Bölcs, értelmes és tapasztalt férfiak Isten népének vezetésére
„S adok majd nektek szívem szerinti pásztorokat és ők biztos, hogy ismerettel és belátással táplálnak titeket.” — Jer 3:15.
1. Mi vezetett az 5Mózes 1:12, 13-ban leírt mózesi intézkedéshez?
IZRAEL a Moáb síkságán tartózkodott és a Kanaán földjére való bemenetelt mérlegelte a Jordánon való átkeléssel. Mózes a javukra felidézte, hogyan bánt velük Isten a 40 év alatt a Sínai pusztaságban. Ennek az időszaknak a kezdete nagyon viharos volt, különösen Mózes számára a nemzet között uralkodó helytelen magatartás következtében. Mózes ekkor emlékeztette őket, hogy képtelennek érezte magát egyedül hordozni egy civakodó nép terhét és megfogadva Jetró tanácsát azt mondta nekik: „Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat a törzseitekből, hogy főkké tehessem őket fölétek.” — 5Móz 1:3, 12, 13; 2Móz 18:17-26.
2. Miért nem volt gyökeresen új és különleges ilyen emberek felhasználása e problémák Intézésében?
2 Ezeknek a férfiaknak kiválasztásával Mózes intézményesítette a közösség-irányítás legrégebbinek tűnő formáját. Vének testületének vagy tanácsának az ősi népek közötti működését mutatták ki az emberi történelem legkorábbi szakaszából. Az izraeliták, mint Jákob ivadékai saját tapasztalattal rendelkeztek már korábbi kapcsolataik révén Egyiptom, Moáb és Midián véneinek testületeivel. (1Móz 50:7; 4Móz 22:4, 7) Az arab népek sejkjei is törzsi vének voltak, mert az arab sejk szó egyszerűen „idősebb” vagy „öregebb férfit” jelent. (1Móz 36:15) Mielőtt Mózes megbízatást kapott a nép vezetésére, Izraelnek már voltak ilyen vénei, és Mózes Isten utasítása szerint előttük mutatta be isteni megbízatásának bizonyítékait. (2Móz 3:16, 18) Mózes későbbi eljárása a Sínai pusztában, amikor igénybe vette a vének segítségét a problémák intézésének megosztására, nem valami nagyszabású újírás volt.
3. a) Milyen gyülekezeti irányításról gondoskodott a nagyobb Mózes? b) Mennyiben hasonlítanak azok a képesítések, amelyeket a Mózes-választotta vénekre alkalmaztak azokéhoz, akik keresztény vénekként szolgálnak?
3 Isten rendelt idejében a keresztény gyülekezet szellemi néppé formálódott, amely szétszórtan élt az egész földön. Isten Fia mint a nagyobb Mózes úgy intézte, hogy gyülekezeti vének testülete lássa el az irányítást. Érdemes megfigyelni, milyen képesítést várt el Mózes az izraelita vénektől a felelős munkára való kijelöléshez és összehasonlítani azokkal a képesítésekkel, amelyeket a keresztény vénektől várnak el. A hasonlóság az alábbi táblázaton nyilvánvaló:
4. Milyen szerepe volt az Ígéret-Földjén az izraelita vének testületeinek, és milyen szerepet töltenek be a keresztény vének?
4 Miután Izrael letelepedett az Ígéret-Földjén, városokban és falvakban élt, a különféle közösségeit vének testületei vezették és segítették. (Józs 20:4; Bír 8:14, 16; 1Sám 16:4) Bölcs tanácsokat kellett adniuk, segíteni a bajokban, védeni a hitehagyás ellen és így szolgálni a maguk közösségeinek békéjét, jórendjét és szellemi egészségét. Időnként bírói szerepkör betöltésére szólították fel őket viták elrendezésére vagy a közösség védelmének ellátására. (5Móz 16:18-20; 19:12; 31:9; Ruth 4:1-11) Vigasz és erő forrásainak kellett bizonyulniuk válságos időkben. (És 32:1, 2) Nem voltak azonban munkafelügyelők lakótársaik számára, nem voltak felhatalmazva arra, hogy ők éljék mások személyes életét, s nem is voltak felelősek érte. Tetemes felelősséggel megterhelve, a keresztény vének hasonló módon szolgálnak. (Hasonlítsd ezt össze a Cselekedetek 20:28-35-tel; az 1Korinthus 3:4, 5, 21-23-mal és a 2Korinthus 1:24-gyel!) Mindezekhez hozzátéve, a keresztény gyülekezeteknek megbízatása az Isten királysága jó hírének minden emberrel való ismertetése.
KÉPESÍTETT FÉRFIAK KIVÁLASZTÁSA MA
5. Mi segíthet ma a vének bölcs kiválasztásában?
5 A vének elrendezésének múltbeli történetét elménkben tartva képesek leszünk jó ítéletet hozni a vének kiválasztásánál ma is. Gondolhatjuk, hogy az egyes gyülekezetek olyanok, mintha egy-egy kis falu volna Izraelben. Felmerülhet a kérdés: Ha ez volna a helyzet, kik lennének a gyülekezetben azok, akik a falu véneiként szolgálhatnának, akik képesek bölcs és egészséges irányítást nyújtani, akik értelmeseknek bizonyulnak, jó kiegyensúlyozottsággal és ítélőképességgel?
6. Hogyan segít a család példája a vénekként szolgálni kívánó férfiak képesítéseinek mérlegelésénél?
6 Isten szolgáinak világméretű gyülekezetéről az 1Timótheus 3:15 mint „Isten házanépéről” beszél (a Jeruzsálem Biblia szerint: „Isten családja”). Úgy tekinthetünk tehát az egyes gyülekezetekre, mint egy nagyobb családra. A családban a családfő távolléte idején a családtagok gyakran néznek az idősebb fiúkra úgy, mint akik képviselik és támogatják a családfő irányadó mértékeit és utasításait. Azt kérdezhetjük tehát: Kik azok a hit „házanépe” között, akik olyanok, mint az idősebb testvérek, akikhez a családtagok természetes módon fordulnak egészséges tanácsért és helyénvaló segítségért? — Hasonlítsd össze az 1Timótheus 5:1, 2-vel!
7. a) Mi szokott lenni rendszerint a helyzet azok esetében, akiket alkalmasnak ítélnek arra, hogy vének legyenek? b) Vajon olyan kinevezés ez, amely valamely férfinak véni képesítéseket ad, és ha nem, mit kell teljesítenie?
7 Valójában annak, akit gyülekezeti vénnek ajánlanak, a legtöbb esetben olyannak kell lennie, akire a gyülekezet tagjai már addig is úgy tekintettek, mint egy ,idősebb testvérre’ olyan értelemben, hogy már elnyerte megbecsülésüket és bizalmukat, mivel belátást, egyensúlyt és ítélőképességet mutatott fel. Senki sem ,tehet’ vénné valakit, neki magának kell vénné válnia szellemi növekedés, fejlődés és tapasztalat által. (Péld 1:2-5; 4:7-9; Jak 3:1, 13) Amikor egy ilyen férfit kiválasztanak, hogy véni minőségben szolgáljon, a kinevezése lényegében felismerése és elismerése a véneknél kívánatos tulajdonságoknak, amelyeket ő már kinyilvánított. Az ősi Izraelben, mint más országokban is, nyilvánvalóan az volt a helyzet, hogy ha a helybeli vének testülete észrevette valamely férfin az isteni bölcsesség, ítélőképesség és értelem tulajdonságainak megnyilvánulását, akkor meghívta az illetőt, hogy legyen tagja a tanácsnak, vegyen részt megbeszélésein és döntéseiben. — 1Tim 5:22, 25.
8. Mit szerez az, aki hűségesen szolgál egy ideig, mint kisegítő szolga?
8 A „kisegítő szolgák” esetében azt írja az apostol, „a helyes módon szolgáló férfiak a jó hírnevet és a beszéd nagy nyíltságát szerzik meg maguknak a Krisztus Jézussal kapcsolatos hitben.” (1Tim 3:12, 13) Ne gondolja azonban senki, hogy ez azt jelenti, ha valaki egyszerűen egy kijelölt feladatot lát el, akkor már „megszerezheti” a jogot arra, hogy vénként szolgáljon a gyülekezetben. Amit igazán megszerezhet az a testvérek tisztelete és értékelése, szorgalmas és hűséges szolgálatáért, valamint az Isten iránti bizalom, amely képessé teszi őt a ,beszéd nagy nyíltságára’. Ez önmagában is nagyszerű jutalom a hűséges szolgálatért.
TAPASZTALT FÉRFIAK
9. a) Mit mutat az Írás a kor tényezőről a vének képesítésében? b) Mely igazságot lehet felismerni az ifjúsággal kapcsolatban ebben a vonatkozásban?
9 A Bibliában nincs előírva korhatár azok számára, akik vénként szolgálnak. A „vén” elnevezés önmagában korra utal, ámbár el kell ismerni, hogy a hangsúly sokkal inkább szellemi tulajdonságokra tolódik, mintsem fizikaiakra. A kor önmagában nem döntő tényező; mégis, mint ahogy Mózes felismerte, a tapasztalat bizonyára értékes vagyontárgya a komoly felelősségekkel foglalkozó férfiaknak. (5Móz 1:13) A Példabeszédek 20:29 azt mondja: „A fiatal férfiak szépsége az erő, az idős férfiak dísze pedig az ősz haj.” Bár a fiatalság sok energiát és lelkesedést mutat fel, az nem a bölcsesség bizonyítéka. Az ősz haj képviselte életévek azonban általában okot szolgáltatnak megnövekedett bölcsesség elvárására, mint Jób is mondotta: „Nincs-e bölcsesség az idősek között és értelem a napok hosszúságában?” (Jób 12:12 hasonlítsd össze a 20. verssel és a 32:6, 7-tel!) A fiatal talán hajlandó, sőt vágyakozik is szolgálni, és ígéretet jelent a jövőre. Élettapasztalat hiányában azonban hátráltatva van, mikor nálánál idősebb férfiaknak kell segíteni komoly életproblémákban. Szavai, bármennyire őszinték is, nem lehetnek olyan súlyúak, mint azé, akinek több év van a háta mögött.
10. Csökkenti-e a Timótheusra bízott felelősség a kor és tapasztalat értékét a vének között?
10 Timótheus valószínűleg a harmincas éveiben lehetet, amikor Pál az alábbi szavakat írta: „Senki ne nézze le a te ifjúságodat.” (1Tim 4:12) Tehát még ilyen korában is sok kortársa hajlamos volt őt „fiatalnak”, „ifjúnak” tekinteni. Azt is meg kell jegyezni, hogy Timótheus előrehaladása, s a ráruházott felelősség kivételes, rendkívüli volt. Ismerte a Szentírást gyermekkorától fogva és már szép előrehaladást mutatott fel, mielőtt Pál utazótársául választotta. (2Tim 1:5; 3:14, 15; Csel 16:1-3) Azután pedig a Pállal és a többiekkel töltött évek értékes tapasztalatok bőségével látták el és olyan ismeretekkel gyarapították, amelyeket kevesen nyertek el az ő korában.
11. Hogyan segíthetnek azok, akik vének, súlyosabb felelősség terhének vállalásában másoknak?
11 Pál buzdította Timótheust, hogy más véneknek is legyen segítségére abból, amit tanult, ezt mondván: „És a dolgokat, amelyeket tőlem sok tanú támogatásával hallottál, azokat bízd hű férfiakra, akik viszont megfelelő módon alkalmasak lesznek mások tanítására.” (2Tim 2:2) A vének hasonló módon segíthetnek a többi testvéreknek a gyülekezetben szellemi fejlődésükben, arra törekedve, hogy átadják nekik tapasztalataik és ismeretük előnyeit. Itt nem csupán arról van szó, hogy segítsenek nekik megtanulni valamilyen irodai feladat ellátását a gyülekezetben, hanem segítsenek kifejleszteni a jó ítélőképességet, a jó meglátást és azt a képességet, hogy másoknak is át tudják adni az Isten Igéjében található egészséges alapelveket. Amiképpen Pál magával vitte Timótheust, amikor megbízatását teljesítette mint a nemzetek apostola, és amikor pásztorként szolgált Isten nyájában, úgy hívhatnak magukkal a vének más fejlődőképes férfiakat a gyülekezetből, hogy kísérjék el őket, amikor hasonló módon szolgálnak. — Péld 1:4, 5; 13:20.
12. a) Milyen szerepet játszik a tapasztalat a vénként szolgálók képesítésénél? b) Miért volt különösen helyénvaló Pálnak az 1Timótheus 3:6-ban adott tanácsa Efezusban?
12 Mint a kor, úgy a keresztény tanítványi tapasztalat bősége sem döntő tényező önmagában a vénség szempontjából. Ez is viszonylagos tényező, mivel fontosságát — legalábbis részben — a fennálló körülmények határozzák meg. Pál azt írta Timótheusnak, hogy az efezusi gyülekezet véneinek kiválasztásánál óvakodjon olyat választani, aki „újonnan megtért férfi, mivel félő, hogy felfuvalkodik a büszkeségtől”. (1Tim 3:6) Az igazi keresztényiség Efezusban már vagy egy évtizede be volt vezetve ezért különösen helytelen lett volna valakit az újabb tanítványok közül választani, hogy a gyülekezet vénei közt szolgáljon.
13, 14. a) Milyen példák szemléltetik, hogy a körülményeknek is részük lehet annak eldöntésében, hogy milyen módon tekintsünk az egyén tapasztalatainak fokára? b) Milyen tényezőkre kell mindazonáltal elsődleges figyelmet fordítani minden esetben?
13 Amikor Titusnak írt Krétába, Pál nyilvánvalóan nem érezte szükségét ugyanilyen óvatosságra intő figyelmeztetésnek és nem is foglalta bele a vének kiválasztásához fűzött megjegyzéseibe. Az a tény, hogy Krétában az igaz imádat aránylag rövid idővel azelőtt alakult ki, némi összefüggésben van ezzel. Jegyezzük meg, hogy Pál első missziós útján ő és Barnabás hirdették a „jó hírt” olyan városokban, mint Lisztra, Ikonium és Pizidiai Antiokia, és később, még ugyanazon utazás alatt visszatértek és ,véneket neveztek ki a gyülekezetekben’. (Csel 13:14, 42-52; 14:1-7, 20-23) Mivel az egész missziós utazás valószínűleg a két évnek csupán egy részét vette igénybe, nyilvánvaló, hogy ezek közül az emberek közül legalább néhányan mint keresztény tanítványok nem rendelkeztek több évi tapasztalattal. De mert kétségkívül sokan voltak közöttük zsidó hívők, ha nem is mindnyájan azok közül, akiket kiválasztottak, jó Biblia-ismereti háttérrel rendelkeztek és tapasztalatokkal a Héber Iratok alapelveinek alkalmazása területén, mielőtt még kereszténnyé lettek. Természetesen ki kellett igazítaniuk gondolkodásukat az igazságnak megfelelően a tiszta imádatban való fejlődésük szerint, amelyet a keresztényiség hozott magával. Magát Pál apostolt a megtérésétől fogva kiválasztotta Jézus, hogy különleges módon használja fel és ő később felmutatta azokat a tulajdonságokat, amelyeket vénben keresnek. (Gal 1:15-2:2; Csel 13:1-4) De az ő esetében is a szentírási háttere, mint Jehova Isten zsidó imádójáé, gyors előmenetelt tett lehetővé abban, hogy felismerje és elfogadja a Messiást. — Csel 9:15-18, 20, 22, 26-30; Gal 2:6, 7.
14 Így, ahelyett, hogy rögzített határok felállítására törekednénk, bölcsesség és józan ítélet vezetését kell követnünk, mérlegelve a körülményeket, valamint a jövendő vén tapasztalatait az igaz imádatban. Olyan gyülekezetben, amelynek sok tagja évtizedek óta az igazságban van, az a férfi, aki csak három éve merítkezett alá, viszonylag „új”-nak számít. De egy új alapítású gyülekezetben, ahol a tagok többsége csak mostanában fogadta el az igazságot, ilyen ember tapasztalata indokoltan nagynak tűnik az övékhez viszonyítva. Bármelyik is a helyzet, mindig fontos szem előtt tartani, hogy a bölcsesség, belátás, józan ítélet megnyilvánulása szükséges annál az embernél, aki viselni fogja Isten nyája legeltetési felelősségének terhét.
ELŐREHALADÁS A BÖLCSESSÉG ÉS MEGKÜLÖNBÖZTETŐ KÉPESSÉG KINYILVÁNÍTÁSÁBAN
15. Milyen szellemet kell felmutatni a véneknek saját képességeik és tulajdonságaik fejlesztése tekintetében?
15 Timótheus már tapasztalt vén volt, amikor Pál arra buzdította, hogy úgy merüljön bele a szellemi dolgokba, hogy „előrehaladása nyilvánvaló legyen mindenki előtt”. (1Tim 4:15, 16) A bölcs ember soha nem meggondolatlan, azt sem tételezi fel, hogy többet nem tanulhat, nem javítható. „Kicsoda bölcs és értelmes köztetek?”, írta Jakab tanítvány, azután hozzáteszi, „mutassa meg helyes magaviseletéből cselekedeteit bölcs szelídséggel [Új Angol Biblia: szerénységgel].” Ilyen szellem összhangot fog teremteni a vének testületében, kiküszöbölve minden egyenetlenségi szellemet, féltékenységet vagy vitatkozást. — Jak 3:13-18.
16. a) Milyen értelemben egyenlők a vének? b) Hogyan válhat szemmel láthatóvá előrehaladásunk nagy szellemi hasznára mindenkinek Isten nyájában?
16 Mialatt a vének „egyenlők” lehetnek a nyáj érdekében végzett munka és szolgálat felelőssége és tekintélye terén, nem szükségképpen egyenlők más tekintetben. Néhánynak sokkal több tapasztalata van mind az életben, mind az igazságban és nagyobb előrehaladást tett bölcsességben sok évi komoly tanulmányozás és törekvés eredményeként. Mindenkinek van erős oldala a gyengeségei mellett. Ha mi értékeljük és hasznunkra fordítjuk mások erejét, szilárdságát mi magunk is ,kinyilváníthatjuk előrehaladásunkat’. (Róma 12:3-10, 16) Az ilyen alázatos, komoly, istenfélő, bölcs és belátó pásztoroktól nyert segítség által a prófétai szó igaznak bizonyul és Isten nyája ma valóban „megsokasodik és bizonyára gyümölcsöt terem a földön”, mindezt Isten örökkévaló dicséretére. — Jer 3:15, 16.
[Táblázat a 11. oldalon]
Izraelita vének között
alkalmas, bölcs
Istent félő
megbízható
gyűlöli az igazságtalan hasznot
értelmes
tapasztalt
Keresztény vének között
tanításra képesített, képes buzdítani, feddni
igazságos, szereti a jót, a tanításban szilárdan ragaszkodik a megbízható igéhez
vádtól mentes, lojális, jó bizonysága van a kívülvalóktól
nem vágyik tisztességtelen nyereségre, nem pénzsóvár
szokásaiban mértéktartó, józan elméjű, ésszerű
családapa (sok esetben), nem új megtért