Az alpesi nemzeti parkok szépsége

AZ ÉBREDJETEK! FRANCIAORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

KRISTÁLYTISZTA víz folyik a hegyi patakban, a levelek lágyan susognak a szélben, a fejünk fölött felhőtlen az ég, a napfény átszűrődik a fákon. Ezek az elragadó látványok és hangok köszöntenek bennünket, és biztosak vagyunk benne, hogy ezek csupán bevezetői egy nagyszerű napnak. Hogy hol vagyunk? Franciaországban a Dauphinéi-Alpok Écrins Nemzeti Parkjában.

Ailefroide-ban, a park egyik bejáratánál az erdő szélén tájékoztató táblák állnak, amelyek megmutatják, hogy bizonyos tevékenységek tilosak a parkban — ilyenek például a kempingezés vagy a tűzgyújtás. Arra kérnek minket, hogy a szemetünket vigyük magunkkal haza, és felfigyelünk arra, hogy a kutyák ki vannak innen tiltva, mivel ezek gyakran megijesztik vagy megzavarják az őshonos állatvilágot.

Céljuk

De mi is pontosan a nemzeti park, és milyen célt szolgál? Az elsőt, a Yellowstone Nemzeti Parkot 1872-ben alapították Wyoming államban (Egyesült Államok). Azóta az összes földrészen már sokat megnyitottak. Franciaországban hét nemzeti park van — ezek közül három a Franciaországtól Ausztriáig terjedő, alpesi félhold alakú hegységben található. Európában az első nemzeti parkot 1914-ben alapították meg a svájci Graubünden (Grisons) kantonjában. Majd 1922-ben nyitották meg a Gran Paradiso Nemzeti Parkot Olaszországban. Az alpesi félhold alakú hegységben található nemzeti parkok között van még Németországban a berchtesgadeni, Ausztriában a magas-tauerni, Olaszországban a stelviói, Szlovéniában pedig a triglavi. Franciaországban 1963-ban alapították meg az első nemzeti parkot, amelyet La Vanoise Nemzeti Parknak hívnak.

A nemzeti parkok elsődleges célja, hogy megóvják a természetes növény- és állatvilágot. Azt is meg kell jegyezni, hogy sok más park van, amelynek nincs nemzeti státusa, de ezeknek is pontosan ugyanez a céljuk. Ilyen például a franciaországi Vercors Tájvédelmi Körzet és az ausztriai Karwendel Természetvédelmi Terület. A nemzeti parkoknak azonban speciális státusuk van, mely által bizonyos hatalmat ruháznak át az őreikre. Fel vannak hatalmazva arra, hogy bírságot szabjanak ki azokra, akik nem tartják be a park szabályait. Például ha valaki Svájcban kutyát visz a parkba, az közel 500 svájci frankba (65 000 forintba) kerülhet.

Néhányan ezt túlzásnak tartják. Megvannak azonban az okai annak, miért hoznak bizonyos tilalmakat, és miért szabnak ki bizonyos bírságokat. Gondolkodj el a következőn. Egyik alkalommal, amikor a Franciaország délkeleti részén lévő Tengeri-Alpokban, a Mercantour Nemzeti Parkban voltunk, megláttunk egy pici, fiatal zergét. Úgy tűnt, hogy egyedül, teljesen tehetetlenül van ott. Mi azonban nem nyúltunk hozzá, mivel úgy gondoltuk, a szagunk miatt az anyja nem fogadná őt vissza. De képzeld el, mi lett volna, ha ott van velünk egy kutya! A szegény zerge megrémült volna, különösen akkor, ha a kutya elkezd ugatni.

Ez vajon azt jelenti, hogy az őrök nem többek, mint parkrendőrök? Természetesen nem. Az egyik őr, akivel a Mercantour parkban találkoztunk, megmutatta nekünk, hol ment el éppen akkor egy zergecsorda, amely a friss havon otthagyta a nyomát. Megmutatta azt az utat, ahol a paták nyomot hagytak. Ez segített nekünk értékelni, hogy a park természetes egyensúlyának megőrzése mellett az őrök szerepe, hogy felvilágosítást nyújtsanak, és tanítsanak.

A természet gazdag állatserege

Utunkon egy kicsit messzebb, egy távoli domboldalban zergéket látunk, amint azok a csonthavon szökdécselnek — olyan mezőkön, amelyet hódara fed. Két mormotát is látunk ugrándozni a kavicsos lejtőn. E mormoták némelyike rendkívül szelíd — abbeli reményükben, hogy vendégül látják őket, odamennek a turistákhoz.

Az alpesi kőszáli kecske csordái néhány alpesi parkban élnek. A legtöbb az olasz Gran Paradiso Nemzeti Parkban van. Felvillanyozott bennünket, hogy láttunk néhányat Mercantourban. Ennek a délen fekvő alpesi parknak gazdag állatvilága van. Muflonok, egyfajta vadbárányok kóborolnak szabadon, és a farkasok is újra megjelentek az elmúlt években. A látogatóknak azonban nem kell aggódniuk, mivel a farkasok ritkán merészkednek közel az ösvényekhez, és tartózkodnak az emberektől. A múltban medvék is kószáltak a Svájci Alpokban, de az utolsót, amit láttak, 1904-ben ölték meg. Nyugat-Európában a barnamedvék most a francia és a spanyol határ mentén, a Pireneusokban, Spanyolország északi részén, a Kantábriai-hegységben és Közép-Olaszországban, az Abruzzo Nemzeti Parkban vannak. Másrészt a Svájci Nemzeti Parkban néha szarvasbőgést hallhatsz, ahol számos példányuk él.

A nagyobb állatokon kívül azonban sok kisebb állat is gyönyörűséget szerez a látogatóknak — ilyenek például a hermelinek és a télen fehérré változó havasi nyulak változatai, valamint a rókák, a mormoták és a mókusok. Továbbá a rovarok miriádjai élnek ezeken a területeken, melyek között vannak a pompás pillangók és a szorgalmas hangyák. A madarak szerelmesei biztosan nem fognak csalódni. Megpillanthatsz egy sast, amint a fejed fölött magasan szárnyal, illetve a Svájci Nemzeti Parkban, valamint a La Vanoise és a Mercantour parkban még saskeselyűt vagy szakállas saskeselyűt is láthatsz. Elég megszokott dolog hallani a fakopáncs csőrének jellegzetes hangját, amint rovarok után kutatva kopácsolja a fa törzsét. Sokan felteszik azt a kérdést, hogy ezek a hegyi lakók miként vészelik át a telet az Alpokban. Ezek az állatok jól alkalmazkodnak ehhez a környezethez, bár a zord állapotok miatt bizony elpusztulnak a beteg és idős egyedek.

Az alpesi növényzet

Még a növényeket is védik a parkokban. Ezért tilos leszedni a virágokat, és ebbe a tilalomba beletartozik az ösvényünket szegélyező pompás narancsszínű liliom is. Talán azon tűnődsz, miért van ez így. Némely növény — mint például a híres havasigyopár, az alpesi boglárka, a havasirózsa, a hegyi imola és a tárnics néhány változata — ritka, és létfontosságú megvédeni őket a fennmaradásuk érdekében. A virágok változatossága valóban lenyűgöző.

A természet szépsége a parkot ékesítő fákban is megnyilvánul. Ősszel az európai vörösfenyő arany színei öltöztetik díszbe az erdőt. Másrészt a havasi cirbolyafenyő úgy tűnik, dacol a tél zordságával, és azoknak a madaraknak, amelyek általában fenyőszajkóként ismertek, állandó élelemforrásról gondoskodik. Ez a madár az összegyűjtött fenyőfamagvakat a torokzacskójába rakja, majd elássa őket a jövőbeni elfogyasztás miatt. Így hozzájárul ahhoz, hogy a fenyőfa olyan helyeken is megjelenjen, ahol egyébként nem volna. Kétségtelenül egy egész napot is el tudnánk tölteni a körülöttünk lévő szép dolgok megfigyelésével. De ha el akarjuk érni a hegyi házikót, tovább kell mennünk.

Folytatjuk utunkat, és hamarosan elérünk egy nehezebben járható ösvényt. Úgy tűnik, mintha a zergék már várnának ránk az erdőben, s így tudtunk róluk készíteni néhány fényképet. De amint közelebb megyünk hozzájuk, ezek a gyönyörű állatok elmenekülnek — látszólag megijednek a közeledésünktől. Istennek azon a csodálatos ígéretén gondolkodunk, amely az Ésaiás 11:6–9-ben van feljegyezve: „lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; a tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik . . . nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén.” Örülünk annak a kilátásnak, hogy hamarosan az egész föld egy hatalmas parkszerű paradicsommá válik, ahol az emberek és az állatok félelem nélkül élnek majd együtt.

[Kép a 13. oldalon]

A zerge otthon érzi magát a Francia Alpokban

[Kép a 14. oldalon]

Óvatos mormota a franciaországi La Vanoise Nemzeti Parkban

[Kép a 14. oldalon]

Sas a franciaországi Mercantour Nemzeti Parkban

[Kép a 15. oldalon]

Egy zerge felfelé kapaszkodik a Francia Alpokban

[Kép a 15. oldalon]

Fiatal zerge

[Kép a 16. oldalon]

Havasirózsa

[Kép a 16. oldalon]

Száratlan bábakalács

[Kép a 16. oldalon]

Alpesi harangláb

[Kép a 16. oldalon]

Alpesi kőszáli kecske

[Kép a 17. oldalon]

Narancsszínű liliom

[Kép a 17. oldalon]

Turbánliliom

[Kép a 17. oldalon]

Alpesi iringó

[Kép a 17. oldalon]

Mormota