Tanulmányok az ihletett Iratokról és azok hátteréről

IV. tanulmány – A Biblia és kánonja

A „Biblia” szó eredete; annak meghatározása, hogy mely könyvek azok, amelyek joggal tartoznak az Isteni Könyvtárba; az apokrif iratok elvetése

 1., 2. a) Mi a görög bi·bliʹa szó jelentése? b) Hogyan használják ezt a szót és származékait a Keresztény Görög Iratokban? c) Hogyan került át a Biblia szó a magyar nyelvbe?

MIVEL az ihletett Írásokra általában mint Bibliára utalnak, érdemes megvizsgálnunk a „Biblia” szó eredetét és jelentését. Ez a szó a görög bi·bliʹa szóból származik, amelynek jelentése „kis könyvek”, és amely a biʹblos szóból ered, ami a papiruszsás belső része: a régi időkben abból készítettek „papírt” az iratok számára. (A föníciai Gebal kikötőjét, amelyen át a papiruszt importálták Egyiptomból, a görögök Byblosnak nevezték. Lásd a Józsué 13:5 lábjegyzetét.) Az ilyen anyagra írt feljegyzéseket bi·bliʹa néven ismerték. A görög nyelvben tehát a bi·bliʹa szóval jelöltek minden iratot, tekercset, könyvet, dokumentumot, a különféle egyéb írásokat, sőt a könyvtárakat, valamint a kis könyvecskék gyűjteményét is.

² Meglepő, hogy maga a „Biblia” szó általában nem található meg a Szent Iratok szövegének angol és más nyelvű fordításaiban. Az i. e. II. század körül azonban a görög ta bi·bliʹa kifejezéssel utaltak a Héber Iratok ihletett könyveinek gyűjteményére. A Dániel 9:2-ben a próféta ezt írta: „Én magam, Dániel, felismertem a könyvekben . . .” Itt a Septuaginta a biʹblois szót, a biʹblos többes számú részeshatározó esetét használja. A 2Timótheus 4:13-ban Pál ezt írja: „Ha jössz, hozd magaddal a tekercseket” (Károli: könyveket; görög: bi·bliʹa). A görög bi·bliʹon és biʹblos szavak különböző nyelvtani alakokban több mint negyven esetben fordulnak elő a Keresztény Görög Iratokban; általában a „tekercs(ek)” vagy „könyv(ek)” szóval fordították azokat. Később a latinban egyes számú szóként használták a Bi·bliʹa szót, és így került át a latinból a magyar nyelvbe is.

 3. Hogyan tanúsítják a Biblia írói, hogy ez a könyv Isten ihletett Szava?

³ Isten Szava. Jóllehet különböző emberek működtek közre ihletett leírásánál, és ismét mások vettek részt az eredeti nyelvekből a ma beszélt nyelvekre történő fordításában, a Biblia a szó legteljesebb értelmében Isten Szava, az ő saját kinyilatkoztatása az emberek számára. Maguk az ihletett írók is annak tekintették, amint azt következő kifejezéseik tanúsítják: ’Jehova szájának kifejezése’ (5Móz 8:3), ’Jehova mondásai’ (Józs 24:27), ’Jehova parancsolatai’ (Ezsd 7:11), ’Jehova törvénye’ (Zsolt 19:7 [19:8, Károli]), ’Jehova szava’ (És 38:4; 1Thess 4:15) és ’Jehova kijelentése’ (Máté 4:4).

AZ ISTENI KÖNYVTÁR

 4. Milyen könyvekből áll a Biblia, és ki határozta ezt meg?

⁴ Ma az emberek tudják, hogy a Biblia isteni ihletésű ősi dokumentumok gyűjteménye, amelyet több mint 16 évszázadnyi idő alatt foglaltak írásba és állítottak össze. E dokumentumgyűjtemény egy olyan irategyüttes, amelynek Jeromos joggal adta a latin Bibliotheca Divina, azaz Isteni Könyvtár nevet. Ennek a könyvtárnak van egy katalógusa, azaz a kiadványoknak egy olyan hivatalos listája, amely csupán ennek a könyvtárnak a tárgykörébe tartozó, jellemző tulajdonságokkal rendelkező könyvekre korlátozódik. Semmiféle nem hiteles, oda nem illő könyvet nem tartalmaz. Jehova Isten, a Nagy Könyvtáros állította fel azt a mértéket, amely meghatározza, hogy mely iratokat kell felvenni a listára. A Biblia tehát meghatározott, rögzített katalógussal rendelkezik, amely 66 könyvet foglal magába: kizárólag Isten szent szellemének vezetésével alkotott írásokat.

 5. Mi a bibliai „kánon”, és honnan ered ez az elnevezés?

⁵ A valódi, ihletettnek elfogadott Iratokat felsoroló listát vagy könyvgyűjteményt gyakran bibliai kánonnak is nevezik. A nádat (héberül: qa·nehʹ) eredetileg mérőpálcaként használták, ha fa nem volt kéznél a méréshez. Pál apostol a görög ká·nonʹ szót „viselkedési szabály” értelemben éppúgy alkalmazta, mint a számára kiutalt „terület” kimérésére (Gal 6:16, lábjegyzet; 2Kor 10:13). Így hát azok a kanonikus könyvek, amelyek igaziak, ihletettek és méltók arra, hogy zsinórmértékül szolgáljanak a helyes hit, tanítás és viselkedés meghatározásában. Ha olyan könyvet használunk, amely nem olyan „egyenes” és „megbízható”, akár egy függőón, az „épületünk” nem lesz jó, nem lesz igazi épület, nem fog megfelelni a Nagy Ellenőr követelményeinek.

 6. Milyen tényezők határozzák meg azt, hogy egy könyv kanonikusnak tekinthető-e?

⁶ A kánoni jelleg meghatározása. Milyen isteni ismertetőjelek határozzák meg a Biblia 66 könyvének kánoni jellegét? Az iratnak mindenekelőtt Jehova földi ügyeivel kell foglalkoznia, az embereket az ő imádatához kell irányítania, mély tiszteletet kell ébresztenie az ő neve és földi munkája, valamint szándékai iránt. Továbbá legyen elegendő bizonyíték arra, hogy valóban ihletett, azaz a szent szellem alkotása (2Pét 1:21). Ne hivatkozzék babonákra és teremtményimádatra, inkább szeretetre és Isten szolgálatára indítson. Egyetlen ember írásában sem lehet olyasmi, ami ellentmond az egész mű belső összhangjának; ellenkezőleg, minden egyes könyvnek a többivel egységben igazolnia kell, hogy egyetlen szerzője van: Jehova Isten. Azt is elvárjuk az írásoktól, hogy a legapróbb részletekre vonatkozóan is pontos bizonyítékokkal szolgáljanak. Ezek mellett az alapvető, nélkülözhetetlen vonások mellett vannak még különleges bizonyítékai is az ihletettségnek, és így a kánoni jellegnek az egyes könyvek tartalma alapján; ezeket mindegyik bibliai könyv bevezető anyagában megtárgyaltuk. Ezenkívül vannak még egyéb különleges körülmények is, egyesek a Héber Iratokra vonatkoznak, mások a Keresztény Görög Iratok esetében nyújtanak segítséget a bibliai kánon kialakulásának meghatározásához.

A HÉBER IRATOK

 7. Milyen lépések során lett teljessé a héber kánon, és mivel kellett összhangban lenni minden egyes újabb résznek?

⁷ Ne gondoljuk, hogy az ihletett Iratokat alkotó anyag elfogadása egészen az i. e. V. századig váratott magára, azaz addig, amíg kialakult a teljes héber kánon. Mózes írásait, amelyek Isten szellemének irányítása alatt keletkeztek, az izraeliták kezdettől fogva isteni szerzésű ihletett iratokként fogadtak el. Miután a Pentateuch teljessé lett, az alkotta a „kánont”. A későbbi kinyilatkoztatásoknak – amelyek Jehovának az embereket érintő szándékaira vonatkoztak – ihletett módon, logikusan követniük kellett a Pentateuchban lefektetett, az igaz imádatra vonatkozó alapelveket. Ezt látjuk igazolva, amikor megvizsgáljuk a különböző bibliai könyveket, s különösen azt, milyen nyíltan foglalkoznak a Biblia fő témájával, Jehova nevének a megszentelésével és szuverenitásának igazolásával a Királyság által, a megígért Mag, Krisztus uralma alatt.

 8. Mi határozza meg a Biblia prófétai könyveinek kanonikus jellegét?

⁸ A Héber Iratok különösen sok próféciát tartalmaznak. Maga Jehova szolgáltatott alapot Mózes által arra, hogy megállapíthassuk egy-egy prófécia hitelességét: vajon Istentől van-e, vagy sem; ez abban is segít, hogy megállapítsuk a prófétai könyvek kánoni jellegét (5Móz 13:1–3; 18:20–22). A Héber Iratok minden egyes könyvének összehasonlító vizsgálata a Biblia egészével és a világi történelemmel kétségkívül bizonyítja, hogy „a szó”, amit Jehova nevében szóltak, megtörtént és „beteljesedett” – vagy teljesen, vagy kicsiben, vagy részben, ha jövőbeni eseményekkel is foglalkozik – és Istenhez fordított embereket. Az a prófécia, amely eleget tett ezen követelményeknek, bizonyíthatóan eredeti és ihletett volt.

 9. Amikor a bibliai kánont vizsgáljuk, milyen fontos tényezőre kell gondolnunk?

⁹ Jézus és a Keresztény Görög Iratok ihletett íróinak idézetei egyenes utat jelentenek a Héber Iratok sok könyve kanonikus voltának megállapításához. Ez a módszer azonban nem mindig alkalmazható, például az Eszter és a Prédikátor könyve esetében sem. A kanonikus jelleg vizsgálatánál tehát kell lennie egy fontosabb tényezőnek is, amit szem előtt kell tartanunk és ami a teljes bibliai kánonra alkalmazható. Abból, hogy Jehova ihletett embereket az ő isteni közleményeinek leírására az emberek oktatása, építése és bátorítása céljából az ő imádatában és szolgálatában, logikusan következik, hogy Jehova irányíthatta és vezethette az ihletett iratok összegyűjtését és a Biblia kánonjának megállapítását is. Ezt azért tette, hogy ne férhessen kétség ahhoz, mi alkotja az ő igazságos Szavát, és mi az igaz imádat mindenkor érvényes mérőzsinórja. Csak így ’születhetnek újra Isten Szava által’ továbbra is földi teremtmények, és így lesznek képesek arra, hogy bizonyítsák: „Jehova beszéde mindörökre megmarad” (1Pét 1:23, 25).

10. Mikorra fektették le véglegesen a Héber Iratok kánonját?

¹⁰ A héber kánon megállapítása. A zsidó hagyomány szerint Ezsdrás kezdte el összegyűjteni és katalogizálni (jegyzékbe foglalni) a Héber Iratokat, és ezt a munkát Nehémiás fejezte be. Ezsdrás bizonnyal jól felkészített volt erre a munkára, lévén maga is egyike a Biblia ihletett íróinak, valamint pap, tudós és a Szent Iratok hivatásos másolója (Ezsd 7:1–11). Nincs okunk kétségbe vonni azt a hagyományos álláspontot, hogy a Héber Iratok kánonját az i. e. V. évszázad végére már lefektették.

11. Hogyan veszi jegyzékbe a hagyományos zsidó kánon a Héber Iratokat?

¹¹ Mi 39 könyvet tartunk számon a Héber Iratok listáján, a hagyományos zsidó kánon azonban 24 részre osztja ugyanazokat a könyveket. Néhány szaktekintély egybevette Ruthot a Bírákkal és a Siralmakat Jeremiással, s így 22 lett a könyvek száma, melyek azonban még mindig pontosan ugyanazokat a kanonikus iratokat tartalmazzák.a Ezáltal egyenlővé tették az ihletett könyvek számát a héber ábécé betűinek a számával. A 24 könyv listája a hagyományos zsidó kánon szerint a következő:

A Törvény (a Pentateuch)

 1. 1Mózes

 2. 2Mózes

 3. 3Mózes

 4. 4Mózes

 5. 5Mózes

A Próféták

 6. Józsué

 7. Bírák

 8. Sámuel (az első és a második együtt)

 9. Királyok (az első és a második együtt)

10. Ésaiás

11. Jeremiás

12. Ezékiel

13. A tizenkét próféta (Hóseás, Jóel, Ámós, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás és Malakiás együtt)

Az Iratok (Hagiographa)

14. Zsoltárok

15. Példabeszédek

16. Jób

17. Énekek

18. Ruth

19. Siralmak

20. Prédikátor

21. Eszter

22. Dániel

23. Ezsdrás (Nehémiást egybevették Ezsdrással)

24. Krónika (az első és a második együtt)

12. Mi erősíti meg még a héber kánont, és melyik írással végződik az?

¹² Ez volt az a katalógus vagy kánon, amelyet ihletett Iratokként fogadott el Jézus Krisztus és a korai keresztény gyülekezet. Csak ezekből az Iratokból idéztek a Keresztény Görög Iratok ihletett írói ilyen bevezető szavakkal: „meg van írva”, ezzel erősítve meg, hogy az idézet Isten Szava (Róma 15:9). Jézus, amikor az ő szolgálatának idejéig megírt ihletett Iratok összességéről beszélt, úgy utalt rájuk, mint amik megírattak „a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban” (Luk 24:44). Itt a „Zsoltárok” mint a Hagiographa első könyve szokás szerint az egész részre (az egész könyvre, a Hagiographára) utal. A héber kánonba tartozó utolsó történelmi könyv Nehémiás könyve. Hogy ez a könyv Isten szellemének irányítása alatt készült, az abból is kitűnik, hogy ez a könyv az egyedüli, amely megadja a kiindulópontot Dániel kiemelkedő próféciájának megfejtéséhez, nevezetesen, hogy a „Jeruzsálem újjáépítése és helyreállítása felől kiadott szózat keletkezésétől” a Messiás-Fejedelem eljöveteléig egy 69 évhétből álló időszaknak kell eltelnie (Dán 9:25; Neh 2:1–8; 6:15). Emellett Nehémiás könyve szolgáltat történelmi hátteret az utolsó prófétai könyvhöz, Malakiáséhoz. Malakiás könyvének beletartozását a héber kánonba nem lehet kétségbe vonni, mivel maga Jézus, az Isten Fia is több esetben idézett belőle (Máté 11:10, 14). Bár hasonló idézeteket a héber kánon könyveinek többségében találunk, melyek mindegyikét Nehémiás és Malakiás előtt írták, a Keresztény Görög Iratok írói egyszer sem idéznek a többi, állítólag szintén ihletett iratból, melyek Malakiás ideje után, egészen Krisztus idejéig keletkeztek. Ez megerősíti a zsidók hagyományos álláspontját, valamint az i. sz. első századi keresztényeknek azt a meggyőződését, hogy a héber kánon Nehémiás és Malakiás írásaival befejeződött.

A HÉBER IRATOK APOKRIF KÖNYVEI

13. a) Mit nevezünk „apokrif” könyveknek? b) Hogyan fogadták el ezeket a római katolikus egyházban?

¹³ Mik az apokrif könyvek? Olyan írások, amelyeket egyesek belefoglaltak a Bibliába, mások viszont elutasítottak, mivel nem viselik magukon az Isten általi ihletettség bizonyítékait. A görög a·poʹkry·phos szó jelentése: „gondosan elrejtett” (Márk 4:22; Luk 8:14; Kol 2:3). Ezt a kifejezést használták az olyan könyvekre, amelyeknek szerzője vagy hitelessége kétséges vagy amelyek – jóllehet bizonyos szempontból értékesek és érdemes azokat elolvasni – nem rendelkeznek az isteni ihletettség bizonyítékával. Néhány ilyen könyvet félretettek és nem olvastak fel nyilvánosan, ezért kapták a „rejtett” jelzőt. A karthágói zsinaton, i. sz. 397-ben, indítványozták, hogy hét ilyen apokrif könyvet, az Eszter és Dániel kanonikus könyveihez fűzött toldalékokkal együtt, csatoljanak a Héber Iratokhoz. De csak az i. sz. 1546-ban megtartott tridenti zsinaton erősítette meg véglegesen a római katolikus egyház, hogy ezeket a toldalékokat belefoglalja a Biblia könyveinek katalógusába. Ezek a betoldások a következők voltak: Tóbiás, Judit, toldalék az Eszter könyvéhez, Bölcsesség, Sirák fia könyve, Báruk, három toldalék Dánielhez, Makkabeusok első és második könyve.

14. a) Miért tarthat számot érdeklődésre a Makkabeusok első könyve? b) Kik nem utalnak sohasem az apokrif iratokra, és miért?

¹⁴ A Makkabeusok könyve, jóllehet a legkevésbé sem tekinthető ihletettnek, tartalmaz történelmi szempontból érdekes feljegyzéseket. Beszámol a zsidók azon függetlenségi küzdelmeiről, amelyeket az i. e. II. században vívtak a Makkabeus papi család vezetése alatt. Ami azonban a többi apokrif könyvet illeti, azok tele vannak mítoszokkal, babonákkal és tévedésekkel. Jézus és a Keresztény Görög Iratok írói soha nem utaltak rájuk és nem idéztek belőlük.

15., 16. Hogyan jelzi Josephus és Jeromos, hogy mely könyvek kanonikusak?

¹⁵ Josephus Flavius, a zsidó történetíró időszámításunk első századában Apión ellen című munkájában (1. könyv, 8. bekezdés) utalt azokra a könyvekre, amelyeket a zsidók szentnek tartottak. Azt írta: „ . . . minálunk nem készült számtalan egymásnak ellentmondó, egymással vitázó könyv. Mindössze 22 kötet [biblion] az, amely az eddig eltelt idő eseményeit jegyzi fel, s amelyeket joggal tekinthetünk hitelesnek. [Ez megfelel a mai 39 könyvnek, amint arra a 11. bekezdésben rámutattunk.] A szent könyvek közül ötnek a szerzője Mózes; ezek foglalják magukba a törvényeket és a történeti hagyományokat, az emberi nem keletkezésétől egészen az ő haláláig. . . . Mózes halálától Artaxerxésznek, Xerxész utódának, a perzsák királyának idejéig Mózes utódai, a próféták jegyezték fel a korukban történt eseményeket 13 könyvben. A további négy könyv Istenhez szóló himnuszokat s az emberek életmódjára vonatkozó intelmeket tartalmaz.” Ezzel Josephus igazolja, hogy a Héber Iratok kánonját már jóval az i. sz. I. század előtt rögzítették.

¹⁶ A bibliatudós Jeromos, aki i. sz. 405-ben fejezte be a Biblia latin Vulgata fordítását, teljesen biztos volt álláspontjában az apokrif iratokat illetően. Miután felsorolta az ihletett könyveket – ugyanazt a számozást követve, mint Josephus, azaz a Héber Iratok 39 ihletett könyvét 22 könyvnek tekintve –, azt írta a Sámuel és a Királyok könyve Vulgata-fordításához írt előszavában: „Van tehát huszonkét könyv . . . Az Írásoknak ez a prológusa (előszava) tehát erőteljes bevezető mindazon könyvekhez, amelyeket héberből latinra fordítottunk, így tudhatjuk, hogy minden, ami ezeken túl van, az apokrifok közé tartozik.”

A KERESZTÉNY GÖRÖG IRATOK

17. Milyen felelősséget vall magáénak a római katolikus egyház, de valójában ki határozta meg, mely könyvek alkotják a bibliai kánon részét?

¹⁷ A római katolikus egyház úgy véli, az ő feladata meghatározni, hogy mely könyvek tartoznak a Biblia kánonjába; erre utaltak a karthágói zsinaton (i. sz. 397), ahol a könyvek katalógusát összeállították. Ez azonban nem igaz, hiszen a kánont, beleértve a Keresztény Görög Iratok könyveinek listáját is, addigra már összeállították, és nem valamely zsinat döntötte el azt, hanem az Isten szent szellemének irányítása – ugyanazé a szellemé, amely azoknak a könyveknek a megírását ihlette. A későbbi, nem ihletett katalógusok készítőinek bizonyítékai csupán abból a szempontból értékesek, hogy mintegy elismerik azt a bibliai kánont, amelyet Isten szelleme hagyott jóvá.

18. Milyen fontos következtetést vonhatunk le a Keresztény Görög Iratok korai katalógusainak táblázatából?

¹⁸ A korai katalógusok bizonyítéka. A mellékelt táblázatra pillantva azonnal láthatjuk, hogy a Keresztény Iratok számos negyedik századi katalógusa – az imént említett zsinatokénál korábbi dátummal – pontosan megegyezik a mi jelenlegi kánonunkkal, néhány másik pedig csupán a Jelenések könyvét hagyja ki. A II. század vége előtt a négy evangélium, a Cselekedetek könyve és Pál apostol 12 levele általánosan elfogadott volt. Csak néhány rövidebb irattal szemben merült fel kétely bizonyos területeken. Ez valószínűleg azért történt, mert egy s más okból kifolyólag az ilyen írások kezdetben csak korlátozott számban voltak elérhetők, és ezért több időt vett igénybe, míg kanonikusként fogadták el.

19. a) Milyen fontos dokumentumot találtak meg Itáliában, és milyen korból származik az? b) Hogyan határozza meg ez a dokumentum az akkor elfogadott kánont?

¹⁹ Az egyik legérdekesebb régi katalógus az a töredék, amelyet L. A. Muratori talált meg Itáliában, a milánói Ambrosius Könyvtárban, és amit ő maga is adott ki 1740-ben. Az eleje hiányzik ugyan, de Lukácsot jelöli a harmadik evangélium írójának, s ez azt mutatja, hogy előzőleg már említette Mátét és Márkot. A Muratori-töredék, amely latinul íródott, az i. sz. II. század vége felé keletkezett. Rendkívül érdekes dokumentum; ez kitűnik a következő részletekből is: „A harmadik evangéliumi könyv a Lukács szerinti. Lukács, a közismert orvos írta, saját neve alatt . . . A negyedik evangélium Jánosé, az egyik tanítványé . . . A hívők hitét nem zavarja meg semmiféle disszonáns hang, jóllehet az evangéliumok egyes könyvei különböző változatokban tárják elénk a tényeket; egyazon szellem által kerül kinyilatkoztatásra mindaz, ami Jézus születésére, szenvedésére, feltámadására, tanítványaival folytatott beszélgetéseire és kétszeri eljövetelére vonatkozik: az elsőre, amely megvetésből fakadó megaláztatásban ment végbe, s a másodikra, amely a királyi hatalom dicsőségében még ezután fog megtörténni. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy János oly sűrűn megemlíti leveleiben e néhány dolgot, saját magáról beszélve: ’amit saját szemünkkel láttunk, saját fülünkkel hallottunk és kezünkkel érintettünk, azokat írtuk le’. Önmagát tehát nemcsak szemtanúnak, de fültanúnak és elbeszélőnek is vallja az Úr mindazon csodálatos dolgait illetően, amiket felsorol. S mi több, az összes apostol cselekedetei le vannak írva egyetlen könyvben. Lukács foglalta össze azokat a legkiválóbb Teofilus részére . . . Ami pedig Pál leveleit illeti, azok maguk világítják meg mindenki előtt, aki meg akarja érteni, hogy mik ők, és honnan vagy miért küldettek. Legelőször a korinthusiaknak írt hosszan, hogy megakadályozza az eretnek hitszakadást, aztán a galátziabelieknek a körülmetélkedés [ellen], és a rómaiaknak az Iratok sorrendjéről, közölve azt is, hogy ezek legfőbb témája Krisztus; ezek mindegyikével foglalkoznunk kell, megfigyelve, hogy maga az áldott Pál apostol is, elődjének, Jánosnak példáját követve, nem írt hét gyülekezetnél többnek, név szerint a következő sorrendben: a korinthusiaknak (első), az efézusiaknak (második), a filippibelieknek (harmadik), a kolossébelieknek (negyedik), a galátziabelieknek (ötödik), a thessalonikabelieknek (hatodik), a rómaiaknak (hetedik). De noha kétszer is írt a korinthusiak és a thessalonikaiak helyreigazítására, ez [vagyis a hétszeri írás] azt mutatja, hogy egyetlen egyház terjedt ki az egész földre; és János is, jóllehet hét gyülekezetnek ír az Apokalipszisben, mégis mindegyikhez szól. De [írt] szeretetből és ragaszkodásból egyet Filemonnak, egyet Titusnak és kettőt Timótheusnak, [és ezek] szentnek tartatnak az Egyház tiszteletre méltó véleménye szerint . . . Ide számolják még Júdás egy levelét és kettőt, amely János nevét viseli . . . Mi csak János és Péter Apokalipsziseit fogadjuk el, de ez [utóbbit] néhányunk nem tartja kívánatosnak felolvasni a templomban” (The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge, 1956, VIII. kötet, 56. oldal).

20. a) Mivel magyarázható az, hogy kihagyták János és Péter egy-egy levelét? b) Mennyire áll közel ez a katalógus a mai katalógusokhoz?

²⁰ A Muratori-töredék a vége felé Jánosnak csak két leveléről tesz említést. Ám az imént említett enciklopédia az 55. oldalon megjegyzi: „Ez [a két levele Jánosnak] csak a második és a harmadik lehet, amelyeknek az írója egyszerűen ’a vén’-nek nevezi magát. Mivel az elsőt, ha csak futólag is, a negyedik evangéliummal kapcsolatban tárgyalta a szerző, és kijelentette, hogy annak jánosi eredete kétségtelenül hihető, úgy érzi, hogy itt elég a két kisebb levélre szorítkoznia.” A Péter első levele megemlítésének nyilvánvaló hiányával kapcsolatban az enciklopédia így folytatja: „A legvalószínűbb feltevés az, hogy hiányzik néhány szó, esetleg egy sor, amelyben a szerző Péter első levelét és János Apokalipszisét mint elfogadottat megnevezi.” Éppen ezért a Muratori-töredék alapján ez az enciklopédia így vonja le a következtetését: „Az Új Testamentumot úgy tekintették, mint ami feltétlenül magába foglalja a négy evangéliumot, a Cselekedetek könyvét, Pál tizenhárom levelét, János Apokalipszisét, valószínűleg három levelét, Júdás levelét és feltehetőleg Péter első levelét; miközben a Péter más írásaival kapcsolatos ellenállás valószínűleg még nem csendesedett el.”

21. a) Mennyiben érdekesek számunkra Origenész magyarázatai az ihletett Írásokról? b) Mit ismernek el a későbbi írók is?

²¹ Origenész i. sz. 230 körül belefoglalta az ihletett Írásokba a Zsidókhoz írt levelet és Jakab levelét is, amelyek hiányoztak a Muratori-töredékből. Miközben rámutat, hogy némelyek kételkedtek ezek kanonikus voltában, azt is megjegyzi, hogy ekkorra már elfogadták a Görög Iratok legnagyobb részének kanonikusságát, és csak kevesen kételkedtek néhány kevésbé jól ismert levélben. Később Atanáz, Jeromos és Ágoston elismerte a régebbi listák következtetéseit a kánon meghatározásánál és ugyanazt a 27 könyvet vette bele, amelyek most a mi Bibliánkban vannak.b

22., 23. a) Hogyan készültek a táblázatban szereplő katalógusok? b) Valószínűleg miért nem léteztek ilyen listák a Muratori-töredék előtti időben?

²² A táblázatban szereplő katalógusok többsége tartalmaz olyan speciális listákat, amelyek megmutatják, hogy mely könyveket fogadták el kanonikusnak. Irenaeus, Alexandriai Kelemen, Tertullianus és Origenész listáját kiegészítették az általuk idézett szövegekkel, amelyekből kiderül, hogyan tekintették ők azokat az írásokat, amelyekből idéztek. Ezek további kiegészítése Euszebiosz korai történetíró beszámolóiban található. Az a tény azonban, hogy bizonyos kanonikus könyveket ezek az írók nem említenek, nem szól azok kánoni volta ellen. Csupán arról van szó, hogy ők nem említik meg azokat írásaikban, vagy azért, mert így döntöttek, vagy a tárgyalt anyag miatt. De miért nem találunk pontos listát a Muratori-töredék előtti időből?

²³ Mindaddig, amíg az i. sz. II. század közepén a Marcionhoz hasonló kritikusok nem kerültek előtérbe, nem volt kétséges, hogy a keresztényeknek mely könyveket kell elfogadniuk. Marcion összeállította a saját kánonját, amely megfelelt a tantételeinek, s amelybe csupán Pál egyes leveleit és Lukács megnyirbált evangéliumát vette bele. Ez, valamint a világszerte tömegével megtalálható apokrif iratok vezettek oda, hogy katalógusok segítségével állapítsák meg, mit kell elfogadni mint a szent Iratok kanonikus részét.

24. Mi jellemző az „új testamentumi” apokrif írásokra? Mit mondanak ezekről a tudósok?

²⁴ Apokrif iratok. Belső bizonyítékok is megerősítik a világosan kimutatható különbséget az ihletett Keresztény Iratok és az apokrif, nem ihletett írások és művek között. Az apokrif könyvek gyengébb minőségűek, gyakran kitalált dolgokat tartalmaznak, s gyerekesek. Sok helyen pontatlanok.c Figyeljük meg néhány tudós megállapítását ezekről a nem kánoni könyvekről.

„Nem vitatható egyikük kizárása sem az Új Testamentumból: maguk zárták ki magukat.” (M. R. James: The Apocryphal New Testament, xi, xii. oldal.)

„Csupán össze kell hasonlítanunk a mi új testamentumi könyveinket mint egészet az egyéb ilyen jellegű írásokkal, hogy felismerjük, milyen mély szakadék választja el őket egymástól. A nem kánoni evangéliumok, mint azt sokszor mondták már, valójában a legjobb bizonyítékai a kánoniaknak.” (G. Milligan, The New Testament Documents, 228. oldal.)

„Az Új Testamentumon kívül nem mondhatjuk el egyetlen ránk maradt régi, az Egyház korai szakaszából származó iratról sem, hogy jogosan vehetnénk bele ma a kánonba.” (K. Aland: The Problem of the New Testament Canon, 24. oldal.)

25. Milyen tények szólnak a Keresztény Görög Iratok egyes írói mellett ezen írások ihletettségét illetően?

²⁵ Ihletett írók. Ez további érdeklődésre számot tartó dolog: A Keresztény Görög Iratok írói valamennyien, így vagy úgy, szoros kapcsolatban voltak a keresztény gyülekezet eredeti vezető testületével, amelybe az apostolok is beletartoztak, akiket Jézus személyesen választott ki. Máté, János és Péter, akik eredetileg a tizenkét apostol között voltak és Pál, akit később választottak apostolnak, de nem számított a tizenkettő közé.d Pál nem volt jelen a szent szellem különleges kiárasztásánál Pünkösdkor, de a másik három apostol, valamint Jakab és Júdás igen, és valószínűleg Márk is (Csel 1:13, 14). Péter külön megemlíti Pál leveleit, mint amelyek „a többi Iratok” közé tartoznak (2Pét 3:15, 16). Márk és Lukács közeli munkatársa és útitársa volt Pálnak és Péternek (Csel 12:25; 1Pét 5:13; Kol 4:14; 2Tim 4:11). Ezek az írók rendelkeztek azzal a csodálatos képességgel, amit a szent szellemtől kaptak, vagy közvetlen kitöltés által, mint például Pünkösdkor és amikor Pál megtért (Csel 9:17, 18), vagy az apostoloktól kézrátétel által, mint Lukács esetében (Csel 8:14–17). A Keresztény Görög Iratok minden könyvét abban az időszakban fejezték be, amikor a szellem különleges adományai még működtek.

26. a) Mit fogadunk el mint Isten Szavát, és miért? b) Mi módon kell nekünk kimutatni nagyrabecsülésünket a Bibliáért?

²⁶ A Mindenható Istenbe vetett hit, aki Szavának Ihletője és Megőrzője, bizonyossá tesz bennünket abban, hogy ő irányította az Írások különböző részeinek összegyűjtését is. Bizalommal elfogadhatjuk tehát a Keresztény Görög Iratok 27 könyvét a Héber Iratok 39 könyvével együtt mint az egyetlen Szerzőtől, Jehova Istentől származó egyetlen Bibliát. Istennek a Biblia 66 könyvében leírt Szava a mi vezetőnk, tökéletes összhangja és egyensúlya a teljességet bizonyítja. Minden dicséret Jehovát, e páratlan könyv Alkotóját illeti meg! Ez a könyv képes teljesen felkészíteni bennünket, lábainkat pedig az élet útjára irányítja. Használjuk hát bölcsen minden alkalommal!

[Lábjegyzetek]

[Táblázat a 303. oldalon]

A Keresztény Görög Iratok legfontosabb korai katalógusai

A – Aggály nélkül elfogadott mint bibliai és kanonikus

B – Bizonyos területeken kétségbe vonják

BA – Bizonyos területeken kétségbe vonják, de a katalóguskészítők bibliainak és kanonikusnak ismerik el

? – A kutatók bizonytalanok a szövegértelmezésben vagy abban, hogyan tekintsék az említett könyvet

□ – Az üresen hagyott kocka azt jelzi, hogy az adott szaktekintély nem használta vagy nem említette a könyvet

Név és hely

Máté A  A  A  A

Márk A  A  A  A

Lukács A  A  A  A

János A  A  A  A

Cselekedetek A  A  A  A

Róma A  A  A  A

1Korinthus A  A  A  A

2Korinthus A  A  A  A

Galátzia A  A  A  A

Efézus A  A  A  A

Filippi A  A  A  A

Kolossé A  A  A  A

1Thessalonika A  A  A  A

2Thessalonika A  A  A  A

1Timótheus A  A  A  A

2Timótheus A  A  A  A

Titus A  A  A  A

Filemon A  A

Zsidók A  B BA BA

Jakab ?

1Péter A? A  A  A

2Péter B? A 

1János A  A  BA A

2János A  A  BA

3János A?

Júdás A  BA A

Jelenések A  A  A  A

Név és hely

i. sz. 230 320 348 365

Máté A  A  A  A

Márk A  A  A  A

Lukács A  A  A  A

János A  A  A  A

Cselekedetek A  A  A  A

Róma A  A  A  A

1Korinthus A  A  A  A

2Korinthus A  A  A  A

Galátzia A  A  A  A

Efézus A  A  A  A

Filippi A  A  A  A

Kolossé A  A  A  A

1Thessalonika A  A  A  A

2Thessalonika A  A  A  A

1Timótheus A  A  A  A

2Timótheus A  A  A  A

Titus A  A  A  A

Filemon A  A  A  A

Zsidók BA BA A 

Jakab BA BA A 

1Péter A  A  A  A

2Péter BA BA A  B

1János A  A  A  A

2János BA BA A  B

3János BA BA A  B

Júdás BA BA A 

Jelenések A  BA A

Név és hely

i. sz. 367 368 370 370

Máté A  A  A  A

Márk A  A  A  A

Lukács A  A  A  A

János A  A  A  A

Cselekedetek A  A  A  A

Róma A  A  A  A

1Korinthus A  A  A  A

2Korinthus A  A  A  A

Galátzia A  A  A  A

Efézus A  A  A  A

Filippi A  A  A  A

Kolossé A  A  A  A

1Thessalonika A  A  A  A

2Thessalonika A  A  A  A

1Timótheus A  A  A  A

2Timótheus A  A  A  A

Titus A  A  A  A

Filemon A  A  A  A

Zsidók A  B A  BA

Jakab A  A  A  A

1Péter A  A  A  A

2Péter A  A  A  B

1János A  A  A  A

2János A  A  A  B

3János A  A  A  B

Júdás A  A  A  B

Jelenések A  BA B

Név és hely

i. sz. 383 394 397 397

Máté A  A  A  A

Márk A  A  A  A

Lukács A  A  A  A

János A  A  A  A

Cselekedetek A  A  A  A

Róma A  A  A  A

1Korinthus A  A  A  A

2Korinthus A  A  A  A

Galátzia A  A  A  A

Efézus A  A  A  A

Filippi A  A  A  A

Kolossé A  A  A  A

1Thessalonika A  A  A  A

2Thessalonika A  A  A  A

1Timótheus A  A  A  A

2Timótheus A  A  A  A

Titus A  A  A  A

Filemon A  A  A  A

Zsidók BA BA A  A

Jakab A  BA A  A

1Péter A  A  A  A

2Péter A  BA A  A

1János A  A  A  A

2János A  BA A  A

3János A  BA A  A

Júdás A  BA A  A

Jelenések BA BA A  A