10. fejezet
Ami felől Isten megesküdött az emberiség javára — már közel van!
1., 2. a) Milyen értelemben esküszik Isten, és miért? b) Mit mond Isten az Ésaiás 45:23-ban? c) Ésaiás próféta mely megállapításaival kell egyetértenünk?
VAJON esküszik-e Isten? Igen, esküszik, de nem használ szentségtörő szavakat, nem tör ki hangban és nem veszti el önuralmát. Eskűi mindenkor arra szolgálnak, hogy megerősítsék azt, amit feltett szándékaként kijelent. Ezek további biztosítékot adnak az érdekelteknek. Jól teszi tehát az egész emberiség, ha odafigyel az Ésaiás 45:23-ban feljegyeztetett szavaira: „Önmagamra esküszöm — igazságosságban jön ki saját számból a szó, amely nem tér vissza —, hogy nekem hajol meg minden térd, esküszik minden nyelv.”
2 Ma, több mint 2700 évvel a prófécia után, meg vagyunk-e győződve arról, hogy igaz az Ésaiás 45:24-ben feljegyzett prófétai kijelentés: „Jehovában minden bizonnyal teljes igazságosság és erő van. Mindazok, akik felgerjedtek ellene, egyenesen őhozzá mennek és megszégyenülnek”? Ha igen, akkor egyetértünk Ésaiásnak a 25-ik versben írt következő szavaival is: „Jehovában igaza lesz Izrael egész magvának és büszkék lesznek önmagukra.”
3., 4. a) Miért nem ad okot nekünk az Ésaiás 45:25 arra, hogy Izrael Köztársaságára gondoljunk? b) Van-e valamilyen hiba az Ésaiás 45:23–25 beteljesedésében, és miért felelsz így?
3 Vajon az Ésaiás 45:25 olvasásakor Izrael köztársaságára kell gondolnunk? Nem! Azok az izraeliták nem az ő Héber Szent Irataik Istenének tulajdonítják győzelmüket. Helytelenül értelmezett tiszteletből még a nevét sem ejtik ki.
4 Ezek szerint azt állítják, hogy az Ésaiás 45:23–25 ez ideig még nem teljesedett be? Nem! Még sohasem fordult elő, hogy Jehova próféciái ne teljesedtek volna be a kijelölt időben. Őnála lehetetlen, hogy elmaradjon a próféciájának beteljesedése! Szava nem csupán önmagában megbízható és hitelt érdemlő, hanem még inkább azzá lesz, amikor esküvéssel is megerősíti Jehova, esküjét adja hozzá, hogy bizonyítsa a dolgokat.
Isten esküvel lép közbe
5. Hogyan magyarázza a Zsidók 6:13–18 azt, hogy Isten esküvéssel lépett közbe az Ábrahámnak tett ígéreténél?
5 Erre vonatkozóan olvassuk a Zsidók 6:13–18-ban: „Mert amikor Isten ígéretét adta Ábrahámnak, mivel nagyobbra nem eküdhetett, önmagára esküdött, ezt mondván: ’Biztosan, megáldván megáldalak és megsokasítván megsokasítalak téged.’ És így miután türelmet tanúsított, Ábrahám elnyerte ezt az ígéretet. Mert az emberek valami nagyobbra esküsznek, és esküjük véget vet minden vitának, mert az törvényes garancia számukra. Ily módon, amikor Isten az ígéret örököseinek még erőteljesebben be akarta bizonyítani, hogy tanácsa meg nem változott, esküvel lépett közbe, hogy két változhatatlan dolog által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, nekünk, akik ez oltalom helyére menekültünk, erős bátorításunk legyen, hogy megragadjuk az elénk tárt reménységet.”
6. a) Milyen indítéka volt Istennek arra, hogy önmagára esküdjön az Ábrahámnak tett ígéretére vonatkozóan? b) Hogyan használhatta fel Isten a „barátját”?
6 Általában igen nyomós ok kell ahhoz, hogy valaki megesküdjön vagy esküt tegyen. Ez különösen igaz arra az esetre, amikor Isten esküszik meg önként, a saját jószántából. Ilyen ok állt fenn ennél az esetnél is, amellyel kapcsolatban Jehova esküjéről számolnak be, igen, önmagára való esküvésről. Az az ígéret, amelyet Jehova esküvel erősített meg Ábrahámnak, az ő „barátjának”, mindnyájunkat érint ma is. Jehova nagyra értékelte azt, hogy Ábrahám az isteni felszólításra hajlandó volt elhagyni szülőföldjét és elmenni arra a földre, amelyet Jehova majd Ábrahám leszármazottainak ad birtokul. Jehova biztosan naggyá tudja tenni „barátja” nevét és fel tudja őt használni mások megáldására. Jehova jogosan mondhatta neki: „Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki rosszat kíván neked, és általad bizony áldásban részesülnek a föld összes családjai” (1Mózes 12:3; Ésaiás 41:8).
7. a) Milyen csodával mutatta meg Isten a kegyét Ábrahám iránt, amikor annak felesége 90 éves volt? b) Hogyan mutatta ki Ábrahám a hitét és engedelmességét a maga nemében páratlan módon?
7 Midőn Ábrahám felesége, Sára 90 éves volt, jóval túl a gyermekszülés korán, Isten abban a csodálatos kegyben részesítette, hogy megszülhette Ábrahámnak szeretett fiát, Izsákot, Ábrahámnak adott nagyszerű ígéretének megerősítésére. Ábrahám késznek és hajlandónak mutatkozott még ezt a drága fiát is feláldozni Istene, Jehova parancsának engedve. A hit és engedelmesség e példa nélkül álló bizonyítása arra indította Jehovát, hogy a következőket mondja barátjának, Ábrahámnak:
8., 9. a) Hogyan reagált Jehova Ábrahám hitének és bizodalmának ilyen bizonyítására? b) Ki iránt tette felelőssé magát Isten?
8 „ ’Magamra esküszöm’, ez Jehova kijelentése, ’hogy amiért ezt tetted és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, bizony megáldalak, és bizony megsokasítom a te magodat az egek csillagaihoz és a tenger homokszemeihez hasonlóan, és a te magod birtokba veszi ellenségeinek kapuját. A te magod által bizony áldásban részesül majd a föld összes nemzete, mert hallgattál a szavamra’ ” (1Mózes 22:15–18).
9 Ez az első hely a Bibliában, ahol arról számolnak be, hogy Jehova esküszik. Mivel nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött, saját magát kötelezte valamire. Ily módon felelőssé tette magát, nem valaki másnak, de önmagának. Önmagának tartozik azzal, hogy véghezvigye kinyilatkoztatott szándékát.
Milyen mértékben
10. Körülbelül mennyi idővel ezelőtt kötötte Isten ezt a szövetséget Ábrahámmal, és ezért milyen kérdés merül fel?
10 Ábrahám közel 4000 évvel ezelőtt lépett a megígért Kánaán földjére. Mostanáig vajon milyen mértékben valósult meg az i. e. 1943-ban kötött szövetség?
11. a) Mit mutat az, hogy Izrael Köztársasága tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és milyen következményekkel jár ez? b) Megfeleltek-e Ábrahám természetes leszármazottai a követelményeknek, hogy ők legyenek a megígért „mag”?
11 Ma, a Közel-Keleten létezik Izrael Köztársasága. Ez önérdekből tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az ENSZ képviseli Jehova Ábrahám megígért „magva” által működő Királyságának az elvetését, és ezért megsemmisül a „mindenható Isten nagy napjának háborúja”, Armageddon idején. Az ENSZ minden tagállama, beleértve Izrael Köztársaságát is, ki lesz törölve a létből. Ábrahám testi, természetes leszármazottai nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyek alapján ők lennének a megígért Messiás „magva”, amely által Jehova megáldja az egész emberiséget (Jelenések 16:14–16).
12., 13. a) Ősatyjától, Dávidtól eltérően, miért nem egyedül uralkodik a „Béke Fejedelme”? b) Kellett-e várni a felkent keresztényeknek 1914-ig, a Királyság felállításáig a megígért áldás elnyerésére, és honnan tudjuk ezt?
12 Mindenki nyilvánvalóan megfigyelheti, hogy a megígért Messiás nem uralkodik Közel-Keleten, a földi Jeruzsálemben, az ábrahámi szövetség teljesítése végett. Ősatyjától, Dávidtól eltérően, a Messiás és „Béke Fejedelme” nem egyedül kell hogy uralkodjon. Ő maga megígérte, hogy társul veszi magához 12 hű apostolát és több, szellemtől nemzett tanítványát az uralkodásába, szám szerint 144 000 személyt (Jelenések 7:1–8; 14:1–4). Még mindig itt él a földön az ilyen tanítványoknak egy maradéka. Mi történt az ő érdekükben, ami előmozdította az ábrahámi szövetség beteljesedését, amire Isten megesküdött? Egy férfi, aki a Királyság leendő társörököseinek egyik kiválósága volt, Pál apostol, azt írta a Galata 3:8-ban: „Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten hitből fogja igaznak nyilvánítani a nemzetekből való embereket, előre hirdette Ábrahámnak ezt a jó hírt: ’Általad részesül áldásban minden nemzet.’ ”
13 A nemzetek közül kiválasztott keresztényeknek nem kellett addig várnia a megígért áldás elnyerésére, míg 1914-ben a Királyság felállításra került; Pál apostol ugyanis így folytatja: „Így tehát mindazok, akik ragaszkodnak a hithez, áldásban részesülnek a hűséges Ábrahámmal együtt” (Galata 3:9). Pál keresztény volt és áldásban részesült, úgyszintén a korabeli többi szellemtől nemzett keresztény is.a Ehhez hasonlóan, a szellemtől nemzett keresztényekből álló maradék, amelynek tagjai ragaszkodnak a Messiásba mint az emberiség megáldására szolgáló Ábrahám fő „magvá”-ba vetett hithez, szintén érzi a megígért áldást.
14. a) Honnan nyertek különleges áldást a felkent keresztények az ábrahámi szövetség szerint? b) Milyen módon igazolta ez Jehovát?
14 Azzal, hogy átadták magukat Jehovának és vízben való alámerítkezéssel szemléltették önátadásukat, utána pedig Isten szelleme szellemi állapotra nemzette őket, a Nagyobb Ábrahám, Jehova Isten szellemi fiaivá lettek. Ugyanakkor társörökösei lettek Jézus Krisztusnak, a Nagyobb Izsáknak (Róma 8:17). Valóban különleges áldásban részesültek az ábrahámi szövetség szerint. Jehova teljesítette, amit esküvel ígért, és ezzel igazmondónak bizonyult, olyannak, aki tökéletesen képes megvalósítani mindazt, amire saját nevében ünnepélyes esküt tett.
15. Pál apostol szerint, minek mondhatjuk a szellemtől nemzett keresztények maradékának minden egyes tagját?
15 A szellemtől nemzett keresztények maradékának minden egyes tagja szellemi értelemben zsidó. Ahogyan Pál apostol kijelentette: „Nem az a zsidó, aki külsőleg az, és a körülmetélkedés sem az, ami kívül a testen van. Hanem az a zsidó, aki belsőleg az, s aki a szívében szellem által van körülmetélve és nem írott törvénykönyv szerint” (Róma 2:28, 29).
16. A Zakariás 8:23-ban megjövendölt melyik osztályt alkotják a szellemi zsidók?
16 Most, „a dolgok rendszerének befejezése” idején, azok a szellemtől nemzett keresztények, akik belsejükben zsidók, szívük körülmetélése révén, azok képezik a zsidó osztályt, amelyről a Zakariás 8:23 jövendölt, ahol ezt olvassuk: „Azt mondta a seregek Jehovája: ’Azokban a napokban mindenféle nyelvű nemzetek közül tíz férfi ragadja meg, igen, megragadja egy zsidó férfi ruhájának szegélyét és ezt mondja: „Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten! ” ’ ”
17. a) Kiket szemléltet a „tíz férfi”, akik együtt akarják imádni Jehovát a szellemi zsidók mai maradékával? b) Minek örvendenek most a „más juhok”, mivel csatlakoztak a szellemi zsidókhoz Jehova imádatában?
17 Azok, akikkel a „tíz férfi” menni akar Jehova imádatához, a szellemi zsidók jelenkori maradéka, vagyis az az osztály, amely a Máté 24:45–47-ben leírt „hű és értelmes rabszolgát” alkotja. Mivel a tizes szám a földi teljességet szemlélteti, a „mindenféle nyelvű nemzetek közül” való „tíz férfi” a Máté 25:32–46-ban előre megjövendölt összes jelképes juhot képviseli. Ez a „más juhok” osztálya, akikről Jézus azt mondta, hogy kapcsolatba hozza őket a juhszerű maradékkal, hogy azokkal együtt „egy nyájat” alkossanak, és ő maga, az „egy pásztor” gondoskodjon róluk (János 10:16). Így ízelítőt kapnak az ábrahámi szövetség áldásaiból a Nagyobb Ábrahám, Jehova Isten „magva” által. Bizonyos tehát, hogy amit Isten esküvéssel ígért az egész emberiség számára, közel van!
[Lábjegyzet]
a A „keresztény” névre utalva, a Referencia Biblia lábjegyzete a Cselekedetek 11:26-nál ezt mondja: „Hebrew, Meshi·chi·yim, ’Messianists.’ ”
[Kép a 89. oldalon]
A Biblia megjövendölte, hogy az összes nemzetből kapcsolatba kerülnek majd emberek szellemi Izraellel