Hogyan ismerhetjük meg Istent név szerint?
EGY újságírónő a következő levelet kapta egy olvasótól: „Egész életemben azon a kérdésen töprengtem, hogy mi Isten neve. Remélem, ön tudja rá a választ. A zsidók szerint az igazi név feledésbe merült. A keresztények Jézusnak hívják. A muszlimok Allahnak nevezik . . . Akkor hát mi a neve?” Az újság közölte a kérdést, majd a választ is: „Az ősi héber tanítások értelmében Isten mindenható, így nem szorítható egyetlen név korlátai közé sem. De biztosíthatom önt arról, hogy bármilyen néven szólítja is tisztelettel, Ő válaszolni fog.”
Nem szokatlan manapság, hogy ilyen felületesen bánjanak Isten nevével. Sok vallásos ember, aki hisz a Bibliában, nem nagyon foglalkozik azzal, hogy mi Isten neve. De vajon mi Isten véleménye? Ez szerinte is jelentéktelen kérdés?
Nem jelentéktelen kérdés
Gondoljunk arra, hogy a Biblia több ezerszer említi Isten személyes nevét, a Jehova nevet. A Szentírás új világ fordításábana 7210-szer fordul elő az isteni név! Maga Isten ihlette arra a bibliaírókat, hogy ilyen nagy figyelmet szenteljenek a nevének. Egyikük, a zsoltáríró Asáf így fogalmazott: „te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett” (Zsoltárok 83:18). Dávid is azt írta egy zsoltárban, hogy „Jehova Istenünk nevét emlegetjük” (Zsoltárok 20:7).
A Biblia rámutat, hogy Jehova Isten megvizsgálja a szívünket, mert szeretné tudni, mit érzünk a neve iránt. „Ha elfeledtük Istenünk nevét . . . , nemde kikutatná ezt Isten? Hiszen ő ismeri a szív titkait” — mondta a zsoltáríró (Zsoltárok 44:20, 21). Ézsaiás próféta pedig így írt: „Adjatok hálát Jehovának! Hívjátok segítségül a nevét. Ismertessétek meg cselekedeteit a népek között. Emlegessétek, hogy felmagasztaltatott a neve” (Ézsaiás 12:4).
Maga Isten jelentette ki: „megtudják, hogy az én nevem Jehova” (Jeremiás 16:21). Egy másik alkalommal így szólt: „Meg fogom szentelni nagy nevemet, amely meg lett szentségtelenítve a nemzetek között . . . ; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok Jehova” (Ezékiel 36:23). Némelyik ilyen kijelentés egy olyan időről beszél, amikor Jehova kiönti haragját azokra, akik tiszteletlenül bántak a nevével. Isten tehát nem tartja jelentéktelennek a nevét érintő kérdést.
Jehova Isten nincs messze tőlünk
Hogyan ismerhetjük meg Istent név szerint? Mit jelent ez? A Biblia így válaszol: „Akik ismerik a nevedet, bíznak benned” (Zsoltárok 9:10). Egyértelmű tehát, hogy név szerint ismerni őt nem pusztán annyit jelent, hogy tudjuk, mi a neve. Bíznunk is kell benne. Ez azt foglalja magában, hogy megismerjük, milyen Isten ő, tanulunk a tulajdonságairól és a gondolkodásmódjáról. Így szívesen megbízunk majd benne.
Csakis a Biblia gondos olvasása és tanulmányozása által érthetjük meg, hogy milyen Isten Jehova. Megígéri, hogy megvédi azokat, akik szeretik őt és a nevét. Az ilyen emberekről mondja: „Mivel ragaszkodik hozzám, én megmentem őt. Védelmezni fogom, mert megismerte a nevemet. Segítségül hív, és én válaszolok neki, vele leszek a nyomorúságban, megszabadítom és megdicsőítem őt. Hosszú-hosszú napokkal elégítem meg, és megláttatom vele szabadításomat” (Zsoltárok 91:14–16).
Milyen csodálatos kapcsolat fűzi Jehova Istent azokhoz, akik név szerint ismerik őt! Te is ilyen kapcsolatban lehetsz vele. Amikor szívből imádkozol hozzá, soha ne habozz a nevén szólítani! Meg fog hallgatni, mivel a Biblia szavai szerint „nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27).
[Lábjegyzet]
a A Szentírás új világ fordítása, melyet Jehova Tanúi adnak ki, olyan bibliafordítás, mely a korábbi fordítások régies szövegét mai szófordulatokkal váltja fel. Legkiemelkedőbb jellegzetessége, hogy az isteni nevet visszahelyezi az azt megillető helyre a Biblia szövegében. Ebből a fordításból eddig több mint 122 millió példányt nyomtattak 45 nyelven a Biblia egészéről vagy bizonyos részeiről.
[Kiemelt rész/kép a 11. oldalon]
Isten név szerint ismer téged
„Név szerint ismerlek téged” — mondta Isten Mózesnek (2Mózes 33:12). Az égő bokorról szóló, jól ismert történet is ezt igazolja. A Biblia azt írja, hogy „szólt neki a tövisbokor közepéből Isten, ezt mondva: »Mózes! Mózes!«” (2Mózes 3:4). De számos más példa is van arra, hogy Isten a nevükön szólította az embereket. Ebből látszik, hogy a világegyetem Teremtője egyénenként figyel ránk.
Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy Isten a sok milliárd csillag mindegyikét név szerint ismeri (Ézsaiás 40:26). Mennyivel inkább törődik akkor az őt imádó emberekkel! Pál apostol azt írta, hogy „Jehova ismeri azokat, akik hozzá tartoznak” (2Timóteusz 2:19). Úgy tűnik, többről van itt szó, mint nevek megjegyzéséről. Istennek mélyreható ismeretei vannak az imádóiról. Nekünk is ismernünk kell őt név szerint, és alaposan meg kell ismernünk a tulajdonságait.
A Biblia utolsó könyve beszél egy jelképes könyvről, melybe Isten mindazok nevét beírja, akik a történelem folyamán imádták őt. ’Az élet tekercsének’ nevezik ezt a könyvet, mert Jehova Isten örök életet ad azoknak, akiknek a neve benne van (Jelenések 17:8). Csodálatos kilátás ez azoknak, akik név szerint ismerik Istent.
[Kiemelt rész/kép a 12. oldalon]
Isten nevéről szóltak
● Mózes így énekelt közvetlenül azelőtt, hogy Izrael bement az Ígéret földjére: „Jehova nevét hirdetem” (5Mózes 32:3).
● Dávid így szólt az óriás Góliáthoz: „a seregek Jehovájának . . . nevében megyek feléd” (1Sámuel 17:45).
● Jób, miután elvesztette minden vagyonát, és valamennyi gyermeke váratlanul meghalt, ezt mondta: „Áldott legyen ezután is Jehova neve!” (Jób 1:21).
● Péter apostol egy beszédében a következőket idézte a Héber Iratokból: „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” (Cselekedetek 2:21).
● Ézsaiás próféta így fogalmazott: „Adjatok hálát Jehovának! Hívjátok segítségül a nevét . . . Emlegessétek, hogy felmagasztaltatott a neve” (Ézsaiás 12:4).
● Jézus Krisztus, amikor imádkozni tanította a tanítványait, ezt mondta: „Ti tehát így imádkozzatok: »Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved«” (Máté 6:9, 10).
● Jézus Krisztus így imádkozott Istenhez: „Nyilvánvalóvá tettem a nevedet” (János 17:6).
● Isten ezt mondta a népének: „Én vagyok Jehova. Ez a nevem, és senki másnak nem adom dicsőségemet” (Ézsaiás 42:8).