Az ember, aki felfedte a világot

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

AMIKOR az emberek először mentek fel a holdra, matematikai pontossággal tervezték meg, hova mennek, és hogyan kell menniük, hogy odajussanak. És ők tudtak kommunikálni az otthonukkal. Amikor azonban Ferdinand Magellána öt kis fahajója — közülük legtöbbnek a hossza 21 méter volt, egy modernkori félpótkocsihoz hasonló — 1519-ben elhagyta Spanyolországot, az ismeretlenbe vitorlázott. Teljesen egyedül voltak.

Minden idők legmerészebb, legbátrabb hajózási hőstettei közül Magellán hajóútjai a felfedezések nagy korára emlékeztetnek — ez a bátorság és a félelem, a diadalmámor és a tragédia, az Isten és a mammon korszaka volt. Menjünk hát vissza úgy 1480-ba, amikor Ferdinand Magellán megszületett Portugália északi részén, és vessünk egy pillantást erre a figyelemre méltó emberre, aki felfedte a világot, valamint a hősies utazásaira.

Udvari apródból félelmet nem ismerő tengerész

A Magellán család nemesi származású, így a szokáshoz híven, míg Ferdinand ifjú, a királyi udvarba hívják apródnak. Amellett, hogy itt oktatást kap, első kézből értesül olyan emberek hőstetteiről, mint Kolumbusz Kristóf, aki éppen akkor tért vissza az amerikai kontinensről, miután tengeri útvonalat keresett nyugat felé a híres Fűszer-szigetekhez (Indonézia). A fiatal Ferdinand hamarosan arról a napról álmodozik, amikor ő is hallhatja a vitorlavásznak csapkodását a feje felett, és érezheti az arcán a felfedezetlen óceánok permetfelhőjét.

A pártfogóját, János királyt sajnos 1495-ben orvul meggyilkolják, és Mánuel herceg kerül a trónra, akit élénken érdekel a gazdagság, de nem a felfedezés. Valamilyen oknál fogva Mánuel nem szereti a 15 éves Ferdinandot, és éveken keresztül figyelmen kívül hagyja azon kéréseit, hogy tengerre szálljon. Amikor azonban Vasco da Gama fűszerekkel megrakottan tér vissza Indiából, Mánuel megérzi a nagy gazdagság illatát. Végül 1505-ben megadja Magellánnak a tengerre szállás engedélyét. Magellán nekivág Kelet-Afrikának és Indiának egy portugál armadával, amely azért indul el, hogy átvegye az arab kereskedőktől a fűszerkereskedelem irányítását. Ezután egy másik katonai expedícióval még keletebbre, Melakára hajózik.

Egy marokkói összetűzés során 1513-ban Magellán térde súlyosan megsérül. Emiatt élete végéig sántít. Járadéka növelését kéri Mánueltől. Mánuel ellenszenvét azonban Magellán nemrég végrehajtott hőstettei, áldozathozatala és bátorsága még csak egy kicsit sem csökkenti. Annyi pénzzel küldi el, ami épp csak arra elég, hogy cifra nyomorúságban éljen.

Magellánt életének e legmélyebb pontján régi barátja, a híres tengerész, João de Lisboa látogatja meg. Ők ketten arról beszélgetnek, hogy miként lehet elérni a Fűszer-szigeteket, ha délnyugatra mennek el pasón keresztül — ez egy szoros, amelyről úgy hírlik, hogy keresztülszeli Dél-Amerikát —, majd pedig átmennek azon az óceánon, amelyet Balboa nemrégen fedezett fel a Panama-földszoroson való áthaladásakor. Úgy gondolják, hogy ennek az óceánnak a távoli részén vannak a Fűszer-szigetek.

Magellán most ég a vágytól, hogy megtegye azt, ami Kolumbusznak nem sikerült — meg akarja találni a Keletre vezető nyugati útvonalat, amelyről azt hiszi, hogy rövidebb, mint a keleti útvonal. Anyagi támogatásra van azonban szüksége. Így hát, még mindig Mánuel heves haragja miatt neheztelve megteszi, amit maga Kolumbusz is tett néhány évvel ezelőtt: a spanyol király pártfogását keresi.

Vajon meghallgatja őt Spanyolország királya?

Magellán nyitott térképekkel tárja Spanyolország fiatal uralkodója, I. Károly elé érveit, aki rendkívül érdeklődik Magellánnak a Fűszer-szigetek felé vezető nyugati útvonala iránt, mivel ez kizárná azt, hogy portugál hajózási útvonalakat sértsenek meg. Sőt mi több, Magellán elmondja neki, hogy a Fűszer-szigetek valójában spanyol, nem pedig portugál területeken lehetnek! (Lásd „A tordesillasi szerződés” című bekeretezett részt.)

Megnyeri Károly támogatását. Ad Magellánnak öt öreg hajót, hogy rendbe hozza a felfedezőútra, kinevezi a flotta parancsnokává, és részesedést ígér neki abból a fűszerekből nyert haszonból, amelyeket hazahoz. Magellán azonnal munkához lát. Mivel azonban Mánuel király alattomosan kísérletet tesz arra, hogy tönkretegye a tervet, még több mint egy év telik el, mielőtt a flotta végül készen áll a hősies útjára.

„A történelem legnagyobb hajózási bravúrja”

Magellán Trinidad nevű zászlóshajóját, a második legnagyobb hajót, az 1519. szeptember 20-ai induláskor nagyságrendben a következő hajók követik a Dél–Amerikába vezető úton: a San Antonio, a Concepción, a Victoria és a Santiago. December 13-án elérik Brazíliát, és szembekerülve a fenséges Pão de Açúcarral, vagyis a Cukorsüveg heggyel, bemennek Rio de Janeiro gyönyörű öblébe, hogy ott javításokat végezzenek el, valamint élelmiszert szerezzenek be. Majd dél felé folytatják útjukat, abba az irányba, ami most Argentína, és állandó éberséggel keresik el pasót, egy másik óceánhoz vezető bizonytalan átjárót. Időközben a napok egyre hidegebbek, és jéghegyek tűnnek fel. Végül 1520. március 31-én Magellán úgy dönt, hogy a telet San Julian hideg kikötőjében töltik.

A hajóút most már hatszor annyi időt vesz igénybe, mint Kolumbusz első útja az Atlanti-óceánon keresztül — és még mindig sehol sincs a tengerszoros! A közhangulat éppen olyan fagyos, mint a San Julian-i időjárás, az emberek pedig, beleértve néhány kapitányt és tisztet is, kétségbeesetten haza akarnak menni. Nem meglepő, hogy lázadás tör ki. De ez Magellán gyors, határozott cselekedete miatt meghiúsul, és a főkolomposok közül kettőt megölnek.

Az idegen hajók jelenléte a kikötőben természetesen felkelti a jól megtermett, nagydarab helybeli lakosok kíváncsiságát. A látogatók, törpéknek érezve magukat ezek mellett az óriások mellett, Patagóniának nevezik el ezt a földet, és mind a mai napig így hívják — ez abból a spanyol szóból ered, amelynek jelentése: ’nagy láb’. „Borjú nagyságú tengeri farkasokat” is megfigyelnek, „valamint fekete-fehér libákat, amelyek a víz alatt úsznak, halat esznek és olyan csőrük van, mint a varjaknak”. Igen, eltaláltad, a fókákról és a pingvinekről van szó!

A sarki szélességi fokoknál hirtelen, heves viharok alakulnak ki, és még a tél vége előtt a flotta elszenvedi első veszteségét — a kisméretű Santiagó elsüllyed. Szerencsére azonban a legénységet kimentik a roncsok közül. Ezután a négy megmaradt hajó (melyek úgy néznek ki, mint a kis, törött szárnyú molylepkék) a szűnni nem akaró, fagyos, viharos szelek rabságában tovább folytatja útját dél felé, az egyre hidegebb vizekre — egészen október 21-ig. A vízpermeten és a havas esőn keresztül minden szem a nyugat felé vezető nyílásra szegeződik. El paso? Igen! Végre fordulnak, és bemennek abba a tengerszorosba, amely később Magellán-szorosként válik ismertté! De még ezt a diadalittas pillanatot is elhomályosítja valami. A San Antonio szántszándékkal eltűnik a szoros útvesztőjében, és visszatér Spanyolországba.

A három megmaradt hajó a zord fjordok és hósapkás ormok mellett haladva makacsul, nagy erőt kifejtve folytatja útját a kanyargós tengerszoroson keresztül. Déli irányban számtalan tüzet látnak, melyek valószínűleg az indián táborokban égnek, így Tierra del Fuegónak, vagyis „Tűzföldnek” nevezik el ezt a földet.

A Csendes-óceánon tapasztalt megpróbáltatás

Öt gyötrelmes hét után kihajóznak egy óceánra, amely oly békés, hogy Magellán Csendes-óceánnak nevezi el. Az emberek imádkoznak, himnuszokat énekelnek és ágyúlövésekkel adnak tiszteletet hódításuknak. Eufóriájuk azonban rövid életű. Az eddig tapasztalt bajoknál sokkal nagyobbak várnak rájuk, mivel ez nem az a kis tenger, amire számítottak — végeláthatatlannak tűnik, és az emberek egyre éhesebbek, gyengébbek és betegebbek.

Antonio Pigafetta, egy edzett olasz naplót ír. Ez áll benne: „1520. november huszonnyolcadika, szerda . . . behajóztunk a Csendes-tengerbe, ahol három hónapig és húsz napig voltunk anélkül, hogy utánpótlást szereztünk volna be . . . Csak régi, morzsálódó pogácsát ettünk, melyben férgek nyüzsögtek, és amely bűzlött a patkányok ürülékétől . . . sárga, poshadt vizet ittunk. A szarvasmarhák bőrét is megettük . . . a fűrészporból és a patkányokból, melyek egyenként fél koronába kerültek, már nem volt elegendő mennyiség.” Így, amikor friss passzátszelek feszítik meg a vitorláikat, és a tiszta vizen suhan a hajójuk, a férfiak a skorbuttól rothadva fekszenek. Mire 1521. március 6-án elérik a Mariana-szigeteket, már tizenkilencen meghalnak.

Itt azonban a szigetlakók barátságtalansága miatt csupán kevés friss élelmet tudnak szerezni, mielőtt továbbhajóznak. Végül március 16-án megpillantják a Fülöp-szigeteket. Végre minden ember jót eszik, pihen és visszanyeri egészségét és erejét.

Tragédia — egy álom meghiúsul

Mint mélységesen vallásos ember, Magellán ott sok helybeli lakost és az uralkodójukat téríti át a katolicizmusra. Buzgalma azonban a vesztét okozza. Belekeveredik egy törzsek közötti vitába, és azt gondolván, hogy az íjpuska, a muskéta és Isten biztosítani fogja neki a győzelmet, csupán 60 emberrel mintegy 1500 őslakost támad meg. A győzelem helyett őt és még számos emberét megölik. Magellán körülbelül 41 éves. A lojális Pigafetta így siránkozik: „Megölték a példaképünket, a fényünket, a vigaszunkat és az igaz vezetőnket.” Pár nappal később mintegy 27 tisztet, akik semmi egyebet sem tettek, mint hajóik biztonságából szemlélődtek, megölnek az egykor barátságos törzsfőnökök.

Magellán már ismert helyen halt meg. Egy kicsit délre vannak a Fűszer-szigetek, nyugatra pedig Melaka, ahol 1511-ben harcolt. Néhány történész elgondolása szerint, ha a melakai csata után a Fülöp-szigetekre hajózott, akkor valójában körbehajózta a földet — ezt persze nem egyetlen út alatt tette meg. A Fülöp-szigeteket mind a keleti, mind pedig a nyugati oldalról elérte.

Szerencsétlenség a hazafelé vezető úton

Mivel oly kevés ember maradt életben, lehetetlen három hajóval folytatni az utat, így elsüllyesztik a Concepciónt, és a megmaradt két hajóval mennek tovább végső célállomásukra, a Fűszer-szigetekre. Majd fűszerekkel megrakodva a két hajó különválik egymástól. A küszködő Trinidad legénységét azonban elfogják a portugálok, és bebörtönzik őket.

De a Juan Sebastián de Elcano, volt lázadó parancsnoksága alatt lévő Victoria elmenekül. Egy kivételével minden kikötőt elkerülve kockáztatják meg, hogy a Jóreménység fokát megkerülve portugál útvonalat kövessenek. Mivel nem állnak meg élelmiszer-utánpótlásért, ez nagy árat követelő stratégiának bizonyul. Amikor végül 1522. szeptember 6-án elérik Spanyolországot — három évvel indulásuk után —, csak 18 beteg, lesoványodott férfi marad életben. Mégis, kétségtelenül ők azok, akik elsőnek hajózták körül a földet. De Elcano pedig egy hős. Hihetetlen, de a Victoria 26 tonnás fűszerrakománya az egész expedíció költségét fedezte!

Magellán neve tovább él

Éveken keresztül tagadták Magellánnak a történelemben betöltött valóságos helyét. A lázadozó hajóparancsnokok beszámolói befolyására a spanyolok beszennyezik a nevét, azt mondván róla, hogy durva és tehetetlen ember. A portugálok árulónak nevezik. Sajnos a hajónaplója eltűnt, amikor meghalt — valószínűleg azok semmisítették meg, akiket ez leleplezett volna. De hála a megfékezhetetlen Pigafettának — ki egyike annak a 18 embernek, aki körülhajózta a földet —, és az expedíció további, körülbelül öt tagjának, legalább némi feljegyzésünk van a tragikus, mégis rendkívüli utazásról.

Idővel a történelem módosította ezt a véleményt, és ma Magellán nevét illő módon tiszteletben tartják. Egy tengerszoros viseli a nevét, mint ahogy a Magellán-felhők is — két elmosódott déli galaxis, melyet legénysége írt le először —, valamint a Magellán-űrszondát is róla nevezték el. És persze Magellánnak köszönhetjük a világ legnagyobb óceánjának, a Csendes-óceánnak a nevét.

Richard Humble a The Voyage of Magellan (Magellán utazása) című könyvében azt írja, hogy valójában „447 évvel később, az Apollo—11 által véghezvitt holdra szállásig egyetlen emberi utazás sem volt ilyen nagy horderejű”. Miért volt ennyire jelentős az utazás? Először is bebizonyította, hogy az amerikai kontinens nem része Ázsiának, és nincs is közel hozzá, ahogyan azt Kolumbusz gondolta. Másodszor, az utazás végén a dátumozásban egy egynapos eltérés mutatott rá arra, hogy szükség van egy nemzetközi naptárvonalra. Végül pedig, amint a tudós író, Isaac Asimov elmondta, ez megmutatta, hogy a föld gömbölyű. Igen, ezzel az utóbbi gondolattal Magellán gyakorlati módon mutatta be, amit maga a Biblia már 2250 évvel azelőtt mondott. (Ésaiás 40:22 vö. Jób 26:7.) Kétségtelen, hogy ez a mélységesen vallásos ember, aki felfedte a világot, meg volna elégedve ezzel a tettel.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

A tordesillasi szerződés

Mivel hatalmas világ tárult fel előttük, a portugálok és a spanyolok egy szerződés keretében megegyeztek, hogy az új földeken végbemenő kereskedelmet és a felségjogokat megosztják egymás között. Így VI. Sándor és II. Gyula pápák irányítása alatt meghúztak egy hosszúsági vonalat a mai Brazília területén keresztül. Az ettől a vonaltól keletre felfedezett földek Portugáliáéi lettek, a többi pedig Spanyolországéi. Magellán esztelenül azt állította Mánuel portugál királynak, hogy amikor ezt a vonalat keresztülhúzták a sarkokon a föld másik oldalára, a Fűszer-szigetek valójában Spanyol fennhatóság alá kerültek. Ez a jóhiszemű megfigyelés, amely azon az elterjedt véleményen alapult, hogy a Csendes-óceán sokkal kisebb, kemény dorgálást eredményezett a számára. Ironikus, hogy Magellán saját magáról bizonyította be, hogy téved. Ennek ellenére hite még további okot adott neki arra, hogy Spanyolország királyának pártfogását keresse.

[Kiemelt rész/kép a 15. oldalon]

A korai idők tengerészeinek megpróbáltatásai

Különösen a hosszabb felfedezőutak alkalmával — melyek gyakran évekig is eltartottak — az alacsonyabb sorban lévő tengerészek élete nem volt valami idillikus tengeri körutazás. Itt csupán egy kis ízelítőt közlünk a tengerészek sorsáról:

• Szánalmasan szűk szálláshelyek voltak, és hiányzott a magánélet

• A kapitány szeszélyétől függően gyakran kegyetlen büntetéseket hajtottak végre

• A C-vitamin hiánya miatt skorbut és halál következett be

• Meghaltak a hajótörés, az éhség, a szomjúság, az időjárásnak való kiszolgáltatottság és a bennszülöttek miatt

• Az áporodott és poshadt ivóvíz miatt vérhas és hastífusz tört ki

• A romlott, fertőzött élelem miatt ételmérgezés lépett fel

• Az éhes patkányok fogai által okozott patkányharapási betegség is jelentkezett

• A piszkos testen és ruhán lévő tetűrajok tífuszt okoztak

• Összesen körülbelül 50 százalék volt annak az esélye, hogy valaki élve hazajut

[Forrásjelzés]

Century Magazine

[Térkép/képek a 16., 17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Magellán útja 1519—1522-ig

⇦••• Az útvonal ◻ A kiinduló- és a célpont

A Magellán-szoros

Magellánt a Fülöp-szigeteken ölték meg

Az utolsó útszakasz, melyet Juan Sebastián de Elcano tett meg

[Forrásjelzés]

Magellán: Giraudon/Art Resource, NY; Világtérkép: Mountain High Maps® Copyright © 1995 Digital Wisdom, Inc.; Asztrolábium: az Adler Planetárium szíves engedélyével

[Kép a 16. oldalon]

Ferdinand Magellán

[Kép a 16. oldalon]

„Victoria” — az első hajó, amely körbehajózta a földet. Nagyságrendben Magellán öt hajója közül ez volt a negyedik, és 45 ember volt rajta. A hajó körülbelül 21 méter hosszú volt

[Kép a 17. oldalon]

Navigációs eszközök: a homokóra az időt mérte, míg az asztrolábium meghatározta, hogy melyik szélességi fokon van a hajó