Megszületik a modern gyémántipar

AZ ÉBREDJETEK! DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGI ÍRÓJÁTÓL

ADRIAN VAN WYK, egy Bibliát kedvelő földbirtokos Dél-Afrika félsivatagos területén éldegélt a családjával Nyugat-Griqua tartományban. 1871 januárjában azonban békés életük csakhamar odalett, amikor is idegenek kezdték ellepni a birtokát, és tábort ütöttek. Amint a tornácán üldögélve figyelte őket, egyszerűen nem hitt a szemének!

Pár napon belül több ezer férfi özönlött a földjére, ameddig csak a szem ellátott! Néhányan még a ház előtti kertben is területeket jelöltek ki maguknak az engedélye nélkül, sőt még oda sem köszöntek neki! De mi történt? Mi okozta ezt a nagy kavarodást? Kitört a gyémántláz, ugyanis híre ment, hogy Van Wyk birtokán rengeteg gyémánt van.

Hogyan kezdődött a gyémántláz?

Úgy 12 évvel korábban egy ötkarátos gyémántot találtak a Vaal folyó közelében, körülbelül 70 kilométerre északra Van Wyk birtokától. A férfi, aki rábukkant, eladta 5 fontért a Berlini Missziós Társaság egyik papjának. Ez minden, amit lejegyeztek az első gyémántról, melyet találtak. De amint a híre elterjedt, az emberek lázasan kutatni kezdtek.

A történet 9 évvel később Schalk van Niekerk birtokán folytatódott az Orange folyó mentén, néhány kilométerre délre attól, ahol a Vaal folyóval találkozik. A Jacobs család Van Niekerk földjén élt. A gyerekek nagyon szerették az úgynevezett ötkavicsos játékot. A gyűjteményükben volt egy fényes kő, melyet a bátyjuk, Erasmus talált.

1867 elején egy nap Van Niekerk meglátogatta a Jacobs családot. Jacobs asszony tudta, hogy a férfi szereti az értékes köveket, ezért beszélt neki a fényes kőről, amellyel a gyerekek játszottak. „Este a gyertya fényénél csodálatosan csillog” — áradozott. Van Niekerk megvizsgálta, és izgalmas felismerésre jutott. „Azt hiszem, ez egy gyémánt!” — kiáltott fel. Emlékezett rá, hogy olvasott arról, miként lehet ellenőrizni, hogy egy kő valóban gyémánt-e. Így a házikó hátsó részén lévő ablak üvegén végighúzta a követ. Megdöbbenve látta, hogy az mélyen megkarcolja az üveget, és elnézést kért az okozott kárért.a Jacobs asszony örömmel Van Niekerknek adta a követ, még csak fizetséget sem fogadott el érte cserébe.

Amikor Van Niekerk legközelebb a nem messze fekvő Hopetownba ment, megmutatta a követ a barátainak, de egyikük sem tudta megerősíteni, hogy az tényleg egy gyémánt. A kő az egyik megbízható embertől a másikig vándorolt, majd postán eljutott egy grahamstowni orvoshoz, dr. Atherstone-hoz. Egy tanár segítségével az iskolai laboratóriumban ellenőrizték a kő fajsúlyát, és kiderült, hogy az azonos a gyémántéval. Ezek után a kő egy helyi ékszerészhez került, aki próbálta megjelölni a reszelőjével, de mindhiába. Mások is tanácskoztak, és mindenki ugyanarra az örömteli következtetésre jutott, mint Van Niekerk. Dr. Atherstone ezután írásban hitelesítette, hogy a kő egy 21,25 karátos gyémánt. Van Niekerk 350 fontot kapott a drágakőért. A pénzt azonnal megosztotta Jacobs asszonnyal. A követ találóan Eurekának nevezték, melynek jelentése ’győzedelmes felfedezés’.

Egy pásztor és egy becsületes földbirtokos

Ismét ugorjunk két évet az időben. Az Orange és a Vaal folyó találkozásától délre Booi, egy afrikai pásztor a juhait legeltette, amikor is valami fényeset pillantott meg a földön. Lehajolt, felvette a dió nagyságú, csillogó követ, és betette a zsebébe. Hallott róla, hogy többen kerestek a környéken bizonyos köveket, így miközben munka után járt-kelt, először egy földművesnek, majd egy kereskedőnek ajánlotta fel, amit talált. Ők Van Niekerk birtokára küldték.

Booi megérkezett Van Niekerkhez, és megmutatta neki a követ. Van Niekerk rögtön látta, hogy valószínűleg most egy nagyobb és értékesebb gyémánttal van dolga, mint amit Jacobs asszony adott neki. Megkérdezte az egyszerű pásztort, hogy mit kér cserébe a kőért. Booi tisztelettudóan így válaszolt: „Uram, azt adjon érte, amit helyesnek gondol.” Van Niekerk habozás nélkül odaadta neki szinte mindenét, amije volt: 500 zsírosfarú juhot, 10 ökröt, a szekeret, amelyen a zöldséget szállította a városba, de még a felnyergelt lovát is! Ami Booit illeti, kétségtelenül gazdag embernek tartotta magát, mindezt egy csillogó, dió nagyságú kőért!

Van Niekerk sietve Hopetownba utazott, hogy eladja a gyémántját. Ott egy üzletemberekből álló csoport, akik alaposan meglepődtek, megegyeztek, hogy 11 300 fontot fizetnek a 83,5 karátos gyémántért, amely végül a Dél-Afrika csillaga nevet kapta.b A metszett és csiszolt kő a képen látható gyönyörű nyaklánc éke lett. Amikor ennek a gyémántnak híre ment a világban, a hitetlenkedés megszűnt, és férfiak ezrei nyílegyenesen Dél-Afrikának vették az irányt. Olyan helyekről érkeztek, mint Észak- és Dél-Amerika, Anglia, Európa, valamint Ausztrália. Abban bíztak, hogy megcsinálják a szerencséjüket.

Kitör a gyémántláz

Eleinte a Vaal és az Orange folyók mentén ástak a gyémántot keresők. Majd 1870-ben híre ment, hogy ettől a területtől távolabb, a két folyó közti birtokokon nagy köveket találtak. Így a folyókban ásók kezdték megszállni azt a részt, ahol Adrian van Wyk földje is volt. Van Wyk és a szomszédai nem is tudtak róla, hogy a birtokuk kialudt tűzhányók felett terül el. A gyémántokra ősi vulkanikus kürtőkben, szürkéskék kőzetben (angolul blue ground) bukkantak rá.

Időközben gomba módra szaporodtak a gyorsan felépített sátorfalvak. A sátrakat csakhamar hullámlemezből készített házak váltották fel. Ezek a falvak elég fejletlenek voltak, hogy finoman fogalmazzunk, hiszen nem volt elegendő ivóvíz, és teljesen hiányzott az infrastruktúra. Az újonnan érkezőknek meg kellett birkózniuk a porfelhőkkel, a tömérdek léggyel, a 40 Celsius-fokosnál is forróbb nyári napokkal, valamint a téli éjszakákkal, ugyanis néha fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Ők hajlandóak voltak eltűrni mindezt a kellemetlenséget annak reményében, hogy szerencsével járnak.

Vajon mi történt Adrian van Wykkel, miután a birtokát megszállták a gyémántot keresők? Kezdetben engedélyt adott az ásóknak, hogy egy csekély havi térítés ellenében a földjének egy részén dolgozzanak. De amint egyre többen ástak a birtokán, a helyzet tarthatatlanná vált. Amikor egy bányászati cég 2000 fontot ajánlott a birtokáért, kapva kapott az alkalmon, aláírta a papírokat, és egy nyugodtabb helyre költözött.

Van Wyk földjétől nem messze volt egy másik birtok, mely a De Beer testvérek tulajdonában állt. A nevüket felhasználva jegyezték be a jelenleg is működő De Beers Consolidated Mines nevű társaságot, mely a világ legnagyobb gyémántkitermelője. Kimberley városa azon a területen fekszik, ahol egykor azok a jelentéktelen birtokok voltak. A De Beer testvérek birtokán lázasan folyt a munka. Az emberek olyan mély és széles gödröt ástak, hogy az a Big Hole (’nagy lyuk’) nevet kapta.

Azt megelőzően, hogy Dél-Afrikában gyémántokat találtak, ezeket az értékes drágaköveket már Indiában és Brazíliában is bányászták. Ám az ott kitermelt mennyiség nem elégítette ki a világpiacot. A modern gyémántipar akkor született meg, amikor Dél-Afrikában nagyobb mennyiségben találtak gyémántot.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/képek a 16–17. oldalon]

PREMIER MINE

1903-ban Dél-Afrikában egy gyémántbánya kezdett működni úgy 30 kilométerre keletre Pretoriától. Találóan a Premier Mine, azaz ’elsőrendű bánya’ nevet kapta. Két évvel később, amikor a bányagödör 10 méter mély volt, az egyik munkás rámutatott a sziklafalon egy fényes tárgyra. A felettese óvatosan lemászott, és a bicskájával kifordította. A kezében tartotta a valaha kifejtett legnagyobb nyersgyémántot. Ökölnyi nagyságú volt. Ezt a súlyos, 3106 karátos gyémántot a bánya felfedezőjéről, Thomas Cullinanról nevezték el. Amikor feldarabolták, a Cullinan gyémántból lett kilenc nagy és 96 kicsi drágakő. Egyike ezeknek a Cullinan I, vagyis az Afrika csillaga, mely a világ legnagyobb metszett gyémántja. Ez ékesíti a brit királyi jogart, amely itt balra látható. Ma, egy évszázaddal később, a Premier Mine a nevéhez hűen még mindig virágzik. Számos nagy és jó minőségű gyémántot termelnek itt ki.

[Képek]

A brit királyi jogar

Az ökölnyi nagyságú, nyers Cullinan gyémánt

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

A GYÉMÁNT

◆ A gyémánt a természetben előforduló legkeményebb ásványi anyag a jelenlegi ismereteink szerint.

◆ A gyémántok is szénből épülnek fel, akárcsak a ceruzabél, vagyis a grafit. De akkor miért kemény a gyémánt, míg a grafit puha? Mert a két anyag esetében különbözően rendeződnek a szénatomok.

◆ A gyémántok súlyát karátban mérik. Egy karát egyenlő 0,2 grammal, vagyis az uncia 142-ed részével.

◆ Gyakran 400 tonnányi sziklás, kavicsos, homokos talajt kell megmozgatni, hogy egy karát gyémántot találjanak.

[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]

A „NAGY LYUK” KIMBERLEY-NÉL

Az 1869 és 1873 közötti négyéves időszakban a jelenlegi Kimberley környékén élők száma néhány földművesről 50 000-re nőtt. Sokan érkeztek a föld minden részéről, hogy megtalálják a szerencséjüket. Több ezren a fokvárosi kikötőből 1000 kilométert is gyalogoltak. Csákányokkal és lapátokkal egy dombból a világ legnagyobb, emberi kezek által ásott gödrét alakították ki. Amikor az ásás végleg abbamaradt, a kráter elérte a 240 méteres mélységet. A föld alatt dolgozó bányászok több mint 1000 méter mélyre lehatoltak. Egy enciklopédia szerint 1914-re, mire mindenféle fejtés megszűnt, „25 millió tonna talajt” távolítottak el (Standard Encyclopaedia of Southern Africa). Erről a szikla- és földmennyiségről ugyanez a forrás megjegyzi, hogy 3 tonna gyémántot nyertek ki belőle, melynek értéke több mint 47 millió font, vagyis 16,5 milliárd forint.

[Kép a 17. oldalon]

Dr. Atherstone

[Kép a 17. oldalon]

Schalk van Niekerk

[Kép a 17. oldalon]

Az Eureka gyémánt

[Forrásjelzés]

De Beers Consolidated Mines Ltd.

[Kép a 18. oldalon]

A Dél-Afrika csillaga

[Képek a 18–19. oldalon]

A „nagy lyuk” 1875-ben. A köteleket több száz bányafoglaló használta, hogy leengedjék a munkásokat a gödörbe, és felhúzzák a gyémánttartalmú kőzeteket

[Képek a 19. oldalon]

A gyémántláz miatt gomba módra szaporodtak a bányásztáborok

[Képek forrásának jelzése a 16. oldalon]

Crown ©/The Royal Collection © 2005, Her Majesty Queen Elizabeth II; fotó: www.comstock.com

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

Photo by Fox Photos/Getty Images

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

Arcképek: From the book The Grand Old Days of the Diamond Fields by George Beet

[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]

Fotók: De Beers Consolidated Mines Ltd.

[Kép forrásának jelzése a 19. oldalon]

Fotók: De Beers Consolidated Mines Ltd.