25. fejezet

A két tanú életre keltése

 1. Mire szólítja fel az erős angyal Jánost?

MIELŐTT a második jaj végleg elmúlik, az erős angyal felszólítja Jánost, hogy vegyen részt egy másik prófécia bemutatásában, amely a templommal kapcsolatos (Jelenések 9:12; 10:1). János erről számol be: „És egy vesszőhöz hasonló nádszálat kaptam, amint az angyal ezt mondta: »Kelj fel, és mérd meg az Isten templomszentélyét és az oltárt és azokat, akik imádatot mutatnak be abban . . .«” (Jelenések 11:1).

A templomszentély

 2. a) Melyik az a templomszentély, amely még napjainkban is fennáll? b) Ki a templomszentély Főpapja, és mi a templomhoz tartozó szentek szentje?

² Az itt említett templom nem vonatkozhat Jeruzsálem egyetlen szó szerinti templomára sem, hiszen a legutolsót elpusztították a rómaiak i. sz. 70-ben. Pál apostol azonban rámutatott, hogy már annak a templomnak az elpusztítása előtt megjelent egy másik templomszentély, amely egészen napjainkig fennáll. A nagy szellemi templomról van szó, amely betölti azt a szerepet, amelyet a prófétai minták – a hajlék, majd később a Jeruzsálemben épült templomok – vetítettek előre. Ez ’az igazi sátor, amelyet nem ember, hanem Jehova állított fel’, és amelynek Jézus a Főpapja, akiről Pál azt írja, hogy „leült a Fenség trónjának jobbjához az egekben”. Az ehhez a templomhoz tartozó szentek szentje Jehova jelenlétének a helye magában az égben (Héberek 8:1, 2; 9:11, 24).

 3. a) Mit szemléltetett a hajlék függönye, amely elválasztotta egymástól a szentek szentjét és a szenthelyet? b) Mire mutattak előre a hajléknál bemutatott állatáldozatok? c) Mit jelképezett a hajléknál lévő áldozati oltár?

³ Pál apostol elmagyarázza, hogy a hajlék függönye, amely elválasztotta egymástól a szentek szentjét és a szenthelyet, Jézus testét szemléltette. Amikor Jézus feláldozta az életét, a függöny kettéhasadt, s ez azt mutatta, hogy Jézus teste többé nem állta útját annak, hogy belépjen Jehova jelenlétébe az égben. Jézus áldozata alapján a felkent alpapjai, akik hűségesen halnak meg, úgyszintén belépnek az egekbe a kellő időben (Máté 27:50, 51; Héberek 9:3; 10:19, 20). Pál arra is rávilágít, hogy a hajléknál folyamatosan bemutatott állatáldozatok Jézus tökéletes emberi életének egyszeri feláldozására mutattak előre. Az udvaron lévő áldozati oltár Jehovának azt az akarata szerinti eljárását jelképezte, amely révén elfogadta Jézus áldozatát a felkentek, majd később a más juhok közül is „sokak” javára, akik „várva várják őt a megmentésükre” (Héberek 9:28; 10:9, 10; János 10:16).

 4. Mit jelképezett a) a szenthely b) az udvar?

⁴ Ebből az isteni ihletésű tájékoztatásból arra következtethetünk, hogy a hajlékhoz tartozó szenthely elsősorban Krisztus szent állapotát szemlélteti, azután pedig a 144 000 tagból álló királyi papság felkent tagjainak a szent állapotát, míg itt élnek a földön, és mielőtt bemennek a „függönyön” belülre (Héberek 6:19, 20; 1Péter 2:9). Jól jelképezi, hogy Isten örökbe fogadja őket mint szellemfiait, ahogyan Jézust is a Fiának ismerte el, miután Jézus i. sz. 29-ben megkeresztelkedett a Jordánban (Lukács 3:22; Róma 8:15). És mit mondhatunk az udvarról, a hajlék egyetlen olyan részéről, amely látható volt a nem papi izraeliták számára is, és ahol bemutatták az áldozatokat? Ez Jézus tökéletes emberi mivoltát szemlélteti, amely alkalmassá tette arra, hogy felajánlja életét az emberiségért. Emellett a felkent követőinek az igazságos állapotát is szemlélteti, amelyet az áldozata alapján mint szenteknek tulajdonítanak nekik, míg a földön élnek (Róma 1:7; 5:1).a

A templomszentély megmérése

 5. A Héber Iratok próféciáiban mire utalt a) Jeruzsálem megmérése b) Ezékiel látomásbeli templomának a megmérése?

⁵ János azt az utasítást kapja, hogy ’mérje meg az Isten templomszentélyét és az oltárt és azokat, akik imádatot mutatnak be abban’. Mire utal ez? A Héber Iratok próféciáiban az ilyen megmérés szavatolta, hogy igazságszolgáltatásra kerül sor Jehova tökéletes irányadó mértékei alapján. A gonosz Manassé király napjaiban Jeruzsálem prófétai megmérése a városra jövő pusztulás megváltoztathatatlan ítéletét jelezte (2Királyok 21:13; Siralmak 2:8). A későbbiekben viszont, amikor Jeremiás látta, hogy megmérik Jeruzsálemet, ez megerősítette azt, hogy a város újjá fog épülni (Jeremiás 31:39; lásd még: Zakariás 2:2–8). Ehhez hasonlóan a látomásbeli templom kiterjedt és részletes megmérése – aminek Ezékiel a szemtanúja volt – szavatolta a babiloni száműzetésben élő zsidóknak, hogy az igaz imádat helyre fog állni a hazájukban. Ez egyben emlékeztetőül szolgált arra – tekintettel a vétkeikre –, hogy az izraelitáknak attól kezdve meg kellett felelniük Isten szent irányadó mértékeinek (Ezékiel 40:3, 4; 43:10).

 6. Minek a jele az, hogy Jánosnak meg kell mérnie a templomszentélyt és a benne imádatot bemutató papokat? Magyarázd meg!

⁶ János tehát azt a parancsot kapja, hogy mérje meg a templomszentélyt és azokat a papokat, akik imádatot mutatnak ott be. Ez annak a jele, hogy semmi sem gátolhatja meg Jehovát, hogy véghezvigye azon szándékait, amelyek a templomi elrendezésre és az ahhoz kapcsolódó személyekre vonatkoznak, és azt is jelzi, hogy hamarosan csúcspontjához ér szándékainak megvalósulása. Most, hogy Jehova erős angyalának a lába alá vettetett minden, itt az ideje, hogy ’szilárdan álljon Jehova házának hegye a hegyek teteje fölött’ (Ézsaiás 2:2–4). Jehova tiszta imádatának fel kell magasztaltatnia a kereszténység több évszázados hitehagyása után. Eljött az ideje annak is, hogy Jézus hűséges testvérei közül azok, akik már meghaltak, feltámadjanak ’a szentek szentjébe’ (Dániel 9:24; 1Tesszalonika 4:14–16; Jelenések 6:11; 14:4). És ’a mi Istenünk rabszolgái’ közül a földön élő utolsó elpecsételteket meg kell mérni az isteni irányadó mértékek szerint, hogy megfeleljenek az állandó helyüknek a templomi elrendezésben mint Isten szellem által született fiai. A mai János osztály teljesen tisztában van ezekkel a szent irányadó mértékekkel, és eltökélt abban, hogy meg is feleljen nekik (Jelenések 7:1–3; Máté 13:41, 42; Efézus 1:13, 14; vesd össze: Róma 11:20).

Az udvar tiprása

 7. a) Miért kapta János azt az utasítást, hogy ne mérje meg az udvart? b) Mikor történt a szent város 42 hónapig tartó tiprása? c) Mi mutatja, hogy a kereszténység papsága 42 hónapon át nem állt ki Jehova igazságos irányadó mértékei mellett?

⁷ Miért volt tilos Jánosnak megmérnie az udvart? A következő szavakból megtudjuk: „Az udvart azonban, mely a templomszentélyen kívül van, hagyd ki teljesen, és ne mérd meg, mert a nemzeteknek adták, és ők tiporni fogják a szent várost negyvenkét hónapig” (Jelenések 11:2). Már említettük, hogy az udvar a még földön élő, szellem által született keresztények igazságos állapotát jelképezi. Ahogy majd látjuk, itt 42 szó szerinti hónapra történik utalás, amely 1914 decemberétől 1918 júniusáig tartott, amikor minden, magát kereszténynek valló személy kemény próba alá került. Vajon kiálltak Jehova igazságos irányadó mértékei mellett azokban a háborús években? A legtöbben nem. A kereszténység papsága összességében a nacionalizmust előbbre valónak tartotta az isteni törvénynek való engedelmességnél. Abban a háborúban, amelyet javarészt a kereszténységen belül vívtak, a papság a prédikációival lövészárkokba küldte a fiatal férfiakat mindkét oldalon. Milliókat mészároltak le. 1918-ban megkezdődött az ítélet Isten házán, s addigra az Egyesült Államok is csatlakozott a vérontáshoz. Az egész kereszténység papsága vérbűnnel szennyezte be magát, amely még most is Isten bosszúállásáért kiált (1Péter 4:17). A papság elvetése véglegessé, visszafordíthatatlanná vált (Ézsaiás 59:1–3, 7, 8; Jeremiás 19:3, 4).

 8. Mit ismertek fel sokan a Bibliakutatók közül az első világháború folyamán, ám mit nem értettek még teljesen?

⁸ S mit mondhatunk a Bibliakutatók kicsiny csoportjáról? Vajon 1914-ben nyomban meg kellett méretniük az isteni irányadó mértékekhez való ragaszkodásuk szerint? Nem. Miként a kereszténységhez tartozó állítólagos keresztényeknek, nekik is próba alá kellett kerülniük. ’Ki lettek hagyva teljesen’ és „a nemzeteknek adták” őket, hogy kemény próbának és üldözésnek legyenek kitéve. Sokan közülük felismerték, hogy nem szabad megölniük a felebarátaikat, ám a keresztényi semlegességet még nem értették teljesen (Mikeás 4:3; János 17:14, 16; 1János 3:15). A nemzetektől jövő nyomás hatására voltak olyanok, akik megalkudtak.

 9. Melyik az a szent város, amelyet a nemzetek tiportak, és kik képviselik a földön ezt a várost?

⁹ De hát hogyan tiporták a nemzetek a szent várost? Nyilván ez az utalás nem arra a Jeruzsálemre vonatkozik, amely több mint 25 évvel a Jelenések könyvének megírása előtt elpusztult. A szent város itt az Új Jeruzsálem, amelyről később ír a Jelenések könyve, és amelyet a földön most a templom belső udvarában lévő felkent keresztények maradéka képvisel. Idővel ők is a szent város részét alkotják majd. Az ő tiportatásuk tehát egyenlő a város tiprásával (Jelenések 21:2, 9–21).

A két tanú

10. Mit tesznek Jehova hűséges tanúi a tiportatásuk idején?

¹⁰ Ezek a lojálisak még a tiportatásuk idején is Jehova hűséges tanúi maradnak. Ezért így folytatódik a prófécia: „» . . . Én pedig teszek róla, hogy a két tanúm ezerkétszázhatvan napig prófétáljon zsákruhába öltözve.« Ezeket a két olajfa meg a két lámpatartó jelképezi, és a föld Ura előtt állnak” (Jelenések 11:3, 4).

11. Mit jelentett a hűséges felkent keresztények számára az, hogy „zsákruhába” öltözve prófétáltak?

¹¹ Ezeknek a hűséges felkent keresztényeknek kitartásra volt szükségük, hiszen „zsákruhába” öltözve kellett prófétálniuk. Vajon ez mit jelentett? A bibliai időkben a zsákruha sokszor a gyászt szemléltette. Ha valaki zsákruhát viselt, az azt jelezte, hogy nagy bánat érte vagy mélyen lehangolttá vált (1Mózes 37:34; Jób 16:15, 16; Ezékiel 27:31). A zsákruha az ítélet vagy a bánat gyászos üzeneteihez kapcsolódott, amelyeket Isten prófétáinak kellett hirdetniük (Ézsaiás 3:8, 24–26; Jeremiás 48:37; 49:3). A viselése arra is utalhatott, hogy valaki alázatot, illetve megbánást mutat az isteni figyelmeztetés hatására (Jónás 3:5). A jelek szerint a két tanú által viselt zsákruha a Jehova ítéleteinek hirdetésében mutatott alázatos kitartásukat szemlélteti. Olyan tanúk voltak, akik Isten bosszúállásának a napját hirdették, amely a nemzetekre nézve is gyászos lesz (5Mózes 32:41–43).

12. Miért tűnik szó szerintinek az az időszak, amely alatt a szent város tiportatott?

¹² A János osztálynak egy meghatározott ideig kellett prédikálnia ezt az üzenetet: 1260 napig, azaz 42 hónapig; ugyanolyan hosszan, mint a szent város tiportatásának az ideje. Úgy tűnik, hogy ez az időszak szó szerint értendő, ugyanis kétféleképpen van kifejezve, először hónapokban, majd napokban. Továbbá az Úr napjának kezdetén volt egy világosan felismerhető három és fél éves időszak, amikor Isten népének kemény megpróbáltatásai egybeestek az itt megjövendölt eseményekkel. Ez az időszak 1914 decemberében kezdődött és 1918 júniusáig tartott (Jelenések 1:10). Egy úgynevezett zsákruhaüzenetet prédikáltak, amely Jehovának a kereszténység és a világ feletti ítéletére vonatkozott.

13. a) Mire mutat az a tény, hogy a felkent keresztényeket két tanú ábrázolta? b) Zakariás mely próféciáját juttatja eszünkbe az, hogy János úgy nevezi a két tanút, hogy „a két olajfa meg a két lámpatartó”?

¹³ Az a tény, hogy a felkent keresztényeket két tanú ábrázolta, megerősíti bennünk, hogy az üzenetük pontos és jól megalapozott volt. (Vesd össze: 5Mózes 17:6; János 8:17, 18.) János úgy nevezi őket, hogy „a két olajfa meg a két lámpatartó”, és azt írja róluk, hogy „a föld Ura előtt állnak”. Ez azt bizonyítja, hogy itt Zakariás próféciájára történik utalás, aki egy hétágú lámpatartót és két olajfát látott. A beszámoló szerint az olajfák ’a két felkentet’ ábrázolták, vagyis Zorobábel kormányzót és Józsué főpapot, amint „az egész föld Ura mellett állnak” (Zakariás 4:1–3, 14).

14. a) Mit jelentett a Zakariás látomásában szereplő két olajfa és a lámpatartó? b) Mit tapasztaltak a felkent keresztények az első világháború alatt?

¹⁴ Zakariás az újjáépítés időszakában élt, és a két olajfát bemutató látomása azt jelentette, hogy Jehova szelleme megáldja Zorobábelt és Józsuét, hogy megerősítsék a népet a munkára. A lámpatartóról szóló látomás arra emlékeztette Zakariást, hogy ne vesse meg „a kicsiny kezdet napját”, mert Jehova szándékai meg fognak valósulni: „»Nem katonai erővel, nem is hatalommal, hanem az én szellememmel« – ezt mondja a seregek Jehovája” (Zakariás 4:6, 10; 8:9). A keresztények kicsiny csoportja kitartóan árasztotta az igazság világosságát az emberiségre az első világháború alatt, így ők ugyancsak újjáépítő munkát végeztek. Emellett a buzdítás forrásának bizonyultak, és bár kevesen voltak, megtanultak bízni Jehova erejében, nem vetve meg a kicsiny kezdet napját.

15. a) Mit juttat még eszünkbe az a tény, hogy két tanú ábrázolta a felkent keresztényeket? Magyarázd meg! b) Milyen jelek bemutatására kapott hatalmat a két tanú?

¹⁵ Az a tény, hogy két tanú ábrázolta a felkent keresztényeket, az átváltozást is eszünkbe juttatja. Abban a látomásban Jézus három apostola Királyság-dicsőségben látta Jézust, aki Mózes és Illés társaságában volt. Ez előárnyékolta, hogy Jézus 1914-ben leül dicsőséges trónjára, hogy véghezvigye e két próféta által előre bemutatott munkát (Máté 17:1–3). Találó módon a két tanú most olyan helyzetben látható, mint akik Mózes és Illés tevékenységére emlékeztető jeleket tesznek. János például ezt mondja róluk: „És ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki a szájukból, és felemészti ellenségeiket, és ha valaki ártani akarna nekik, ily módon kell annak megöletnie. Ezeknek megvan a hatalmuk ahhoz, hogy bezárják az eget, hogy ne essen eső a prófétálásuk napjaiban” (Jelenések 11:5, 6a).

16. a) Milyen módon emlékeztet minket a tűzzel kapcsolatos jel arra az időre, amikor Mózes hatalmát kétségbe vonták Izraelben? b) Hogyan vette semmibe a kereszténység papsága a Bibliakutatókat, és hogyan keltett zavart ellenük az első világháború alatt, de miként küzdöttek a Bibliakutatók?

¹⁶ Ez arra az időre emlékeztet minket, amikor Mózes hatalmát kétségbe vonták Izraelben. A próféta akkor az ítélet tüzes szavait közölte, Jehova pedig elpusztította a lázadókat; az égből alászálló, szó szerinti tűz megemésztett közülük 250 személyt (4Mózes 16:1–7, 28–35). Ehhez hasonlóan a kereszténység vezetői is semmibe vették a Bibliakutatókat, azt hangoztatva velük kapcsolatban, hogy sohasem végeztek felsőfokú teológiai tanulmányokat. Isten tanúinak azonban szolgákként nagyobb volt a hitelük az olyan szelíd személyek előtt, akik megszívlelték a szentírási üzenetüket (2Korintusz 3:2, 3). 1917-ben a Bibliakutatók kiadták A beteljesült titok című könyvet, amely meggyőző magyarázatot közölt a Jelenések könyvéről és az Ezékiel könyvéről. Ezt A bibliai tanulók vallásos naplója című négyoldalas traktátus követte, amelyből 10 000 000 példányt terjesztettek el, és amelynek a főcikke ezt a címet viselte: „Babilon bukása – Miért kell most szenvednie a kereszténységnek? – A végkimenetel”. Az Egyesült Államokban a feldühödött papság ürügynek használta fel a háborús hisztériát, hogy betiltassa a könyvet, más országokban pedig cenzúrázták. Ámde Isten szolgái tovább küzdöttek a Királyság-hírek címet viselő, négyoldalas traktátus tüzes hangvételű számaival. Ahogy az Úr napja előrehaladt, más kiadványok is világossá tették, hogy a kereszténység halott szellemileg. (Vesd össze: Jeremiás 5:14.)

17. a) Milyen eseményekhez kapcsolódott szárazság és tűz Illés napjaiban? b) Hogyan jött ki tűz a két tanú szájából, és milyen szárazságról volt szó?

¹⁷ Mit mondhatunk Illésről? Az izraeli királyok napjaiban a próféta szárazságot hirdetett. Jehova ezzel a három és fél évig tartó csapással fejezte ki az izraelita Baál-imádók elleni felindultságát (1Királyok 17:1; 18:41–45; Lukács 4:25; Jakab 5:17). Később, amikor a hűtlen Aházia király katonákat küldött ki, hogy rákényszerítsék Illést arra, hogy megjelenjen királyi színe előtt, a próféta tüzet hívott le az égből, hogy az megeméssze a katonákat. Illés csak akkor volt hajlandó az egyik katonai parancsnokkal a király elé járulni, amikor a parancsnok megadta neki a kellő tiszteletet, ami a prófétáknak járt (2Királyok 1:5–16). Ehhez hasonlóan 1914 és 1918 között a felkent maradék bátran felhívta a figyelmet a kereszténységben uralkodó szellemi szárazságra, és figyelmeztetett a ’Jehova eljövendő nagy és félelmetes napján’ bekövetkező tüzes ítéletre (Malakiás 4:1, 5; Ámós 8:11).

18. a) Milyen hatalmat kapott a két tanú, és miben hasonlított ez a Mózesnek adott hatalomhoz? b) Hogyan leplezte le a két tanú a kereszténységet?

¹⁸ János így folytatja a mondanivalóját a két tanúról: „és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák őket, és hogy mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják” (Jelenések 11:6b). Jehova Mózest használta fel, hogy rábírja a fáraót arra, hogy engedje szabadon Izraelt. Mózes által csapásokkal sújtotta az elnyomó Egyiptomot, például a vizet vérré változtatta. Évszázadokkal később Izrael filiszteus ellenségei jól emlékeztek arra, mit vitt véghez Jehova Egyiptom ellen, ezért így kiáltottak: „Ki ment meg bennünket e fenséges Isten kezéből? Ez az az Isten, aki megverte Egyiptomot mindenféle öldökléssel [„csapással”, Károli-fordítás] a pusztában” (1Sámuel 4:8; Zsoltárok 105:29). Mózes Jézust ábrázolta, akinek hatalmában állt kihirdetni Isten ítéleteit korának vallási vezetői felett (Máté 23:13; 28:18; Cselekedetek 3:22). Az első világháború alatt a két tanú, vagyis Krisztus testvérei leleplezték, hogy azok „a vizek”, amelyeket a kereszténység felszolgál a nyájának, halált okoznak.

Megölik a két tanút

19. A Jelenések könyvének beszámolója szerint mi történt, miután a két tanú befejezte a tanúskodást?

¹⁹ Annyira súlyosan érintette ez a csapás a kereszténységet, hogy miután a két tanú 42 hónapig zsákruhában prófétált, a kereszténység arra használta fel a világra gyakorolt befolyását, hogy ’megölesse’ őket. János ezt írja: „Mikor pedig befejezték tanúskodásukat, a mélységből feljövő vadállat háborút indít ellenük, s legyőzi és megöli őket. És holttestük ott lesz annak a nagy városnak a széles útján, melyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is oszlopra feszítették. És a népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből valók három és fél napig nézik majd holttestüket, és nem engedik, hogy holttestüket sírhelybe fektessék. És azok, akik a földön laknak, örvendeznek miattuk, és vigadoznak, és ajándékokat küldenek majd egymásnak, mert ez a két próféta kínozta azokat, akik a földön laknak” (Jelenések 11:7–10).

20. Mi „a mélységből feljövő vadállat”?

²⁰ Ez az első utalás abból a 38-ból, amely a Jelenések könyvében a vadállatra vonatkozik. Kellő időben részletesen megvizsgáljuk majd ezt is, és a többi vadállatot is. Jelenleg elegendő tudni, hogy „a mélységből feljövő vadállat”b Sátán műve, egy működő politikai rendszer. (Vesd össze: Jelenések 13:1; Dániel 7:2, 3, 17.)

21. a) Hogyan használták ki a két tanú vallási ellenségei a háborús helyzetet? b) Mire utalt az, hogy temetetlenül hagyták a két tanú holttestét? c) Hogyan tekintsük a három és fél napos időszakot? (Lásd a lábjegyzetet.)

²¹ 1914 és 1918 között a nemzeteket az első világháború kötötte le. Tombolt a nacionalizmus, és 1918 tavaszán a két tanú vallási ellenségei kihasználták a helyzetet. Úgy irányították az Egyesült Államok jogi apparátusát, hogy az a lázítás hamis vádja alapján bebörtönözte a Bibliakutatók felelős szolgáit. A hűséges munkatársaik megdöbbentek. A Királyság-tevékenység csaknem teljesen leállt, olyan volt, mintha meghalt volna a prédikálómunka. A bibliai időkben iszonyú szégyen volt, ha valakit nem temettek emléksírba (Zsoltárok 79:1–3; 1Királyok 13:21, 22). Ezért nagy gyalázatnak számított, hogy temetetlenül hagyták a két tanút. A forró palesztin éghajlaton az utcán heverő holttest bizony már három és fél szó szerinti napc után elkezdett szagot árasztani. (Vesd össze: János 11:39.) A próféciának ez a részlete tehát rámutat arra a szégyenre, amelyet a két tanúnak el kellett viselnie. A korábban említett bebörtönzöttektől még azt is megtagadták, hogy óvadék ellenében szabadlábon lehessenek az ügyük fellebbviteli tárgyalása idején. Elég hosszú ideig tették őket közszemlére ahhoz, hogy ’a nagy város’ lakói számára bűzzé legyenek. De mi is volt ez ’a nagy város’?

22. a) Mi a nagy város? b) Hogyan csatlakozott a sajtó a papsághoz a két tanú elnémítása feletti örvendezésben? (Lásd a bekeretezett részt.)

²² János ad némi támpontot. Azt mondja, hogy Jézust ott feszítették oszlopra. Így azonnal Jeruzsálemre gondolunk. Ám azt is mondja, hogy a nagy várost Szodomának és Egyiptomnak nevezik. Nos, a szó szerinti Jeruzsálemet egyszer Szodomának nevezték a tisztátalan gyakorlatai miatt (Ézsaiás 1:8–10; vesd össze: Ezékiel 16:49, 53–58). Egyiptom, az első világhatalom pedig olykor úgy kerül említésre, mint e világrendszer jelképe (Ézsaiás 19:1, 19; Jóel 3:19). Ennélfogva ez a nagy város egy beszennyezett „Jeruzsálemet” jelképez, amely azt állítja, hogy Istent imádja, de Szodomához hasonlóan tisztátalanná és bűnössé lett, azonkívül Egyiptomhoz hasonlóan e sátáni világrendszer részévé vált. A kereszténységet, azaz a hűtlen Jeruzsálem modern kori megfelelőjét szemlélteti, azt a szervezetet, amely tagjainak bőven volt okuk az örömre, amikor elnémították a két tanú zavaró prédikálását.

Újra életre keltve!

23. a) Mi történik a két tanúval három és fél nap után, és milyen hatással van ez az ellenségeikre? b) Mikor teljesedett be a modern korban a Jelenések 11:11, 12, valamint Ezékiel próféciája arról, hogy Jehova rálehelt a száraz csontok völgyére?

²³ A sajtó csatlakozott a papsághoz Isten népének a gyalázásában. Egy újság ezt írta: „A beteljesült titoknak befellegzett”. Ámde semmi sem állhatott volna távolabb az igazságtól! A két tanú nem maradt halott. Ezt olvassuk: „A három és fél nap elteltével pedig az élet szelleme áradt beléjük az Istentől, és lábra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. És harsány hangot hallottak az égből, mely így szólt hozzájuk: »Jöjjetek fel ide!« Ők pedig felmentek az égbe a felhőben, és ellenségeik látták őket” (Jelenések 11:11, 12). Hasonló dolog történt velük, mint a száraz csontokkal abban a völgyben, ahol Ezékiel látomásban járt. Jehova rálehelt a száraz csontokra, azok pedig életre keltek; ez jelképezte Izrael nemzetének a 70 éves babiloni fogság utáni újjászületését (Ezékiel 37:1–14). Ez a két prófécia, az Ezékiel könyvéből és a Jelenések könyvéből, meglepő módon a modern korban teljesedett be, 1919-ben, amikor Jehova újra tevékeny életre keltette „elhunyt” tanúit.

24. Milyen hatással volt a két tanú életre kelése a vallási üldözőikre?

²⁴ Micsoda megütközést kelthetett ez az üldözőikben! A két tanú holtteste hirtelen életre kelt és ismét tevékeny lett. Keserű pirula volt ez a papság számára, annál is inkább, mert azok a keresztény szolgák, akiknek a bebörtönzését kitervelték, újból szabadok voltak, később pedig teljesen felmentették őket. Még nagyobb lehetett a meghökkenésük 1919 szeptemberében, amikor a Bibliakutatók kongresszust tartottak az egyesült államokbeli Cedar Pointban (Ohio állam). Itt J. F. Rutherford, aki nem sokkal előtte szabadult a börtönből, lázba hozta a kongresszuson jelen lévőket „A Királyság bejelentése” című előadásával, amelynek alapja a Jelenések 15:2 és az Ézsaiás 52:7 volt. A János osztály tagjai újból elkezdtek ’prófétálni’, vagyis nyilvánosan prédikálni. Egyre jobban megerősödtek, és félelem nélkül leleplezték a kereszténység képmutatását.

25. a) Mikor kapta a két tanú azt az utasítást, hogy „jöjjetek fel ide!”, és hogyan került erre sor? b) Milyen megdöbbentő hatással volt a két tanú életre keltése a nagy városra?

²⁵ A kereszténység újra és újra megpróbálta megismételni az 1918-as győzelmét. Csőcseléktámadásokhoz, jogi fondorlatokhoz, bebörtönzésekhez, mi több kivégzésekhez folyamodott, de mindhiába. 1919 után már nem vonhatta befolyása alá a két tanú szellemi birodalmát. Abban az évben Jehova így szólt a két tanúhoz: „Jöjjetek fel ide!” Ők pedig egy felmagasztalt szellemi állapotba kerültek; ellenségeik láthatták őket, de nem férhettek hozzájuk. János leírja, milyen megdöbbentő hatással volt a tanúk életre keltése a nagy városra: „És nagy földrengés támadt abban az órában, a város tizedrésze leomlott, és hétezer embert megölt a földrengés, a többiek pedig megrémültek, és dicsőséget adtak az ég Istenének” (Jelenések 11:13). Valóban nagy megrázkódtatás érte a vallás birodalmát. Úgy tűnt, hogy megmozdult a talaj az általánosan elismert egyházak vezetőinek a lába alatt, amikor az újjáélesztett keresztényeknek ez a csoportja hozzálátott a munkához. A város tizedrészét, jelképesen 7000 embert, olyan mélyen érintette mindez, hogy úgy beszélnek róluk, mint akiket megöltek.

26. Kiket szemléltet „a város tizedrésze” és a „hétezer”, akikről a Jelenések 11:13 ír? Magyarázd meg!

²⁶ „A város tizedrésze” kifejezés Ézsaiás prófétai kijelentésére emlékeztet minket, amely az ókori Jeruzsálemre vonatkozott, hogy egy tizedrész mint szent mag túléli a város pusztulását (Ézsaiás 6:13). Hasonlóképpen a 7000-es szám azt juttatja eszünkbe, amikor Illés úgy érezte, hogy egyedül ő maradt hűséges Izraelben, Jehova pedig azt mondta neki, hogy valójában még 7000-en vannak, akik nem hajoltak meg Baál előtt (1Királyok 19:14, 18). Az első században Pál apostol kijelentette, hogy ez a 7000 személy a zsidóknak azt a maradékát jelképezte, amely elfogadta a Krisztusról szóló jó hírt (Róma 11:1–5). Ezek az írásszövegek segítenek megértenünk, hogy a Jelenések 11:13-ban szereplő „hétezer” és „a város tizedrésze” azokat jelenti, akik hallgatnak az életre keltett két tanúra és elhagyják a bűnös nagy várost. Úgymond meghalnak, a nevük lekerül a tagok listájáról, többé nem léteznek a kereszténység számára.d

27–28. a) Hogyan ’adtak dicsőséget az ég Istenének’ a többiek? b) Mit volt kénytelen beismerni a kereszténység papsága?

²⁷ De hogyan ’adtak dicsőséget az ég Istenének’ a kereszténységhez tartozó többiek? Nyilván nem úgy, hogy elhagyták a hitehagyott vallásukat és Isten szolgái lettek. Inkább oly módon, ahogy azt egy mű magyarázza a „dicsőséget adtak az ég Istenének” kifejezés tárgyalásakor: „Ez a kifejezés nem a megtérést, a megbánást vagy a hálaadást jelenti, hanem a beismerést, amely az általánosan elterjedt jelentése az Írásokban. Vesd össze: Józsué 7:19 (Septuaginta); János 9:24; Cselekedetek 12:23; Róma 4:20” (Vincent: Word Studies in the New Testament). A kereszténységnek, a legnagyobb bánatára, be kellett ismernie, hogy a Bibliakutatók Istene hatalmas cselekedetet vitt véghez, amikor életre keltette őket, hogy végezzék a keresztény tevékenységet.

²⁸ Lehet, hogy a papság csak gondolatban, azaz önmagának ismerte ezt be. Persze egyikük sem ment el odáig, hogy nyilvánosan elismerje a két tanú Istenét. De Jehova próféciája, amelyet Jánoson keresztül közölt, segít meglátnunk, mi volt a szívükben, és felismernünk azt a megalázó döbbenetet is, amelyet 1919-ben éltek át. Attól az évtől kezdve, amikor is a „hétezer” elhagyta a kereszténységet – jóllehet az mindent megtett azért, hogy visszatartsa a juhait –, a papság kénytelen volt beismerni, hogy a János osztály Istene erősebb, mint az ő istenük. A későbbi években ezt még világosabban meg kellett értenie, ugyanis a nyáját még többen hagyták el, azokat a szavakat visszhangozva, amelyeket Illés idejében mondtak az emberek, miután a próféta győzedelmeskedett a Baál-hívők felett a Kármel-hegyen: „Jehova az igaz Isten! Jehova az igaz Isten!” (1Királyok 18:39).

29. Mire mondja János, hogy hamar eljön, és milyen további megrázkódtatás vár a kereszténységre?

²⁹ De figyeljünk csak! János ezt mondja: „A második jaj elmúlt. Íme! Hamar eljön a harmadik jaj” (Jelenések 11:14). Ha a kereszténységet már az is megrázta, ami eddig történt, vajon mit fog tenni, amikor bejelentik a harmadik jajt, amikor a hetedik angyal megfújja a trombitáját és bevégeztetik az Isten szent titka? (Jelenések 10:7).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 168. oldalon]

A Jelenések 11:10 szerinti örvendezés

Ray H. Abrams az 1933-ban kiadott művében ír arról az ádáz ellenségeskedésről, amellyel a papság a Bibliakutatók könyve, A beteljesült titok ellen volt. Beszámol arról, milyen erőfeszítéseket tett a papság azért, hogy megszabaduljon a Bibliakutatóktól és „pestisszerű hitnézeteiktől”. Ezek a törekvések vezettek ahhoz a perhez, amelyben hosszú börtönbüntetésre ítélték J. F. Rutherfordot és hét társát. Dr. Abrams megjegyzi: „Az egész ügy elemzése ahhoz a végkövetkeztetéshez vezet, hogy eredendően az egyházak és a papság állt annak a mozgalomnak a hátterében, amelynek célja a russellisták felszámolása volt. 1918 februárjában Kanadában a papok módszeres kampányt indítottak ellenük és a kiadványaik, főként A beteljesült titok ellen. A winnipegi Tribune szerint . . . a könyvük betiltását állítólag közvetlenül »a papság képviselőinek« lehet tulajdonítani.”

Dr. Abrams így folytatja: „Amikor a húszévi börtönbüntetés híre eljutott a vallásos sajtó kiadóihoz, lényegében azok mindegyike, kicsik és nagyok, örvendezett. Nem sikerült találnom egyetlen rokonszenvet tanúsító szót sem az ortodox egyházak folyóirataiban. Upton Sinclair erre a következtetésre jutott: »Kétség sem fér ahhoz, hogy az üldözés . . . részben annak volt köszönhető, hogy magukra vonták az ,ortodox’ vallásos testületek haragját.« Amit az egyházak egyesített erőfeszítései képtelenek voltak elérni, azt a jelek szerint most elvégezte helyettük a kormány.” Miután az író idézte számos vallásos kiadvány becsmérlő megjegyzéseit, utalt a fellebbviteli bíróság felmentő ítéletére és hozzáfűzte: „Az ítéletet nem kommentálták az egyházak” (Preachers Present Arms).

[Kép a 163. oldalon]

János megméri a szellemi templomot. Ez azokat az irányadó mértékeket szemlélteti, amelyeknek meg kell felelnie a felkent papságnak

[Képek a 165. oldalon]

A Zorobábel és Józsué által végzett újjáépítési munka rámutatott, hogy az Úr napján a kicsiny kezdetet nagy növekedés követi majd Jehova Tanúi között. A különféle létesítményeket, például a képen láthatókat, amelyek a New York-i Brooklynban vannak, nagymértékben bővíteni kellett, hogy megfeleljenek a szükségleteknek

[Képek a 166. oldalon]

Mózes és Illés prófétai munkája előárnyékolta a két tanú által hirdetett tüzes ítéletüzeneteket

[Képek a 169. oldalon]

Miként az Ezékiel könyvének 37. fejezetében szereplő száraz csontok, úgy a két tanú is újra életre kelt, hogy elvégezze a modern kori prédikálómunkát