Vigyázat! — Mérges vagyok
Az Ébredjetek! ausztráliai tudósítójától
AZ Ausztráliába vándorló és látogató embereknek gyakran mondják, hogy szinte mindenhol vannak mérges kígyók és pókok ebben a hatalmas országban. Mégis, az ismert pókfajták közül körülbelül csak 1700 található meg itt. És ezek közül jó néhány igazán viselhetné azt a megjelölést, hogy „Vigyázat! Mérges vagyok”, de a többségük ártalmatlan.
Ami a kígyókat illeti, hozzávetőlegesen 2500 faj él velünk a Földön. Ezek közül mintegy 140 található meg Ausztráliában, és körülbelül csak 20 mérges. Valóban megtörténhet, hogy találkozunk egy ilyen mérges állattal?
A városokban?
A mérges kígyók és pókok nagy többsége vidéken vagy a pusztában él. Néhány tengerparton fekvő városban élő ember azonban okosan teszi, ha óvatos, különösen, ha pókokról van szó. Például a sydneyi tölcsérpók — ahogy a neve is mutatja — Ausztrália legnagyobb városában, Sydneyben vagy akörül él. Előreugró, fekete rágójával bárkinek a rémálmában főszerepet játszhatna.
A hímet a második lábán lévő, jellegzetes sarkantyú alapján lehet azonosítani, és ő a veszélyes — mérge ötször olyan mérgező hatású, mint a nőstényé. Hivatalosan az Atrax robustus latin nevet adták ennek a póknak. A The Funnelweb (A tölcsérpók) című könyv 1980-ban ezt mondta: „Az utóbbi hetven évben mintegy tizenkilenc emberről tudjuk, hogy a tölcsérpók marása okozta a halálát.” 1980-ban fejlesztették ki az első sikeres ellenszérumot e póknak a marása ellen.
Egy másik pókkal, a Latrodectus hasseltivel is óvatosan kell bánni, mely a narancspiros csíkról kapta a nevét, ami szaténfekete hasán fut keresztül. A csík néha rózsaszín vagy még világosszürke is lehet. A nőstény pók a veszélyes. Potenciálisan végzetes marására 1956-ban vált hozzáférhetővé az ellenszérum. Ez a pók egész Ausztráliában megtalálható, és rokona a jól ismert fekete özvegynek.
Óvatosan! Kígyók!
Különösen éjszaka lehet a külvárosi házak pázsitjain vagy bozótosaiban kígyókat találni. Néhányuk veszélyes, mint például a szalagos vipera, a halálkígyó és a tajpán. A szalagos vipera úgy 1,5 méter hosszú. A hátán lévő, átlósan haladó, sötét színű csíkokról lehet felismerni. Amikor mérges, hangos, köhögéshez hasonló, sziszegő hangot adhat.
A halálkígyó különböző színű lehet, de a farka végén van egy sárgásfehér nyúlványa, melyet rángat, hogy felkeltse zsákmánya figyelmét. Gyakran homokos területeken található, ahol patkó alakban fekszik. A halálkígyó hossza úgy 0,6 méter, és vastag állat.
A tajpán viszont 3 méteresre is megnőhet! Barna színű, és világos orra van. Nagy méregmirigyei vannak, és egyes példányoknak majdnem 1 centiméteresek a méregfogai. Egy ló öt percen belül meghalt egy tajpán marása miatt!
Mi történik, ha megmar?
Mind a pók-, mind pedig a kígyómarásra való ellenszérumhoz hozzá lehet férni, és éjjel-nappal olyan központokat lehet hívni egész Ausztráliában, ahol felvilágosítást tudnak adni a mérgezés kezelésére. Javultak a kígyómarásra vonatkozó kezelési módszerek. Sokan úgy gondolják, hogy az az elképzelés, miszerint a sebet azonnal fel kell vágni, és a mérget ki kell szívni, nemcsak elavult, de ártalmas is. Most az az orvosi szaktekintélyek tanácsa, hogy tartsák mozdulatlanul és nyugton a beteget, és alkalmazzanak érelszorítót vagy érelkötést a marás és a szív között. Majd nyomókötést kell alkalmazni, és az érintett végtagot egy sínnel kell rögzíteni. Ezután a beteget látnia kell egy orvosnak, vagy amilyen gyorsan csak lehet, el kell vinni a kórházba.
A tölcsérpókot és a Latrodectus hasseltit csak igen ritkán lehet házon belül megtalálni. A Latrodectus hasselti a garázsok, pajták sarkából, vagy bármilyen csendes, zavartalan helyről — mint például egy régi autó, egy halom szemét vagy kinti toalett — leselkedik. Vigyázni kell, nehogy véletlenül bekerüljenek a házba.
Mekkora a kockázat?
A legtöbb ausztráliai ember még sohasem látott Latrodectus hasseltit és halálkígyót, és személyesen senkit sem ismer, akit már megmart volna egy. Az igazság az, hogy gyakorlatilag nulla annak kockázata, hogy egy mérges pók vagy kígyó megmar, ha ésszerű módon elővigyázatosak vagyunk. A legtöbb mérges állat megpróbál nem az utadba kerülni, és talán csak akkor válik agresszívvá, ha bosszantják vagy sarokba szorítják.
Ennek ellenére bölcs dolog óvatossággal eljárni. Egy ausztrál tudós, aki szakértő a mérges állatok területén, „kesztyűben kertészkedik, csizmában horgászik, és óvatosan utazik”. Miért visel csizmát? Nos, talán a különféle, mérges polipok, medúzák és a kőhal miatt.
Talán jobb lesz, ha ezekről máskor beszélünk.
[Kép a 24. oldalon]
Nőstény Latrodectus hasselti
[Forrásjelzés]
Fent: az Australian International Public Relations szíves engedélyével
[Kép a 24. oldalon]
Északi halálkígyó
[Forrásjelzés]
Ross Bennett szíves engedélyével, Canberra, Ausztrália
[Kép a 25. oldalon]
Tölcsérpók
[Forrásjelzés]
Az Australian International Public Relations szíves engedélyével
[Kép a 25. oldalon]
Tajpán
[Forrásjelzés]
J. C. Wombey szíves engedélyével, Canberra, Ausztrália