A Biblia nézőpontja

Amiért a kiközösítés szerető elrendezés

KIÁTKOZÁSa — sok vallásos emberben vegyes érzelmeket vált ki a gondolat. A legtöbb ember egyetért abban, hogy a vallásokban szükség van valamilyenfajta fegyelmezésre. De sokan a múlt emlékének tartják a kiátkozást — durva fegyelmezési formának, amely a boszorkányüldözésre és az inkvizíciókra emlékezteti őket.

A gondhoz még a laikus világ mindenre kiterjedő befolyása is hozzájön. Így a legtöbb keresztény vallás átvette a bűnről alkotott elnézőbb véleményt. Nem csoda akkor, hogy egy episzkopális pap ezt mondta: „A kiátkozás hagyományunk egy része, de nem hiszem, hogy ebben a században hozzá folyamodnak.”

Sokan azonban talán meglepődnek, amikor megtudják, hogy Jehova Tanúi között a kiközösítést (ami a kiátkozásnak felel meg) komolyan veszik. Való igaz, hogy nem könnyű megtenni, pedig szerető elrendezés. Hogy lehet ez?

Felmagasztalja Isten nevét

Jehova szent Isten. Nem tűri el a szándékos bűnt azok részéről, akik azt állítják, hogy őt imádják. Péter apostol ezt írta a keresztényeknek: „ti is szentek legyetek teljes életetekben; mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok” (1Péter 1:15, 16). Ennélfogva a megbánást nem tanúsító bűnösök kiközösítése felmagasztalja Isten szent nevét, szeretetet mutat ez iránt a név iránt. (Vö. Zsidók 6:10.)

Vajon ez azt jelenti, hogy ha egy keresztény nem tud ellenállni a gyengeségnek, vagy súlyos bűnbe esik, akkor automatikusan kizárják a gyülekezetből? Egyáltalán nem! Jehova nem kőszívű diktátor. Könyörületes és megértő. Nem felejtkezik meg arról, hogy tökéletlenek vagyunk (Zsoltárok 103:14). Jehova elismeri, hogy „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3:23). Isten intézkedett szellemi segítségről a gyülekezeten belül, hogy amennyiben egy keresztény „botlást” követ el, sőt ha súlyos bűnt követ is el, szeretettel ’inthessék’ a szelídség szellemében (Galátzia 6:1, Katolikus fordítás). Ha az, aki elkóborolt az igazságosság útjáról, elfogadja az Isten Szavából származó tanácsot, valamint szívből jövő sajnálatot és őszinte megbánást tanúsít, szellemileg ’meggyógyulhat’ (Jakab 5:13–16).

De mi van akkor, ha egy megkeresztelt keresztény súlyos hibát követ el, és a meggyógyítása érdekében tett minden erőfeszítés sikertelen? Más szóval, mi a helyzet akkor, ha makacsul megtagadja bűnös életútjának helyreigazítását?

Megőrzi a gyülekezet biztonságát

A Biblia ezt parancsolja a keresztényeknek: „ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek” (1Korinthus 5:11).

Vajon ez a bibliai törvény szigorú és lealacsonyító? Vedd csak fontolóra: amikor egy megátalkodott bűnözőt börtönbe vetnek, mert megsértette a törvényt, azt szigorúnak vagy érzéketlennek tekintik? Nem, mert a nyilvánosságnak joga van ahhoz, hogy megvédje a társadalom békéjét és biztonságát. A bebörtönzés idején a bűnöző tulajdonképpen ki van közösítve a törvénytisztelő társadalomból.

A keresztény gyülekezet esetében hasonlóképpen indokolt kizárni köréből a megbánást nem tanúsító bűnösöket. Miért? Azért, mert a gyülekezetnek menedéknek kell lennie az erkölcstelen ragadozók és más olyan személyek elől, akik szándékosan gyakorolják a bűnt.

Pál apostol, felismerve, hogy „egy bűnös sok jót veszt el”, ezt parancsolta hívőtársainak: „Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül” (Prédikátor 9:20; 1Korinthus 5:13). Ez a tett megakadályozza a bűnöst abban, hogy elterjessze a megrontást a gyülekezetben, és megvédi a gyülekezet jó hírnevét. (Vö. 1Timótheus 3:15.)

Védelem az egyének számára

A kiközösítés a gyülekezet tagjait egyénileg is megvédi. Szemléltetésül: Képzeld el, hogy egy autó dudájának vagy riasztójának hangos sípolása ébreszt fel az alvásból. Az éles hangot nehéz figyelmen kívül hagyni; igazából felriaszt! Hasonlóképpen, amikor valakit kizárnak a gyülekezetből, ez a tett remélhetőleg megragadja a nyáj minden tagjának a figyelmét. Zavarja az érzéseiket. Nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hogyan lehet ez védelem?

„Amikor a Királyság-teremben először hallottam, hogy valakit kiközösítettek, kezdetben megdöbbenéssel reagáltam — mondja egy Tanú. — Azután alázatossá tett. Rájöttem, hogy én is eleshetek.” Amint az a szavaiból kiderül, a kiközösítés arra indíthat másokat, hogy vegyék fontolóra saját viselkedésüket (1Korinthus 10:12).

Ha kérdéseket teszünk fel magunknak, mint például: „Van olyan terület az életemben, ahol szellemileg sebezhető vagyok?”, akkor ez segíthet megvizsgálni, hogyan állunk Isten előtt. Így továbbra is ’félelemmel és rettegéssel vihetjük véghez a mi idvességünket’ (Filippi 2:12).

Visszatérés Istenhez

„Bármilyen keserves volt is — jelentette ki egy keresztény nő, akit egy időre kizártak —, a fegyelmezésem szükséges volt, és nagyon kellett, valamint életmentőnek bizonyult.” Ez kiemeli a kiközösítés egy másik fontos oldalát. A korábban megbánást nem tanúsító bűnösöket arra indíthatja, hogy tegyék meg az első lépéseket Isten felé.

Pál apostol ezt mondta: „a kit szeret az Úr, megdorgálja” (Zsidók 12:6). És jóllehet igaz, hogy „bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak” (Zsidók 12:11).

Ez történt Richarddal is. Miután majdnem két évig ki volt közösítve, megbánást tanúsított, kiigazította Istent megszégyenítő viselkedését, és visszafogadták a keresztény gyülekezetbe. Visszatekintve ezt mondja a tapasztalat kapcsán: „Most már értem, hogy ki kellett közösíteniük, és hogy teljesen megérdemeltem, amit kaptam. Tényleg szükséges volt, és segített abban, hogy lássam, milyen súlyos életutat követek, s lássam annak szükségességét, hogy keresnem kell Jehova megbocsátását.”

Meglehet, hogy a fegyelmezést nem könnyű elviselni. Alázatosságot igényel, hogy az ember elfogadja, de akik tanulnak belőle, gazdag jutalmat nyernek.

Tehát a kiközösítés szerető elrendezés, mivel felmagasztalja Isten szent nevét, és megvédi a gyülekezetet a bűn megrontó befolyásától. Szeretetet is tanúsít a bűnös iránt azáltal, hogy megbánásra ösztönzi őt, és arra, hogy ’térjen meg, hogy eltöröltessenek az ő bűnei, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől’ (Cselekedetek 3:19).

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

The New Testament: A Pictorial Archive from Nineteenth-Century Sources, Don Rice/Dover Publications, Inc.