Amikor a kórokozók nem lesznek veszélyesek senkire
A MIKROORGANIZMUSOK elengedhetetlenek az élethez, a talaj és a testünk fontos részét alkotják. Ahogy azt „A mikroorganizmusok típusai” című rész megjegyzi a 7. oldalon, „testünkben billiószámra élnek baktériumok”. Többségük jót tesz az egészségünknek, sőt létfontosságú hozzá. Bár közülük csak viszonylag kevés okoz betegséget, biztosak lehetünk benne, hogy eljön az idő, amikor egyetlenegy sem lesz veszélyes ránk.
Mielőtt elemezzük, hogy miként lesz a mikroorganizmusok összes káros hatása megszüntetve, vizsgáljuk meg, hogy jelenleg milyen módokon folyik a küzdelem a kórokozók ellen. A mellett, hogy áttekinted a „Mit tehetünk?” című részt, figyeld meg, hogy miként veszik fel a harcot az egészségügyi szakemberek a gyógyszereknek ellenálló kórokozókkal.
Globális stratégia
Dr. Gro Harlem Brundtland, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábbi vezetője vázolta a törekvéseket a Report on Infectious Diseases 2000 című, fertőző betegségekről szóló jelentésben. Arra mutatott rá a „Győzelem az antimikrobás rezisztencia fölött” című részben, hogy „egy globális stratégiát kell kidolgozni, mellyel megakadályozzák azt, hogy [a kórokozók] ellenállóvá váljanak” az antibiotikumokkal szemben. Arra is utalt, hogy „minden egészségügyi dolgozót szövetségessé kell tenni”, majd hangsúlyozta, hogy „lehetőségünk van átfogó támadást intézni a fertőző betegségek ellen”.
2001-ben a WHO előterjesztett egy dokumentumot „Globális stratégia az antimikrobás rezisztencia megakadályozására” címmel. Ez mind az egészségügyi dolgozóknak, mind pedig az átlagembereknek útmutatásokat ad, hogy „mit és hogyan kell tenni”. A dokumentum szerint fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy miként óvják meg az egészségüket, valamint hogy miként használjanak antibiotikumokat és más antimikrobás szereket, amikor elkapnak egy fertőzést.
Ezenkívül az egészségügyi dolgozók — orvosok, ápolók, valamint a kórházak és szociális otthonok más dolgozói — arra kapnak ösztönzést, hogy tegyenek hatékonyabb lépéseket a fertőzések terjedése ellen. A vizsgálatok rámutatnak, hogy sajnos sok egészségügyi dolgozó még mostanság is elhanyagolja a kézmosást, vagy nem vált kesztyűt az egyes betegek után.
Az is kiderült, hogy az orvosok olyankor is írnak fel antibiotikumokat, amikor nem kellene. Ennek egyik oka, hogy az emberek a gyors gyógyulás reményében nyomást gyakorolnak az orvosukra, hogy írjon fel antibiotikumot. Az orvosok, hogy a betegük kedvében járjanak, beadják a derekukat. Gyakran nem szakítanak időt a betegeik felvilágosítására, és az is előfordul, hogy nincsenek meg az eszközeik arra, hogy azonosítsák a fertőző mikroorganizmust. Időnként pedig szélesebb hatásspektrumú antibiotikumokat írnak fel — melyek újabbak és drágábbak —, s mindez szintén hozzájárul a gyógyszer-rezisztencia kialakulásához.
A WHO dokumentuma foglalkozik a nemzeti egészségügyi intézményrendszerekkel, kórházakkal, valamint élelmiszergyártókkal, gyógyszergyárakkal és törvényhozókkal is. Arra sarkallja ezeket, hogy közösen vegyék fel a harcot a gyógyszereknek ellenálló kórokozókkal, melyek az egész világot veszélyeztetik. De vajon eredményes lehet egy ilyen program?
A siker akadályai
A WHO dokumentuma utal egy jelentős akadályra, mely megnehezíti az egészségügyi gondok megoldását. Ez az anyagi érdekeltség, vagyis a pénz. A Biblia azt mondja, hogy a pénz szeretete felelős ’mindenfajta ártalmas dologért’ (1Timóteusz 6:9, 10). A WHO sürgeti a gyógyszeriparral való együttműködést. Mint mondják, fontolóra kell venni például azt, hogy megfelelően legyen szabályozva az értékesítők és a kórházi személyzet kapcsolata, és ellenőrizni kell a gyógyszeripar által támogatott oktatási programokat, melyeket az egészségügyi dolgozóknak biztosít.
A gyógyszergyárak korábban az orvosoknak mutatták be rámenősen a termékeiket, most viszont közvetlenül az embereket célozzák meg tévéreklámok által. Ez kétségkívül túlzott gyógyszerfelhasználáshoz, és ezzel együtt — sok esetben — gyógyszereknek ellenálló kórokozók elszaporodásához vezet.
A korábban említett dokumentum a húsukért tartott állatok antimikrobás szerekkel való kezeléséről szóló fejezetében ezt jelenti ki: „Néhány országban az állatorvosok jövedelmének a 40 százaléka vagy még annál is nagyobb rész a gyógyszerforgalmazásból tevődik össze, így hát nincs, ami arra ösztönözze őket, hogy korlátozzák az antimikrobás szerek használatát.” Számos bizonyíték támasztja alá, hogy az antibiotikumok mértéktelen használata rezisztens kórokozók kialakulásához és elterjedéséhez vezet.
Hihetetlen, hogy mennyi antibiotikumot állítanak elő, csupán az Egyesült Államokban évente mintegy 20 millió kilogrammot! A világon az összes antibiotikumnak mindössze a fele készül emberi felhasználásra. A fennmaradó részt növényekre permetezik, vagy állatoknak adják. Gyakran megesik, hogy az állatok növekedési tempóját úgy fokozzák, hogy antibiotikumot kevernek a tápjukba.
A kormányzatok szerepe
Elgondolkodtató, amit a WHO dokumentumának a záradéka jelent ki: „A megvalósítás felelőssége jobbára az egyes országok vállán nyugszik. A kormányzatoknak döntő szerepük van.”
Igazából több kormányzat dolgozott ki már eddig is olyan programokat, melyekkel az antimikrobás rezisztencia ellen akarnak küzdeni, és ezekben nagy hangsúly van a határaikon belüli és kívüli együttműködésen. Célul tűzik ki egyebek között, hogy jobban odafigyelnek az antimikrobás szerek használatára és a rezisztens kórokozókra; gondosabban ellenőrzik a fertőzéseket; helyesen használják az antimikrobás szereket a gyógyászatban és a mezőgazdaságban; kutatásokat végeznek, hogy pontosabb képet kapjanak a rezisztenciáról; és új gyógyszereket fejlesztenek ki. A WHO korábban említett 2000. évi, fertőző betegségekről szóló jelentéséből mégsem tükröződött derűlátás. Miért nem?
„A kormányzatok törekvései között nemigen szerepel, hogy munkálkodjanak a megoldásért, minthogy az egészségügy talán nem a szívügyük” — írja a jelentés. Majd folytatódik: „Akkor is betegségek ütik fel a fejüket — és velük együtt jelentkezik a rezisztencia is —, amikor egy területet polgári elégedetlenség, szegénység, tömeges kivándorlás és környezetszennyezés sújt, hiszen ilyenkor rengetegen vannak kitéve fertőző betegségeknek.” Sajnos éppen ezeket a gondokat nem lesznek képesek az emberi kormányzatok sohasem megoldani.
A Biblia azonban egy olyan kormányzatról jövendöl, mely nem csupán a betegségeket előidéző nehézségeket fogja megoldani, hanem magukat a betegségeket is megszünteti. Úgy vélheted, hogy némelyik mikroorganizmus mindig is veszélyes lesz, de jó okunk van rá, hogy elhiggyük ennek az ellenkezőjét.
Amikor nem lesznek többé veszélyes kórokozók
A Bibliában Ézsaiás próféta réges-rég beszélt egy emberfölötti kormányzatról, és azonosította az uralkodóját. Nézzük meg, hogyan hangzik ez a prófécia az egyik bibliafordítás szerint: „Mert egy gyermek születik, fiú adatik nekünk: és a kormányzás az ő feladata lesz. Csodálatosnak, Tanácsadónak, Erős Istennek, Örökkévaló Atyának, Béke Fejedelmének fogják hívni” (Ézsaiás 9:6, King James Version, kiemelés tőlünk).
Ki ez a gyermek, ez a fejedelem, aki hatalmat kap? Figyeld meg, hogy Gábriel angyal hogyan azonosította őt már a születése előtt, amikor ezt mondta a szűz lánynak, Máriának: „íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, és a Jézus nevet fogod adni neki. Ez nagy lesz . . . , és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:31–33).
Amikor Jézus felnőtt, bizonyította, hogy csakugyan ő a megígért Uralkodója Isten Királyság-kormányzatának. Jézus bejárva a vidéket nemcsak hirdette „a királyság jó hírét”, hanem be is mutatta a hatalmát azáltal, hogy mindenféle betegséget meggyógyított. A Biblia arról számol be, hogy „nagy sokaság közeledett hozzá, és sántákat, rokkantakat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal, és ezeket valósággal a lábához vetették, ő pedig meggyógyította őket, úgyhogy a sokaság csak ámult, amint látta, hogy a némák beszélnek, a sánták járnak, és a vakok látnak” (Máté 9:35; 15:30, 31).
Igen, bármilyen betegségben vagy fogyatékosságban szenvedett is valaki, Jézus meggyógyította. Sőt, még több halottat is feltámasztott! (Lukács 7:11–17; 8:49–56; János 11:38–44). Persze azok, akiket meggyógyított, vagy esetleg feltámasztott, végül meghaltak. Csodái azonban bizonyították, hogy a jövőben mit fog tenni azokért, akik a Királyság-uralom alatt élnek a földön. A Biblia azt ígéri, hogy akkor „egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok«” (Ézsaiás 33:24; Jelenések 21:3, 4).
Manapság egytől-egyig szembesülünk azzal a fájdalmas ténnyel, hogy mindenki alá van vetve a betegségnek és a halálnak. A kórokozók milliókat betegítenek meg, és gyakran bizonyulnak halálosnak. Az emberi test azonban olyan csodálatosan van megtervezve, hogy némelyek azon töprengenek, egyáltalán miért is betegszik meg valaki. Egy orvos, Lewis Thomas a baktériumok létfontosságú szerepéről írva megjegyezte, hogy a betegség „olyan, mint egy baleset”. A szavaival élve, „előfordulhat, hogy az érintett beteg védekezőrendszere valamilyen sajátságos módon megsérült”.
Leszögezhetjük, hogy azok, akiknek erős az immunrendszerük, ritkán vagy talán sohasem szenvednek baktériumfertőzésben. Mindazonáltal az emberek végül semmit sem tudnak tenni az öregedés és a halál ellen. A Szentírás azt mondja, hogy a bűn — melyet a kezdetben tökéletes első embertől, Ádámtól örököltünk — az a sérülés, mely a betegségért és a halálért felelős. A Biblia kifejti, hogy „e g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12).
Isten azonban elküldte a Fiát a földre, hogy az a tökéletes életét váltságul adja, s így megszabadítsa az emberiséget a bűn következményeitől (Máté 20:28). „A bűn zsoldja a halál, az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által” — írja a Biblia (Róma 6:23; 1János 5:11). Isten Királyságának az uralma alatt érezhető lesz Krisztus váltságáldozatának a gyógyító hatása. Akkor egyetlen mikroorganizmus sem lesz veszélyes, még azok sem, melyek ma betegségeket idéznek elő.
Ugye, hogy érdemes a Bibliában ígért Királyság-kormányzatról tanulni, mely megoldja majd az emberiség összes gondját? Jehova Tanúi örömmel segítenek mindenkinek ebben.
[Kiemelt rész a 9. oldalon]
Mit tehetünk?
Mit tehetünk, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyünk a rezisztens kórokozóktól? Az Egészségügyi Világszervezet adott néhány tanácsot. Először is vázolta azokat a lépéseket, melyekkel csökkenthetjük a betegségek kialakulásának, és a fertőzések terjedésének a veszélyét, másodszor pedig azt taglalta, hogyan javíthatnak az emberek a gyógyszerszedési szokásaikon, már ami az antimikrobás szereket illeti.
Egyértelmű, hogy úgy lehet legjobban csökkenteni a betegség kialakulásának és terjedésének veszélyét, hogy megtesszük a szükséges intézkedéseket az egészségünk megőrzése érdekében. Mit tehetünk azért, hogy ne betegedjünk meg?
Amit megtehetünk, hogy ne betegedjünk meg
1. Biztosítsuk magunknak a következő három dolgot: megfelelő táplálkozás, elegendő mozgás és pihenés.
2. Figyeljünk oda a személyes higiéniánkra. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a kézmosás a legalapvetőbb ahhoz, hogy ne betegedjünk meg, illetve hogy ne fertőzzünk meg másokat.
3. Vigyázzunk rá, hogy az a táplálék, amelyet a családunk elfogyaszt, ne veszélyeztesse az egészségünket. Különösen lényeges gondot fordítani arra, hogy tiszta legyen a kezünk, valamint az a felület, ahol az ételeket készítjük elő. Az a víz is legyen tiszta, mellyel megmossuk a kezünket és az élelmünket. Minthogy a kórokozók nagyon jól érzik magukat az ételekben, jól át kell főzni a húsokat. Megfelelően tároljuk és hűtsük le az élelmet.
4. Azokban az országokban, ahol repülő rovarok súlyos betegségeket terjesztenek, korlátozni kell az éjszakai vagy a kora reggeli szabadtéri tevékenységeket, mivel ezek a rovarok ilyenkor a legaktívabbak. Érdemes mindig védőhálót használni.
5. A védőoltások arra késztethetik az immunrendszerünket, hogy megküzdjön néhány olyan kórokozóval, mely megszokott a környezetünkben.
Az antimikrobás szerek használata
1. Mindig forduljunk szakemberhez, mielőtt megvásárolunk vagy beszedünk bármiféle antibiotikumot vagy antimikrobás szert. Sokszor inkább az eladók, mintsem a vásárlók érdekeit szolgálják a recept nélkül kapható szerek.
2. Ne gyakoroljunk nyomást az orvosunkra, hogy antibiotikumot írjon fel nekünk. Ha így tennénk, talán engedne nekünk, de csak azért, mert fél, hogy elveszíti egy betegét. A megfázást például vírusok okozzák, tehát nem kezelhető antibiotikummal. Ha antibiotikumot szedünk, amikor vírusfertőzésünk van, az elnyomhatja a hasznos baktériumokat, és elősegítheti a rezisztensek szaporodását.
3. Ne akarjuk mindig a legújabb gyógymódokat. Előfordulhat, hogy nem is azok a legjobbak nekünk, és megeshet, hogy a szükségesnél jóval nagyobb költségekbe verjük magunkat.
4. Megbízható forrásból ismerjük meg a gyógyszert. Mire való? Mik a lehetséges mellékhatásai? Milyen gyógyszerkölcsönhatások léphetnek fel, és milyen más veszélyt rejthet még a gyógyszer szedése?
5. Ha igazán szükség van antibiotikus kezelésre, általában azt javasolják, hogy végig kell csinálni a kúrát, még akkor is, ha valaki már hamarabb jobban érzi magát. A kúra utolsó része biztosítja, hogy a fertőzés teljesen megszűnjön.
[Kép a 10. oldalon]
Isten igazságos kormányzatának uralma alatt nem lesznek többé veszélyes kórokozók