A keresztények és a kaszt

AZ ÉBREDJETEK! INDIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

MI JUT eszedbe, amikor meghallod azt a kifejezést, hogy „kasztrendszer”? Talán Indiára és azon milliókra gondolsz, akik kaszt nélküliek — a kaszton kívüliekre. Bár a kasztrendszer a hindu vallás része, a hindu reformátorok azért küzdenek, hogy gyökerestől kiirtsák az alsóbb kasztokra és a kaszton kívüliekre tett hatását. Erre való tekintettel, mit szólnál, ha azt hallanád, hogy a kasztrendszer még azokban az egyházakban is működik, amelyek azt állítják magukról, hogy keresztények?

Talán ez az eredete Indiában a kasztrendszernek

Az emberek társadalmi rendekbe való osztása, melyekben néhányan felsőbbrendűnek érzik magukat, nem csak India jellegzetessége. Az összes földrész átélte már az osztálybeli megkülönböztetés egyik vagy másik formáját. India kasztrendszerét az a tény teszi mássá, hogy több mint 3000 évvel ezelőtt a társadalmi leigázás folyamata belekeveredett a vallásba.

Bár a kasztrendszer eredetét nem ismerjük biztosan, néhány szaktekintély a modern Pakisztán területén lévő ősi Indus-völgyi civilizációban határozta meg a gyökereit. Úgy tűnik, a régészet arra mutat, hogy az ott élő legkorábbi lakosokat később északnyugati törzsek igázták le az általában „árjavándorlásnak” nevezett esemény során. Dzsawáharlál Nehru a The Discovery of India című könyvében ezt „az első nagy kulturális keveredésnek és összeolvadásnak” nevezi, melyből „az indiai rasszok és az indiai alapkultúra” származik. Ez az összeolvadás azonban nem eredményezett faji egyenlőséget.

A The New Encyclopædia Britannica megjegyzi: „A hinduk azzal indokolják a kasztok (jātis, melynek szó szerinti jelentése: ’születések’) elburjánzását, hogy a négy osztály vagy varna tovább osztódott a különböző kasztok között történő házasságkötések miatt (amely tiltott dolog a dharmáról szóló hindu művekben). A modern elméletek létrehozói azonban a felé a feltételezés felé hajlanak, hogy a kasztok a család rituális gyakorlatainak különbözőségeiből, a faji megkülönböztetésekből, valamint a foglalkozásbeli különbségtevésekből és specializálódásból keletkeztek. Sok modernkori tudós azt is kétségbe vonja, hogy vajon az egyszerű varnarendszer több volt-e valaha is egy elméleti vallásszociológiai elképzelésnél, és ezek az emberek még azt is kihangsúlyozzák, hogy a hindu társadalomnak a közel 3000 kasztba és alkasztba való igen összetett felosztása valószínűleg már az ősi időkben is megvolt.”

Egy rövid ideig kötöttek házasságot a különböző osztályokhoz tartozó emberek, és a bőrszínen alapuló korábbi előítéletet már nem hangsúlyozták annyira. A kasztokat irányító szigorú szabályok olyan későbbi vallásos fejlemények voltak, amelyeket a védikus szentiratokban és egy hindu bölcsnek, Manunak a törvénykönyvében (vagy törvénygyűjteményében) tettek közzé. A brahmanok azt tanították, hogy a felsőbb kasztbeliek olyan tisztasággal születtek, amely elkülönítette őket az alsóbb kasztoktól. Ők a súdrákba vagy a legalsóbb kasztbeliekbe azt a hitnézetet nevelték, hogy a szolgai munkájukat Isten rendelte el azokért a rossz tettekért való büntetésképpen, amelyeket egy korábbi létezésükkor vittek véghez, és azt, hogy ha bármiféle próbálkozást tesznek a kaszt korlátjának megtörésére, akkor kaszton kívüliekké tennék magukat. Egy felsőbb kaszthoz tartozó személy elveszthette a kasztját, ha összeházasodott egy súdrával, ha együtt evett vele, ha ugyanazt a vízkészletet használta, vagy ha ugyanabba a templomba lépett be, mint ő.

Kaszt a modernkori környezetben

Miután 1947-ben elnyerte a függetlenséget, India világi kormánya megfogalmazott egy alkotmányt, amelyben a kasztbeli megkülönböztetést bűncselekménynek ítélte. Felismerve, hogy az alsóbb kaszthoz tartozó hinduk századokon keresztül hátrányos helyzetben voltak, a kormány törvénybe foglalta, hogy a jegyzékbe vett kasztoknaka és a törzsek számára tartsanak fenn kormányhivatali és választás útján betölthető posztokat, és helyet az oktatási intézményekben. Ezekre a hindu csoportokra a „dalit” kifejezést használják, melynek jelentése: ’letiport vagy leigázott’. Egy nem régi újság szalagcíme azonban megjegyezte: „A dalit keresztények jogaik fenntartását követelik [munkahely és egyetemi kvóták ügyében]”. Hogyan következett ez be?

Az alsóbb kaszthoz tartozó hinduknak adott kiterjedt kormányjuttatások azon a tényen alapulnak, hogy ők igazságtalanságot szenvednek el a kasztrendszer miatt. Így volt egy olyan érv, miszerint azok a vallások, amelyek nem élnek a kasztrendszerben, nem várhatják el ezeket a juttatásokat. A dalit keresztények azt mondják, hogy mivel ők az alsóbb kaszthoz, vagyis az érinthetetlenekhez, az áttértekhez tartoztak, ők is megkülönböztetést szenvednek el — nem csupán a hinduktól, hanem még a „keresztény hittársaik” részéről is. Vajon ez tényleg így van?

A kereszténység misszionáriusai és a kaszt

A portugál, francia és brit katolikus és protestáns misszionáriusok sok hindut áttérítettek a gyarmati időkben. Mindenféle kasztból származó emberek váltak névleges keresztényekké — némely prédikátor a brahmanokat vonzotta, mások az érinthetetleneket. Milyen hatással volt a misszionáriusok tanítása és viselkedése a kasztban lévők mélyen gyökerező hitnézetére?

Nirad Chaudhuri író az Indiában élő britekről azt mondja, hogy a templomokban „az indiai gyülekezet nem ülhetett együtt az európaiakkal. A rasszizmuson alapuló felsőbbrendűség tudatát, amelyen a brit uralom nyugodott Indiában, a kereszténység nem rejtette el.” Hasonló magatartást mutatva, egy misszionárius 1894-ben arról számolt be a Board of Foreign Missions of the United States nevű szervezetnek, hogy az alsóbb kasztokhoz tartozó emberek áttérítése olyan volt, mintha „szemetet gereblyéztünk volna az egyházba”.

Világos, hogy a korai misszionáriusok részéről megmutatkozó rasszizmuson alapuló felsőbbrendűség érzése és a brahmani gondolkozásnak az egyház tanításaival való összeolvadása nagyban felelős azért, hogy Indiában sok úgynevezett keresztény nyíltan a kasztrendszer szerint él.

Kaszt a mai egyházakban

George Zur katolikus érsek a következőt mondta 1991-ben az Indiai Katolikus Püspöki Konferencián tartott előadásában: „A jegyzékbe vett kasztokhoz tartozók közül áttért emberekkel nemcsak a felső kaszthoz tartozó hinduk, hanem még a felső kaszthoz tartozó keresztények is az alsó kaszthoz tartozókként bánnak . . . Elkülönített helyeket jelölnek ki nekik a plébániatemplomokban és a temetőkben. A kasztok közötti házasságkötések rosszallást váltanak ki . . . A papság között féktelenül dúl a kasztizmus.”

M. Azariah az egyesült protestáns egyházhoz tartozó dél-indiai egyház püspöke a The Un-Christian Side of the Indian Church című könyvében ezt mondta: „A jegyzékbe vett kasztokhoz tartozó (dalit) keresztényeket tehát a keresztény hittársaik megkülönböztetik és elnyomják a különböző egyházakon belül, s ezt nem azért teszik velük, mert valami hibát követtek el, hanem mert véletlenül ilyen embereknek születtek — ez még akkor is így van, ha ők már a második, harmadik vagy negyedik keresztény nemzedékhez tartoznak. A felső kaszthoz tartozó keresztényeknek, akik az egyházban kisebbséget alkotnak, a kasztok miatt már nemzedékek óta van előítéletük másokkal szemben, s erre még a keresztény hit és gyakorlat sincs hatással.”

Egy a kormány által végzett vizsgálat, mely Indiában a fejlődésben visszamaradt osztályok nehézségeit vizsgálta — ez a Mandal bizottság néven ismeretes —, azt fedezte fel, hogy Keralában az állítólagos keresztények „a kasztbeli hátterük alapján különböző etnikai csoportokba” vannak osztva. „Még az áttérés után is, az alsóbb kasztokhoz tartozó áttértekkel továbbra is úgy bántak, mint a haridzsanokkalb . . . Ugyanannak az egyháznak a szír és pulayan tagjai egymástól elkülönülten, elkülönített épületekben végeztek vallásos szertartásokat.”

Az Indian Express hírösszefoglaló egyik tudósítása 1996 augusztusában ezt állította a dalit keresztényekről: „Tamil Naduban a lakóhely szempontjából elkülönítették őket a felsőbb kasztoktól. Keralában nagyrészt föld nélküli munkások, és a szír keresztényeknek, valamint más, felsőbb kasztban lévő földbirtokosoknak dolgoznak. Szó sem lehet arról, hogy a dalitok és a szír keresztények együtt egyenek, vagy egymással házasságot kössenek. Sok esetben a dalitok a saját templomukban mutatják be imádatukat, amelyet »pulayan templomnak« vagy »parajan templomnak« hívnak.” Ezek az elnevezések alkasztok nevei. A „parajan” szó magyaros formája a „pária”.

Reagálások az elégedetlenségre

A laikus aktivisták csoportjai — mint például a FACE (Forum Against Christian Exploitation) — arra törekednek, hogy a keresztény dalitok kormányjuttatásokat kapjanak. A nyugtalanságot főleg a keresztény áttértek gazdasági segítése okozza. Másokat azonban az egyházon belüli bánásmód nyugtalanít. II. János Pál pápának címzett egyik levélben körülbelül 120 aláíró jelentette ki, hogy „azért vette fel a kereszténységet, hogy megszabaduljon a kasztrendszertől”, de nem engedik meg nekik, hogy belépjenek a falu templomába, vagy hogy részt vegyenek a miséken. Arra kényszerítették őket, hogy az egyetlen olyan utcában építsenek házakat, ahova a felső kasztokhoz tartozó egyetlen keresztény, és a község plébánosa sohasem teszi be a lábát! Egy hasonlóképpen felkavart katolikus asszony ezt mondta: „Persze, hogy fontos nekem, hogy a fiam egy jó főiskolán tanuljon. De az még fontosabb, hogy a [katolikus] hittestvérei velük egyenlőnek ismerjék el.”

Míg néhányan megpróbálnak javítani a dalit keresztények sorsán, addig sokan elvesztik a türelmüket. Az olyan politikai pártok, mint például a Vishwa Hindu Parishad (A Világ Hinduinak Szervezete), megpróbálják a keresztény áttérteket visszahozni a hindu nyájba. Az Indian Express beszámolt egy ünnepségről, melyen 10 000 ember vett részt, és ahol több mint 600 ilyen „keresztény” család tért újra vissza a hinduizmushoz.

Az igaz keresztény út

Ha az egyházszervezetek misszionáriusai Krisztusnak a szereteten alapuló tanításait tanították volna, akkor nem lettek volna „bráhman keresztények”, „dalit keresztények” vagy „parajan keresztények” (Máté 22:37–40). Nem lettek volna elkülönített templomok a dalitoknak, és nem volna elkülönítés az étkezésekkor. Mi az a felszabadító bibliai tanítás, amely felülmúlja az osztálybeli megkülönböztetéseket?

„Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene . . ., a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad” (5Mózes 10:17).

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben” (1Korinthus 1:10).

„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35).

A Biblia azt tanítja, hogy Isten az egész emberiséget egy emberből alkotta. Azt is mondja, hogy ezen ember összes leszármazottjának ’keresnie kellene, és meg kellene találnia az Urat, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem’ (Cselekedetek 17:26, 27).

Amikor az osztálybeli megkülönböztetések kezdtek beszivárogni a korai keresztény gyülekezetbe, Jakab író ihletés alatt nyíltan elítélte ezt. Ezt mondta: „nem tesztek-e megkülönböztetést magatokban és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká?” (Jakab 2:1–4, Vida fordítás). Az igaz keresztény tanítás a kasztrendszer semmilyen formájának sem ad teret.

Szükség van az új világ szerinti gondolkodásmódra

Több millió Jehova Tanúja hajlandó változtatni olyan korábbi hitnézetén és viselkedésén, amelyet sok különböző vallásban tanult. A Biblia tanításai eltávolítják szívükből és elméjükből a felsőbbrendűség vagy az alsóbbrendűség érzéseit, melyek akár a gyarmati hódításban, akár a rasszokban, a faji elkülönítésben, akár a kasztrendszerben gyökereztek is (Róma 12:1, 2). Világosan értik, mit nevez a Biblia „új földnek”, amelyben „igazság lakozik”. Micsoda dicsőséges kilátás ez a földön élő, szenvedő tömegeknek! (2Péter 3:13).

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 25. oldalon]

„Nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35).

[Kiemelt rész/kép a 23. oldalon]

Milyen érzés?

Igen, milyen érzés, ha kaszton kívüli emberként bánnak velünk azok, akik kereszténynek vallják magukat? Egy keresztény, akinek az őseit áttérítették a hinduizmusnak a cheramarként vagy pulayanként ismeretes egyik alsóbb kasztjából, elmond egy esetet, amely pár évvel ezelőtt, saját államában, Keralában történt:

Meghívást kaptam egy esküvőre, ahol jó néhány vendég egyháztag volt. Elég nagy zűrzavart keltett, amikor megláttak engem a fogadáson, és akik a szír ortodox egyház tagjai voltak, azt mondták, hogy nem maradnak a fogadáson, hacsak el nem megyek onnan, mivel ők nem esznek együtt egy pulayannal. Amikor a menyasszony apja elutasította ultimátumukat, mindannyian tüntetőleg elmentek a fogadásról. Távozásuk után felszolgálták az ételt. Az asztaloknál felszolgálók azonban megtagadták, hogy elvigyék azokat a banánleveleket, amelyről ettem, és hogy letakarítsák az asztalomat.

Jellegzetes templom Dél-Indiában, ahol csak az alsóbb kasztokhoz tartozók jönnek össze