Fiatalok kérdezik:

Miért olyan nehéz kijönnöm a szobatársammal?

„Én tiszta és rendezett vagyok, de tényleg. Ám ahogy belépek az ajtón, mit látok? A szobatársam a földön elterülve tévézik, körülötte pedig mindenfelé papír meg pattogatott kukorica. Hazafelé menet lelki szemeim előtt mindig ott lebeg, hogy milyen látványban lesz részem, és az jár a fejemben, hogy nagyon nincs kedvem bemenni a szobába” (Dávida).

„Egy elkényeztetett fruska volt a szobatársam. Szerintem azt hitte, hogy a szobával egy bejárónő meg egy komornyik is jár. És persze mindig mindennek úgy kellett lennie, ahogy őnagysága akarta” (Renáta).

„HA MEGTANULJUK elfogadni egy idegen hóbortjait, azt is megtanulhatjuk . . . , hogy miként legyünk rugalmasak, és hogyan tehetünk engedményeket, de míg eddig eljutunk, sok fájdalmas tapasztalatban lesz részünk” — mondta egy cikk a U.S.News & World Report című folyóiratban. Azok, akiknek már volt szobatársuk, minden bizonnyal egyetértenek.

Sok egyetemista osztozik valakivel egy lakáson, hogy csökkentse a magas tanulmányi költségeket. Számos fiatal azért költözik össze valakivel, hogy ne kelljen a szüleitől függnie. A keresztények között sok fiatal azért választ magának szobatársat, hogy szellemi érdekekre összpontosíthasson (Máté 6:33). Rájöttek, hogy ha valakivel osztozkodnak a kiadásokon, könnyebben tudnak teljes idejű evangéliumhirdetőkként szolgálni. Időnként a misszionáriusok életéhez és a Jehova Tanúi fiókhivatalaiban dolgozók szolgálatához is hozzátartozik, hogy egy szobatárssal kell együtt lakniuk.b

Az Ébredjetek! egyik munkatársa számos fiatal férfival és nővel elbeszélgetett, akiknek már volt szobatársuk. Mindannyian egyetértettek abban, hogy egy szobatársnak sokkal nagyobb szerepe lehet az ember életében, mint az, hogy segít fizetni a lakbért. A szobatársak egymás társai lehetnek, jókat beszélgethetnek, és együtt csinálhatnak dolgokat. „Volt, hogy későn feküdtünk le, és csak dumcsiztunk, vagy filmet néztünk” — idézi fel Laura. Renáta pedig elmondja, hogy „egy szobatárstól buzdítást is kaphatsz, ami főleg akkor esik jól az embernek, amikor dolgoznia kell, megpróbálja fizetni a számláit, és a prédikálómunkát is szeretné végezni”.

Ennek ellenére óriási nehézséget jelenthet, ha az embernek osztozkodnia kell valakivel egy szobán vagy lakáson, főleg, ha szinte alig ismeri a másik személyt, amikor összeköltöznek. A U.S.News & World Report az egyetemeken uralkodó légkörről beszélve a következőket mondja: „Sok iskola hihetetlenül nagy figyelmet fordít arra, hogy olyanokat rakjon egy szobába, akik összeillenek, ám még így is gyakran rosszul sikerül a párosítás.” Olyannyira rosszul, hogy néhány egyetemista között a konfliktusok erőszakba torkollottak! Az interneten ezért több weboldal is megjelent, ahol a tanulók kiadhatják magukból a dühöt, ha a szobatársuk miatt állandóan feszültnek érzik magukat. Miért van az, hogy sokaknak nehéz kijönniük a szobatársukkal?

Egy idegennel egy fedél alatt

„Azt hiszem, érdekes élményként jellemezném azt, ha valakinek össze kell költöznie egy idegennel, mivel fogalma sincs róla, hogy mire számítson” — mondja Márk. Kétségtelen, hogy görcsbe rándulhat az ember gyomra, ha arra gondol, hogy olyasvalakivel fog egy fedél alatt lakni, akivel talán semmi közös vonása sincs. Persze a keresztények sok mindenben hasonlóan gondolkodnak, és számos közös témájuk kellene hogy legyen. De még ez sem mindig segít. „Rengeteget nyugtalankodtam amiatt, hogy szobatársam lesz” — vallja be Dávid.

Dávid végül is olyan fiúval került egy szobába, aki hasonló környezetben nőtt fel. Ám nem mindig megy ilyen simán minden. „Az első szobatársam nem volt valami bőbeszédű — mondja Márk. — Amikor az ember megosztja a szobáját valakivel, nagyon fontos, hogy beszélgessenek. De ő csak hallgatott, és ez egy idő után kezdett az idegeimre menni.”

A neveltetésbeli különbségek is növelhetik a feszültséget. „Amikor elköltözöl otthonról — mondja Laura —, úgy akarsz csinálni mindent, ahogy neked tetszik. Hamarosan azonban rájössz, hogy másokat is figyelembe kell venned.” Ahogy kikerülsz a családi fészekből, bizony mellbevágó élmény lehet felfedezned, hogy mennyire eltérően gondolkodnak mások.

Ahány ház, annyi szokás

Nagyon sok múlik azon, hogy hogyan nevelték az embert a szülei — vagy hogy megnevelték-e egyáltalán (Példabeszédek 22:6). A fiatal Fernando erről számol be: „Én rendezett vagyok, a szobatársam ellenben hanyag volt. Vegyük például a szekrényt: az ő ruhái ömlesztve voltak, én viszont szeretem vállfára tenni őket.” Esetenként óriási lehet az eltérés aközött, hogy két ember mit tart helyesnek, illetve helytelennek.

„Együtt laktam egy lánnyal — emlékszik Renáta —, akinek szó szerint úgy nézett ki a szobája, mint egy disznóól! Olyan szobatársaim is voltak, akik nem takarították le evés után az asztalt, vagy két-három napig a mosogató felé sem néztek.” Igen, ha a háztartási munkáról van szó, úgy tűnik, hogy a Példabeszédek 26:14 leírása néhány szobatársra egy az egyben ráillik: „Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.”

Ugyanakkor az sem leányálom, ha az ember szobatársa maga a megtestesült tisztaság. Egy fiatal nőnek, Lillának ez volt a véleménye az egyik szobatársnőjéről: „Szerinte a lakásra óránként ráfért egy takarítás. Még véletlenül sem vagyok hanyag, de azért egyszer-egyszer kint hagytam néhány cuccot az ágyamon, könyveket meg ilyesmit. Ám ő úgy érezte, a helyzetet orvosolni kell.”

A szobatársaknak a személyes tisztaságról is merőben más véleményük lehet. Márk így beszél erről: „A szobatársam az utolsó pillanatban ugrik ki az ágyból. Odarohan a csaphoz, lötyköl egy kis vizet a hajára, és már vágtat is el otthonról.”

A neveltetésbeli és személyiségbeli különbségek miatt a szórakozásról és a pihenésről is más-más elképzelései lehetnek két embernek. „Ő is másfajta zenét szeret, meg én is” — mondja Márk a szobatársáról. Ha a szobatársak tisztelik egymást, ezek a különbözőségek hasznosak lehetnek; mindkettőjüknek segíthetnek, hogy más dolgokat is megszeressenek. Ám sajnos ezek a különbségek legtöbbször inkább konfliktusokhoz vezetnek. Fernando is ezt tapasztalta: „Én a spanyol zenét kedvelem — mondja —, a szobatársam viszont folyton kritizálja.”

Telefongondok

A legtöbb vita forrása a telefonhasználat lehet. „Szeretek korán lefeküdni — mondja Márk —, a szobatársam viszont késő éjszakába nyúlóan telefonál. Ez egy idő után bosszantóvá válhat.” Laurának is hasonló gondjai voltak: „Volt, hogy a szobatársam barátnői hajnali háromkor-négykor csörögtek oda hozzánk. Ha ő nem volt otthon, nekem kellett felvennem a telefont.” Hogyan oldották meg a gondot? „Mindketten beszereztünk magunknak egy telefont.”

Ám nem minden fiatalnak van pénze saját telefonra, így sokan kénytelenek osztozkodni, ez pedig nehéz időszakokhoz vezethet. Renátának is volt ilyen élményben része: „Az egyik szobatársam együtt járt egy fiúval, és gyakran órákig telefonált. Egyszer több mint 20 ezer forintos telefonszámlát csinált, és elvárta, hogy mindannyian fizessük ki a részünket, mivel korábban megegyeztünk, hogy egyenlően osztozkodunk a költségeken.”

Az is gondot okozhat, ha nem lehet a másik miatt hozzáférni a telefonhoz. „A szobatársam idősebb volt nálam — idézi fel Lilla. — Csak egy telefonunk volt, én pedig folyton telefonáltam, mivel sok barátnőm van. A szobatársam soha nem szólt érte. Azt gondoltam, hogy biztosan szól majd, ha szeretne telefonálni. Most már tudom, hogy ez nem volt valami figyelmes tőlem.”

A magánélet hiánya

„Mindenkinek szüksége van egy kis egyedüllétre — mondja Dávid. — Néha el kell engednem magam egy kicsit; ilyenkor nem akarok csinálni semmi különöset.” Ám megeshet, hogy ha az embernek osztozkodnia kell valakivel egy lakáson, nehéz olyan pillanatokat találni, amikor egyedül lehet. Márk egyetért: „Szeretek egy kicsit egyedül is lenni, ezért nekem azzal a legnehezebb megbirkóznom, hogy nincs sok magánéletem. A szobatársamnak is, és nekem is ugyanolyan az időbeosztásunk, így ritka, hogy az ember egyedül lehet otthon.”

Időnként még Jézus Krisztusnak is szüksége volt arra, hogy magában legyen (Máté 14:13). Elkeserítő lehet hát, ha amiatt, hogy a szobatársad is otthon van, nehéznek vagy egyenesen lehetetlennek találod az olvasást, a tanulmányozást vagy az elmélkedést. Márk elmondja: „Nem tudok tanulmányozni, mert a szobában mindig zajlik az élet: vagy a barátait hívja át, vagy telefonál, vagy tévét néz, vagy zenét hallgat.”

De bármennyire nehéz is elviselni a szobatársi kapcsolatban felmerülő nehézségeket, fiatalok ezrei sikeresen megbirkóztak a feladattal. Cikksorozatunkban további cikkeket is olvashatunk majd, melyek gyakorlatias javaslatokat adnak, hogy segítsenek a lehető legjobb szobatársi kapcsolatot kiépíteni.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 16–17. oldalon]

Nehézségek adódhatnak, ha nem egyezik a zenei ízlésetek

[Kép a 18. oldalon]

A figyelmetlenség feszült helyzeteket idézhet elő