A Biblia 19. könyve – Zsoltárok

Író: Dávid és mások

Írás befejezése: i. e. kb. 460

 1. Mi a Zsoltárok könyve, és mit tartalmaz?

A ZSOLTÁROK KÖNYVE Jehova egykor élt igaz imádóinak ihletett énekeskönyve volt. Ezt a 150 szent énekből vagy zsoltárból álló gyűjteményt megzenésítették, és Jehova Isten nyilvános imádatára használták a jeruzsálemi templomban. A zsoltárok Jehovát dicsőítő énekek. S nemcsak irgalomért és segítségért esdeklő imákat foglalnak magukba, hanem a bizalom és a remény kifejezéseit is. Tele vannak hálaadással és ujjongással, nagy örömkiáltásokkal a túláradó öröm kifejezésére. Egyes zsoltárok a történelem bizonyos részeinek rövid összefoglalását adják, miközben elmélkedés tárgyává teszik Jehova szerető jóságát és nagy tetteit; mások jövendölésekkel vannak tele, amelyek közül sok figyelemre méltó módon már teljesült. A Zsoltárok könyve számos hasznos és építő tanítást tartalmaz, s majdnem mindegyik ilyen tanítás fennkölt nyelvezetbe és olyan szóképekbe van öltöztetve, amelyek az olvasót szíve mélyéig áthatják. A Zsoltárok könyve pazar szellemi táplálékot nyújt, igen ízléses és hívogató tálalásban.

 2. a) Milyen címeket adtak a Zsoltárok könyvének, s milyen jelentéssel? b) Mi a zsoltár?

² Mi a könyv címének a jelentése, és ki írta a Zsoltárok könyvét? A Héber Bibliában a könyvet Seʹpher Tehil·limʹ-nek nevezik, aminek jelentése: „Dicséretek könyve”. Vagy egyszerűen csak Tehil·limʹ-nek, azaz „Dicséreteknek” hívják. A Tehil·limʹ héber szónak az egyes számú alakja a Tehil·lahʹ, amelynek jelentése: „dicséret” vagy „dicsőítő ének”. Ezt az utóbbi kifejezést találjuk a 145. zsoltár címszavában. A „Dicséretek” cím azonban megfelelőbb, mivel a könyv főleg Jehova dicsőítésének a fontosságát hangsúlyozza. A jelenlegi „Zsoltárok” elnevezés a görög Septuaginta-fordítás Psal·moiʹ szavából ered, amely zenekísérettel énekelt éneket jelent. Ezt a szót sok helyen megtaláljuk a Keresztény Görög Iratokban, mint például a Lukács 20:42-ben és a Cselekedetek 1:20-ban. A zsoltár tehát szent ének vagy költemény, amelyet Isten imádatára és dicséretére használnak.

 3. Mit árulnak el a feliratok az írókkal kapcsolatban?

³ Sok zsoltárnak van címe vagy felirata, s ezek gyakran megnevezik az írót. Hetvenhárom felirat Dávid nevét viseli, aki „Izrael dallamainak a kedvelője volt” (2Sám 23:1). Kétségtelen, hogy a 2., 72. és 95. zsoltárt is Dávid írta. (Lásd Cselekedetek 4:25; Zsoltárok 72:20; és Zsidók 4:7.) Továbbá úgy tűnik, hogy a 10. és a 71. zsoltár a 9. és a 70. zsoltárnak a folytatása, és ezért ezeket is Dávidnak tulajdonítják. Tizenkét zsoltár Aszáf nevéhez fűződik, ami nyilvánvalóan Aszáf házát jelenti, hisz ezek közül egyes zsoltárok későbbi, Aszáf halála utáni eseményekről beszélnek (Zsolt 79. és 80.; 1Krón 16:4, 5, 7; Ezsd 2:41). Tizenegy zsoltárt közvetlenül Korah fiainak tulajdonítanak (1Krón 6:31–38). Úgy tűnik, hogy a 43. zsoltár a 42.-nek a folytatása, és ezért ez is Korah fiainak tulajdonítható. A 88. zsoltár „Korah fiai”-nak említésén kívül Hémánt is beveszi a feliratba, a 89. zsoltár pedig Etánt nevezi meg írónak. A 90. zsoltárt Mózesnek tulajdonítják, s valószínű, hogy a 91. zsoltárt is ő írta. A 127. zsoltár Salamoné. A Zsoltárok több mint kétharmad részét tehát különböző íróknak tulajdonítják.

 4. Milyen időszakot ölel fel ez az írás?

⁴ A Zsoltárok könyve a Biblia legterjedelmesebb könyve. A 90., 126. és 137. zsoltárból ítélve, a Zsoltárok megírása sokáig tartott, Mózes idejétől (i. e. 1513–1473) egészen a Babilonból való visszatérés utáni időig, valószínűleg Ezsdrás idejéig (i. e. 537-től körülbelül 460-ig). Így tehát az az írás körülbelül ezerévnyi időt ölel fel. A Zsoltárok által megírt események időtartama azonban még ennél is sokkal nagyobb, hisz a teremtés idejétől kezdődik és kivonatosan elmondja Jehovának a szolgáival kapcsolatos eljárásmódja történetét, egészen az utolsó zsoltár szerzésének az idejéig.

 5. a) Hogyan tükrözi vissza a Zsoltárok könyve a szervezetet? b) Milyen további adatokat szolgáltatnak a feliratok? c) Miért nem szükséges kiejteni a zsoltárok olvasásánál a Szela szócskát?

⁵ A Zsoltárok könyve olyan könyv, amely szervezetet tükröz vissza. Maga Dávid utal erre: „Látták a te bevonulásodat, ó, Isten, az én Istenem, az én Királyom bevonulását a szent helyre. Az énekesek mentek elől, utánuk a húros hangszereken játszók, közöttük a tamburint verő lányok. Az összegyűlt tömeg pedig áldotta Istent, Jehovát” (Zsolt 68:24–26 [68:25–27, Károli]). Ez magyarázza meg a feliratokban gyakran ismétlődő kifejezést: „Az irányítóknak” [Károli szerint: „Az éneklő mesternek”], valamint a sok költészeti és zenei meghatározást. Egyes feliratok megmagyarázzák a zsoltár alkalmazását és célját vagy zenei utasításokat adnak. (Lásd a 6., 30., 38., 60., 88., 102. és 120. zsoltár feliratait.) Dávidnak legalább 13 zsoltárával kapcsolatban csakúgy, mint a 18. és az 51. esetében elmondhatjuk, hogy a szerzésükre ösztönző hatással voltak azok az események, amelyeket az adott zsoltár röviden ismertet is. Harmincnégy zsoltárnál teljesen hiányoznak a feliratok. Az a rövid szó, a Szela, amely 71-szer fordul elő a főszövegben, egyesek szerint a zenére vagy az előadásra vonatkozó technikai szünet, bár a pontos jelentése ismeretlen. Néhányan úgy vélik, hogy az énekben vagy az énekben és a hangszeres zenében történő megszakításra utal. Ennélfogva nem szükséges a zsoltárok olvasásánál kiejteni.

 6. a) Milyen külön kötetekre osztották a Zsoltárokat? b) Nyilvánvalóan ki alakította ki a Zsoltárok könyvének a jelenlegi formáját?

⁶ A legrégibb időktől kezdve a Zsoltárok könyvét öt külön könyvre vagy kötetre osztották fel, a következő formában: 1. Zsoltárok 1–41., 2. Zsoltárok 42–72., 3. Zsoltárok 73–89., 4. Zsoltárok 90–106. és 5. Zsoltárok 107–150. Úgy látszik, hogy az énekeknek ezen első gyűjteményét Dávid készítette. Nyilvánvaló, hogy Ezsdrás papot, „a Mózes törvényében jártas másolót”, használta fel Jehova a Zsoltárok könyvének végső formában történő feldolgozására (Ezsd 7:6).

 7. Milyen további jellegzetességeit figyelhetjük meg ezeknek a gyűjteményeknek?

⁷ A gyűjtemény fokozatos gyarapodása magyarázatot adhat arra, miért ismétlődnek egyes zsoltárok különböző részeknél, mint például a Zsoltárok 14. és 53., a Zsoltárok 40:13–17 [40:14–18, Károli] és a Zsoltárok 70., a Zsoltárok 57:7–11 [57:8–12, Károli] és a Zsoltárok 108:1–5 [108:2–6, Károli]. Az öt felosztás mindegyike Jehovát áldó kijelentéssel, vagyis „doxológiával” zárul. Ezek közül a első négy magában foglalja a nép válaszait, az utolsó ilyen „doxológia” pedig maga a 150. zsoltár (Zsolt 41:13 lábjegyzete).

 8. Magyarázd meg és szemléltesd, mi az akrosztichon!

⁸ Kilenc zsoltár esetében a szerkesztésnek egy igen különleges módját alkalmazták, az úgynevezett „akrosztichon”-t – ez az elnevezés a zsoltár ábécés szerkezetéből adódik (Zsoltárok 9., 10., 25., 34., 37., 111., 112., 119. és 145.). Ebben a szerkezetben az első vers vagy az első strófa versei a héber ábécé első betűjével, ʼaʹlef-fel (א) kezdődnek, a következő sor a második betűvel, beth-tel (ב) és így tovább, végig az az egész, vagy majdnem az egész héber ábécén. Ez valószínűleg arra szolgált, hogy segítse az emlékezetet. Gondoljunk csak a temploménekesekre, akiknek olyan hosszú énekre is kellett emlékezniük, mint a 119. zsoltár! Érdekes, hogy Jehova nevének akrosztichonja, vagyis versfőkbe rejtett formája megtalálható a Zsoltárok 96:11-ben. Ennek a versnek az első fele héberben négy szóból áll, és ezen szavak kezdőbetűi jobbról balra olvasva a Tetragrammát, a JHVH-t (יהוה, [a négy héber mássalhangzót]) adják.

 9. a) Miért szól sok zsoltár közvetlenül a szívünkhöz és elménkhez, figyelembe véve a hátteret? b) Mi járul még a zsoltárok kifejező erejéhez és szépségéhez?

⁹ Ezeket a szent lírai költeményeket rímtelen héber versformában írták meg, amely rendkívül szép stílusával és ritmikus gondolatáramlásával tűnik ki. E költemények közvetlenül az elméhez és a szívhez szólnak. Eleven képeket festenek. A Zsoltárok tág terjedelme és csodálatos mélysége, amely mind a témában, mind az erős érzelmekben kifejezésre jut, Dávid rendkívüli élettapasztalatainak tulajdonítható. Ezek sok zsoltár hátteréül szolgálnak. Kevesen éltek olyan változatos életet, mint Dávid, aki egyszer pásztorfiú volt, máskor Góliát egyedüli legyőzője, egyszer udvari zenész, máskor számkivetett hűséges barátai és az árulók között, király és hódító, szerető apa, akit a saját háznépe közötti viszályok szorongatnak, továbbá olyan ember, aki kétszeresen tapasztalta súlyos bűnének keserűségét, s aki mindezek ellenére mindig Jehova lelkes imádója és törvényének kedvelője volt. Ilyen háttér mellett aligha csodálhatjuk, hogy a Zsoltárok könyve az emberi érzelmek teljes skáláját bejárja! Kifejezőerejéhez és szépségéhez a költői hasonlatok és szembeállítások is hozzájárulnak, amelyek annyira jellegzetesek a héber versekben (Zsolt 1:6; 22:20 [22:21, Károli]; 42:1 [42:2, Károli]; 121:3, 4).

10. Mi tanúskodik a Zsoltárok könyvének hitelessége mellett?

¹⁰ Ezeknek a Jehovát dicsőítő legrégibb énekeknek a hitelességét elsősorban az tanúsítja, hogy teljesen összhangban vannak az Írások többi részével. A Zsoltárok könyvét a Keresztény Görög Iratok írói számos alkalommal idézték (Zsolt 5:9 [5:10, Károli] [Róma 3:13]; Zsolt 10:7 [Róma 3:14]; Zsolt 24:1 [1Kor 10:26]; Zsolt 50:14 [Máté 5:33]; Zsolt 78:24 [Ján 6:31]; Zsolt 102:25–27 [102:26–28, Károli] [Zsid 1:10–12]; Zsolt 112:9 [2Kor 9:9]). Dávid maga mondta utolsó énekében: „Jehova szelleme szólt általam, és szava volt az én ajkamon.” Ez a szellem működött rajta attól a naptól kezdve, amikor Sámuel királlyá kente őt (2Sám 23:2; 1Sám 16:13). Ezenkívül az apostolok is idéztek a Zsoltárokból. Péter hivatkozott olyan „írásszövegekre, amelyeket a szent szellem már előre megmondott Dávid szája által”, és a Zsoltárokból vett sok idézetben a Zsidókhoz írott levél írója úgy utalt a zsoltárokra, mint Isten szent kijelentéseire, vagy úgy mutatta be azokat, mint amiket „a szent szellem szólt” (Csel 1:16; 4:25; Zsid 1:5–14; 3:7; 5:5, 6).

11. Hogyan koronázza meg Jézus saját kijelentése ezt a bizonyságot?

¹¹ A hitelesség legerősebb bizonyítékára térve, Jézust, a feltámasztott Urat idézzük, aki így szólt tanítványaihoz: „Ezek az én szavaim, melyeket szóltam nektek . . . mindennek, amik megírattak Mózes törvényében, a prófétákban és a Zsoltárokban rólam, be kell teljesedniük.” Jézus a teljes Héber Írást oly módon csoportosította, ahogyan azt a zsidók elfogadták és ahogyan ismerték. A Zsoltárok említésével az Írások harmadik csoportjának egészére utalt, amelyet Hagiografának (azaz „Szent Iratok”-nak) neveztek – ennek első könyve volt a Zsoltárok könyve. Ezt megerősíti Jézus néhány órával korábban mondott beszéde, amikor is az Emmaus felé vezető úton két tanítvánnyal beszélt, „magyarázva nekik a rá vonatkozó dolgokat az összes Írásban” (Luk 24:27, 44).

A ZSOLTÁROK KÖNYVÉNEK TARTALMA

12. Hogyan tér rá a boldogság, valamint a Királyság témájára a Zsoltárok könyve?

¹² Első könyv (Zsoltárok 1–41). Ezeket a zsoltárokat közvetlenül Dávidnak tulajdonítják, a Zsoltárok 1., 2., 10. és 33. kivételével. Az 1. zsoltár mindjárt az elején megadja az alaphangot, amikor is kijelenti, hogy boldog az az ember, aki gyönyörködik Jehova törvényében, arról elmélkedik éjjel és nappal, ellentétben az istentelen bűnösökkel. Itt szerepel először a Zsoltárokban található „boldogság” kifejezés. A 2. zsoltár kihívó kérdéssel kezdődik, a föld királyainak és magas hivatalnokainak „Jehova és Felkentje ellen” egyesített ellenállásáról szól. Jehova kineveti őket, majd így szól izzó haragjában: „Igen, én iktattam be királyomat Sionon, az én szent hegyemen.” Ő fogja darabokra zúzni az ellenállókat. Ezért ti, királyok és uralkodók, „szolgáljátok Jehovát félelemmel” és ismerjétek el Fiát, nehogy elvesszetek! (2., 6., 11. vers). A Zsoltárok könyve tehát gyorsan rátér a Biblia központi témájára, a Királyságra.

13. Mi más teszi még kiemelkedővé az első gyűjteményt?

¹³ Ebben az első gyűjteményben mind a kérést, mind a hálaadást tartalmazó imák kiemelkedőek. A 8. zsoltár Jehova nagyságával szembeállítja az ember picinységét. A 14. zsoltár viszont azok balgaságát leplezi le, akik megtagadják, hogy alárendeljék magukat Isten hatalmának. A 19. zsoltár bemutatja, hogyan hirdetik Isten dicsőségét Jehova Isten csodálatos művei, a 7–14. versek pedig azokról a gazdag áldásokról beszélnek, amelyek Isten tökéletes törvényének megtartásából fakadnak. Ezekről részletesebben a 119. zsoltárban esik szó. A 23. zsoltárt egyértelműen az irodalom egyik remekművének tartják, s még kiemelkedőbbé teszi kifejezésmódjának az a bájos egyszerűsége, ahogyan a Jehovába vetett lojális bizalomról beszél. Ó, bárcsak valamennyien „Jehovának, a Nagy Pásztornak a házában lakozhatnánk, a napok hosszúságáig!” (23:1, 6). A 37. zsoltár jó tanácsot ad a gonoszok között élő istenfélő embereknek, a 40. zsoltár pedig kifejezi, milyen öröm Isten akaratát cselekedni, miként azt Dávid is tette.

14. Mit mond a megváltásról a Zsoltárok Második könyve, s mi jellemzi Dávid imáit?

¹⁴ Második könyv (Zsolt 42–72). Ez a rész Korah és fiai nyolc zsoltárával kezdődik. A 42. és a 43. zsoltárt Korah fiainak tulajdonítják, mivel ezek valójában egy költeményt alkotnak három strófában, amelyeket egy ismétlődő vers kapcsol egybe (42:6, 12 [42:7, 13, Károli]; 43:5). A 49. zsoltár hangsúlyozza: lehetetlen, hogy az ember saját maga gondoskodjon megváltóról, és rámutat arra: Isten elég erős ahhoz, hogy megváltsa az embert a Seol kezéből (15. vers [49:16, Károli]). Az 51. zsoltár Dávid azon imája, amelyet Betsabéval, a hettita Uriás feleségével elkövetett szörnyű bűne után mondott el, s amely őszinte megbánását tükrözi (2Sám 11:1–12:24). Ez a rész a „Salamonnal kapcsolatos” zsoltárral zárul; békés uralkodást és Jehovától jövő áldást kér (Zsolt 72).

15. Mit mond el a Harmadik könyv Izrael történetéről, Jehova ítéletéről és Királyság-szövetségéről?

¹⁵ Harmadik könyv (Zsoltárok 73–89). Ezek közül legalább kettő, a 74. és a 79. zsoltár Jeruzsálemnek időszámításunk előtt 607-ben bekövetkezett pusztulása utáni szerzemény. A nagy katasztrófát siratja és Jehovához esedezik, hogy segítse meg népét „neve dicsőségéért” (Zsolt 79:9). A 78. zsoltár Izrael történelmét mondja el Mózestől Dávidig, aki „pásztorkodni kezdett felettük szíve feddhetetlenségében” (72. vers). A 80. zsoltár Jehovára mint „Izrael igazi pásztorára” mutat (1. vers [80:2, Károli]). A 82. és 83. zsoltár erős fohász Jehovához: hajtsa végre ítéletét az ő és népe ellenségei felett. Nem bosszúvágyból fakad ez a kérés, hanem azért, hogy „az emberek megkereshessék a te nevedet, ó, Jehova . . . , hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egyedül vagy Legfelségesebb az egész földön” (83:16, 18 [83:17, 19, Károli]). E felosztásban az utolsó zsoltár a 89. zsoltár; ez „Jehova szerető jóságának kifejezéseit” hangsúlyozza, amely jóság kiemelkedő módon a Dáviddal kötött szövetségben mutatkozott meg. Ez a szövetség Dávid trónjának maradandó örökösére való tekintettel köttetett, aki határtalan ideig fog uralkodni Jehova előtt (1., 34–37. versek).

16. Hogyan magasztalja a Negyedik könyv Jehova Királyságát és szövetsége megtartását?

¹⁶ Negyedik könyv (Zsoltárok 90–106). Miként a Harmadik könyv, ez is 17 zsoltárt tartalmaz. Mózes imájával kezdődik, amely élesen kidomborítja Isten örökkévalóságát, szemben a halandó ember rövid életével. A 92. zsoltár Jehova kiemelkedő tulajdonságait magasztalja. Majd egy egész zsoltárcsoport kezdődik (Zsoltárok 93–100) ezekkel a serkentő szavakkal: „Maga Jehova lett a király!” Ezért a föld minden népe felszólítást kap: „Énekeljetek Jehovának, áldjátok az ő nevét! Mert Jehova nagy és igen dicséretre méltó.” „Jehova nagy a Sionon” (93:1; 96:1, 2, 4; 99:2). A 105. és 106. zsoltár köszönetet mond Jehovának a népe érdekében véghezvitt csodálatos tetteiért és az Ábrahámmal kötött szövetség hűséges megtartásáért, melynek megfelelően magot ad az országnak a számtalan zúgolódás és elpártolás ellenére.

17. Milyen rendkívüli érdekessége van a 104. zsoltárnak, és milyen téma ismétlődik ettől a ponttól kezdve?

¹⁷ Rendkívül érdekes a 104. zsoltár. Ez a zsoltár magasztalja Jehovát méltóságáért és ragyogásáért, amellyel körülvette magát és leírja bölcsességét, amit sok műve és földi alkotása bizonyít. A Zsoltárok könyvének témája teljes egészében kibontakozik, amikor először hangzik a felkiáltás: „Dicsérjétek Jaht, ti emberek!” (35. vers). Ez az igaz imádók számára szóló felhívás, hogy adjanak dicséretet Jehova nevének, a héberben csupán egy szó: Halelu-Jahʹ vagy „Hallelujah”. Ez a későbbi forma vált ismertté az egész földön. Ettől a verstől kezdve ez a kifejezés 24-szer fordul elő. Sok zsoltár ezzel kezdődik és ezzel végződik.

18. a) Milyen refrén emeli ki élesen a 107. zsoltárt? b) Mik az úgynevezett Hallel-féle zsoltárok?

¹⁸ Ötödik könyv (Zsolt 107–150). A 107. zsoltárban Jehova megszabadításának leírását találjuk, amely ezzel a dallamos refrénnel társul: „Ó, ti népek, adjatok hálát Jehovának az ő szerető-kedvességéért és az emberek fiai érdekében véghezvitt csodálatos tetteiért” (8., 15., 21., 31. versek). A Zsoltárok 113–118-ig találjuk az úgynevezett Hallel-féle zsoltárokat. A Misna szerint ezeket a zsidók húsvétkor, valamint pünkösdkor, a sátorok és a felszentelés ünnepén énekelték.

19. Milyen tekintetben ellentéte a 117. zsoltárnak a 119. zsoltár és az utóbbinak mik a főbb jellegzetességei?

¹⁹ A 117. zsoltár egyszerű nyelvezete ellenére igen erőteljes, és a Biblia összes fejezete közül ez a legrövidebb. A 119. zsoltár a leghosszabb a Zsoltárok és a Biblia fejezetei között; 176 verset tartalmaz, amelyek betűrendben 22 strófára vannak felosztva, s minden egyes strófa 8 versből áll. Ezek közül a versek közül kettő (a 90. és a 122.) kivételével valamennyi utal bizonyos módon Jehova Isten Szavára vagy törvényére, és a Zsoltárok 19:7–14. [19:8–15., Károli] versekben előforduló kifejezésekből (törvény, figyelmeztetés, rendeletek, parancsok, bírói döntések) néhány vagy mind minden egyes strófában megismétlődik. Isten Szavát a következő 8 kifejezés egyikével vagy másikával több mint 170-szer említi: parancsolat(ok), bírói döntés(ek), rendeletek, szabályok, figyelmeztetés(ek), mondás(ok) és szó (szavak).

20., 21. a) Mik a „Grádicsok vagy Felmenők” énekei? b) Hogyan fejezi ki Dávid értékelését az egységes imádat szükségessége iránt?

²⁰ Itt találunk egy újabb zsoltárcsoportot, a 15 „Felmenők énekét” (Károli fordítása szerint: „Grádicsok énekét”), a Zsoltárok 120–134-et. A fordítók különböző módon adták vissza ezt a kifejezést, mivel jelentése nem teljesen világos. Egyesek azt mondják, hogy a zsoltáríró ezzel a zsoltárok emelkedett tartalmára utal, bár ez nem látszik elegendő oknak arra, hogy a többi ihletett zsoltár fölé emelje azokat. Sok kommentátor azt állítja, hogy a szóban forgó énekeket a Jeruzsálembe az évi ünnepekre „felmenő” vagy oda utazó imádók énekelték, mivel a fővárosba való utazást feljövetelnek tekintették, mert a város Júda hegyein, a magaslaton feküdt. (Vö. Ezsdrás 7:9.) Dávid különösen mélyen átérezte annak szükségességét, hogy Isten népe egységben imádja Jehovát. Örömmel hallotta a meghívást: „Menjünk fel Jehova házába!” . . . és a törzsek felmentek . . . , „hogy hálát adjunk Jehova nevének”. Emiatt őszintén óhajtotta Jeruzsálem békéjét, biztonságát és jólétét, s így imádkozott: „Istenünk, Jehova házáért állandóan a te javadra törekszem” (Zsolt 122:1, 4, 9).

²¹ A 132. zsoltár Dávidnak arról az esküjéről szól, miszerint addig nem nyugszik, amíg megfelelő helyet nem talál Jehovának, akit akkor a szövetségláda jelképezett. Amikor elhelyezik Sionban a szövetségládát, Dávid Jehovát gyönyörű költői kifejezésekkel írja le, elmondja: Jehova Siont választotta ki, hogy ez legyen „nyugvóhelye örökké, mert ezt szereti”, és elismerte ezt a központi imádati helyet, hisz „oda küld áldást Jehova”. „Áldjon meg téged Jehova Sionból” (132:1–6, 13, 14; 133:3; 134:3; lásd még a Zsoltárok 48-at).

22. a) Hogyan emeli ki, hogy Jehova méltó a dicséretre? b) Hogyan éri el a könyv dicsőséges témájának állandóan növekvő hangereje a tetőpontját a befejező zsoltárokban?

²² A 135. zsoltár mint dicséretre méltó Istent magasztalja Jehovát, aki mindent gyönyörűségére cselekszik, ellentétben a hiábavaló és üres bálványokkal, akikhez hasonlókká válnak készítőik is. A 136. zsoltár úgynevezett válaszoló énekformában íródott, s mindegyik verse így fejeződik be: „Mert szerető-kedvessége határtalan ideig tart.” Ez a refrén sok más alkalommal is elhangzott (1Krón 16:41; 2Krón 5:13; 7:6; 20:21; Ezsd 3:11). A 137. zsoltár a zsidóknak Sion utáni vágyódásáról beszél, amely állandóan ott élt szívükben, amikor száműzetésben voltak Babilonban. Ez egyben arról is tanúskodik, hogy nem felejtették el a Sionról szóló énekeket és zsoltárokat, noha távol éltek szülőföldjüktől. A 145. zsoltár Jehova jóságát és királyi voltát magasztalja és rámutat arra, hogy ő „megőrzi mindazokat, akik őt szeretik, de a gonoszokat mind megsemmisíti” (20. vers). Lelkesítő befejezésként a 146-tól 150-ig terjedő zsoltárok újra a könyv dicsőséges témáját hangoztatják. Mindegyik ezekkel a szavakkal kezdődik és végződik: „Dicsérjétek Jaht!” Ennek a dicséretdallamnak növekvő hangereje a 150. zsoltárban éri el erőteljes tetőpontját, ahol hat versben 13-szor szólít fel minden teremtményt Jehova dicsőítésére.

MIÉRT HASZNOS?

23. a) Milyen élő üzenetet tartalmaz a Zsoltárok könyve? b) Hogyan magasztalja Jehova nevét és egyeduralmát?

²³ A Biblia zsoltárait tökéletes szépsége és stílusa miatt minden nyelven a legszebb irodalmi alkotások közé sorolják. A Zsoltárok azonban sokkal több mint irodalom. Élő üzenetet tartalmaz a világegyetem Egyeduralkodójától, magától Jehova Istentől. Mély bepillantást enged a Biblia alapvető tanításaiba, azáltal hogy elsősorban és leginkább Jehováról, a Biblia Szerzőjéről beszél. Világosan rámutat, hogy ő a világegyetem és minden benne levő dolog Teremtője (8:3–9 [8:4–10, Károli]; 90:1, 2; 100:3; 104:1–5, 24; 139:14). A „Jehova” nevet a Zsoltárok könyve valóban felmagasztalja, hisz több mint 700-szor említi. Ezenkívül a rövidített „Jah” forma 43-szor található meg benne, úgyhogy az isteni név átlagosan több mint 5-ször szerepel egy-egy zsoltárban. De Jehovára történik utalás több mint 350-szer az ʼEló·himʹ vagy Isten megszólítással is. Jehovát mint Legfőbb Uralkodót sok zsoltárban a „Szuverén Úr” hivatkozás mutatja (68:20 [68:21, Károli]; 69:6 [69:7, Károli]; 71:5; 73:28; 140:7 [140:8, Károli]; 141:8).

24. Mit mond a halandó emberről és milyen egészséges tanácsot ad?

²⁴ Az örökkévaló Istennel szembeállítva a halandó embert úgy mutatja be, mint aki bűnben születik és szüksége van megváltóra; úgy mutatja be, mint aki meghal és visszatér „apró elemeire”, lemegy a Seolba, az emberiség közös sírhelyére (6:4, 5 [6:5, 6, Károli]; 49:7–20 [49:8–21, Károli]; 51:5, 7 [51:7, 9, Károli]; 89:48 [89:49, Károli]; 90:1–5; 115:17; 146:4). A Zsoltárok könyve hangsúlyozza azt is, hogy fontos megszívlelnünk Isten törvényét és fontos bíznunk Jehovában (1:1, 2; 62:8 [62:9, Károli]; 65:5 [65:6, Károli]; 77:12 [77:13, Károli]; 115:11; 118:8; 119:97, 105, 165). Figyelmeztet a kevélység bűneire és a titkolt bűnökre (19:12–14 [19:13–15, Károli]; 131:1). Becsületes és egészséges társaságot javasol (15:1–5; 26:5; 101:5). Bemutatja azt is, hogy a helyes viselkedés Jehova helyeslését eredményezi (34:13–15 [34:14–16, Károli]; 97:10). Ragyogó reményt tár fel, amikor azt mondja, hogy a megmentés „Jehováé” és ő azok esetében, akik félik nevét, „megszabadítja lelküket magától a haláltól (3:8 [3:9, Károli]; 33:19). Ez mutatja, hogy a könyvnek prófétai értéke is van.

25. a) Mivel van tele a Zsoltárok könyve? b) Hogyan alkalmazta Péter a Zsoltárokat a nagyobb Dávid azonosítására?

²⁵ A Zsoltárok könyve tele van olyan jövendölésekkel, melyek Jézus Krisztusra, „Dávid fiára” utalnak és megmutatják, milyen szerepet tölt be ő mint Jehova Felkentje és Királyaa (Máté 1:1). Amint a keresztény gyülekezet i. sz. 33 Pünkösdjén életre kelt, a szent szellem kezdte megvilágosítani az apostolokat a jövendölések teljesedését illetően. Ugyanazon a napon Péter ismételten idézett a Zsoltárokból, felépítve híres beszédének témáját. Beszéde szoros kapcsolatban volt azzal az egyénnel, akit „a Názáreti Jézusnak” neveztek. Fejtegetésének második részét csaknem teljesen a Zsoltárokból vett idézetekre alapozta, amelyek bizonyították, hogy Jézus Krisztus a nagyobb Dávid, és Jehova nem hagyja majd lelkét a Hádészben, hanem feltámasztja a halottak közül. „Nem Dávid ment fel az égbe”, hanem amint a Zsoltárok 110:1 megjövendölte, az ő Ura ment fel. Ki Dávid Ura? Péter beszéde itt éri el csúcspontját, és erőteljes választ ad erre kérdésre: „Az a Jézus, akit ti fára feszítettetek!” (Csel 2:14–36; Zsolt 16:8–11; Zsolt 132:11).

26. Hogyan bizonyult Péter beszéde hasznosnak?

²⁶ Hasznos volt-e Péternek ez a Zsoltárokra alapozott beszéde? Az a tény, hogy erre a beszédre 3000-en merítkeztek alá és csatlakoztak a keresztény gyülekezethez még ugyanazon a napon, önmagáért beszél (Csel 2:41).

27. Hogyan magyarázta meg a „szent szellem” a 2. zsoltárt?

²⁷ Röviddel ezután egy külön összejövetelen a tanítványok Jehovához könyörögtek, idézték a Zsoltárok 2:1., 2. versét és kijelentették, hogy ez a jövendölés beteljesedett az uralkodók egyesült ellenállásában, amelyet Jézus ellen tanúsítottak, vagyis „a te szent Szolgád ellen, akit felkentél”. A beszámoló azzal folytatja, hogy ők mindannyian „beteltek szent szellemmel” (Csel 4:23–31).

28. a) A Zsoltárok felhasználásával milyen érveket hoz fel Pál a Zsidók 1–3-ig terjedő fejezetekben? b) Hogyan szolgáltat alapot Pálnak a Zsoltárok 110:4 a Melkisédek papságára vonatkozó fejtegetéséhez?

²⁸ És most lássuk a Zsidókhoz írott levelet. Az első két fejezetben számos, a Zsoltárokból vett idézetet találunk, amelyek Jézusnak az angyalok feletti felsőbbségét mutatják, hisz Jézus Istennek az égben trónra emelt Fia. Pál a Zsoltárok 22:22-ből [22:23, Károli] és más utalásokból kimutatja, hogy Jézusnak van egy „testvérekből” álló gyülekezete, amely az ábrahámi mag része, s amelynek tagjai „az égi elhívás részesei” (Zsid 2:10–13, 16; 3:1). Ezután a Zsidók 6:20-szal elkezdve s a 7. fejezetben folytatva Pál apostol tovább vázolja azt a tisztséget, amelyet Jézus „mint a Melkisédek rendje szerinti Főpap” örökre betölt. Itt utal Isten esküvel megerősített ígéretére, a Zsoltárok 110:4-re, amelyre Pál több ízben is hivatkozik, hogy bizonyítsa Jézus papságának felsőbbrendűségét, Áron papságával szemben. Pál megmagyarázza, hogy Jehova esküje révén Jézus Krisztus pap, de nem a földön, hanem az égben, és ’örökre pap marad’ – papi szolgálatának áldásai is örökké tartók lesznek (Zsid 7:3, 15–17, 23–28).

29. Milyen követendő önátadási példát kell megszívlelnünk, ami a Zsoltárok könyvében olvasható, és amit a Zsidók 10:5–10 magyaráz meg?

²⁹ A Zsidók 10:5–10-ben arról beszél, hogy Jézus mennyire értékelte ezt az áldozati pályafutást, amely Isten akarata volt számára és ő elhatározta, hogy végrehajtja ezt az akaratot. Ez Dávidnak a Zsoltárok 40:6–8-ban [40:7–9, Károli] mondott szavain alapul. Az önátadásnak ez a példaadó szelleme igen hasznos mindannyiunk számára, s ennek utánzása által nyerjük el Isten helyeslését. (Lásd: Zsoltárok 116:14–19.)

30. Hogyan jövendölte meg Jézus életpályáját részleteiben a Zsoltárok könyve, és hogyan meríthetett Jézus vigaszt azokból?

³⁰ Azt az életpályát, amelyet Jézus követett, s amely a kínoszlopon bekövetkezett rettenetes megpróbáltatásban érte el tetőpontját, figyelemre méltó részletességgel megjövendölte a Zsoltárok könyve. Ez a jövendölés olyan részletekre is kiterjed, mint hogy ecetet kínálnak fel neki inni, sorsot vetnek ruhájára, kegyetlen bánásmód nyomát fogja viselni kezein és lábain, gúnyolni fogják; sőt még a haláltusa keserű gyötrelmében elhangzó felkiáltását is megjövendölte a Zsoltárok könyve: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:34, 35, 43, 46; Zsolt 22:1, 7, 8, 14–18 [22:2, 8, 9, 15–19, Károli]; Zsolt 69:20, 21 [69:21, 22, Károli]). Amint a János 19:23–30-ig terjedő versekből láthatjuk, Jézus bizonyára még ezekben az órákban is sok vigaszt és útmutatást tudott meríteni a Zsoltárokból, tudván, hogy mindezeknek az írásszövegeknek a legapróbb részletekig be kell teljesedniük. Jézus tudta, hogy a Zsoltárok könyve feltámadásáról és megdicsőítéséről is beszél. Kétségtelenül ezekre a dolgokra gondolt, amikor „dicséret”-be vagy „zsoltáréneklés”-be kezdett apostolaival a halála előtti utolsó éjszakán (Máté 26:30).

31. Mit közöl előre a Zsoltárok könyve a Királyság-Maggal és Jézus gyülekezetével kapcsolatban?

³¹ A Zsoltárok könyve tehát világosan elmondja, hogy „Dávid Fia” és a Királyság-Mag Jézus Krisztus, aki most mint Király és Pap felmagasztaltatott az égi Sionban. Helyszűke miatt nem tudjuk részletesen leírni a Zsoltárokból vett összes olyan idézetet, amelyet a Keresztény Görög Iratok idéz, mint olyat, ami beteljesedett Jehova Felkentjén, néhány példát azonban felsorolunk: Zsolt 78:2 – Máté 13:31–35; Zsolt 69:4 [69:5, Károli] – Ján 15:25; Zsolt 118:22, 23 – Márk 12:10, 11 és Csel 4:11; Zsolt 34:20 [34:21, Károli] – Ján 19:33, 36; Zsolt 45:6, 7 [45:7, 8, Károli] – Zsid 1:8, 9. A Zsoltárok könyve Jézus igaz követőiből álló gyülekezetét is megjövendölte, de nem mint egyéneket, hanem mint csoportot, akiket Isten a kegyébe fogad az összes nemzetek közül, hogy részt vegyenek Jehova nevének dicsőítő munkájában (Zsolt 117:1 – Róma 15:11; Zsolt 68:18 [68:19, Károli] – Ef 4:8–11; Zsolt 95:7–11 – Zsid 3:7, 8; 4:7).

32. a) Mit tár fel a Zsoltárok könyvének a tanulmányozása Jehova nevének a megszentelése és a Királysággal kapcsolatos szándékára vonatkozóan? b) Király voltának értékeléséül hogyan kell kifejeznünk hűségünket és hálánkat?

³² A Zsoltárok könyvének tanulmányozása nagyban hozzájárul, hogy értékeljük Jehova Isten Királyságát, amelyet a megígért Mag és Királyság-örökös által gyakorol neve dicsőségére és megszentelésére. Bárcsak azok között a hűségesek között lennénk, akik magasztalják Jehova méltóságának fenséges ragyogását, és akikről a 145. zsoltár beszél, ami a „Dávid dicséreté”-re vonatkozik: „Királyi méltóságod dicsőségéről beszélnek és hatalmasságodat hirdetik, hogy hírül adják az emberek fiainak az ő hatalmas tetteit és királyi méltósága ragyogásának dicsőségét. Királyságod határtalan időre szóló Királyság, és uralmad minden nemzedéken át tart” (Zsolt 145:5, 11–13). A prófétai zsoltárnak megfelelően Isten Krisztus Jézus alatt felállított Királyságának a tündöklését most ismertté teszi az emberek fiai előtt minden nemzetben. Mennyire hálásaknak kell lennünk ezért a Királyságért és annak Királyáért! Igen helyénvalók a Zsoltárok befejező szavai: „Minden, ami lélegzik, dicsérje Jaht! Dicsérjétek Jaht!” (150:6).

[Lábjegyzet]