Hol a te kincsed?

„Ahol a ti kincsetek ott lesz a ti szívetek is.” — Luk 12:34.

 1. Mivel törődik leginkább az emberek többsége? (Zsolt 49:7-12; 144:12-14; Máté 6:31, 32)

AZ EMBERI történelem során sokan összpontosították az életüket anyagi javak — házak, arany, ezüst, drágakövek, tekintélyes nyájak, csordák és ehhez hasonlók — megszerzésére. Emberek azért harcoltak, hogy növeljék a vagyonukat, mivel azt remélték, hogy a munkájuk gyümölcsét gyermekeik és unokáik, sőt későbbi nemzedékek is élvezhetik. De vajon anyagi javakból áll az a kincs, amelyre Isten szolgáinak elsődleges figyelmet kell fordítaniuk?

 2. Ha egy keresztény főként anyagi célokra összpontosítana, mennyiben hasonlítana „a dolgok jelen rendszerének embereihez”?

² Ha egy keresztény főleg anyagi célok elérésére törekszik, vajon nincs-e ellentétben azokkal, akik Istent szolgálják? Bizony nagyon hasonlít azokhoz, akiket a zsoltáríró Dávid így jellemez: „a dolgok jelen rendszerének emberei, akiknek osztályrésze ebben az életben van, . . . bővelkednek fiakkal és akik a gyermekeikre hagyják, ami utánuk megmarad.” (Zsolt 17:14) Ezek a „dolgok jelen rendszerének emberei” nem ismernek annál magasztosabb érzést, mint a személyes vágyaik kielégítését. Mindaz, amit az élet a számukra jelent: jól élni, családot felnevelni és örökséget hagyni maguk után. Nem is gondolnak a Jehova Isten iránti kötelességükre.

 3. Mi volt Dávid számára a legfontosabb? (Zsolt 16:5-8)

³ Mennyire különbözött ettől Dávid életszemlélete! Ő így nyilatkozott: „Ami engem illet, igazságosságban látom arcodat, megelégszem [azzal], ha ébredéskor alakodat látom.” (Zsolt 17:15) Igen, az volt a fő törekvése, hogy igazságos maradjon s így megláthassa Isten arcát, vagyis úgy tapasztalja az isteni kegyet és áldást, mintha Teremtője előtt állna. Az Istentől jövő biztosítékra „ébredve”, Dávid örült Jehova jelenlétének. Valóban, a zsoltáros szíve tartós szellemi kincsekre árasztotta ki gyengéd érzéseit.

 4. Mi határozza meg azt, hogy hol van a mi kincsünk?

⁴ És ma? Magatartásunk, szavaink és tetteink után ítélve, hol a mi kincsünk? Itt a földön, vagy a mennyekben? Hogy hol van a mi kincsünk, az nagyban attól függ, hogy mire indít minket a szívünk. Jézus Krisztus azt mondta: „Ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is.” (Luk 12:34) Ha megvizsgáljuk és alkalmazzuk azt, amit az Isten Fia itt még kijelentett, az nagyban hozzásegít oda irányítani a vonzalmunkat, ahová annak irányulnia kell.

ÉRTÉKELJÜK MEGFELELŐ MÓDON AZ ANYAGI GAZDAGSÁGOT!

 5. a) Miért tagadta meg Jézus Krisztus, hogy beleavatkozzon egy örökösödési vitába? b) Mire figyelmeztetett akkor, és miért? c) Milyen szemléltetéssel hangsúlyozta, hogy ostobaság túlzott jelentőséget tulajdonítani az anyagi dolgoknak?

⁵ Ha megvizsgáljuk Jézus szavainak szövegösszefüggéseit, megfigyelhetjük, hogy nagy sokaság hallgatta az Isten Fiának beszédét. Hallgatói közül az egyik felszólalt: „Tanító, mondd a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” (Luk 12:13) Mivel a mózesi törvény előírta, hogy elsőszülött fiú két részt kapjon az örökségből, valójában semmi oka nem lehetett a vitának. (5Móz 21:17) A férfi, aki Jézus közbelépését kérte, nyilvánvalóan többet akart annál, mint ami törvényesen járt neki. A vitakérdést látva, az Isten Fia nem kívánt beavatkozni, de óva intette a tömeget attól, hogy mások tulajdonát jogtalanul megkívánja. Azt mondta: „Tartsátok nyitva szemeiteket, és óvakodjatok a kapzsiság minden formájától, mert ha valakinek bőségesen is van, az élete nem azoktól függ, amije van.” (Luk 12:15) Nem számít, milyen gazdag valaki, hisz egyszerűen nem képes a végtelenségig megtartani az életét. Éppen úgy meghal, mint a másik ember és maga után hagyja az összes felhalmozott javait. Jézus azután ennek hangsúlyozása végett az alábbi példázatot mondta el nekik:

„Egy bizonyos gazdag ember földje bő termést hozott. Ennek következtében gondolkozni kezdett magában és ezt mondta: ,Mit tegyek most, hogy sehova sem tudom begyűjteni a termésemet?’ Ekkor azt mondta: ,Ezt fogom tenni: Raktáraimat lebontom és nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm össze minden gabonámat és minden jó dolgaimat; és azt mondom a lelkemnek: „Lélek, te sok jó dolgot sok évre fölhalmoztál, élj kényelmesen, egyél, igyál és örvendezzél.”’ Isten azonban azt mondta neki: ,Esztelen! Ezen az éjszakán követelni fogják tőled lelkedet. Kié lesznek akkor a dolgok, amelyeket fölhalmoztál?’” — Luk 12:16-20.

 6. Mit nem értékelt a Jézus szemléltetésében szereplő gazdag ember és hogyan alkalmazta Jézus ezt a példázatot?

⁶ Ebben a példázatban a gazdag ember nem gondolt arra, hogyan használhatná fel a javait mások megsegítésére. Önző módon csak a saját kényelmével törődött, abban reménykedve, hogy az eljövendő évek alatt hasznot meríthet fölhalmozott gazdagságából. Szem elől tévesztette azt a tényt, hogy az élete gyorsan véget érhet és nem használta fel anyagi javait arra, hogy jó cselekedetek által tegye magát emlékezetessé Jehova Istennél. Ezért a halálakor nem volt kincse olyan jó cselekedetek formájában, amelyeket a Teremtője megjutalmazhatott volna. Amint Jézus kijelentette: „Ez történik azzal az emberrel, aki kincseket halmoz föl magának, de Isten szerint nem gazdag.” — Luk 12:21.

 7. Jakab tanítvány mely szavai mutatják meg azt, hogy a keresztény könnyen csapdába kerülhet úgy, ahogyan a gazdag ember Jézus példázatában?

⁷ Jézus Krisztus tanítványai nincsenek védve azzal a veszéllyel szemben, hogy maguk is beleeshetnek a példázatbeli gazdag ember elmeállapotába. Jakab, a keresztény tanítvány például szükségesnek látta így bírálni némely hívőtársát: „Gyertek most ti, akik azt mondjátok: ,Ma vagy holnap elutazunk ebbe a városba és eltöltünk ott egy évet, üzleti vállalkozásba kezdünk és nyereséget szerzünk’, holott nem tudjátok, mi lesz holnap az életetek[kel]. Mert pára vagytok, amely rövid ideig látszik, azután eltűnik. Ehelyett azt kellene mondanotok: ,Ha Jehova akarja, élni fogunk, és ezt is vagy azt megtesszük.’ Most azonban büszkék vagytok magabiztos hencegéstekre. Minden ilyen büszkeség gonosz.” — Jak 4:13-16.

 8. Mikor jelent elbizakodottságot az, ha valaki számos anyagi cél elérésére törekszik, és miért?

⁸ Valóban az elbizakodottság és a büszkeség tetőfoka, ha valaki kifejezésre juttatja eltökélt szándékát, hogy sikeresen megvalósítja számtalan anyagi természetű célját, anélkül, hogy figyelembe venné Isten akaratát ebben a dologban. Semmiképpen nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. A legjobb tervek is csődöt mondhatnak, vagy hirtelen, váratlanul bekövetkezhet a halál. Olyan törékeny és ingatag az emberi élet, akár a pára, ezért nem megbízható alap, hogy reményünket arra építsük. Aki tehát azzal dicsekszik, hogy miként fogja megvalósítani a terveit, nem veszi tudomásul Istentől való függő viszonyát és megfeledkezik arról a tényről, hogy a sikerhez isteni áldásra van szükség. Amint Jakab tanítvány helyesen megjegyezte, az ilyen büszke cselekedet mindig gonosz.

 9. Mit tanulhatunk az 1Timótheus 6:9, 10-ben a gazdagságra törekedés veszélyeiről?

⁹ Nagy szellemi veszélybe sodorja magát az, aki vakmerően tör anyagi terveinek megvalósítása féle és háttérbe szorítja Isten reá vonatkozó akaratát. Pál, a keresztény apostol így figyelmeztet: „Azok pedig, akik elhatározták, hogy meggazdagodnak, kísértésbe, csapdába és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket megsemmisülésbe és romlásba döntik. Mert mindenféle káros dolog gyökere a pénz szeretete, és akik a szeretetnek az elérésére törekszenek, eltévelyedtek a hittől és mind átszúrták magukat sok fájdalommal.” — 1Tim 6:9, 10.

10. a) Mit tegyünk, amikor tervet készítünk a jövőre, és miért? b) Csupán az egyéni kedvtelésekre használjuk-e fel az anyagi javainkat, és mit mondanak az Írások ezzel kapcsolatban?

¹⁰ Másrészt, ha a szívünk indítéka helyes irányba terel, nem tévesztjük szem elől az élet bizonytalan voltát és Jehova Istentől való függésünket. Bármit tervezünk is a jövőre vonatkozóan, imateljesen megvizsgáljuk, hogyan illeszkednek ezek a tervek Isten szándékához. Ez elejét veszi annak, hogy anyagi törekvések csapdájába essünk, és egyre kevesebb időnk maradjon az erős hit felépítésére. Az ilyen imateljes vizsgálódás ahhoz is hozzásegít minket, hogy észrevegyük: az anyagi javak nem csupán arra valók, hogy személyes élvezet céljából fölhalmozzuk azokat, hanem arra, hogy szükséget szenvedő embertársaink javára fordítsuk. A pénz ilyen önzetlen felhasználása alapvető körülmény ahhoz, hogy valaki igaz keresztény legyen. Az Írás azt mondja: „A tolvaj ne lopjon többé, hanem inkább keményen dolgozzon, [és] jó munkát végezzen kezével, hogy legyen mit szétosztani a szűkölködőknek.” (Ef 4:28) „A tiszta és szeplőtelen imádati forma a mi Istenünk és Atyánk szempontjából ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban és szeplő nélkül megőrizni magát a világtól.” — Jak 1:27.

VIGYÁZZUNK, NEHOGY ELTÉRÍTSENEK A MINDENNAPI GONDOK!

11. Milyen tanácsot adott Jézus Krisztus az élet mindennapi gondjaival való törődés helyes szemléletére vonatkozóan?

¹¹ Amíg számos keresztény talán tudatában van annak, hogy milyen ostobaság az anyagi javak fölhalmozása pusztán egyéni kedvtelés és haszon céljából, könnyen elkerüli a figyelmüket, hogy a mindennapi gondok éppen úgy eltéríthetik őket Jehova Isten egész-szívű szolgálatától. Ez volt az a pont, amelyet Jézus hangsúlyozni kívánt, amikor a következőkre hívta fel a tanítványai figyelmét:

„Ezért mondom nektek: Szűnjetek meg aggodalmaskodni a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok felvenni. Mert a lélek értékesebb, mint a táplálék, és a test, mint a ruházat. Figyeljétek meg jól a hollókat, nem vetnek magot, nem is aratnak, nincs csűrjük, sem raktáruk és mégis táplálja őket az Isten. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! Közületek ki tudja az aggodalmaskodásával egy könyöknyivel (is) megtoldani az életét? Ha tehát a legcsekélyebbet sem tudjátok megtenni, miért aggodalmaskodtok akkor a többi dolog miatt? Figyeljétek meg jól, hogyan nőnek a liliomok; nem fáradoznak, sem nem szőnek; mégis azt mondom nektek: Salamon minden dicsőségében sem volt úgy felruházva, mint ezek közül egy. Ha tehát Isten így felruházza a mezők növényzetét, amelyek ma itt vannak és [amelyeket] holnap kemencébe vetnek, mennyivel inkább felruház titeket, ti kicsinyhitűek! Többé tehát ne azt keressétek, hogy mit ehetnétek és mit ihatnátok, és ne legyetek többé aggodalmas várakozásban, mert mindezek olyan dolgok, melyekre a világ nemzetei mohón törekszenek, a ti Atyátok azonban tudja, hogy szükségetek van ezekre a dolgokra. Mindazonáltal szüntelenül keressétek az ő Királyságát és ezeket a dolgokat ráadásul megkapjátok.” — Luk 12:22-31.

12. Miért ésszerűtlen az, ha valaki túlzottan aggodalmaskodik az ételen és a ruházat tekintetében és kezdi elhanyagolni a szellemi célokat?

¹² Különösen gazdasági nehézségek vagy növekvő infláció idején, jól tesszük, ha elgondolkodunk Jézusnak ezeken a szavain. A világ valamennyi gondja, vesződsége és aggodalma sem lenne képes javítani a helyzetünkön. A fizikai táplálék nem tarthatja fenn örökre az életünket és nem biztosíthat számunkra jó hírnevet Jehova Istennél. Ezért az a személy, aki az élelemből olyan nagy gondot csinál, hogy a miatt elhanyagolja az Istennek végzett szolgálatát, valójában nagyobb értéket tulajdonít a fizikai létfenntartásnak, mint az életének. Hasonlóképpen az, aki túlzottan aggodalmaskodik a ruházkodási szükségletei miatt és kezdi elhanyagolni a szellemi szükségleteit, nagyobb értéket tulajdonít a ruházatnak, mint a testének. A mindennapi szükségletekkel való túlzott törődés azt jelenti: nem hiszünk abban, hogy Isten képes gondoskodni a szolgáiról.

13. Miért buzdítson minket az, amit Jehova a hollók és a mezők liliomai érdekében tesz?

¹³ Tekintettel arra a páratlan beszámolóra, amellyel rendelkezünk Jehováról mint Gondviselőről, senkinek sincs oka arra, hogy a hit hiányáról tanúskodjon. Amint Jézus hangsúlyozta, a hollók nem aggodalmaskodnak amiatt, hogy honnan jön a következő napi eledelük és a liliomok sem törődnek a díszes ruházatukkal. Mégis, azok a hollók, amikor eledel után néznek, találnak elég táplálékot az életük fenntartására, a liliomok pedig egyszerűen csak nőnek és olyan színpompát mutatnak fel, amilyennel még Salamon király sem vetekedhetett gyönyörű öltözékében. Igen, Jehova Isten úgy intézte a dolgokat, hogy a hollók képesek legyenek megtalálni a szükséges táplálékot a növényzet pedig csodálatos szépségű virágokkal ékeskedjen. Elképzelhetjük-e hát, hogy kőszívűen hagyná a szolgáit halálosan nélkülözni vagy létfontosságú ruházat nélkül járni? Ez biztosan elképzelhetetlen. Ezért általános szabály, hogy az igaz keresztények biztosak lehetnek: amikor nem engedik, hogy az élet gondjai hátráltassák Istennek végzett szolgálatukat, Isten gondoskodik az alapvető szükségleteikről. Valóban, sokkal jobb dolguk lesz, mint a hasonló gazdasági körülmények között levő világiaknak. A keresztényeknek jobban megy a soruk, mert nem pazarolják a pénzüket szerencsejátékra, dohányzásra, italozásra és ehhez hasonló dolgokra.

A JEHOVA SZÁJÁBÓL SZÁRMAZÓ KIJELENTÉSEKNEK ÉLETFENNTARTÓ EREJÜK VAN

14. Életben maradhattak volna-e az izraeliták a pusztában Jehova közvetlen segítsége nélkül, és mit árulnak el erről Mózes szavai?

¹⁴ Gondolj arra is, mit tett Jehova Isten az izraelitákért a pusztában. Mózes így emlékeztette őket: „És emlékezned kell minden útra, amelyen Jehova, a te Istened járatott ezen a negyven éven át a pusztában, . . . megalázott téged és megéheztetett, táplált mannával, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek; azért, hogy tudtodra adja: az ember nemcsak kenyérrel él, hanem Jehova szájának minden kijelentésével él az ember.” (5Móz 8:2, 3) A megműveletlen pusztában a mintegy három millió izraelitából álló tömeg egyszerűen nem maradhatott volna életben 40 éven át. Valóban, Jehova Isten megengedte, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, amelyben azt gondolták, hogy a nélkülözések miatt el kell pusztulniuk. Mózeshez és Áronhoz kiáltottak: „Azért hoztatok ki ebbe a pusztába, hogy az egész gyülekezetet éhséggel megöljétek.” (2Móz 16:3) Az élet fenntartásának szokásos eszköze — a kenyér — nélkül az izraeliták úgy érezték, halálra voltak ítélve.

15. Miért engedte meg Jehova, hogy az izraeliták éhséget érezzenek és milyen értelemben volt a manna az ő szájának kijelentése?

¹⁵ Jehova valóban megalázta őket, amikor megengedte, hogy ilyen reménytelenséget érezzenek. Ezzel meg akarta tanítani őket arra, hogy amikor a szokásos eledel hiányzik, a Jehova szájából jövő kijelentések tartják életben az embert. Ilyen kijelentés volt a manna, mert Jehova kiadta a parancsot és előjött a manna. Mivel Jehova Isten egy egész nemzetet tartott életben 40 éven át a pusztában, teljes bizalommal lehetünk az iránt, hogy az ő szájának kijelentése ma is képes életben tartani minket.

16. Melyek azok a kijelentések, amelyeket Jehova tett az ő szolgáinak megsegítéséről? (Zsolt 37:3, 4, 23-26; 145:14-19)

¹⁶ Milyen kijelentéseket tett Jehova a szolgál megsegítésével kapcsolatban? Az ihletett zsoltáros ezt írta: „Jehova nem mond le népéről.” (Zsolt 94:14) Jézus Krisztus pedig ezt mondta: „Sose aggodalmaskodjatok és mondjátok: ,Mit együnk?’ vagy ,Mit igyunk?’ vagy ,Mit vegyünk fel?’ . . . Mert a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van mindezekre a dolgokra. Ezért továbbra is keressétek először a Királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket a dolgokat ráadásul megkapjátok.” — Máté 6:31-33.

17. Milyen kézzelfogható formát ölthet Jehova szájának kijelentése, amikor szolgái életének a fenntartásáról van szó?

¹⁷ Azok tehát, akik valóban először az Isten királyságát és az ő igazságosságát keresik, tapasztalni fogják szerető gondoskodását. Noha lehet, hogy látszólag reménytelen helyzetben találják magukat, Jehova szájának kijelentése megsegíti őket. Amiként a manna Jehova szája kijelentésének kézzelfogható kifejezése volt és életben tartotta az izraelitákat a pusztában, ugyanúgy kézzelfogható formát ölt ma is Jehova ígérete, szolgái életben tartását illetően. Például, Jehova időnként arra indít hívőtársakat, sőt még hitetleneket is, hogy szükségben levő szolgáinak a segítségére siessenek. Mivel az élet mindennapi gondjaival kapcsolatos túlzott aggodalom rombolóan hat a szellemi látásunkra, jól tesszük, ha megőrizzük erős hitünket Jehova azon képességében, hogy Ő tud gondoskodni rólunk. — Zsid 13:5, 6.

18. a) Miért kell komolyan megvizsgálnunk, hogy vajon gyűjtünk-e kincseket a mennyben? b) Milyen kérdéseket tehetünk fel magunknak annak meghatározása végett, hogy hol van a mi kincsünk?

¹⁸ Nem szabad könnyelműen vennünk azt a kérdést, hogy gyűjtsünk kincseket a mennyben. Ettől függ minden jövőbeni áldás és az életünk. (Hasonlítsd ezt össze a Lukács 12:45-48-cal!) Ezért mindannyian jól tesszük, ha önvizsgálatot tartunk s megkérdezzük: Valóban az első helyen áll-e a Királyság a saját életemben? Oly módon használom-e fel időmet, erőmet és javaimat, hogy az Isten nevének dicsőítésére és embertársaim javára szolgáljon? Képes vagyok-e úgy tekinteni az anyagi dolgokat, mint kevésbé fontosakat az életemben, és Jehova Isten szolgálatából fakad-e a legnagyobb örömöm? Csak akkor válaszolhatunk igennel ezekre a kérdésekre, ha az igazi kincsünk valóban a mennyekben van.

[Kép a 24. oldalon]

A manna Jehova gondoskodása, mely életben tartott egy nemzetet