„Jézus . . . mindvégig szerette őket”

 1–2. Hogyan tölti Jézus az utolsó estét az apostolaival, és miért értékesek számára ezek az utolsó pillanatok?

JÉZUS és az apostolai összegyűlnek egy jeruzsálemi ház felső szobájában. Jézus tudja, hogy ez az utolsó este, amelyet együtt töltenek. Hamarosan elérkezik az ideje annak, hogy visszatérjen Atyjához. Néhány órán belül letartóztatják, és élete legnagyobb hitpróbájával kerül majd szembe. De még a küszöbönálló halála sem gátolhatja meg abban, hogy törődjön apostolai szükségleteivel.

² Jézus korábban már felkészítette az apostolait az eltávozására, azonban még sok mindent kell elmondania nekik, hogy megerősítse őket, és így szembe tudjanak nézni az előttük álló eseményekkel. Ezért ezeket az utolsó, értékes pillanatokat velük tölti, és fontos leckéket tanít meg nekik, hogy hűségesek maradhassanak. Ez az egyik legmeghittebb beszélgetése velük. De miért aggódik jobban az apostolaiért, mint önmagáért? És miért olyan értékesek számára ezek az utolsó órák, amelyeket velük tölt? A válasz röviden az, hogy szereti őket. Mélységes szeretetet érez irántuk.

 3. Honnan tudjuk, hogy Jézus nem várt az utolsó estéig, hogy kimutassa szeretetét a követői iránt?

³ Évtizedekkel később János apostol így írt ihletett beszámolója elején arról, hogy mi történt ezen az estén: „A pászka ünnepe előtt pedig Jézus tudván, hogy eljött az ő órája, hogy elmenjen ebből a világból az Atyához, mivel szerette az övéit, akik a világban voltak, ezért mindvégig szerette őket” (János 13:1). Jézus nem várt eddig az éjszakáig, hogy kimutassa szeretetét ’az övéi’ iránt. Egész szolgálata alatt sokféleképpen bizonyítékát adta annak, hogy szereti a tanítványait. Hasznos, ha megvizsgáljuk néhány módját annak, ahogyan kimutatta a szeretetét, mert ha utánozzuk őt ezen a téren, akkor valóban a tanítványainak bizonyulunk.

 4–5. a) Miért kellett Jézusnak türelmesnek lennie a tanítványaival? b) Hogyan reagált Jézus, amikor három apostola nem maradt ébren a Gecsemáné-kertben?

⁴ A szeretet és a türelem kéz a kézben jár. „A szeretet hosszútűrő” – olvasható az 1Korintusz 13:4-ben. A hosszútűrés pedig magában foglalja, hogy valaki türelmesen elvisel másokat. Vajon Jézusnak türelmesnek kellett lennie a tanítványaival? Igen! Ahogy láttuk a 3. fejezetben, az apostoloknak időbe telt, hogy alázatosakká váljanak. Többször is azon vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb közöttük. Hogyan reagált erre Jézus? Vajon dühbe gurult, ingerültté vált vagy bosszankodott? Nem, ő türelmesen érvelt nekik, még akkor is, amikor „heves vita” támadt ezzel a témával kapcsolatban az utolsó velük töltött estén (Lukács 22:24–30; Máté 20:20–28; Márk 9:33–37).

⁵ Később, még azon az utolsó éjszakán, amikor Jézus a 11 hű apostolával a Gecsemáné-kertbe ment, ismét próbára lett téve a türelme. Hátrahagyva nyolc apostolát, Jézus beljebb ment a kertben Péterrel, Jakabbal és Jánossal. „Mélységesen bánatos a lelkem, igen, mindhalálig – mondta. – Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok . . .!” Kissé távolabb ment, és buzgón imádkozni kezdett. Miután hosszasan imádkozott, visszatért a három apostolhoz. Mit látott? Legnagyobb próbatétele óráján mélyen aludtak. Vajon leszidta őket, amiért nem maradtak ébren? Nem, inkább türelmesen bátorította őket. Kedves szavai azt tükrözték, hogy átérzi, milyen nyomás nehezedik rájuk, és hogy megérti a gyengeségeiket.a „A szellem persze buzgó, de a test gyenge” – jelentette ki. Türelmes maradt azon az estén, még akkor is, amikor alva találta az apostolokat. És ez háromszor is megtörtént! (Máté 26:36–46).

 6. Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, ahogyan másokkal bánunk?

⁶ Bátorító tudni azt, hogy Jézus nem mondott le az apostolairól. Türelme végül meghozta gyümölcsét, hiszen ezek a hűséges férfiak megtanulták, hogy mennyire fontos alázatosnak és ébernek lenni (1Péter 3:8; 4:7). Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, ahogyan másokkal bánunk? A véneknek kiváltképp türelmeseknek kell lenniük. A hívőtársak talán akkor fordulnak a gondjaikkal egy vénhez, amikor az kimerült vagy lekötik a saját nehézségei. Olykor előfordulhat, hogy időbe telik, míg a segítségre szorulók megfogadják a tanácsot. A türelmes vének viszont „szelídséggel” oktatnak és ’gyöngéden bánnak a nyájjal’ (2Timóteusz 2:24, 25; Cselekedetek 20:28, 29). A szülők is jól teszik, ha utánozzák Jézus türelmét, mert néha talán időbe telik, míg a gyermekek megfogadják a tanácsot vagy a helyreigazítást. A szeretet és a türelem segíteni fog a szülőknek, hogy továbbra is erőfeszítéseket tegyenek gyermekeik nevelésében. Nagy jutalommal járhat az ilyen türelem (Zsoltárok 127:3).

 7. Hogyan törődött Jézus a tanítványai fizikai és anyagi szükségleteivel?

⁷ A szeretet önzetlen tettekben nyilvánul meg (1János 3:17, 18). „Nem keresi a maga érdekeit . . .” (1Korintusz 13:5). A szeretet indította Jézust arra, hogy törődjön a tanítványai fizikai és anyagi szükségleteivel. Gyakran már azelőtt cselekedett az érdekükben, hogy elé tárták volna, mire van szükségük. Amikor látta, hogy fáradtak, azt javasolta nekik, hogy menjenek vele ’csak ők egy elhagyatott helyre, és pihenjenek meg egy kicsit’ (Márk 6:31). Amikor észrevette, hogy éhesek, kezdeményező volt és jóllakatta őket; sőt azt a több ezer embert is, akik azért jöttek, hogy hallják a tanításait (Máté 14:19, 20; 15:35–37).

 8–9. a) Mi mutatja, hogy Jézus felismerte és kielégítette a tanítványai szellemi szükségleteit? b) Hogyan mutatott mélységes törődést az édesanyja jóléte iránt az oszlopra feszített Jézus?

⁸ Jézus felismerte és kielégítette a tanítványai szellemi szükségleteit (Máté 4:4; 5:3). Sokszor különleges figyelmet szentelt a tanítványoknak, amikor tanított. A hegyi beszédet például azért mondta, hogy főként ők merítsenek belőle hasznot (Máté 5:1, 2, 13–16). Amikor szemléltetésekkel tanított, „maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott” (Márk 4:34). Jézus megjövendölte, hogy ki fog nevezni egy hű és értelmes rabszolgát, hogy a követői szellemileg jól tápláltak legyenek az utolsó napokban. Ez a rabszolga osztály, mely Jézus földön élő, szellemmel felkent testvéreinek egy kis csoportjából áll, hűségesen megadja a szellemi ’eledelt a kellő időben’ 1919-től kezdve (Máté 24:45).

⁹ Megható volt, hogy Jézus miként törődött a halála napján azoknak a szellemi jólétével, akiket szeretett. Képzeljük magunk elé a következő jelenetet. Jézus az oszlopon függött szörnyű kínok között. Ahhoz, hogy levegőt vehessen, nyilván meg kellett emelnie a testét a lábával. Ez kétségtelenül nagy fájdalommal járt, mivel a testének súlya alatt felhasadtak a szögek által okozott sebek a lábán, az oszlop pedig végighorzsolta a korbáccsal felszaggatott hátát. Nehezére esett és fájdalmas volt a beszéd, mert ehhez levegőt kellett vennie. Ennek ellenére közvetlenül a halála előtt szólt az édesanyjához, Máriához, és a szavai mély szeretetet fejeztek ki. Látva a közelben álló Máriát és János apostolt, ezt mondta az édesanyjának elég hangosan ahhoz, hogy az ott lévők hallják: „Asszony, íme, a te fiad!” Majd így szólt Jánoshoz: „Íme, a te anyád!” (János 19:26, 27). Jézus tudta, hogy a hűséges apostol nem csak fizikailag és anyagilag viseli majd gondját Máriának, hanem szellemileg is.b

10. Hogyan utánozhatják a szülők Jézust abban, ahogyan a gyermekeik szükségleteivel törődnek?

¹⁰ A gondoskodó szülők hasznosnak találják, hogy elmélkedjenek Jézus példáján. Az az édesapa, aki igazán szereti a családját, gondját viseli a szeretteinek anyagilag (1Timóteusz 5:8). A kiegyensúlyozott, szeretetteljes családfők néha időt szánnak a pihenésre és a kikapcsolódásra. Ennél is fontosabb, hogy a keresztény szülők törődnek a gyermekeik szellemi szükségleteivel. Hogyan? Rendszeresen családi bibliatanulmányozást tartanak, és igyekeznek ezeket a tanulmányozásokat építővé és élvezetessé tenni a gyermekeik számára (5Mózes 6:6, 7). Szavaikkal és példájukkal megtanítják nekik, hogy a szolgálat fontos tevékenység, és hogy a keresztény összejövetelekre való felkészülés, és az azokon való részvétel a szellemi szokásaik szerves része (Héberek 10:24, 25).

11. Mit tanított Jézus a követőinek a megbocsátásról?

¹¹ A megbocsátás a szeretet egyik megnyilvánulása (Kolosszé 3:13, 14). Az 1Korintusz 13:5 szerint a szeretet „nem tartja számon a sérelmet”. Jézus többször is arra tanította a követőit, hogy fontos a megbocsátás. Buzdította őket, hogy bocsássanak meg másoknak ’nemhogy hétszer, hanem még hetvenhétszer is’. Ez arra utal, hogy nincs megszabva, hogy hányszor kell megbocsátani (Máté 18:21, 22). Azt tanította nekik, hogy meg kell bocsátani az olyan bűnösnek, aki a dorgálás eredményeként megbánást tanúsít (Lukács 17:3, 4). A képmutató farizeusok csak a szavaikkal tanítottak, Jézus azonban a példájával is, ebben különbözött tőlük (Máté 23:2–4). Vizsgáljuk meg, miként mutatta ki, hogy kész megbocsátani még azt is, hogy egy bizalmas barátja cserbenhagyta.

12–13. a) Hogyan hagyta cserben Jézust Péter azon az éjszakán, amikor Jézust letartóztatták? b) Hogyan tették nyilvánvalóvá Jézus tettei a feltámadása után, hogy nem csak beszélt a megbocsátásról?

¹² Jézust szoros barátság fűzte a melegszívű Péter apostolhoz, aki olykor lobbanékony volt. Felismerte Péter jó tulajdonságait, és különleges kiváltságokkal bízta meg. Péter, Jakabbal és Jánossal együtt, szemtanúja volt olyan csodáknak, melyeknek a többi kilenc apostol nem (Máté 17:1, 2; Lukács 8:49–55). Ahogy arról korábban szó esett, Péter egyike volt azoknak az apostoloknak, akik beljebb mentek a Gecsemáné-kertben Jézussal azon az éjjelen, amikor Jézust letartóztatták. De még aznap éjjel, amikor Jézust elárulták és őrizetbe vették, Péter és a többi apostol elhagyták Urukat és elmenekültek. Később Péter mégis elég bátor volt ahhoz, hogy mialatt Jézus törvénytelen pere zajlott, ott maradjon kint. De ezután megijedt és súlyos hibát követett el: hazug módon háromszor is letagadta, hogy egyáltalán ismeri Jézust (Máté 26:69–75). Mit tett erre Jézus? Te mit tettél volna, ha egy közeli barátod így cserbenhagy?

¹³ Jézus kész volt megbocsátani Péternek. Tisztában volt vele, hogy Péter összeroppant bűnének súlya alatt. A megbánást tanúsító apostol „összetört, és sírva fakadt” (Márk 14:72). A feltámadása napján Jézus megjelent Péternek, valószínűleg azért, hogy megvigasztalja és megnyugtassa (Lukács 24:34; 1Korintusz 15:5). Nem telt bele két hónap, és Jézus azáltal fejezte ki Péter iránt a tiszteletét, hogy pünkösdkor az apostol élen járhatott a tanúskodásban, amikor a Jeruzsálemben összegyűlt sokaságnak bizonyságot tett (Cselekedetek 2:14–40). Azt se felejtsük el, hogy Jézus egyetlen apostolára sem neheztelt, amiért elhagyták. Ellenkezőleg, a feltámadása után is ’testvéreinek’ hívta őket (Máté 28:10). Ugye nyilvánvaló, hogy Jézus nem csak beszélt a megbocsátásról?

14. Miért kell megtanulnunk megbocsátani, és hogyan mutathatunk készséget a megbocsátásra?

¹⁴ Krisztus tanítványaiként meg kell tanulnunk megbocsátani. Miért? Jézussal ellentétben mi tökéletlenek vagyunk, akárcsak azok, akik talán vétkeznek ellenünk. Időről időre mindannyian megbotlunk szóban és tettben (Róma 3:23; Jakab 3:2). Ha megbocsátunk másoknak, amikor jogos az irgalom, az lehetővé teszi, hogy Isten is megbocsássa a mi bűneinket (Márk 11:25). Hogyan mutathatunk hát készséget a megbocsátásra, ha mások vétkeznek ellenünk? Sokszor a szeretet segít, hogy elnézzük az apró bűnöket és hibákat (1Péter 4:8). Minden bizonnyal szeretnénk utánozni Jézus készséges megbocsátását, ha az ellenünk vétkezők, Péterhez hasonlóan, őszinte megbánást mutatnak. A neheztelés helyett bölcsen a megbocsátást választjuk (Efézus 4:32). Ha így teszünk, hozzájárulunk a gyülekezet békéjéhez, és a saját elmebeli és szívbéli békénkhez is (1Péter 3:11).

15. Miért bízott meg Jézus a tanítványaiban a hibáik ellenére?

¹⁵ A szeretet és a bizalom szorosan egybefonódik. A szeretet „mindent elhisz” (1Korintusz 13:7).c Jézus szeretettől indíttatva kész volt megbízni a tanítványaiban a tökéletlenségeik ellenére. Bizalommal volt irántuk és hitte, hogy szívből szeretik Jehovát, és az akaratát szeretnék tenni. Akkor sem kérdőjelezte meg az indítékaikat, amikor hibáztak. Egy alkalommal például Jakab és János apostol édesanyja arra kérte Jézust, hogy fiai hadd üljenek Jézus oldalán a Királyságában. Erre a tettre nyilván a fiai vették rá. Jézus mégsem vonta kétségbe a lojalitásukat, illetve nem fosztotta meg őket apostolságuktól (Máté 20:20–28).

16–17. Milyen felelősségekkel bízta meg Jézus a tanítványait?

¹⁶ Jézus azzal is kimutatta a bizalmát, hogy felelősségekkel bízta meg a tanítványait. Mindkét alkalommal, amikor csoda útján megsokszorozta az élelmet, és jóllakatta a sokaságot, a tanítványaira bízta azt a felelősséget, hogy osszák szét az élelmet (Máté 14:19; 15:36). Jézus az utolsó pászkája előkészületeikor megbízta Pétert és Jánost, hogy menjenek Jeruzsálembe és készítsenek el mindent. Beszerezték a bárányt, a bort, a kovásztalan kenyeret, a keserű füveket és az egyéb szükséges dolgokat. Ez nem volt lealacsonyító megbízatás, hiszen a mózesi törvény előírta, hogyan kell megünnepelni a pászkát, és Jézusnak eleget kellett tennie a Törvénynek. Ezenkívül később, még aznap este Jézus fontos jelképként használta a bort és a kovásztalan kenyeret, amikor bevezette halálának emlékünnepét (Máté 26:17–19; Lukács 22:8, 13).

¹⁷ Jézus helyénvalónak látta, hogy még komolyabb felelősségekkel bízza meg a tanítványait. Ahogy korábban szó esett róla, azt a fontos felelősséget bízta a földön élő felkent követőinek egy kis csoportjára, hogy osszák szét a szellemi eledelt (Lukács 12:42–44). Emlékezzünk arra is, hogy a tanítványainak adta azt a komoly megbízatást, hogy prédikáljanak és képezzenek tanítványokat (Máté 28:18–20). Jóllehet Jézus most láthatatlan és az égből uralkodik, szellemileg képesített ’emberajándékok’ gondjaira bízza a földön lévő gyülekezetét (Efézus 4:8, 11, 12).

18–20. a) Hogyan fejezhetjük ki a bizalmunkat a hívőtársaink iránt? b) Hogyan utánozhatjuk Jézus készségét a feladatok megosztása terén? c) Mit vizsgálunk meg a következő fejezetben?

¹⁸ Hogyan utánozhatjuk Jézus példáját abban, ahogyan másokkal bánunk? Ha kifejezzük a bizalmunkat a hívőtársaink iránt, az szeretetről tanúskodik. Ne feledjük, hogy a szeretet a jót keresi, nem a rosszat. Ha csalódást okoznak mások – ami időről időre megtörténik –, a szeretet visszatart minket attól, hogy hamar rossz indítékot tulajdonítsunk nekik (Máté 7:1, 2). Ha megőrizzük a hívőtársainkkal kapcsolatos derűlátó szemléletmódunkat, akkor a velük való bánásmódunk építő lesz, és nem romboló (1Tesszalonika 5:11).

¹⁹ Jézus kész volt megosztani másokkal a feladatokat. Tudnánk őt utánozni ebben? Jó, ha azok, akik felelős tisztségeket töltenek be a gyülekezetben, személyre szabott és hasznos feladatokat adnak másoknak, bízva abban, hogy a tőlük telhető legjobban végzik el ezeket. Ezáltal a tapasztalt vének szükséges és értékes képzést nyújthatnak az olyan képesített fiatalabb férfiaknak, akik arra ’törekszenek’, hogy a gyülekezet segítségére legyenek (1Timóteusz 3:1; 2Timóteusz 2:2). Ez a képzés létfontosságú. Jehova továbbra is felgyorsítja a Királyság-munkával kapcsolatos növekedést, ezért oktatni kell a képesített férfiakat, hogy el tudják látni a növekedéssel járó feladatokat (Ézsaiás 60:22).

²⁰ Jézus nagyszerű példát állított elénk a szeretet kimutatásában. Miközben követjük őt, az a legfontosabb, hogy a szeretetét utánozzuk. A következő fejezetben megvizsgáljuk, hogy mi volt az irántunk érzett szeretetének a legerőteljesebb bizonyítéka: kész volt az életét adni.