Február
Február 1., szombat
„Teljesen lásd el a szolgálatodat” (2Tim 4:5).
Jézus gyengéden törődött másokkal. Az emberek érezték ezt, és odafigyeltek a királyságról szóló üzenetre. Minél inkább sikerül nekünk is gyengéd érzéseket táplálnunk az emberek iránt, annál hatékonyabbak leszünk a szolgálatban. Mi segíthet együttérzően bánni azokkal, akikkel a szolgálatban találkozunk? Az, ha beleképzeljük magunkat a helyzetükbe, és úgy viselkedünk velük, ahogy nekünk is jólesne (Máté 7:12). Gondoljuk át, hogy mire lehet szüksége az adott személynek. Ne ugyanazt a módszert alkalmazzuk mindenkinél a szolgálatban. Inkább igyekezzünk figyelembe venni a házigazda körülményeit és véleményét. Tegyünk fel tapintatos kérdéseket (Péld 20:5). A kérdések által megtudhatjuk, hogy miért van szüksége a jó hírre. Így együtt tudunk majd érezni vele, és személyre szabottan segíthetünk neki, ahogy Jézus is tette. (Vesd össze: 1Korintusz 9:19–23.) w19.03 20. o., 2. bek.; 22. o., 8–9. bek.
Február 2., vasárnap
„Bármit teszel, bízd Jehovára, és a terveid sikerülni fognak” (Péld 16:3).
Ádám és Éva cseppet sem volt hálás a Jehovától kapott sok-sok jóért. Mindannyiunknak lehetősége van rá, hogy kimutassuk, mennyire elítéljük a döntésüket. A keresztelkedésünk annak a jele, hogy szerintünk Jehovának van joga meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezzel a lépéssel azt is bizonyítjuk, hogy szeretjük az Atyánkat, és bízunk benne. Miután megkeresztelkedünk, nap mint nap Jehova alapelvei szerint kell élnünk, és nem mehetünk a saját fejünk után. Ez nem könnyű, de Jehova sok millió szolgájának az élete bizonyítja, hogy sikerülhet. És neked is sikerülni fog, ha még jobban megismered Isten Szavát, rendszeresen összejössz a testvérekkel, és lelkesen megosztod másokkal, amit szerető Atyádról tanulsz (Héb 10:24, 25). Amikor döntéseket hozol, fogadd meg, amit Jehova tanácsol a Szaván és a szervezetén keresztül (Ézs 30:21). Így bármit teszel, sikeres lehetsz (Péld 16:20). w19.03 7. o., 17–18. bek.
Február 3., hétfő
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, az égi világosság Atyjától jön alá” (Jak 1:17).
Jehova bőségesen ellát minket szellemi táplálékkal. Például hasznos képzést kapunk az összejövetelek, a folyóiratok és a weboldalaink által. Érezted már úgy, hogy egy előadás, cikk vagy havi adás pont neked szól? Hogyan mutathatod ki érte a háládat Jehovának? (Kol 3:15). Ennek az az egyik módja, ha rendszeresen megköszönöd ezeket az ajándékokat imában. Azzal is kifejezhetjük Jehovának az értékelésünket, ha hozzájárulunk, hogy az imádati helyünk tiszta és rendezett legyen. Rendszeresen részt veszünk a királyságtermünk takarításában és karbantartásában, és akik az elektromos berendezéseket használják, vigyáznak rájuk. Ha odafigyelünk a terem állapotára, hosszabb lesz az élettartama, és kevesebb javításra lesz szükség. Ez lehetővé teszi, hogy az adományokból más királyságtermeket építsenek vagy újítsanak fel. w19.02 18–19. o., 17–18. bek.
Február 4., kedd
„Mindez csak töredéke annak, amit Isten tesz! Csak elhaló suttogás, amit róla hallottunk!” (Jób 26:14).
Jób időt szánt arra, hogy eltűnődjön Jehova csodálatos alkotásain (Jób 26:7, 8). Lenyűgözte a föld, az ég, a felhők és a mennydörgés, de közben elismerte, hogy vajmi keveset tud a hatalmas teremtésműről. Ezenkívül Jehova kijelentéseit is nagyra becsülte. „Kincsként őrzöm szavait” – mondta (Jób 23:12). Úgy hatott rá a Jehova iránti tisztelete, hogy megszerette égi Atyját, és a kedvében akart járni. Ez megerősítette az elhatározását, hogy ragaszkodni fog a feddhetetlenségéhez. Jó, ha követjük Jób példáját. Mi már sokkal többet tudunk a teremtés csodáiról, mint az emberek annak idején tudtak, és az egész ihletett Biblia a rendelkezésünkre áll, így jól megismerhetjük Jehovát. Amit megtudunk róla, az félelemmel vegyes tiszteletet ébreszt bennünk. A tiszteletünk pedig arra indít minket, hogy megszeressük Jehovát, engedelmeskedjünk neki, és szívből vágyjunk rá, hogy feddhetetlenek maradjunk (Jób 28:28). w19.02 5–6. o., 12. bek.
Február 5., szerda
„Nem félek. Mit árthat nekem ember?” (Zsolt 118:6).
A történelem során mindig voltak olyan uralkodók, akik üldözték Jehova népét. Különböző „bűncselekményekkel” vádolnak minket, de igazából az zavarja őket, hogy inkább Istennek engedelmeskedünk, „semmint embereknek” (Csel 5:29). Lehet, hogy gúnyolnak, bebörtönöznek vagy tettlegesen bántalmaznak minket, azonban Jehova segítségével szelídek maradunk a próbák során, és nem állunk bosszút. Nézzük meg, hogyan mutatott jó példát három héber, akiket Babilonba száműztek: Hanánia, Misáel és Azária. Ők szelíden elmagyarázták a királynak, hogy miért nem imádják a szobrot, melyet készített. Készek voltak elfogadni bármit, amit Jehova megenged (Dán 3:1, 8–28). Hogyan követhetjük ennek a három héber férfinak a példáját, amikor próba alá kerül az Isten iránti hűségünk? Alázatosan bízzunk abban, hogy Jehova mellettünk lesz (Zsolt 118:7). Amikor megvádolnak minket, szelíden és tisztelettel válaszoljunk (1Pét 3:15). És semmiképp se tegyünk olyat, amivel ártanánk az égi Atyánkhoz fűződő barátságunknak. w19.02 10–11. o., 11–13. bek.
Február 6., csütörtök
„Bátorság!” (Ján 16:33).
Úgy növelhetjük a bátorságunkat, ha elgondolkodunk a reménységünkön, amelyet Krisztus váltságáldozata tesz lehetővé (Ján 3:16; Ef 1:7). Az emlékünnep előtti hetekben kitűnő alkalmunk lesz rá, hogy elmélyítsük a váltságért érzett hálánkat. Ebben az időszakban kövessük nyomon az emlékünnepi bibliaolvasást, és elmélkedjünk a Jézus halála körüli eseményeken. Így, amikor egybegyűlünk az Úr vacsorájára, még inkább átérezzük majd az emlékjegyek jelentőségét és az általuk jelképezett áldozat páratlan értékét. Ha megértjük, hogy mit tett értünk Jézus és Jehova, és hogy ez mit is jelent nekünk és a szeretteinknek, megszilárdul a reménységünk, és ösztönzést kapunk arra, hogy mindvégig bátran kitartsunk (Héb 12:3). Hálásak lehetünk, hogy Jézus a mai napig kimutatja az alázatosságot és a bátorságot, hiszen égi főpapunkként szót emel az érdekünkben (Héb 7:24, 25). Ha szeretnénk kifejezni az értékelésünket, hűségesen meg kell emlékeznünk Jézus haláláról, ahogyan arra ő parancsot adott (Luk 22:19, 20). w19.01 22–24. o., 8., 10–11. bek.
Február 7., péntek
„Kérlek, fogadd szívesen dicséretemet mint önkéntes áldozatot, ó, Jehova. . .!” (Zsolt 119:108).
Jehova mindegyikünknek megadja azt a kiváltságot, hogy dicsérhetjük őt. A hozzászólásaink hozzátartoznak a dicséretáldozatunkhoz, és ezt az áldozatot senki nem ajánlhatja fel helyettünk (Héb 13:15). Vajon Jehova mindenkitől ugyanolyan áldozatot, vagyis hozzászólást vár el? Nem. Tekintsd úgy a gyülekezeti összejövetelt, mintha egy közös étkezés lenne a barátaiddal. Tegyük fel, hogy meghívnak egy kerti partira, és megkérnek, hogy valamivel te is járulj hozzá az étkezéshez. Mit teszel? Lehet, hogy kicsit izgulsz, de biztosan nagyon igyekszel, hogy olyasmit vigyél, ami ízleni fog a többieknek. Az összejöveteleken Jehova a vendéglátónk, és gazdagon terített asztallal vár minket (Zsolt 23:5; Máté 24:45). Nagyon örül neki, ha mi is viszünk valami egyszerű ajándékot, a tőlünk telhető legjobbat. Szóval készülj fel alaposan, és szólj hozzá minél többször. Így nemcsak enni fogsz Jehova asztaláról, hanem hozzá is teszel valamit a gyülekezet javára. w19.01 8. o., 3. bek.; 13. o., 20. bek.
Február 8., szombat
„Akik más isteneket igyekeznek szolgálni, sok bánatot okoznak maguknak” (Zsolt 16:4).
A bibliai időkben a hamis imádathoz sokszor hozzátartozott a durva szexuális erkölcstelenség (Hós 4:13, 14). Ez biztos vonzó volt a testi gondolkodású embereknek, de hosszú távon nem tette őket boldoggá. Épp ellenkezőleg! Akik más isteneket imádtak, „sok bánatot [okoztak] maguknak”, ahogy Dávid fogalmazott. Sőt, rengeteg gyermek halt meg miattuk szörnyű kínok között (Ézs 57:5). Jehovában undort keltett ez a kegyetlenség! (Jer 7:31). Napjainkra is igaz, hogy a hamis vallás gyakran elnéző a szexuális erkölcstelenséggel szemben, és még a homoszexualitást is megtűri. De ennek a látszólagos erkölcsi szabadságnak ugyanúgy megvan az ára, mint régen (1Kor 6:18, 19). Valószínűleg te is megfigyelted, hogy az erkölcstelenül élő emberek „sok bánatot okoznak maguknak”. Ezért hallgass égi Atyádra! Győződj meg róla, hogy csakis a javadra válik, ha engedelmeskedsz neki. Tudatosítsd magadban, hogy sokkal nagyobb keserűség jár a bűnnel, mint amekkora a pillanatnyi élvezet (Gal 6:8). w18.12 27–28. o., 16–18. bek.
Február 9., vasárnap
„Én. . . ugyanígy viszonyulok majd hozzád” (Hós 3:3).
Ha egy kereszténynek a házastársa erkölcstelenséget követ el, a vétlen fél döntéshelyzetbe kerül. Jézus azt mondta, hogy az ártatlan házastárs ilyenkor elválhat és újraházasodhat (Máté 19:9). De akkor sem jár el helytelenül, ha úgy dönt, hogy megbocsát. Hóseás visszavette Gómert. Ezután Gómernek nem lehetett kapcsolata más férfiakkal, és Hóseásnak sem volt nemi kapcsolata vele (Hós 3:1–3, lábj.). De idővel Hóseás bizonyára újra létesített szexuális kapcsolatot a feleségével, így szemléltetve, hogy Isten is kész visszafogadni a népét, és felújítani a vele ápolt kapcsolatát (Hós 1:11; 3:4, 5). Mit tanít ez a bibliai rész nekünk a házasságról? Hűtlenség esetén, ha az ártatlan fél újra nemi életet él a párjával, akkor azt fejezi ki, hogy megbocsátott neki (1Kor 7:3, 5). Ezután már nincs alapja arra, hogy elváljon tőle. Mindkettőjüknek segíteniük kell egymást, hogy úgy tudják tekinteni a házasságot, ahogyan Isten. w18.12 13. o., 13. bek.
Február 10., hétfő
„Az okos látja a veszélyt, és elrejtőzik” (Péld 22:3).
Tanulmányozáskor jó, ha elképzeljük, hogy Jehova gondolkodásmódjával összhangban hogyan kellene döntenünk olyan helyzetekben, amelyekkel talán a jövőben kell majd szembenéznünk. Így ha bármikor hirtelen kell döntenünk, nem leszünk felkészületlenek. József azonnal elutasította Potifár feleségének a közeledését, amiből látszik, hogy korábban már elmélkedett azon, mit gondol Jehova a házastársi hűségről (1Móz 39:8, 9). Ezt mondta az asszonynak: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Isten ellen?” Igen, teljesen elsajátította Isten gondolkodását. És mi a helyzet veled? Tegyük fel, hogy az egyik kollégád flörtölni próbál. Vagy esetleg kapsz egy szexuálisan izgató tartalmú képet vagy szöveges üzenetet a telefonodra. Sokkal könnyebb hűségesnek maradnod Jehovához, ha már elsajátítottad a nézőpontját, és előre elhatároztad, hogy mit fogsz tenni. w18.11 25–26. o., 13–14. bek.
Február 11., kedd
„Boldog vagyok Jehova miatt” (Hab 3:18).
Néhány tudós úgy véli, hogy ez a vers szó szerint ezt jelenti: „Ugrálok örömömben az Úr miatt; boldogan táncra perdülök Isten miatt.” Milyen bátorító gondolatokat tartalmaz ez a rész! Jehova nemcsak csodálatos jövőt ígér nekünk, hanem azt is garantálja, hogy már most dolgozik ennek az ígéretnek a megvalósításán. Habakuk könyvének az a legfőbb üzenete, hogy bízzunk Jehovában (Hab 2:4). Ehhez fontos, hogy megerősítsük a vele ápolt kapcsolatunkat. Hogyan tehetjük ezt meg? 1. Kitartóan imádkozzunk, és minden aggodalmunkat osszuk meg vele; 2. figyeljünk oda a Szavára és a szervezetétől jövő útmutatásra; és 3. várjunk rá türelmesen. Habakuk is ezt tette. Szomorúan kezdte a könyvét, de bizalmat tükröző és örömteli szavakkal fejezte be. Ha követjük a példáját, mi is érezhetjük Jehova Atyánk vigasztaló ölelését. Mi adhatna több erőt ebben a sötét világban? w18.11 17. o., 18–19. bek.
Február 12., szerda
„[Krisztus] azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt” (2Kor 5:15).
Az igaz keresztények biztosak lehetnek benne, hogy Isten szereti őket. Ő ugyanis „annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, ne pusztuljon el, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16). Azzal, hogy Jézus az életét adta értünk, kimutatta, hogy ő is nagyon szeret minket. Ez óriási ösztönző erő! Isten Szava azt írja, hogy még „nyomorúság vagy gyötrelem” sem képes „elválasztani minket Krisztus szeretetétől” (Róma 8:35, 38, 39). Ha a próbáink kimerítenek fizikailag, érzelmileg vagy szellemileg, Krisztus szeretete kényszerítő erőként kitartásra sarkallhat minket (2Kor 5:14). A tőle jövő szeretet megszilárdít bennünket, és arra ösztönöz, hogy ne adjuk fel, még akkor sem, ha esetleg egy katasztrófával, üldözéssel, csalódással vagy súlyos aggodalmakkal kell megküzdenünk. w18.09 14. o., 8–9. bek.
Február 13., csütörtök
„Igazságos utadon fogok járni” (Zsolt 86:11).
Ahhoz, hogy az igazságban járjunk, mindent el kell fogadnunk, amit Jehova mond, és engedelmeskednünk kell annak. Az igazságot kell az első helyre tennünk az életünkben, és a bibliai alapelvek szerint kell élnünk. Dávidhoz hasonlóan legyünk eltökéltek, hogy az igazságban fogunk járni. Ha ezt elmulasztjuk, talán azon kezdünk gondolkodni, hogy mi mindent adtunk fel az igazságért. Még úgy is érezhetjük, hogy jó lenne ezek közül visszaszerezni valamit. Ehelyett szilárdan ragaszkodjunk a teljes igazsághoz! Nem válogathatunk, hogy melyik bibliai tanítást fogadjuk el, és melyiket nem. Ahhoz, hogy ne sodródjunk el az igazságtól, fontos, hogy bölcsen használjuk fel az időnket. Ha nem vagyunk óvatosak, túl sok időt tölthetünk kikapcsolódással, hobbikkal, internetezéssel vagy tévénézéssel. Bár ezek önmagukban nem helytelen dolgok, elrabolhatják azt az időt, amelyet korábban a tanulmányozásra és más keresztényi tevékenységekre fordítottunk. w18.11 10. o., 7–8. bek.
Február 14., péntek
„Megnyugtattam és lecsendesítettem lelkemet” (Zsolt 131:2).
Ha az életünk váratlan fordulatot vesz, az új kihívások aggodalmat és stresszt okozhatnak (Péld 12:25). Talán nehezen tudjuk elfogadni a változást. Mi segíthet ilyenkor, hogy megnyugtassuk és lecsendesítsük a lelkünket? (Zsolt 131:1–3). Ha próbákat élünk át, mi is tapasztalhatjuk, ahogyan „Isten békéje” megnyugtat minket, és megőrzi a gondolkodóképességünket (Flp 4:6, 7). Ha úgy érezzük, nem látunk ki az aggodalmaink közül, forduljunk Jehovához. Az ő békéje képes megerősíteni bennünk az elhatározást, hogy továbbra is szellemi célokért fogunk küzdeni, és nem adjuk fel. Azon túl, hogy Isten szelleme megnyugtat minket, olyan bibliaversekre irányíthatja a figyelmünket, amelyek segítenek megőrizni a helyes fontossági sorrendünket (Ján 14:26, 27). w18.10 27. o., 2. bek.; 28. o., 5., 8. bek.
Február 15., szombat
„Igazat mondjatok egymásnak!” (Zak 8:16).
Melyik találmány okozta a legtöbb kárt az emberiségnek? A hazugság. Aki hazudik, az olyasmit mond, amiről tudja, hogy nem igaz, azért hogy félrevezessen valakit. Kitől származott az első hazugság? Jézus Krisztus az Ördögöt nevezte a hazugság atyjának (Ján 8:44). Mikor mondta Sátán az első hazugságot? Ez évezredekkel ezelőtt, az Éden kertjében történt. Az első emberpár, Ádám és Éva boldogan élt a paradicsomban, amely a Teremtőjük ajándéka volt. Aztán feltűnt a színen az Ördög. Tudta, hogy Isten azt parancsolta Ádámnak és Évának, hogy ne egyenek „a jó és rossz tudásának a fájáról”, mert különben meghalnak. Sátán mégis ezt mondta Évának egy kígyót felhasználva: „Bizony nem haltok meg.” Ez volt az első hazugság a világon. Sátán így folytatta: „Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek abból, felnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz” (1Móz 2:15–17; 3:1–5). w18.10 6–7. o., 1–2. bek.
Február 16., vasárnap
„Boldogok a tiszta szívűek, mivel látni fogják az Istent” (Máté 5:8).
Ahhoz, hogy tiszta maradjon a szívünk, meg kell őriznünk a gondolatainkat és a vágyainkat tisztának. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Jehova elfogadja az imádatunkat (2Kor 4:2; 1Tim 1:5). De hogyan láthatják a tiszta szívűek Istent, mikor őt nem láthatja „ember úgy, hogy meg ne haljon”? (2Móz 33:20). A görög szó, melyet úgy fordítanak, hogy „lát”, magában foglalhatja a következő jelentést: ’az elméjével lát, érzékel, tud’. Akik jelképesen szólva a szívükkel látják Istent, azok igazán megismerték őt, és megszerették a tulajdonságait (Ef 1:18). Isten igaz imádói azonkívül, hogy megismerik Isten tulajdonságait, úgy is „látják” őt, hogy megfigyelik, mi mindent tesz értük (Jób 42:5). A szívükkel továbbá azokra a csodálatos áldásokra összpontosítanak, amelyeket Isten azoknak tartogat, akik törekednek rá, hogy tiszták maradjanak, és hűségesen szolgálják őt. w18.09 20. o., 13., 15–16. bek.
Február 17., hétfő
„A bölcsesség a legfontosabb, így hát igyekezz bölccsé válni” (Péld 4:7).
Gazdag áldásokkal jár, ha azt tesszük, amiről tudjuk, hogy helyes. Igaz, a bölcsesség ismereten alapul, de mégis inkább a döntéseinkből látszik, hogy bölcsek vagyunk-e, mintsem a tudásunkból. Még a hangyák is bölcsek, hiszen az ösztöneikre hallgatva nyáron gyűjtenek élelmet (Péld 30:24, 25). Krisztus, „az Isten bölcsessége” mindig azt teszi, ami az Atyja kedvére van (1Kor 1:24; Ján 8:29). Isten tudja, hogy mi a különbség aközött, hogy valaki hoz egy jó döntést, és aközött, hogy összhangban is cselekszik a döntésével. Ő megjutalmazza azokat, akik alázatosan és kitartóan azt teszik, amiről tudják, hogy helyes (Máté 7:21–23). Ezért dolgozzunk azon, hogy őszintén alázatosak legyünk. Így másokat is arra ösztönözhetünk a gyülekezetben, hogy alázatosan szolgálják Jehovát. Időre és türelemre van szükségünk, hogy a jót tudjuk tenni, de ha sikerül, az azt mutatja, hogy alázatosak vagyunk, és így boldogok lehetünk már most, és örökké. w18.09 7. o., 18. bek.
Február 18., kedd
„Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg”, és ne másokhoz viszonyítsa magát (Gal 6:4).
A teremtőnk azt akarta, hogy a tökéletes emberek részt vegyenek a szándéka megvalósításában. Igaz, most egyikünk sem tökéletes, mégis naponta együtt tudunk működni Jehovával. Például a királyságról szóló jó hír prédikálásával és a tanítványképzéssel Isten munkatársaivá válunk (1Kor 3:5–9). Gondolj bele, micsoda kiváltság, hogy a világegyetem mindenható Teremtője megengedi, hogy részt vegyünk vele egy munkában, melyet fontosnak tart! De nem csak a prédikálás és a tanítás által tudunk együttműködni Jehovával. Úgy is megtehetjük ezt, hogy támogatjuk a családtagjainkat és a hittársainkat, vendégszeretőek vagyunk, önkéntesként segítünk teokratikus projektekben, és nagyobb részt vállalunk a szent szolgálatból (Kol 3:23). De ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz. Tartsuk észben, hogy a korunk, az egészségi állapotunk, a körülményeink és a képességeink is befolyásolják, hogy mennyit tudunk tenni Jehováért. w18.08 23–24. o., 1–2. bek.
Február 19., szerda
„Várj rá, mert mindenképpen valóra válik” (Hab 2:3).
Jehova biztosította Habakukot arról, hogy hamarosan választ fog kapni a kérdéseire. Mintha csak ezt mondta volna neki: „Légy türelmes, és bízz bennem. Válaszolni fogok, még ha talán később is, mint gondoltad.” Jehova emlékeztette a prófétáját, hogy ő már kitűzte az idejét annak, hogy beteljesítse az ígéreteit, és ezért várjon rá türelmesen. Végül a próféta nem fog csalódni! Ha türelmesen várunk Jehovára, és igazán odafigyelünk rá, akkor megerősödik a belé vetett bizalmunk, és belső békénk lesz a nehézségeink ellenére. Jézus is azt tanította, hogy bízzunk abban, hogy Jehova a megfelelő időben cselekszik, és ne azokkal az időkkel vagy időszakokkal foglalkozzunk, amelyekről még nem közölt részleteket (Csel 1:7). Ezért ne adjuk fel, hanem várjunk alázatosan, hittel és türelmesen, és használjuk fel az időnket Jehova szolgálatára a legjobb képességeink szerint (Márk 13:35–37; Gal 6:9). w18.11 16. o., 13–14. bek.
Február 20., csütörtök
„Nekem Isten megmutatta, hogy senkit sem szabad beszennyezettnek vagy tisztátalannak tekintenem” (Csel 10:28).
Ahogy akkoriban minden zsidót, Pétert is úgy nevelték, hogy tisztátalannak tartsa a nem zsidókat. De aztán több minden is történt, ami arra indította, hogy változtasson az álláspontján. Például látott egy természetfölötti látomást (Csel 10:9–16). Akárcsak Péter, mi is őszintén nézzünk magunkba, és fogadjuk el a segítséget, ha valaki rávilágít, hogy van még bennünk valamennyi előítélet. És mit tehetünk még? Ha kitárjuk a szívünket, az előítéletet felváltja majd a szeretet (2Kor 6:11–13). Általában csak azoknak a társaságát keresed, akik ugyanolyan származásúak, vagy ugyanazt a nyelvet beszélik, mint te? Ha igen, bővítsd ki a baráti körödet. Például elmehetnél a szolgálatba valakivel, akinek más a háttere, vagy meghívhatnád magatokhoz egy étkezésre vagy egy baráti összejövetelre (Csel 16:14, 15). Ha ez a szokásoddá válik, a szíved annyira megtelik majd szeretettel, hogy nem marad benne hely az előítéletnek. w18.08 9–10. o., 3., 6–7. bek.
Február 21., péntek
„Ne adjatok okot a botránkozásra” (1Kor 10:32).
Egyes Tanúk nem határolódnak el egyértelműen a világias viselkedéstől. Amikor másokkal együtt szórakoznak, úgy táncolnak és viselkednek, hogy az már elfogadhatatlan egy kereszténytől. A közösségi oldalakon pedig szellemi gondolkodású emberekhez nem illő fotókat és kommenteket posztolnak. Ezért rossz hatással lehetnek másokra, akik szeretnék megőrizni a jó viselkedésüket (1Pét 2:11, 12). A világ mindenáron azt szeretné elérni, hogy a test és a szem kívánságára összpontosítsunk, és dicsekedjünk azzal, amink van (1Ján 2:16). De mivel mi Jehovához tartozunk, arra kapunk buzdítást, hogy „utasítsuk el az istentelenséget és a világias kívánságokat, és hogy úgy éljünk a jelenlegi világrendszerben, hogy józanul gondolkodunk, igazságosak vagyunk, és odaadóan szolgáljuk Istent” (Tit 2:12). A körülöttünk élő embereknek mindenből, amit teszünk – a beszédünkből, az evési és ivási szokásainkból, a megjelenésünkből és a munkamorálunkból –, arra kell következtetniük, hogy Jehovához tartozunk. w18.07 25. o., 13–14. bek.
Február 22., szombat
„Jehova Istenünkre [tekintünk], míg kegyes nem lesz hozzánk” (Zsolt 123:2).
Ha Jehovára szegezzük a tekintetünket, akkor nem fogjuk engedni, hogy mások viselkedése miatt megkeseredjünk, vagy eltávolodjunk tőle. Ez különösen fontos, ha felelősségteljes feladatokat látunk el Isten szervezetében. Az igaz, hogy mindannyiunknak folyton dolgoznunk kell a megmentésünkön, „félelemmel és remegéssel”. De ne feledjük, hogy Jehova nem egy szigorú, rugalmatlan mérce alapján ítéli meg az embereket (Flp 2:12). Azonban minél nagyobb rajtunk a felelősség, annál többet vár el tőlünk (Luk 12:48). De ha igazán szeretjük őt, semmi sem fogja a botlásunkat okozni, és semmi nem tud majd elválasztani minket a szeretetétől (Zsolt 119:165; Róma 8:37–39). Ezekben a nehéz időkben mindig tekintsenek a szemeink arra, „aki az égben ül trónján”, hogy érzékelni tudjuk az akaratát (Zsolt 123:1). Sose engedjük, hogy mások viselkedése rossz irányba befolyásolja a kapcsolatunkat Jehovával! w18.07 16. o., 19–20. bek.
Február 23., vasárnap
„Engedjétek fényleni a világosságotokat az emberek előtt, hogy. . . dicsőséget adjanak égi Atyátoknak” (Máté 5:16).
Milyen izgalmas arról hallani, hogy Jehova népe gyarapodik! 2017-ben több mint 10 millió bibliatanulmányozást vezettünk. Ez ékesen bizonyítja, hogy Isten szolgái engedik fényleni a világosságukat. Az emlékünnepen is több millió érdeklődőt üdvözölhettünk. Ezen az alkalmon tanulhattak Isten szeretetéről, mely abban nyilvánult meg, hogy gondoskodott a váltságról (1Ján 4:9). Jehova népének a tagjaiként sokféle nyelven beszélünk. Ez azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy egységesen dicsérjük Atyánkat, Jehovát (Jel 7:9). Bármi is az anyanyelvünk, és bárhol élünk is, „fényforrásként [fénylünk] a világban” (Flp 2:15). A szolgálatunkkal, a köztünk lévő egységgel és az éberségünkkel dicsőséget szerezhetünk Jehovának. w18.06 21–22. o., 1–3. bek.
Február 24., hétfő
„Rabbi, egyél!” (Ján 4:31).
Jézus a válaszával kifejezte, hogy az élvezetes szellemi témájú beszélgetés mellett nem számít neki az éhség. A prédikálással Isten akaratát cselekedte, és ez olyan volt neki, mint az eledel – még akkor is, ha egy szamáriai asszonnyal beszélt (Ján 4:32–34). Jakab és János nem értette meg a lényeget. Amikor Jézussal Szamárián mentek át, a tanítványok szállást kerestek az egyik faluban, de az emberek nem fogadták be őket. Ezért bosszúból Jakab és János azt akarta, hogy szálljon le tűz az égből, és semmisítse meg az egész falut. Jézus határozottan megfeddte őket (Luk 9:51–56). Vajon a két tanítvány akkor is így reagált volna, ha ez a szülőföldjük környékén, Galileában történik? Úgy tűnik, hogy az előítélet fűtötte a gyűlöletüket. Lehet, hogy János apostol szégyellte magát ezért a heves haragkitörésért, amikor később eredményesen prédikált a szamáriaiaknak (Csel 8:14, 25). w18.06 10–11. o., 12–13. bek.
Február 25., kedd
„Álljatok. . . szilárdan, úgy, hogy a derekatokon van az igazság öve” (Ef 6:14).
Ha a bibliai igazságot jelképesen szólva szorosan a derekunkra kötjük, akkor összhangban fogunk élni vele, és mindig igazat mondunk. Miért óvakodjunk attól, hogy hazudjunk? Azért, mert a hazugság Sátán egyik leghatékonyabb fegyvere. Annak is kárt okoz, aki mondja, és annak is, aki elhiszi (Ján 8:44). Ezért hát amennyire tőlünk, gyarló emberektől telik, kerüljük a hazugságot (Ef 4:25). Ez nem minden helyzetben könnyű. A 18 éves Abigail ezt mondja: „Néha úgy tűnhet, hogy nem éri meg igazat mondani, főleg ha egy hazugság kihúzna a csávából.” Akkor miért mondjunk igazat? Victoria, aki 23 éves, így fogalmaz: „Ha elmondod az igazat, és kiállsz a hitedért, talán piszkálni fognak. De hatalmas előnyei vannak: nő az önbizalmad, közelebb érzed magad Jehovához, és kivívod azoknak a tiszteletét, akik szeretnek.” Nem kérdés, hogy mindig érdemes viselnünk az igazság övét a derekunkon. w18.05 28. o., 3., 5. bek.
Február 26., szerda
„Kitartóan virrasszatok” (Máté 24:42).
Ahogy romlik a világ helyzete, jól tesszük, ha kitartóan virrasztunk. Jehova pontosan a megfelelő időben fog lépni (Máté 24:42–44). Addig is legyünk türelmesek, és mindig éberek. Olvassuk Isten Szavát mindennap, és ne hanyagoljuk el az imát (1Pét 4:7). Gondolkodjunk el olyan testvérek és testvérnők kiváló példáján, akiket boldoggá tett, hogy kitartóan virrasztottak, és engedték fényleni a világosságukat. Töltsd ki a mindennapjaidat építő tevékenységekkel és jó társasággal. Ebben sok örömöd lesz, és csak úgy repül majd az idő (Ef 5:16). Hiterősítő tudni azt, hogy bár nem vagyunk tökéletesek, Jehova elfogadja a szolgálatunkat. Nagyon értékeljük, hogy ehhez támogatást is kapunk tőle, hiszen „embereket adott ajándékul”, a gyülekezeti véneket (Ef 4:8, 11, 12). Amikor egy vén meglátogat, használd ki a lehetőséget, és fordítsd javadra a bölcsességét és a tanácsait. w18.06 24–25. o., 15–18. bek.
Február 27., csütörtök
„Ha megtartjátok a parancsaimat, mindig szeretni foglak titeket” (Ján 15:10).
Jézus így szólt a tanítványaihoz: „Tegyetek azért, hogy mindig szerethesselek benneteket.” Vajon miért mondta ezt? Azért, mert kitartónak kell lennünk ahhoz, hogy igaz keresztényekként éljük az életünket. Jézus a „mindig” szót többször is használta ebben a rövid részben, a János 15:9, 10-ben, és ezzel nyomatékosította, hogy milyen nagy szükség van a kitartásra. Mit tehetünk azért, hogy Krisztus mindig szeressen minket, és örömét lelje bennünk? Tartsuk meg a parancsolatait. Jézus tulajdonképpen ennyit kér: „Engedelmeskedjetek nekem.” Csak olyasmit vár el tőlünk, amit ő maga is megtesz, hiszen hozzátette: „én is megtartottam az Atya parancsait, és ő mindig szeretni fog engem.” Igen, Jézus remek példát állít elénk (Ján 13:15). Ha Jézus parancsának eleget téve elmegyünk prédikálni, azzal Isten iránt is kifejezzük a szeretetünket, mivel Jézus parancsai az Atyja gondolkodását tükrözik (Máté 17:5; Ján 8:28). Ha kimutatjuk a szeretetünket Jehova és Jézus iránt, ők viszonzásként mindig szeretni fognak bennünket. w18.05 18–19. o., 5–7. bek.
Február 28., péntek
„A szorgalmas ember tervei biztosan sikeresek lesznek” (Péld 21:5).
A fiataloknak dönteniük kell a továbbtanulásról, a munkáról, és sok minden másról is. Ha vannak határozott céljaik, könnyebb jó döntéseket hozniuk. Minél hamarabb készítenek terveket, annál hamarabb lesznek sikeresek. A gyülekezeteinkbe járó több ezer fiatal megérdemli, hogy szívből megdicsérjük őket. Jehovára bízzák magukat, és a szellemi céljaik vannak az életük középpontjában. Miközben élvezik az életet, megtanulják mindenben követni Jehova útmutatását, többek között a családi életben is. „Bízzál Jehovában teljes szívedből – tanácsolta Salamon. – Bármihez fogsz is, vedd figyelembe őt, és akkor egyengetni fogja az utadat” (Péld 3:5, 6). Jehova nagyon értékesnek tartja és őszintén szereti a keresztény gyülekezet fiatal tagjait, ezért óvja és vezeti őket, és megáldja az erőfeszítéseiket. w18.04 26. o., 7. bek.; 27. o., 9. bek.
Február 29., szombat
„Szeressétek egymást. Ahogy én szeretlek titeket, ti is úgy szeressétek egymást” (Ján 13:34).
János apostol a gyülekezet támasza volt. A keresztények már régóta buzdítást nyernek az evangéliumából, amely lebilincselően ír Jézus szolgálatáról. Csak János beszámolójában találjuk meg Jézus kijelentését, hogy a szeretet lesz az igaz tanítványai azonosító jele (Ján 13:35). János három levele további gyöngyszemeket tartalmaz. Ha elcsüggeszt a gyarlóságunk, megkönnyebbülünk, amikor azt olvassuk, hogy „Jézusnak. . . a vére megtisztít minket minden bűntől” (1Ján 1:7). És ha a szívünk mégis elítél minket, megható az a gondolat, hogy Isten „nagyobb a szívünknél” (1Ján 3:20). Azt is egyedül János jegyezte le, hogy „Isten szeretet” (1Ján 4:8, 16). A második és a harmadik levelében megdicséri a keresztényeket, amiért továbbra is „az igazságban járnak” (3Ján 3, 4; 2Ján 4). w18.04 18. o., 14–15. bek.