt él.” És tényleg ott látjuk őket — a világ legmagasabb állatait, a hosszú nyakú zsiráfokat, amelyek 6 méteresre is megnőhetnek. Együtt vannak a vándorantiloppal, az impalával, a zebrával, a gnúval, a gyűrűsfarkú víziantiloppal, sőt még néhány orrszarvúval is.
Ám Wijbrennek még több mondanivalója van az emmeni szavannával kapcsolatban: „Az állatoknak itt olyan nagy helyük van, hogy soha nem érzik magukat korlátozva. Mégis gondoskodtunk számukra néhány menekülési útvonalról. Látják ott azokat a nagy köveket? Közöttük találhat menedéket a vándorantilop, hogy a rinó ne tudja zavarni. És az a domb ott lehetővé teszi az állatok számára, hogy teljesen kiessenek egymás látóköréből. De az állatok legtöbbször nemigen veszik észre egymás jelenlétét. Ez igazán nem meglepő, hisz több ezer évig osztoztak afrikai környezetükön.”
Szomjas zebrák
„Nézzétek! Zebrák!” Charissa nagyon izgatott. Ő végzett némi érdekfeszítő kutatást a zebrákról. „A csíkok olyannyira eltorzítják a zebra alakját és körvonalainak összhangját, hogy sokszor még a sasszemű bennszülöttekkel is előfordul, hogy még akkor sem szereznek tudomást az ottlétéről, amikor 40-50 méterre van tőlük. A zebra éles látása és kifinomult szaglása, valamint az a képessége, hogy gyorsan — még 60 kilométeres óránkénti sebességnél is többel — tud futni, védelmül szolgál a húsevő állatok ellen. A Zsoltárok 104:11 (NW) megjegyzi, hogy »a zebrák rendszeresen oltják szomjukat«. Ezért van az, hogy ritkán találhatjuk őket 8 kilométernél messzebb a víztől.” Majd még hozzáfűzte: „Nekünk is rendszeresen kell oltanunk a szellemi szomjunkat azáltal, hogy közel maradunk a gyülekezethez, tanulmányozzuk a Bibliát, és eljárunk az összejövetelekre.”
Magunk mögött hagyjuk az afrikai szavannát, és a világ egyik legnagyobb ragadozója, az óriás kodiakmedve felé sétálunk. Ez a medve, amely az összes között a legnagyobb, még 3 méteresre is megnőhet, és 780 kilogrammot is nyomhat. Azért, hogy amennyire csak lehet, természetes módon legyen bekerítve, a területét patakokkal és hatalmas sziklákkal szépen megtervezték. Az óriás kodiakmedve nagy testvére a szíriai barnamedvének, amely a bibliai időkben Izráelben is élt. Ahogy Mari-Claire megtudta, a medve változatos étrenden él. Növények levelein és gyökerein, valamint gyümölcsökön, bogyókon, diókon, tojásokon, rovarokon, halakon, rágcsálókon és ehhez hasonlókon él, valamint különösen szereti a mézet. Az ősi Izráelben, amikor kevés volt a medve étrendjébe illő növényi elem, akkor a pásztoroknak őrködniük kellett, nehogy a medvék kifosszák őket. Dávidnak fiatalkorában szembe kellett szállnia egy medve támadásával, hogy megvédje apja nyáját (1Sámuel 17:34–37).
„Orrlyukaiból gőz lövell elő”
De még más állatok is vannak, amelyeket feltétlenül szeretnénk megnézni. Bibliatanulmányozásunk egy másik napján ráakadtunk a „leviathánra”, vagyis a krokodilra. Pepijn először úgy jellemezte, hogy „valamilyen halfajta, de akkor nagyon nagy!” Mivel a krokodilok nagyon érzékenyek a hőmérséklet-ingadozásokra, az Afrika-házban vannak elhelyezve, ahol trópusi légkörről gondoskodnak számukra. Belépéskor megcsap bennünket a hőség és a nedvesség, mely bepárásítja a szemüvegünket. Azonkívül hozzá kell szoknunk a sötétséghez. Amint átsétálunk egy fából készült függőhídon, hirtelen szemtől-szembe kerülünk egy pár hatalmas krokodillal, melyek résen vannak a híd mindkét oldalán lévő sárban. Annyira mozdulatlanul fekszenek ott, hogy Pepijn önkéntelenül is így szól: „Nem is igaziak.”
A krokodil a létező legnagyobb hüllő. Néhány krokodil még a 6 méteres hosszúságot, és a 900 kilogrammos súlyt is elérheti. Állkapcsának ereje elképesztő — még egy viszonylag kicsi krokodil is, amelyik 50 kilogrammot nyom, képes egy 700 kilogrammos test súlyának megfelelő erőt kifejteni. Amikor a krokodil egy időn át tartó lemerülés után feljön a felszínre, az orrlyukán gyorsan kifújt levegő spriccelődést idézhet elő, mely bizony a reggeli nap verőfényében ’szövétnek’ és az ’orrlyukaiból előlövellő gőz’ lehet, ahogy azt a Jób könyve leírja (Jób 41:1, 18–21).
„Okosak [óvatosak, NW ], mint a kígyók”
Épphogy magunk mögött hagyjuk a krokodilokat, amikor a sötétben észrevesszük — szerencsére üveglap mögött — egy olyan teremtmény számos példányát, amelyet a Bibliában mind kívánatos, mind nemkívánatos tulajdonság jeleként használnak. A kígyóról beszélünk, az első állatról, amelyről a Biblia név szerint tesz említést (1Mózes 3:1). Jézus példaként használta az óvatosságát, amikor figyelmeztette tanítványait a farkashoz hasonló ellenségeikkel szembeni magatartásukra vonatkozóan (Máté 10:16). De természetesen a kígyót általában a „régi kígyóval”, Sátánnal, az Ördöggel azonosítják, aki a 2Korinthus 11:3-ban leírtak szerint olyan megtévesztő és álnok, mint egy kígyó (Jelenések 12:9).
„Eredj a hangyához . . . és légy bölcs”
Az állatkertben váratlan látványt nyújt a hatalmas hangyaboly, amit látunk, mely a levélnyíró hangyák három kolóniájának ad otthont. A hangyák között ők a kertészek. Egy üveglap mögött láthatjuk a kolóniát; így tanulmányozhatjuk ezeknek a kis teremtményeknek a megszokott életmódját. A hangyák azért érdekelnek bennünket, mert a Biblia a szorgalom és az ösztönös bölcsesség példájaként használja őket (Példabeszédek 6:6).
Wijbren Landman rovarszakértő. Kifejti: „Becslések szerint egymilliószor egymilliárd hangya fáradozik a föld felszínén, ami azt jelenti, hogy minden emberre nem kevesebb mint 200 000 hangya jut! A 15 000 fajtából, melyet a sarkvidékek kivételével minden földrészen megtalálunk itt vagy ott, nincs két egyforma. Mindannyian különböző otthont építenek maguknak, és különböző ételt fogyasztanak, de többnyire mind ugyanolyan szervezetten élnek.
A levélvágó hangyák ehető gombaféléket tenyésztenek, éppúgy, ahogy az emberek tenyésztik a gombákat. Amint látják, ez a tenyésztés a föld alatt zajlik, de a gombaféléknek való tápanyag a föld felszínéről származik. A dolgozó hangyák egész nap serényen szállítják a leveleket a fészkükhöz. Felmásznak egy fára vagy egy bokorra, és kiválasztanak egy levelet. Azután rágóikat ollóként használva gyorsan félkör alakú darabokat vágnak ki a levelekből, majd egymás után haladva a fészkükhöz viszik ezeket, a fejük felett mint valami napernyőt tartva. Ez megmagyarázza, miért az a másodlagos nevük, hogy napernyő hangyák. A vagdosás olyan gyorsan történik, hogy Dél- és Közép-Amerikában egész bokrokat vagy fákat kopasztanak meg teljesen néhány óra leforgása alatt. Nem csoda, hogy ott nem valami közkedveltek! A fészekben a többi dolgozó gondosan megtisztítja a levéldarabkákat, mielőtt összerágja. Ezt követően a keletkező pépet enzimekkel és aminosavval keverik össze, melyeket a hangyák választanak ki. Csak ezután áll készen a pép arra, hogy táplálják vele a gombaféléket, így biztosítva állandó készletet az egész kolóniának.”
A teremtés végtelen sokféleségében megnyilvánuló bölcsesség és alkotóképesség mély benyomást tett ránk, s ezzel az érzéssel hagytuk el a hangyavárost. Késő délután van, és haza kell mennünk. De még sok látnivaló van előttünk. Még nem néztük meg a bagolyt (Ésaiás 13:21), a fülesfókát (2Mózes 35:23, NW ), a vízilovat („behemótot”, Jób 40:10), a struccot (Jeremiás 50:39), vagy azt a sok másik állatot, amelyik itt él, és amely a Bibliában meg van említve. Mindegyik érdemes arra, hogy tanulmányozzuk. Feltétlenül vissza fogunk jönni az Emmeni Állatkertbe! (Beküldött cikk.)
[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]
Strucc: Yotvatah Nature Reserve