Március
Március 1., péntek
„Miért dicsekszel…?” (1Kor 4:7).
Péter apostol arra ösztönözte a hittársait, hogy használják fel a képességeiket egymás építésére. Ezt írta: „Ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt az egymásnak végzett szolgálatban mint jó sáfárok, akik Isten… ki nem érdemelt kedvességében részesültek” (1Pét 4:10). Ne vonakodjunk használni az adottságainkat pusztán azért, mert félünk tőle, hogy mások talán irigyek lesznek ránk, vagy kisebbségi érzést keltünk bennük. De ne is dicsekedjünk velük! (1Kor 4:6). Mindig tartsuk észben, hogy a képességeinket Jehovától kaptuk ajándékba. Ezért nem lenne helyénvaló, ha ezeket arra használnánk, hogy kiemeljük magunkat (Flp 2:3). Viszont ha az a célunk, hogy építsük egymást a gyülekezetben, és előmozdítsuk Jehova munkáját, akkor minden okunk megvan rá, hogy örüljünk annak, amire képesek vagyunk. w22.04 11–12. o., 7–9. bek.
Március 2., szombat
„Nyisd fel a szememet, hogy tisztán láthassam törvényed csodálatos dolgait!” (Zsolt 119:18).
Jézus igazán szerette Isten Szavát, és ezt a Zsoltárok 40:8 már előre megjövendölte a következő szavakkal: „Akaratod cselekvésében gyönyörködöm, ó, Istenem, és törvényed a szívemben van.” Mivel Jézus nagyra becsülte a szent iratokat, boldog és sikeres volt Jehova szolgálatában. Mi is örömmel és kitartóan tudjuk szolgálni Jehovát, ha folyamatosan teszünk azért, hogy a Szava a szívünkig hatoljon (Zsolt 1:1–3). Jézus példája és szavai arra ösztönöznek minket, hogy javítsunk a bibliaolvasási szokásainkon. Jobban megérthetjük az olvasottakat, ha imádkozunk, nyugodt tempóban olvasunk, kérdésekkel elemezzük az adott részt, és rövid jegyzeteket készítünk. Tisztánlátásra tehetünk szert, ha a kiadványaink segítségével tanulmányozzuk, amit olvasunk. És nagyobb hatással lesz ránk Isten Szava, ha megfelelő hozzáállással olvassuk. Ezekkel a javaslatokkal még többet tudunk kihozni a bibliaolvasásunkból, és így közelebb kerülhetünk Jehovához (Zsolt 119:17; Jak 4:8). w23.02 13. o., 15–16. bek.
Március 3., vasárnap
„A szorgalmas ember tervei biztosan sikeresek lesznek” (Péld 21:5).
Tűzz ki egy konkrét célt, majd szorgalmasan igyekezd elérni! Tegyük fel, hogy szeretnél javítani a tanítói képességeiden. Jó lenne, ha gondosan áttanulmányoznád az Odaadóan foglalkozz a felolvasással és a tanítással! című füzetet. Amikor pedig feladatot kapsz a hét közbeni összejövetelen, megkérhetnél valakit, aki ügyes tanító, hogy hallgassa meg a programodat, és mondja el, min tudnál javítani. Készülj fel időben a programodra, hogy úgy ismerjenek, mint aki szorgalmas és megbízható (2Kor 8:22). De mit tegyél, ha szembesülsz vele, hogy nincsenek jó adottságaid azon a területen, amelyen fejlődni szeretnél? Semmiképp se add fel! Vajon Timóteusz kiemelkedő előadóvá vagy különleges tanítóvá vált? A Biblia nem utal erre. De kétségkívül sokat fejlődött, és egyre ügyesebben el tudta látni a feladatait annak köszönhetően, hogy megfogadta Pál tanácsát (2Tim 3:10). w22.04 24. o., 8–11. bek.
Március 4., hétfő
„Láttam egy vadállatot feljönni a tengerből, tízszarvút és hétfejűt” (Jel 13:1).
Mit jelképez a hétfejű vadállat? A leírásból kiderül, hogy a vadállat alapvetően úgy néz ki, mint egy leopárd, de a lábai olyanok, mint a medvéé, a szája pedig, mint az oroszláné. Emellett tíz szarva van. A Dániel könyvének 7. fejezetében található négy vadállatnak is hasonló jellemvonásaik vannak. A Jelenések könyvében viszont egyetlen vadállat testesíti meg ezeket. Ezért ez a vadállat nem csupán egyetlen kormányzatra vagy világhatalomra utal. Ezt erősíti meg az is, hogy „minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött” hatalmat kapott (Jel 13:7). Tehát ez a vadállat a történelem folyamán létező összes emberi uralmat jelképezi (Préd 8:9). Az is alátámasztja ezt, hogy a Bibliában a tízes szám gyakran a teljességre utal. w22.05 9. o., 6. bek.
Március 5., kedd
„Letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jel 21:4).
Kik fognak élni az ezeréves uralom alatt, akik javukra fordíthatják ezeket az áldásokat? Először is, a nagy sokaság tagjai, akik túlélik Armageddont. És minden bizonnyal lesznek gyermekek is, akik az új világban születnek. De a Jelenések 20. fejezetében még egy csoportról olvashatunk: azokról az emberekről, akik feltámadnak (Jel 20:11–13). A Biblia szerint igazságosak és igazságtalanok is újra élhetnek majd. Az igazságosak azok, akik hűségesen szolgálták Jehovát. Az igazságtalanok pedig olyan emberek, akiknek nem igazán volt alkalmuk megismerni őt (Ján 5:28, 29; Csel 24:15). Ez azt jelenti, hogy minden ember fel fog támadni? Nem. Azok, akiknek az életük során volt lehetőségük Jehova szolgálatát választani, de tudatosan másként döntöttek, nem támadhatnak fel, hiszen ezzel a döntésükkel azt bizonyították, hogy nem méltók a paradicsomi életre (Máté 25:46; 2Tessz 1:9; Jel 17:8; 20:15). w22.05 18. o., 16–17. bek.
Március 6., szerda
„Kihez mennénk? A szavaid örök élethez vezetnek” (Ján 6:68).
Jézus a hű és értelmes rabszolga által segít, hogy szervezetten tudjuk imádni Jehovát, úgy, ahogy azt ő elvárja (Máté 24:45). Milyen érzés neked, hogy Jehova szervezetének a földi részéhez tartozhatsz? Biztosan egyetértesz Péter apostol szavaival, aki a fenti bibliavers szavait mondta Jézusnak. Gondoljunk csak bele: hol lennénk a szervezet nélkül? Krisztus a szervezet által gondoskodik szellemi táplálékról, és képzést ad ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk végezni a szolgálatunkat. Abban is segít, hogy felvegyük az új egyéniséget, és így Jehovának tetszően éljünk (Ef 4:24). A válsághelyzetek idején különösen tapasztaljuk, hogy mennyire bölcs vezetést nyújt Jézus. Jó példa erre a Covid19-járvány. Amikor megjelent a vírus, a világ nagy része teljesen bizonytalan volt, hogy hogyan reagáljon. De Jézus gondoskodott róla, hogy mi egyértelmű útmutatást kapjunk, hogy hogyan védjük meg magunkat. w22.07 12. o., 13–14. bek.
Március 7., csütörtök
„[Győződjetek meg] arról, mik a fontosabb dolgok” (Flp 1:10).
Jehova arra szólította fel az izraelita szülőket, hogy rendszeresen tanítsák róla a gyermekeiket (5Móz 6:6, 7). Erre sok lehetőségük nyílt a nap folyamán. A fiúk általában besegítettek az édesapjuknak a földeken a vetésben és az aratásban. A lányok pedig sok időt töltöttek az anyukájukkal, miközben együtt szőttek, varrtak, és elvégezték a házimunkákat. Így a szülőknek bőven volt alkalmuk fontos témákról beszélgetni a gyermekeikkel. Például rá tudtak mutatni arra, hogy mennyire jó Jehova, és mennyi mindenben segít a családjuknak. Sok országban a családtagok ma már korántsem töltenek ennyi időt együtt. A szülők a nap nagy részében dolgoznak, a gyermekek pedig iskolában vannak. Ezért a szülőknek keresniük kell az alkalmat arra, hogy beszélgetni tudjanak a gyermekeikkel (Ef 5:15, 16). w22.05 28. o., 10–11. bek.
Március 8., péntek
„Nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem fogják örökölni Isten királyságát?” (1Kor 6:9).
Súlyos bűnnek számít az, amikor valaki durván megsérti Jehova törvényeit. Ha egy keresztény ilyenfajta bűnt követ el, könyörögnie kell Jehovához a megbocsátásáért, és el kell mondania a véneknek, hogy mit tett (Zsolt 32:5; Jak 5:14). Az igaz, hogy csak Jehovának van hatalma ahhoz, hogy teljes mértékben megbocsássa a bűnöket a váltságáldozat alapján. De a vénekre bízta, hogy eldöntsék a Biblia fényében, hogy a vétkes a gyülekezet tagja maradhat-e, vagy sem (1Kor 5:12). Ilyenkor a vének többek között a következő kérdéseket vizsgálják meg: Szándékosan követte el az illető a bűnt? Előre kitervelte? Hosszabb időn át élt bűnös életet? És ami még ezeknél is fontosabb, van valamilyen bizonyíték arra, hogy őszintén megbánta a bűnét? Van valami jele annak, hogy Jehova megbocsátott neki? (Csel 3:19). w22.06 9. o., 4. bek.
Március 9., szombat
„Szeressétek… az igazságot” (Zak 8:19).
Jézus azt tanította a követőinek, hogy vágyjanak az igazságosságra (Máté 5:6). Ebből látszik, hogy milyen fontos őszintén igyekeznünk azt tenni, ami Jehova szemében jó, tiszta és helyes. Biztos neked is ez a célod, és kétségkívül gyűlölöd a hazugságot és azt, ami rossz (Zsolt 119:128, 163). A hazugság Sátántól származik, aki ennek a gonosz világnak az uralkodója (Ján 8:44; 12:31). Ő befeketítette Jehova szent nevét. Az Éden kertjében azzal vádolta meg, hogy egy önző és gonosz uralkodó, aki visszatart valami jót az emberektől (1Móz 3:1, 4, 5). Azóta is folyamatosan gyalázza őt. A hazugságaival megmérgezi az emberek gondolkodását és szívét. Ezért ha valaki nem ragaszkodik az igazsághoz, azt Sátán könnyedén ráveszi mindenféle helytelen és gonosz dologra (Róma 1:25–31). w23.03 2. o., 3. bek.
Március 10., vasárnap
„Jehova… odaadó szeretete örökké tart” (Zsolt 100:5).
Miközben igyekszel felhagyni egy rossz szokással, talán vissza-visszaesel, vagy türelmetlenné válsz magaddal szemben, mert úgy érzed, hogy még nagyon távol vagy a keresztelkedéstől. Mi segít legyőzni az ilyen akadályokat? Az, ha őszintén szereted Jehovát. Ez igazán értékessé tesz téged, és segít kitartanod a próbákban (Péld 3:3–6). A Biblia sokszor beszél arról, hogy Jehova odaadóan szereti a szolgáit. Ez azt jelenti, hogy ragaszkodik hozzájuk; sosem hagyja el őket, bármi történjen is. Ne feledd, hogy Jehova úgy alkotott meg minket, hogy hasonlítsunk rá (1Móz 1:26). Ezért biztos, hogy te is képes vagy odaadóan szeretni őt. De hogyan bizonyíthatod az érzéseidet? Például azzal, ha hálás vagy (1Tessz 5:18). Mindennap gondold át, mit tett érted aznap Jehova. Aztán pedig adj hálát neki, konkrétan megemlítve ezeket. Bármit köszönhetsz is neki, tekintsd azt személyes ajándéknak. w23.03 12. o., 17–19. bek.
Március 11., hétfő
Jézus tudta, hogy „mi van az emberekben” (Ján 2:25).
Jézus mind a 12 apostolával szeretettel bánt. Ebből látszik, hogy nemcsak az számít, hogyan bánik velünk egy testvérünk, hanem az is, hogy mi hogyan bánunk vele, ha valami fájó dolgot tesz vagy mond. Könnyebben tudunk kedvesen reagálni, ha átgondoljuk a következőket: „Miért bosszant ennyire a testvérem viselkedése? A reakcióm azt árulja el, hogy nekem is fejlődnöm kellene valamiben? Lehet, hogy azért viselkedett így, mert valamilyen problémával küzd? És még ha jogosnak érzem is a haragom, meg tudnám tenni, hogy önzetlenül, szeretettel megbocsátok neki?” Minél gyakrabban sikerül kedvesen bánnunk egymással, annál inkább viselkedünk Jézus követőihez méltón. Jézustól azt is megtanulhatjuk, hogy legyünk megértőek a testvéreinkkel (Péld 20:5). Persze mi Jézussal ellentétben nem látunk a szívükbe, arra viszont képesek vagyunk, hogy elnézzük a hibáikat (Ef 4:1, 2; 1Pét 3:8). Ebben sokat segít, ha jobban megismerjük őket. w23.03 30. o., 14–16. bek.
Március 12., kedd
„Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké” (Luk 20:38).
Sátán sokszor az orvosi vészhelyzetekkel is megpróbálja megtörni a feddhetetlenségünket. Lehet, hogy az orvosok vagy a nem Tanú családtagjaink nyomást gyakorolnak ránk, hogy fogadjuk el a vérátömlesztést, amivel megsértenénk Isten parancsát, vagy valaki rá akar beszélni minket más olyan kezelésre, amely nem egyeztethető össze a bibliai alapelvekkel. Ha életveszélyes helyzetbe kerülnénk, bátorságot adhat az a tudat, hogy Jehova a halálunk után is szeret minket (Róma 8:37–39). Jól emlékszik azokra a barátaira, akik elhunytak. Úgy gondol rájuk, mintha még mindig élnének, és nagyon várja, hogy feltámassza őket (Jób 14:15; Luk 20:37). Nagy árat fizetett azért, hogy örök életünk lehessen (Ján 3:16). Mivel Jehova ennyire szeret minket, soha ne forduljunk el tőle, amikor veszélyben van az életünk. Inkább kérjük, hogy vigasztaljon meg minket, adjon bölcsességet és erőt (Zsolt 41:3). w22.06 18. o., 16–17. bek.
Március 13., szerda
„Az igazi bölcsesség az utcán kiált” (Péld 1:20).
A Biblia megállapítja: „A bölcsesség Jehova mélységes tiszteletével kezdődik, és az értelem a legszentebb Isten ismerete” (Péld 9:10). Ezért fontos, hogy a döntéseinket a legszentebb Isten ismeretére alapozzuk, vagyis vegyük figyelembe, mit gondol Jehova az adott helyzetről. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha kutatunk a Bibliában és a kiadványainkban (Péld 2:5–7). Egyedül Jehova tud igazi bölcsességet adni nekünk (Róma 16:27). Miért? Először is, mivel ő a Teremtő, mindent tud az alkotásairól (Zsolt 104:24). Másodszor, minden tette bölcsességről tanúskodik (Róma 11:33). És harmadszor, a tanácsai mindig és mindenhol beválnak (Péld 2:10–12). Ha elfogadjuk ezeket a tényeket, az arra indít minket, hogy kövessük Jehova vezetését a döntéseinkben és a tetteinkben. Csak így lehetünk igazán bölcsek. w22.10 19. o., 3–4. bek.
Március 14., csütörtök
„Háború tört ki az égben: Mihály és az angyalai harcra keltek a sárkány ellen. A sárkány is harcra kelt az angyalaival együtt, de nem győztek, és többé már nem volt helyük az égben” (Jel 12:7, 8).
Sátán elvesztette a csatát, melyet a Jelenések könyvének 12. fejezete megjövendölt, és a démonaival együtt ledobták a földre. Ezért nagyon dühös, és a haragját az embereken tölti ki. Erre utal úgy a Biblia, hogy „jaj a földnek” (Jel 12:9–12). Miért jó, hogy ismerjük ezeket a próféciákat? A világesemények és az emberek viselkedése azt jelzi, hogy Jézus már királyként uralkodik. Ezért ne hagyjuk, hogy ezek a dolgok felzaklassanak minket! Inkább gondoljunk arra, hogy mindez azt bizonyítja, hogy a bibliai próféciák teljesednek (Zsolt 37:1). Armageddon közeledtével sajnos arra számíthatunk, hogy csak egyre rosszabb lesz a helyzet (Márk 13:8; 2Tim 3:13). Viszont hálásak lehetünk Jehovának, hogy segít megértenünk, miért ilyen rossz a világ állapota. w22.07 3–4. o., 7–8. bek.
Március 15., péntek
„Nagy ereje van az igazságos ember könyörgésének” (Jak 5:16).
Kérhetjük Jehovát, hogy segítsen kitartani azoknak a hittársainknak, akik valamilyen betegséggel küzdenek, természeti katasztrófa sújtotta területen élnek, illetve polgárháború vagy üldözés miatt szenvednek. Azokért az önfeláldozó testvérekért is imádkozhatunk, akik támogatják a szorult helyzetben levő hittársainkat. Ha ismersz olyanokat, akik nehézségeket élnek át, akkor imádkozz értük név szerint! Ha így teszünk, azzal kifejezzük az őszinte szeretetünket a testvéreink iránt. Azok a testvéreink is nagyra értékelik, ha imádkozunk értük, akik a gyülekezetek élén állnak. Pál apostol a következőképpen fejezte ki, hogy milyen sokat segítenek neki a testvérei imái: „Értem is imádkozzatok, hogy a megfelelő szavak jöjjenek a számra, amikor beszélnem kell, és így bátran beszéljek, amikor ismertté teszem a jó hír szent titkát” (Ef 6:19). Ma is sok olyan testvér van a gyülekezetekben, akik fontos feladatokat látnak el, és keményen fáradoznak értünk. A szeretetünket fejezzük ki irántuk azzal, ha kérjük Jehova áldását az erőfeszítéseikre. w22.07 23–24. o., 14–16. bek.
Március 16., szombat
„Vegyük fel… a megmentés reménységének a sisakját” (1Tessz 5:8).
Az ókorban a katonák sisakot viseltek, hogy védjék a fejüket a csatában. Mi egy jelképes harcban veszünk részt, és Sátán folyamatosan támad bennünket: kísértésekkel és téves elképzelésekkel próbál félrevezetni. De ahogy a sisak megvédte a katona fejét, úgy a mi reménységünk is meg tudja védeni a gondolkodásunkat, és így ki tudunk tartani. Ha engedjük, hogy elhalványuljon a reménységünk, és testi módon kezdünk gondolkodni, akkor szem elől téveszthetjük a célt, vagyis az örök életet. Ez történt néhány korintuszi kereszténnyel is. Ők már nem hittek Jehova egyik legfontosabb ígéretében, a feltámadásban (1Kor 15:12). Pál rámutatott, hogy emiatt csak a mának éltek (1Kor 15:32). Napjainkban is sok ember gondolkodik így. Mivel nem hisznek Jehova ígéreteiben, a mostani életből próbálják kihozni a legtöbbet. Mi viszont szilárdan bízunk abban, hogy Jehova szebb jövőt tartogat nekünk. w22.10 25–26. o., 8–9. bek.
Március 17., vasárnap
„Szüntelenül imádkozzatok!” (1Tessz 5:17).
Jehova látja, milyen nehézségekkel küzdesz, és azt szeretné, ha elmondanád neki az érzéseidet. Arról biztosít téged, hogy bármikor imádkozhatsz hozzá, szívesen meghallgat. A Szava azt írja, hogy ő kifejezetten örömét leli a szolgái imáiban (Péld 15:8). De mit mondj neki? Öntsd ki a szívedet! (Zsolt 62:8). Beszélj őszintén arról, hogy milyen dolgok aggasztanak, és kérd, hogy segítsen megküzdeni ezekkel! Kérj bátorságot és bölcsességet is, hogy ügyesen tudj tanúskodni a többieknek! (Luk 21:14, 15). Ha lehangoló gondolatokkal küzdesz, kérd, hogy segítsen neked egy érett keresztényt találni, akit a bizalmadba avathatsz. Azért is imádkozhatsz, hogy ez a testvér vagy testvérnő megértő legyen veled. Figyeld meg, hogyan válaszol az imáidra, és fogadd el mások segítségét, így kevésbé fogod egyedül érezni magad. w22.08 10. o., 6. bek.
Március 18., hétfő
„Ezek mind a császár rendeleteivel ellentétben cselekszenek” (Csel 17:7).
Tesszalonikában az új gyülekezet üldözéssel nézett szembe. Egy csőcselék megragadott néhány testvért, és a város vezetői elé vonszolta őket (Csel 17:6). Képzelhetjük, mennyire rémisztő lehetett ez a testvéreknek, hiszen csak nemrég lettek hívők! Ennek hatására könnyen alábbhagyhatott volna a lelkesedésük Jehova szolgálatában. De Pál apostol mindent megtett, hogy megelőzze ezt. Gondoskodott róla, hogy a testvérek bátorítást kapjanak. Később erre emlékeztette a tesszalonikaiakat: „elküldtük Timóteuszt, a testvérünket… hogy megszilárdítson és megvigasztaljon benneteket, és így megerősödjön a hitetek, hogy senki ne inogjon meg ezek miatt a nyomorúságok miatt” (1Tessz 3:2, 3). Timóteusz látta, hogyan bátorította Pál a testvéreket Lisztrában. Mivel tapasztalta, hogy Jehova átsegítette őket a nehéz időszakon, megnyugtathatta a tesszalonikai keresztényeket, hogy Jehova őket is támogatja majd (Csel 14:8, 19–22; Héb 12:2). w22.08 21. o., 4. bek.
Március 19., kedd
„Életet [nyerünk] általa” (1Ján 4:9).
A 19. század vége felé Charles Taze Russell vezetésével létrejött egy kis csoport, mely lelkesen kutatta a Szentírást. Szerették volna megérteni, mi az igazság a váltsággal kapcsolatban, és hogyan kell megemlékezni Krisztus haláláról. Hálásak lehetünk nekik a kutatásukért. Azóta még pontosabban értjük, hogy mit valósít meg Jézus áldozata (1Ján 2:1, 2). Azt is megértettük, hogy a Biblia kétféle reménységet tár azok elé, akik Istennek tetszően élnek: néhányan égi halhatatlanságot kapnak, mások pedig a földön élhetnek örökké. Amikor elmélkedünk azon, hogy mi mindent köszönhetünk Jézus váltságának, és hogy mennyire szeret minket Jehova, közelebb érezzük magunkat hozzá (1Pét 3:18). A hála arra indít minket, hogy amikor évenként megtartjuk az emlékünnepet, másokat is meghívjunk erre az eseményre, ahogy azt Jehova szolgái már évtizedek óta teszik. w23.01 21. o., 6–7. bek.
Emlékünnepi bibliaolvasás: (niszán 9-e eseményei, naplemente után) Márk 14:3–9
Március 20., szerda
„Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt” (2Kor 5:15).
Jézus arról prédikált az embereknek, hogy mennyi áldást hoz majd Isten királysága a földre. Rendkívül hálásak vagyunk a váltságért, amely lehetővé teszi az áldások megvalósulását, így azt is, hogy örökké élhessünk, és újra találkozhassunk az elhunyt szeretteinkkel (Ján 5:28, 29; Róma 6:23). Emellett a váltságnak köszönhetően már most Jehova és Jézus barátai lehetünk. A váltság olyan ajándék, melyet nem érdemeltünk ki, és amelyet sohasem tudunk teljes mértékben viszonozni Jehovának és Jézusnak (Róma 5:8, 20, 21). De azt kifejezhetjük, hogy mennyire hálásak vagyunk érte. Hogyan? Úgy, hogy támogatjuk a királyságmunkát. Például jelentkezhetünk az imádati helyeink építésére és karbantartására. w23.01 26. o., 3. bek.; 27. o., 5. bek.
Emlékünnepi bibliaolvasás: (niszán 9-e eseményei, nappal) Márk 11:1–11
Március 21., csütörtök
Láttam a bárányt és vele a 144 000-et (Jel 14:1).
A királyság uralkodói több milliárd földi alattvaló jólétéről gondoskodnak majd. A 144 000 tagjai Jézussal együtt papok és királyok is lesznek (Jel 5:10). Mit jelent ez? A mózesi törvény hatálya alatt elsősorban a papok feladata volt segíteni a népnek, hogy egészségesek maradjanak, és a hitük is erős legyen. Tudjuk, hogy a törvényben „az eljövendő jó dolgok árnyéka” volt (Héb 10:1). Ebből arra következtethetünk, hogy a felkentek gondoskodni fognak arról, hogy Isten népe a paradicsomban jó egészségben legyen, és jó kapcsolatban Jehovával. És hogyan fognak kommunikálni az alattvalókkal? Ez ki fog derülni a kellő időben. Biztosak lehetünk benne, hogy megfelelő vezetést nyújtanak majd (Jel 21:3, 4). w22.12 11. o., 11–13. bek.
Emlékünnepi bibliaolvasás: (niszán 10-e eseményei, nappal) Márk 11:12–19
Március 22., péntek
„Az Úr halálát hirdetitek, míg ő el nem jön” (1Kor 11:26).
Az emlékünnepre többek közt azért hívunk meg másokat, mert szeretnénk, ha mindenki megtudná, mit tett az emberiségért Jehova és Jézus (Ján 3:16). Reméljük, hogy akik meghallgatják az emlékünnepi előadást, szeretnének majd többet megtudni, és végül Jehova szolgálatát választják. A tétlen testvéreinket is meghívjuk az emlékünnepre, mert szeretnénk, ha tudnák, hogy Jehova még mindig szereti őket. Sokuk elfogadja a meghívást, és mi nagy szeretettel üdvözöljük őket. Ez az alkalom segíthet nekik felidézni, hogy milyen boldoggá tette őket Jehova szolgálata (Zsolt 103:1–4). Bárhogy fogadják is az emberek a meghívásunkat az emlékünnepre, mi szorgalmasan meghívjuk őket, mert tudjuk, hogy Jehovának minden egyes személy fontos (Luk 15:7; 1Tim 2:3, 4). w23.01 20. o., 1. bek.; 22–23. o., 9–11. bek.
Emlékünnepi bibliaolvasás: (niszán 11-e eseményei, nappal) Márk 11:20–12:27, 41–44
Március 23., szombat
„Jehova a szolgáin tartja a szemét” (Zsolt 33:18).
Jézus a halála előtti éjszakán azt kérte az Atyjától, hogy vigyázzon a követőire (Ján 17:15, 20). Jehova mindig is vigyázott a szolgáira, vagyis törődött velük, és védelmezte őket. De Jézus ezen az alkalmon azért kérte ezt tőle, mert tudta, hogy Sátán rendkívüli mértékben fogja üldözni a követőit. Csak úgy lesznek képesek elviselni a rájuk váró próbákat, ha Jehova mellettük áll. Napjainkban Sátán világa rengeteg nehézséget zúdít a keresztényekre. Ezek miatt időnként lehet, hogy elcsüggedünk, és komoly küzdelmet jelenthet, hogy hűségesek maradjunk Jehovához. De nincs okunk a félelemre, mert Istenünk vigyáz ránk. Tudja, milyen gondokkal nézünk szembe, és mindig kész segíteni nekünk. Igen, „Jehova a szolgáin tartja a szemét… hogy megszabadítsa őket” (Zsolt 33:18–20). w22.08 8. o., 1–2. bek.
Emlékünnepi bibliaolvasás: (niszán 12-e eseményei, nappal) Márk 14:1, 2, 10, 11; Máté 26:1–5, 14–16
EMLÉKÜNNEP
naplemente után
Március 24., vasárnap
„Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam” (Luk 22:19).
Az emlékünnepi időszakban igyekszünk többféle módon is kifejezni a hálánkat a váltságért. Például elmélkedünk a jelentőségén, és imában is beszélünk erről Jehovának. Továbbá minél többeket meghívunk erre a különleges eseményre, és szilárdan elhatározzuk, hogy mindenképpen ott leszünk rajta. Az emlékünnepi előadásból megtudjuk, miért van szükségünk a váltságra, és hogy hogyan tudja egyetlen ember áldozata elfedezni sokak bűnét. Szó esik arról, hogy mit jelképez a kenyér és a bor, és hogy kik fogyaszthatnak belőle (Luk 22:19, 20). Az előadás azokra a nagyszerű áldásokra is kitér, amelyek itt, a földön várnak ránk (Ézs 35:5, 6; 65:17, 21–23). Egyáltalán nem természetes, hogy ismerhetjük ezeket a tanításokat. w23.01 20. o., 2., 4. bek.
Emlékünnepi bibliaolvasás: (niszán 13-a eseményei, nappal) Márk 14:12–16; Máté 26:17–19 (niszán 14-e eseményei, naplemente után) Márk 14:17–72
Március 25., hétfő
„Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne… örök élete legyen” (Ján 3:16).
A váltságáldozat alapot ad arra, hogy Jehova megbocsássa a bűneinket, és így reménykedhessünk az örök életben (Máté 20:28). Pál apostol ezt írta: „Mivel egy ember miatt lett a halál, egy ember által van a feltámadás is. Mert ahogy Ádám miatt mindenki meghal, úgy Krisztusnak köszönhetően mindenki életre fog kelni” (1Kor 15:21, 22). Jézus arra tanította a követőit, hogy imádkozzanak azért, hogy jöjjön el Isten királysága, és hogy legyen meg Isten akarata itt, a földön is (Máté 6:9, 10). Ebbe az is beletartozik, hogy az emberek örökké élhessenek a földön. Jehova a célja érdekében kinevezte Jézust a messiási királyság élére, és elkezdett begyűjteni 144 000 embert a földről, akik együttműködnek Jézussal abban, hogy megvalósuljon Isten akarata (Jel 5:9, 10). w22.12 5. o., 11–12. bek.
Emlékünnepi bibliaolvasás: (niszán 14-e eseményei, nappal) Márk 15:1–47
Március 26., kedd
„A Krisztusban levő szeretet… kényszerít ...hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek” (2Kor 5:14, 15).
Amikor meghal egy szeretett családtagunk vagy barátunk, szinte elviselhetetlen a hiánya. Nagyon fájó visszagondolni rá, különösen, ha sokat szenvedett. Idővel azonban jó érzéssel tölthet el minket, ha eszünkbe jut, mi mindent tanultunk tőle, hogyan bátorított minket, vagy hogyan tudott megnevettetni. Hasonló érzéseket válthat ki belőlünk Jézus halála is. Az emlékünnepi időszakban igyekszünk több időt szánni arra, hogy elgondolkodjunk váltságának a jelentőségén (1Kor 11:24, 25). Amikor a szenvedéséről és haláláról olvasunk, az szomorúsággal tölt el minket. Amikor viszont felidézzük, mi mindent tett és tanított itt, a földön, az megmelengeti a szívünket. Abba is jó belegondolni, mit tesz értünk most, és mit fog még megvalósítani a jövőben. w23.01 26. o., 1–2. bek.
Emlékünnepi bibliaolvasás: (niszán 15-e eseményei, nappal) Máté 27:62–66 (niszán 16-a eseményei, naplemente után) Márk 16:1
Március 27., szerda
„Tegyétek első helyre az életetekben a királyságot” (Máté 6:33).
A tanítványok nagyon szomorúak voltak, amikor az Uruk meghalt. Nemcsak a szeretett barátjukat veszítették el, hanem úgy érezték, minden reményük szertefoszlott (Luk 24:17–21). De miután Jézus feltámadt, és megjelent nekik, megértették, milyen szerepe van a próféciák beteljesedésében. Emellett egy fontos feladatot bízott rájuk (Luk 24:26, 27, 45–48). Mire felment az égbe, a tanítványok bánata örömre fordult. Boldogok voltak, mivel tudták, hogy az Uruk él, és támogatni fogja őket a megbízatásukban. Ez az öröm pedig arra indította őket, hogy szakadatlanul szolgálják és dicsőítsék Istent (Luk 24:52, 53; Csel 5:42). Hozzájuk hasonlóan nekünk is az első helyre kell tennünk a királyságot. Bár a szolgálat kitartást kíván meg tőlünk, Jehova azt ígéri, hogy bőségesen megáld minket az erőfeszítéseinkért (Péld 10:22). w23.01 30–31. o., 15–16. bek.
Emlékünnepi bibliaolvasás: (niszán 16-a eseményei, nappal) Márk 16:2–8
Március 28., csütörtök
„A porba térsz vissza” (1Móz 3:19).
Mi biztosan nem szeretnénk fellázadni Jehova ellen. Ebben segít az, ha egyre jobban megismerjük a tulajdonságait és a gondolkodását, mert így még jobban fogjuk szeretni őt. Gondolkodjunk el Ábrahám példáján. Ő nagyon szerette Jehovát, ezért még akkor sem lázadt fel ellene, amikor nem értette, hogy Jehova miért hozott meg egy bizonyos döntést. Például, amikor Jehova úgy döntött, hogy elpusztítja Szodomát és Gomorrát, Ábrahám attól félt, hogy talán az igazságos emberek is meg fognak halni a gonoszokkal együtt. Ugyanakkor elképzelhetetlennek tartotta, hogy „az egész föld bírája” igazságtalanul járjon el. Ezért tiszteletteljesen több kérdést is feltett Jehovának, ő pedig türelmesen válaszolt. Így végül Ábrahám megértette, hogy Jehova minden egyes ember szívét figyeli, és sosem pusztít el ártatlanokat (1Móz 18:20–32). w22.08 28. o., 9–10. bek.
Március 29., péntek
„A megbízható ember megtartja a titkot” (Péld 11:13).
Amikor i. e. 455-ben Nehémiás kormányzó elkészült Jeruzsálem falainak a helyreállításával, megbízható férfiakat keresett, hogy rájuk bízza a város irányítását. Köztük volt Hanánia is, az erőd fejedelme. Őt úgy jellemzi a Biblia, hogy „igen megbízható férfi volt, és jobban tisztelte az igaz Istent, mint sokan mások” (Neh 7:2). Hanánia nagyon szerette Jehovát, és semmiképp sem akart csalódást okozni neki, ezért igyekezett lelkiismeretesen ellátni a feladatait. Ezek a tulajdonságok nekünk is segíthetnek abban, hogy odaadóan végezzük Jehova szolgálatát. Tikikusz is olyan testvér volt, akire Pál számíthatott a szolgálata során. Úgy jellemezte őt, hogy „az Úr hű szolgája” (Ef 6:21, 22). Nemcsak azt bízhatta rá jó szívvel, hogy elvigye a leveleit a kolosszéi és az efézusi keresztényeknek, hanem azt is, hogy vigasztalja és bátorítsa őket. Tikikusz hozzáállása azokra a buzgó testvérekre emlékeztet minket, akik ma lelkiismeretesen ellátják a gyülekezeti feladatokat (Kol 4:7–9). w22.09 9. o., 5–6. bek.
Március 30., szombat
„A szeretet bűnök tömegét fedezi el” (1Pét 4:8).
Józsefnek 13 éven keresztül próbák sorozatát kellett átélnie. Felmerülhetett volna benne, hogy talán Jehova nem is szereti őt, és elfordult tőle. De József nem keseredett meg, hanem megőrizte a lelki békéjét. Amikor lehetősége lett volna megtorolni a sérelmeit, szeretettel bánt a testvéreivel, és megbocsátott nekik (1Móz 45:4, 5). Miért volt erre képes? Azért, mert józanul gondolkodott, túllátott a saját nehézségein, és Jehova akaratára összpontosított (1Móz 50:19–21). Mi a tanulság számunkra? Ha megbántanak minket, ne nehezteljünk Jehovára, és ne gondoljuk, hogy elhagyott bennünket. Elmélkedjünk azon, hogy miből érezzük Jehova támogatását. Szeretettel bocsássunk meg a testvérünknek, mert „a szeretet bűnök tömegét fedezi el”. w22.11 21. o., 4. bek.
Március 31., vasárnap
„Minden uralom őket fogja szolgálni, és nekik fog engedelmeskedni” (Dán 7:27).
Dániel próféta olyan látomásokat kapott, melyek egyértelműen rámutattak, hogy Jehova uralma minden más hatalom felett áll. A próféta először négy vadállatot látott, melyek világhatalmakat jelképeztek: Babilóniát, a méd–perzsa birodalmat, Görögországot, a Római Birodalmat és annak utódját, az angol–amerikai világhatalmat (Dán 7:1–3, 17). Majd Dániel egy égi bíróságot látott, ahol Jehova Isten trónon ült (Dán 7:9, 10). A látomás folytatásában Isten elveszi a hatalmat az emberi uralkodóktól, és olyanoknak adja, akik méltóbbak rá, és akiknek nagyobb a hatalmuk. Kikről van szó? Egyrészt „egy emberfiához hasonló” valakiről, vagyis Jézus Krisztusról, másrészt a legfőbb Úr szentjeiről, a 144 000-ről. Ők „örökkön örökké” együtt fognak uralkodni (Dán 7:13, 14, 18). Ebből egyértelműen látszik, hogy Jehova „a legfőbb Úr”. Ez a látomásbeli esemény összhangban van azzal, amit Dániel korábban az ég Istenéről jelentett ki: „királyokat mozdít el és ültet trónra” (Dán 2:19–21). w22.10 14–15. o., 9–11. bek.