93. fejezet

Amikor az Emberfia kinyilatkozik

MIALATT Jézus északon (talán Szamáriában vagy Galileában) tartózkodik, a farizeusok kérdezgetik a Királyság elérkezése felől. Úgy hiszik, hogy az nagy pompa és ceremónia kíséretében jön el, de Jézus ezt mondja: „Az Isten királysága nem szembeötlő módon jön el, sem azt nem mondják: ’Íme, itt van’ vagy ’ott’, mert íme, az Isten királysága közöttetek van.”

Jézus „közöttetek” szavát időnként „bennetek” szóval fordították. Ezért néhányan azt gondolják, hogy Jézus szavait úgy kell értelmezni, hogy Isten Királyság-uralma Isten szolgáinak a szívében van. De nyilvánvaló, hogy Isten Királysága nincs ezeknek a hitetlen farizeusoknak a szívében, akikkel Jézus beszélget. Azonkívül a közöttetek szó azért is pontosabb, mivel Jézus Krisztus, Isten Királyságának kinevezett Királya éppen közöttük van.

Ezután a farizeusok valószínűleg eltávoznak, így nem zavarják Jézust a tanítványaival folytatott további beszélgetésében a Királyság eljöveteléről. Különösen a Királyság-hatalomban való eljövendő jelenlétét tartva szem előtt, így figyelmeztet: „Azt mondják majd nektek: ’Nézzétek, itt!’ vagy ’Nézzétek, ott!’ Ne menjetek ki és ne fussatok azok [a hamis próféták] után. Mert amiképpen a felvillanó villámlás megvilágítja az eget egyik aljától a másik aljáig, ugyanúgy lesz az Emberfiával is.” Jézus tehát jelezte, hogy amiként a villámlás távoli vidékeken is látható, Királyság-hatalomban való jelenlétének bizonyítéka is tisztán látható lesz mindazok előtt, akik fel akarják ezt ismerni.

Jézus ezután párhuzamot von a régmúlt eseményei között, hogy kimutassa, milyen viselkedés fogja jellemezni eljövendő jelenléte idején az embereket. Ezt mondja: „Azonkívül, ahogyan a Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is . . . Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. De azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tűz és kénkő esett az égből és mindnyájukat elpusztította. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia leplezetlenül kinyilatkozik.”

Jézus nem azt mondja, hogy a Noé és a Lót napjaiban élő emberek csupán azért pusztultak volna el, mert a megszokott mindennapi dolgokat cselekedték: ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek és építkeztek. Ezeket még Noé, Lót és az ő családjaik is megtették. A többiek azonban azért pusztultak el, mivel túlságosan elmerültek ezekben a mindennapi dolgokban anélkül, hogy figyelmet szenteltek volna Isten akaratára. Ugyanezért fognak elpusztulni az emberek akkor is, amikor Krisztus leplezetlenül kinyilatkozik a dolgok jelen rendszerére következő nagy nyomorúság idején.

Kiemelve annak szükségességét, hogy mennyire fontos gyorsan reagálni a Királyság-hatalomban való eljövendő jelenlétének bizonyítékaira, Jézus hozzáfűzi: „Azon a napon, aki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy azt elvigye; és aki kint lesz a mezőn, hasonlóképpen ne térjen vissza a hátrahagyott dolgokhoz. Emlékezzetek Lót feleségére.”

Amikor Krisztus jelenlétének a bizonyítéka feltűnik, az emberek nem ragaszkodhatnak annyira az anyagi javaikhoz, hogy ez meggátolja őket a gyors cselekvésben. Lót felesége Szodomából való kijövetelekor nyilvánvalóan sóvárogva nézett vissza a hátrahagyott dolgokra, és sóoszloppá változott.

Folytatva leírását arról a helyzetről, amely eljövendő jelenléte idejét jellemzi, Jézus ezt mondja tanítványainak: „Azon az éjszakán ketten lesznek férfiak egy ágyon; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl együtt a malomban; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.”

A felvétetés megegyezik azzal, hogy Noé bement családjával a bárkába, és hogy az angyal kézen fogva kivezette Lótot és családját Szodomából. Ez jelenti a megmentést. Másrészről az otthagyatás a pusztulás elszenvedését jelenti.

Ennél a pontnál a tanítványok ezt kérdezik: „Hol, Uram?”

„Ahol a test, ott gyűlnek egybe a sasok is” — válaszolja Jézus. A megmentésre ’felvétettek’ hasonlítanak a távolba látó sasokhoz, amelyek összegyűlnek „a testre”. A test az igaz Krisztusra utal Királyság-hatalomban való jelenlétekor és arra a szellemi lakomára, amelyről Jehova gondoskodik. Lukács 17:20–37; 1Mózes 19:26.

▪ Hogyan volt a Királyság a farizeusok között?

▪ Milyen tekintetben hasonlít Krisztus jelenléte a villámláshoz?

▪ Miért lesznek elpusztítva az emberek a tetteikért Krisztus jelenléte idején?

▪ Mit jelent a felvétetés és az otthagyatás?