Az epidauroszi színház — Évszázadokon keresztül ép maradt
Az Ébredjetek! görögországi tudósítójától
SZERETSZ színházba járni? Szeretsz szívből nevetni egy komédián? Magasztos érzéseket kelt benned, esetleg felvilágosultabbá tesz egy látványos dráma, mely az érzelmeidre hat, vagy amely megtanít neked valamit az emberi természetről? Ha igen, akkor talán szeretnéd megismerni az epidauroszi színházat. Ez a színház szorosan összefonódik az ókori görög dráma eredetével.
Az i. sz. második században élt görög földrajztudós, Pauszaniasz azt írta, hogy Epidauroszban (mai nevén Epidavrosz) „van az ókori világ legfigyelemreméltóbb színháza. Bár a római színházak fényűzőbbek és fennköltebbek, egyetlen építész alkotása sem versenyezhet az epidauroszi színház szépségével és harmóniájával.”
A legjobb állapotban lévő színház
A görög Kórinthosz városától nagyjából 60 kilométerre délre fekszik Epidavrosz kicsiny falva. Huszonöt évszázaddal ezelőtt fontos kereskedelmi és vallási központ volt.
Később a dombok egyenletes vonulata, a megművelt földek és az olajfaligetek semmi jelét sem mutatták annak, hogy egykor egy nagy színház állt itt. Ám egy kiemelkedő, XIX. századi görög régész, Panagísz Kavadíasz biztos volt benne, hogy ezek a dombok egy jól őrzött titkot rejtenek. Kíváncsiságát a korábban idézett Pauszaniasz leírása keltette fel, és biztos volt benne, hogy ezen a szokványos vidéken egy pompás színházat fog felfedezni. És fel is fedezett 1881 tavaszán.
Hatévi kemény munka után Kavadíasz ásatásai napvilágra hoztak egy lenyűgöző, szinte teljesen ép színházat. A régészek szerint ezt a színházat i. e. 330 körül építette az ifjabb Polükleitosz, a közeli Árgosz városából való neves szobrász és építész. Mánosz Perrákisz, korunk építésze a kutatók általános véleményének ad hangot, amikor az epidauroszi színházat „a leghíresebb és a legjobb állapotban lévő görög színháznak” nevezi.
Az epidauroszi színház feltárása mind régészeti, mind építészeti szempontból jelentős. Míg a legtöbb ma is létező ókori színház részben megrongálódott, vagy újjáépítették őket, az epidauroszi színház évszázadokon át ép maradt, mivel biztonságot nyújtó, több mint 6 méter vastag föld borította.
Ha most ellátogat oda valaki, akkor egyértelműen meg tudja állapítani, mik voltak a színház legalapvetőbb részei. Az orkhésztrát, amely egy lapos, kör alakú terület volt a táncok bemutatására és a kórus számára, keskeny márványsáv vette körül. Padlózata döngölt föld volt, a közepén pedig egy oltár állt. Az orkhésztra mögött volt a szkéné épülete, melynek csak az alapjai maradtak meg. A színészek eleinte az orkhésztrán játszottak, a színpad hátterében lévő díszlet pedig festett táblákból állt, melyeket a színpad szélére erősített, forgatható, háromoldalú táblákra helyeztek. A színészek később magán a szkénén játszottak, a kórusnak engedve át az orkhésztrát, a díszleteket pedig áttették a szkéné falaira.
Az epidauroszi színház eredetileg 6000 fő befogadására volt képes. Az i. e. második században a nézőtér felső részét további 21 sorral bővítették ki, s ezzel összesen több mint 13 000-re nőtt a színház befogadóképessége. Az első sorban lévő ülőhelyek — melyeket az előkelőbb személyeknek tartottak fenn — abban különböztek a többitől, hogy vörös színű kőből készítették őket, és voltak háttámláik.
Az akusztika csodája
Az epidauroszi színház kiváló akusztikájáról híres. „A leghalkabb hangot, egy mély sóhajt, vagy egy papírdarab széttépését még a legutolsó sorban is tisztán lehet hallani” — mondja Sz. E. E. Iakóvídisz régészprofesszor.
Az ebbe a színházba látogató turisták közül sokan szeretnek az orkhésztra közepéről verseket szavalni, énekelni, sőt fütyülni is a legmagasabb sorokban ülő barátaiknak. Nagy hatással van rájuk, ahogyan igen meglepő módon a hang ennek a nagy nézőtérnek minden szegletébe eljut.
Az amfiteátrumszerű, félkör alakú epidauroszi színháznak tehát igen kiváló akusztikája van. Ez arra emlékeztet bennünket, amikor Jézus természetes amfiteátrumokban, gyakran hegyoldalakban, hatalmas embertömegeknek mondott beszédeket, s így mindenki tisztán hallhatta őt (Máté 5:1, 2; 13:1, 2).
Továbbá az epidauroszi színházban a lelátó meredeksége miatt nem olyan nagy a távolság a színpad és a legfelső sorok között. A hanghullámok erőssége alig csökken, ha elérik a feljebb lévő sorokat.
Ehhez a jó akusztikához még a sorok közötti megfelelő távolság is hozzájárul. Ezért a hang ugyanolyan erővel és tisztán terjed mindenhova. Még más okok is vannak, amelyek miatt jó a színház akusztikája: a hang jól visszaverődik az orkhésztra és az üléssorok kemény, tömör felszínéről, a márvány jó minőségű, a vidék csendes és az orkhésztra felől a nézőtér felé állandóan fújdogál a szellő.
Színház, a dráma otthona
Mivel az ókori görögök aprólékos gonddal és nagy szakértelemmel építették színházaikat, így az epidauroszi színházat is, a nézők könnyen láthatták és hallhatták a drámákat. A dráma termékenységi ünnepekből született, mikor is az aratást és a szüretet ünnepelték, valamint a halálról és az élet megújulásáról alkotott elképzelésekből. Ilyen orgiába fúló ünnepeket rendeztek a bor és a termékenység mitikus istenének, Dionüszosznak a tiszteletére. Ezek az előadások nemcsak a mitikus isteneket dicsőítették, hanem gyakran egy történetet mondtak el. A történet megjelenítésének három fajtája alakult ki: tragédia, komédia és szatíra. A város elöljárói felismerték, hogy ezek az események igen népszerűek az emberek körében, és ezért arra használták őket, hogy nagyobb politikai hatalomhoz jussanak.
Idővel a Dionüszosz-ünnepségeknek a drámára gyakorolt hatásuk és az orgiába fúló látványosságaik javarészt eltűntek. Az i. e. ötödik század híres drámaírói, mint például Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész új témákat kerestek drámáikhoz, így a görög történelemhez és mitológiához fordultak. A dráma egyre növekvő és egyre szélesebb körben tapasztalható népszerűsége nagy színházak, például az epidauroszi színház megépítését tette szükségessé. És mivel a közönségnek hallania kellett a drámák minden egyes szavát, mely gyakran rejtett szójátékokat és szellemes válaszokat tartalmazott, a színházakat igen nagy gonddal és magas szintű szakértelemmel kellett megépíteni.
Mindegyik színi előadásban egy kórus (ez általában 10-15 főből állt) és színészek szerepeltek. (A különböző színekben sosem volt 3-nál több olyan szereplő, aki beszél.) Azokat a színészeket, akik a kórusnak válaszoltak, hüpokritainak nevezték. Ezt a kifejezést idővel átvitt értelemben kezdték használni, és képmutató vagy álszent személyekre alkalmazták. Máté evangéliuma ezt a szót használja a Jézus napjaiban élő álnok írástudók és farizeusok jellemzésére (Máté 23:13).
Epidaurosz és az ókori dráma napjainkban
A görögországi Epidavroszban és más helyeken most újra ókori drámákat adnak elő. A XX. század elejéig az ókori görög drámák, különösen a tragédiák, csak az egyetemi tanulmányok témái voltak. Azonban a Görög Nemzeti Színház megalapításától, 1932-től kezdődően folyamatosan mai görög nyelvre fordítják az ókori drámaírók műveit.
1954-től az epidauroszi drámafesztivál évenként megrendezésre kerülő esemény lett. Az epidauroszi színház minden nyáron sok görög és külföldi színtársulatot lát vendégül, melyek ókori darabokat adnak elő. Több ezer turista és színházkedvelő látogat el ekkor ide, hogy megtekintse azoknak a színdaraboknak a modern kori előadását, amelyeket majdnem 2500 évvel ezelőtt írtak.
Ha tehát legközelebb ellátogatsz Görögországba, arra buzdítunk, gyere el Epidavroszba is. Ha megnézed ezt a lenyűgöző színházat, talán ugyanarra a következtetésre jutsz, mint Pauszaniasz: „Egyetlen építész alkotása sem versenyezhet az epidauroszi színház szépségével és harmóniájával.”
[Kiemelt rész a 13. oldalon]
Színház és a korai keresztények
„Színházi látványosság lettünk a világnak és angyaloknak és embereknek” — ezt írta Pál apostol az Epidaurosz közelében lévő korinthusi keresztényeknek (1Korinthus 4:9, NW; Zsidók 10:33). Azt értette ezalatt, hogy ezek a keresztények a gyalázások és üldözések miatt olyanok voltak, mintha színházi látványosságok lennének mindenki előtt. Pál napjaiban a színházi előadások látogatása a kikapcsolódás népszerű formája volt. A korai keresztényeket azonban óva intették az erkölcstelenségtől és a vad erőszaktól, melyeket gyakran megjelenítettek abban az időben a színházi előadások alkalmával (Efézus 5:3–5). Magukat a keresztényeket is néha erőszakkal vitték a Római Birodalom színházaiba vagy arénáiba, mint a szórakoztatás tárgyait, akiknek még vadállatokkal is szembe kellett szállniuk.
[Képek a 12. oldalon]
Szophoklész
Aiszkhülosz
Euripidész
[Forrásjelzés]
Görög drámaírók: Musei Capitolini, Roma
[Kép forrásának jelzése a 11. oldalon]
Courtesy GNTO