Amikor senki nem lesz többé magányos

MIUTÁN Jehova Isten megteremtette az első embert, az 1Mózes 2:18 szerint ezt mondta: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, mintegy kiegészítőt.” Az emberek társas lényeknek lettek teremtve, akiknek szükségük van egymásra.

Jehova Istennél nincs jobb barátunk. Pál apostol azt mondja róla, hogy ő „a gyöngéd irgalmasságok Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Korintusz 1:3, 4). Jehova maga is bánatos, amikor valamelyik szolgája szenved. Mélyen együtt érez velünk. „Jól ismeri formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:14). Hát nem találod vonzónak Jehova Isten egyéniségét? Ugye, te is hálás vagy azért, hogy szeretetteljesen, kedvesen és megértően odafigyel ránk?

Jehova támogatja a magányosakat

Istennek sok korábbi szolgája élt át olyan helyzeteket, amelyekben magányosnak érezte magát. Jehova a segítség és vigasz forrása volt nekik. Vegyük például Jeremiást, aki még fiatal volt, amikor Jehova elhívta, hogy prófétája legyen. A Szentírás 40 írója közül talán Jeremiás tár fel a legtöbbet a saját érzéseiről. Amikor megkapta Istentől az első megbízatását, félénk volt, és alkalmatlannak érezte magát (Jeremiás 1:6). Ahhoz, hogy teljesíteni tudja a feladatát, maradéktalanul Jehovára kellett támaszkodnia. Jehova, „mint egy félelmetes hős”, csakugyan vele volt (Jeremiás 1:18, 19; 20:11).

Jeremiás előtt úgy 300 évvel, amikor Jezabel királyné értesült Baál prófétáinak a haláláról, megfogadta, hogy megöleti Illést. Illés a Sínai-félszigeten található Hórebig menekült, mintegy 450 kilométerrel odébb. Bement egy barlangba, hogy ott töltse az éjszakát, és ekkor Jehova Isten így szólt hozzá: „Mi dolgod itt, Illés?” Illés elmondta, hogy úgy érezte, csak ő imádja Jehovát egész Izraelben, hogy ő az egyedüli próféta, aki odaadással van Isten szolgálata iránt. Jehova biztosította őt afelől, hogy nincs egyedül. Ő maga is vele van, és bár Illés nem tud róla, de rajta kívül még 7000 másik izraelita is az ő oldalán áll. Jehova megnyugtatta és megvigasztalta Illést, és megerősítette a hitét. Szívhez szóló szavakkal arra buzdította a prófétát, hogy ne hagyja el a megbízatását (1Királyok 19:4, 9–12, 15–18). Ha Illéshez hasonlóan bármikor magányosnak vagy értéktelennek éreznénk magunkat, mi is imádkozhatunk Jehovához, hogy erősítsen meg minket. A keresztény vének pedig tisztánlátást tükröző szavakkal vigaszt nyújthatnak hűséges hittársaiknak, segítve nekik, hogy lássák az Isten szándékainak megvalósításában betöltött szerepüket (1Tesszalonika 5:14).

Ezekből és más példákból kiderül, hogy Jehova kész támogatni és szeretetteljesen megvigasztalni azokat, akik egyedül érzik magukat. Igen, „Jehova fellegvára lesz az összetörteknek, fellegvár a nyomorúság idején” (Zsoltárok 9:9; 46:1; Náhum 1:7).

Egy megértő férfi erőteljes érzelmekkel

Jézus Krisztusban olyan személyt csodálhatunk, aki Jehovát utánozva tökéletes egyensúlyban tartja az érzelmeit. Lukács leírja, mi történt, amikor Jézus Nain városában egy temetési menettel találkozott: „egy halottat hoztak kifelé, anyjának egyszülött fiát . . . És amikor az Úr meglátta, megszánta őt, és ezt mondta neki: »Ne sírj!« Azzal odament, megérintette a ravatalt, és akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: »Ifjú, mondom neked, kelj fel!« Erre a halott felült, és beszélni kezdett, ő pedig átadta az anyjának” (Lukács 7:12–15). Jézust felkavarta a haláleset. Könyörületes férfi volt. Képzelhetjük, mekkora örömet szerzett a magára maradt özvegynek, amikor visszaadta neki a fiát! Az özvegy nem volt többé magányos.

Megnyugtató érzéssel tölthet el minket az a tudat, hogy Jézus olyan személy, aki „együtt [tud] érezni gyengeségeinkkel”. Igen, ő együtt érez azokkal az igazságos emberekkel, akik magányosak. Jézus által ’irgalmasságot nyerhetünk, és ki nem érdemelt kedvességet találhatunk megfelelő időben jövő segítségül’ (Héberek 4:15, 16). Jézust utánozva megtanulhatunk együtt érezni azokkal, akik gyászolnak, szenvednek vagy magányosak. Ha segítünk másoknak, kevésbé valószínű, hogy magányossá válunk. De még valami segíthet felülkerekednünk a magányosság okozta rossz érzéseken.

Jehova Szava segíthet legyőznünk a magányosságot

Sokan tapasztalták már, hogy „az Írásokból származó vigasztalás” reménységet nyújt. Isten Szavában rengeteg gyakorlatias tanács rejlik, melyek segítségével úrrá lehetünk a magányosság érzésén (Róma 15:4; Zsoltárok 32:8). Arra int például minket, hogy ’ne gondoljunk többet magunkról, mint amennyit szükséges gondolni’ (Róma 12:3). Ennek az alapelvnek az alkalmazásához elképzelhető, hogy változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon. Az alázat és a szerénység — tehát az, hogy a valóságnak megfelelően mérjük fel a korlátainkat — kétségtelenül segíteni fog kiegyensúlyozott, ésszerű elvárásokat támasztanunk magunkkal szemben. Isten Szavában arra is tanácsot kapunk, hogy tanuljunk meg őszinte érdeklődéssel viseltetni mások iránt (Filippi 2:4). Ez a fajta érdeklődés nem marad viszonzatlanul, vagyis ha mi törődünk másokkal, mások is törődni fognak velünk. Az így kialakuló szívélyes kapcsolatok enyhítik majd a magányosság érzését, és értelmet adnak az életünknek.

A Biblia arra ösztönöz minket, keresztényeket, hogy ’ne hagyjunk fel egybegyűlésünkkel’ (Héberek 10:24, 25). Találj hát magadnak hasznos elfoglaltságokat, például rendszeresen látogasd Jehova Tanúi összejöveteleit. A keresztény összejövetelek kétségtelenül hozzájárulhatnak a szellemi, érzelmi és fizikai jóllétünkhöz. Isten Királyságának a jó híréről beszélgetni másokkal kellemes és egyben hasznos időtöltés. Jó irányba tereli a gondolatainkat, erősíti a hitünket, és segít megőriznünk a reménységünket (Efézus 6:14–17).

Húzódj közel Jehovához imában. „Vesd a terhed Jehovára — buzdít minket Dávid —, és ő fenntart téged” (Zsoltárok 55:22). Isten Szavának a tanulmányozása boldogsággal fog eltölteni (Zsoltárok 1:1–3). Ha eluralkodik rajtad a magányosság érzése, elmélkedj Jehova szerető törődésén, amint azt a Biblia feltárja. A zsoltáríró ezt írta: „Lelkem a porhoz tapadt. Őrizd meg életemet szavad szerint” (Zsoltárok 119:25).

Amikor senki nem mondja majd: „Magányos vagyok”

Jehova Isten egy új világot ígért nekünk, ahol semmi nem fog nyugtalanságot, kellemetlenséget és nyomasztó érzéseket okozni. A Biblia kijelenti: „letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:4). Igen, ezekkel a korábbi dolgokkal együtt el fog múlni minden fizikai, elmebeli és lelki fájdalom.

A föld tele lesz barátságos emberekkel, akik gazdaggá teszik majd az életünket. Jehova a Jézus Krisztus kezében lévő égi Királysága által örökre megszabadít minket a magányosságtól. Új és csodálatos tevékenységekkel tölti majd meg az életünket a földi paradicsomban. Hamarosan eljön a nap, amikor soha többé nem mondjuk majd: „Magányos vagyok.”

[Kép a 8–9. oldalon]

Jehova támogatásával, még ha egyedül vagyunk sem fogjuk magányosnak érezni magunkat

[Képek a 10. oldalon]

Mit tanít nekünk a Jeremiásról, illetve az Illésről szóló bibliai beszámoló?