„Ne feledkezzetek meg azokról, akik vállalják köztetek a vezetést”!

PÁL apostol fenti szavai a Héberek 13:7-ben vannak feljegyezve, és úgy is lehetne fordítani ezt a részt, hogy „ne feledkezzetek meg a vezetőitekről”. I. sz. 33 pünkösdjétől kezdve Jézus Krisztus hűséges apostolai alkották a vezetőtestületet. Ők vállalták a vezetést abban az értelemben, hogy irányították az újonnan megalapított keresztény gyülekezetet (Csel 6:2–4). Körülbelül i. sz. 49-re a vezetőtestület kibővült, és Jézus apostolain kívül mások is a tagjai lettek. Amikor döntést hoztak a körülmetélkedés kérdésében, a testület az apostolokból és vénekből állt Jeruzsálemben (Csel 15:1, 2). Az ő felelősségük volt megvizsgálni azokat a kérdéseket, amelyek minden keresztényt érintettek. Leveleket és határozatokat küldtek ki a gyülekezetek megerősítésére, így a tanítványok egységesen gondolkodtak és viselkedtek. A gyülekezetek követték a vezetőtestület irányítását, ezért Jehova megáldotta őket, és gyarapodtak számban (Csel 8:1, 14, 15; 15:22–31; 16:4, 5; Héb 13:17).

² Az apostolok halála után bekövetkezett a nagy hitehagyás (2Tessz 2:3–12). Ahogyan Jézus megjövendölte a búzáról és gyomról szóló szemléltetésében, a búza (felkent keresztények) közé gyomot (álkeresztények) vetettek. Az évszázadok folyamán mindkét csoport együtt növekedett, egészen az aratásig, melyre „a világrendszer befejezésekor” kerül sor (Máté 13:24–30, 36–43). A felkent keresztények egyénenként továbbra is élvezték Jézus tetszését, de még nem volt vezetőtestület, vagyis Jézus még senkit sem használt fel arra, hogy útmutatást adjon a követőinek (Máté 28:20). De megjövendölte, hogy az aratás idején ez meg fog változni.

³ „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga. . .?” Jézus Krisztus ezzel a kérdéssel vezetett be egy szemléltetést, amely részét alkotja annak a jelnek, amelyet a világrendszer befejezésével kapcsolatban adott (Máté 24:3, 42–47). Jézus rámutatott, hogy ez a hű rabszolga jelképesen szólva eledellel látja el Isten népét „a kellő időben”. Az első században Jézus nem egyvalakit bízott meg a vezetéssel, hanem egy férfiakból álló csoportot. Ehhez hasonlóan a hű rabszolga, akit Jézus a világrendszer befejezésekor felhasznál, nem egyetlen ember.

⁴ Kit nevezett ki Jézus arra, hogy „táplálja” a követőit? Észszerű, hogy földön élő felkent keresztényeket bízzon meg ezzel. A Biblia királyi papságként utal rájuk, akik azt a feladatot kapták, hogy „mindenfelé [hirdessék] annak kitűnő tulajdonságait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába” hívta őket (1Pét 2:9; Mal 2:7; Jel 12:17). Vajon a földön élő összes felkent keresztény alkotja a hű rabszolgát? Nem. Amikor Jézus csoda folytán enni adott egy körülbelül 5000 férfiból, valamint nőkből és gyermekekből álló sokaságnak, az ennivalót odaadta a tanítványoknak, ők pedig szétosztották az embereknek (Máté 14:19). Kevesek által táplált sokakat. Napjainkban hasonló módon gondoskodik „eledelről”.

⁵ A „hű és értelmes rabszolga” tehát a felkent testvérek egy kis csoportja, mely Krisztus jelenléte idején közvetlenül részt vesz a jelképes eledel elkészítésében és kiosztásában (Luk 12:42). Az utolsó napok idején a hű és értelmes rabszolgát alkotó felkent keresztények együtt szolgálnak a főhivatalban. Ők alkotják Jehova Tanúi vezetőtestületét.

⁶ Krisztus ezt a testületet használja fel arra, hogy részleteket közöljön a bibliai próféciák teljesedéséről, és időszerű útmutatással segítsen nekünk alkalmazni a bibliai alapelveket. Ez az „eledel” Jehova Tanúi helyi gyülekezetei által kerül szétosztásra (Ézs 43:10; Gal 6:16). A bibliai időkben egy megbízható rabszolga vagy sáfár gondoskodott az ura háznépéről. Ugyanígy a hű és értelmes rabszolga is azzal a felelősségteljes feladattal lett megbízva, hogy igazgassa a hit háznépét. Ebbe beletartozik az, hogy felügyeli az anyagi javak felhasználását, a prédikálómunkát, a kongresszusi programokat, a különböző feladatokat ellátó felvigyázók kinevezését és a bibliai kiadványok előállítását. Ez mind-mind a háziszolgák javát szolgálja (Máté 24:45).

⁷ De kik a háziszolgák? Egyszerűen megfogalmazva, ők azok, akiket „táplálnak”. Eleinte mind felkentek voltak. Később a más juhok nagy sokasága is háziszolga lett (Ján 10:16). Mindkét csoport hasznot merít a hű rabszolga által kiosztott „eledelből”.

⁸ Amikor Jézus a nagy nyomorúság idején eljön, hogy ítélkezzen, és végrehajtsa az ítéletet ezen a gonosz világrendszeren, „mindene fölé” kinevezi a hű rabszolgát (Máté 24:46, 47). Azok, akik a hű rabszolgához tartoznak, elnyerik égi jutalmukat, és a 144 000 többi tagjával együtt osztozni fognak Krisztussal az égi hatalmában. Bár a földön nem lesz többé hű és értelmes rabszolga, Jehova és Jézus kinevezett fejedelmek által vezetést fog nyújtani a messiási királyság földi alattvalóinak (Zsolt 45:16).

⁹ Számtalan okunk van arra, hogy ne feledkezzünk meg azokról, akik vállalják a vezetést, és hogy kimutassuk irántuk a bizalmunkat. Miért jó így tennünk? Pál apostol ezt írta: „ők őrködnek felettetek, mint akik számot fognak adni erről. Így ezt örömmel teszik majd, és nem sóhajtozva, ami a károtokra lenne” (Héb 13:17). Létfontosságú, hogy engedelmeskedjünk azoknak, akik vállalják a vezetést, és alávessük magunkat nekik, mivel azért őrködnek felettünk, hogy elkerüljük a veszélyeket, és a hitben erősek maradjunk.

¹⁰ Az 1Korintusz 16:14 szerint Pál ezt mondta: „Bármit tesztek, szeretettel tegyétek!” Az Isten népe érdekében született döntések mögött ez a kimagasló tulajdonság, a szeretet áll. Az 1Korintusz 13:4–8 így ír a szeretetről: „A szeretet türelmes és kedves. A szeretet nem féltékeny, nem dicsekszik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik illetlenül, nem keresi a maga érdekeit, nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet. Nem az igazságtalanságnak, hanem az igazságnak örül. Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent kitartóan tűr. A szeretet soha nem múlik el.” Mivel a döntések, amelyek Jehova szolgái érdekében születnek, mindig szeretetből fakadnak, minden okunk megvan arra, hogy biztonságban érezzük magunkat ez alatt az irányítás alatt. Ez tulajdonképpen Jehova szeretetének a visszatükröződése.

¹¹ Jehova az első században tökéletlen embereket használt fel arra, hogy irányítsa a népét, és ez ma sincs másképp. A múltban tökéletlen emberek által valósította meg az akaratát. Noé bárkát épített, és a közelgő pusztulásra figyelmeztette az embereket (1Móz 6:13, 14, 22; 2Pét 2:5). Mózes azt kapta feladatul, hogy vezesse ki Jehova népét Egyiptomból (2Móz 3:10). A Biblia megírására is tökéletlen emberek kaptak ihletést (2Tim 3:16; 2Pét 1:21). Az a tény, hogy Jehova tökéletlen embereket használ fel napjainkban a prédikáló- és tanítványképző munka irányítására, nem gyengíti a szervezetébe vetett bizalmunkat. Éppen ellenkezőleg! Megerősít bennünket az a tudat, hogy Jehova támogatása nélkül a szervezet soha nem volna képes mindarra, amit elvégez. Mindaz, amit a hű rabszolga átélt, köztük a sok megpróbáltatás is, azt bizonyítja, hogy Isten szelleme irányítja az ügyeket. Jehova szervezetének látható része ma bőséges áldásban részesül, ezért teljes szívünkből támogatjuk, és megbízunk benne.

¹² Akik felelősségteljes szerepet kapnak a gyülekezetben, azok úgy mutathatják ki a bizalmukat, hogy boldogan elfogadják és hűségesen teljesítik a kinevezésükkel járó kötelezettségeket (Csel 20:28). A királyságot hirdetve buzgón tanúskodunk házról házra, újralátogatásokat végzünk, és bibliatanulmányozásokat vezetünk (Máté 24:14; 28:19, 20). Hogy teljesen javunkra fordítsuk a hű és értelmes rabszolgától kapott bőséges „táplálékot”, felkészülünk az összejöveteleinkre, és részt veszünk rajtuk. Ez a kongresszusainkra is érvényes. Nagyon sok hasznot merítünk abból, hogy bátorítjuk egymást, amikor ezeken az összejöveteleken együtt vagyunk a testvéreinkkel (Héb 10:24, 25).

¹³ A szervezet iránti bizalmunkat azzal is kimutathatjuk, hogy anyagi hozzájárulásainkkal támogatjuk (Péld 3:9, 10). Ha látjuk, hogy a testvéreink szükséget szenvednek, késedelem nélkül cselekszünk (Gal 6:10; 1Tim 6:18). Mindezt testvéri szeretetből tesszük, és mindig éberen figyeljük az alkalmakat, hogy kimutassuk, mennyire hálásak vagyunk Jehovának és a szervezetének azért a jóságért, amelyben részünk lehet (Ján 13:35).

¹⁴ Azzal is kimutatjuk a szervezet iránti bizalmunkat, ha támogatjuk a döntéseit. Ez magában foglalja azt is, hogy alázatosan elfogadjuk a felvigyázók, például a körzetfelvigyázók és a gyülekezeti vének útmutatásait. Ezek a testvérek is azok közé tartoznak, „akik vállalják. . . a vezetést”, és akiknek engedelmeskednünk kell (Héb 13:7, 17). Még ha nem értenénk is teljesen bizonyos döntések okait, tisztában vagyunk vele, hogy hosszú távon a javunkra válik, ha együttműködünk a döntésekkel. És mivel követjük a Bibliában lévő és a szervezettől kapott útmutatásokat, Jehova megáld bennünket. Ezáltal is kimutatjuk, hogy alárendeljük magunkat az Úrnak, Jézus Krisztusnak.

¹⁵ Igen, minden okunk megvan rá, hogy teljesen megbízzunk a hű és értelmes rabszolgában. Sátán, ennek a világrendszernek az istene mindenáron be akarja mocskolni Jehova nevét és szervezetét (2Kor 4:4). Ne ess áldozatul Sátán gonosz mesterkedéseinek! (2Kor 2:11). Tudja, hogy csak rövid ideje van hátra, és aztán a mélységbe vetik. Azon van, hogy Jehova népe közül minél többeket elfordítson Istentől (Jel 12:12). Miközben Sátán fokozza az erőfeszítéseit, húzódjunk egyre közelebb Jehovához. Mutassuk ki, hogy teljesen megbízunk benne és abban a vezetésben, amelyet felhasznál a népe irányítására. Így egységes testvériséget fogunk alkotni.