A világegyetem mögötti hatalom — titokzatos erő, vagy valóságos személy?

A VILÁGEGYETEMMEL kapcsolatos ismereteinket mérhetetlenül kibővítettek a holdutazások és a különféle tudományos megfigyelések. A félelmet keltő roppant kiterjedés és az ott uralkodó rend egyre jobban feltárul. Sokan ésszerűtlennek tartják azt az elképzelést, hogy ez a mérhetetlen világegyetem valamilyen irányító hatalom nélkül is létezhet. Bár milliók nem hisznek már az egyházakban, a dogmákban és általában a vallásban, „Isten”-ben viszont mégis hisznek.

Neked vajon mit jelent az „Isten” szó? Valamilyen titokzatos erőt? Megfoghatatlan intelligenciát? Valamiféle távoli, meghatározhatatlan és névtelen Személyt?

Vagy az „Isten” szó valami nagyon is személyest jelent neked, talán egy éppen olyan közelálló és kedves valakit, mint egy szerető atya? Lehet, hogy ez ostobaságnak hangzik azok előtt, akik a tudományba és a technikába vetették hitüket, de vizsgáld csak meg a következőket:

A TUDOMÁNYNAK ÉS A TECHNIKÁNAK IS VANNAK KORLÁTAI

A felfedezések és az egyre növekvő ismeretek tekintetében valóban izgalmas században élünk. Az ember figyelemreméltó eredményeket ért el. Nagyszerű adottságokkal rendelkező emberek ámulatba ejtő találmányokkal gazdagították az emberi fajt és igazán szélesre tárták az emberi tevékenység és tudás kapuit.

De hát éppen a megnövekedett ismerettel és fejlettebb technikával dicsekvő tudósok az elsők, akik elismerik, hogy képtelenek létrehozni akár egyetlen élő sejtet is. Az olyan egyszerű dolog, mint egy fűszál, meghaladja a tudósok teremtő erejét.

A körülöttünk látható csodák megmagyarázása végett egyes írók efféle kifejezéseket használnak: „Természet anyánk alkotta ezt” vagy „az evolúció hozta létre azt”, mintha ezek értelemmel megáldott személyek lennének. Pedig ugye világos, hogy nem tulajdoníthatjuk értelemmel nem rendelkező nyers erőnek az élet csodálatos változatait, sem a világegyetemben uralkodó mérhetetlen bölcsességet és hatalmat?

AZ ÉSZ VAGY SZELLEM BIRODALMA

Amikor behatolunk az ész vagy szellem birodalmába és igyekszünk megérteni az olyan tulajdonságok eredetét, mint a bölcsesség, igazságosság, könyörület, kedvesség és igazság, vajon hol találunk megbízható feleletet a kérdéseinkre? Van-e olyan ember, aki meg tudná magyarázni, honnan ered és miként működik belső énünk csodálatos „mechanizmusa”, amely megmondja nekünk, mikor teszünk rosszat, vagyis amit mi emberi lelkiismeretnek nevezünk? Ez nincs meg az állatoknál. De még a primitív, tanulatlan embereknél is megvan. Amint egy korai keresztény író, Pál egykor megmagyarázta: „Megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, a lelkiismeretük amellett tanúskodik, és a gondolataik kölcsönösen vádolják vagy mentegetik őket.” (Róma 2:15, American Standard Version) Az efféle dolgok meghaladják az emberi értelem határait. Pedig nem sokkal fontosabbak-e az ember értelmi és szellemi teljesítményei, mint a fizikai képességei?

Sok állatnak ugyanis sokkal nagyobb fizikai képességei vannak, mint az embernek. Az elefánt jóval erősebb, a sas messzebbre lát, a szarvas gyorsabban fut, a denevérnek finomabb a hallása, a kutyának jobb a szaglóérzéke. De melyik állat képes új dolgokat kitervelni? Igaz, a madarak tudnak fészket rakni, a hódok gátakat építeni, a pókok hálót szőni, de ezek a teremtmények változatlanul mindig ugyanazt végzik, ugyanarra a mintára. Egyikük sem tervez valami újat, s nem is fejleszt azon.

Ezzel éles ellentétben, az ember a dolgok megszámlálhatatlan változatait képes kigondolni, megtervezni és megalkotni. Akár a gyapjúmellényt kötögető asszonyt nézzük, akár a mérnököket, akiknek űrhajója eljut a holdra és onnan vissza, az ember kedvét találja az alkotásban. Ez az ember alkatához tartozik. Elmebeli képességeivel és az állatokénál sokkal, de sokkal magasabb rendű sajátosságaival és vele született adottságaival, az ember tökéletlen tükörképe annak a Legfőbb Lénynek, aki az embert a saját hasonlatosságára teremtette. — 1Móz 1:26.

De nézzünk most egy további emberi tulajdonságot, mellyel az állatok nem rendelkeznek: az ember vágyát az imádat gyakorlására. Cáfolhatatlan tény, amely minden korban s minden fajnál megnyilvánul, hogy az ember mélyen fekvő, természetes vágyat érez arra, hogy láthatatlan hatalmat vagy hatalmakat imádjon.

Modern filozófusok tagadhatják ezt s talán úgy vélekednek, hogy „Mi már túljutottunk a fejlődésben az ilyesmin!” „Túljutottunk”, de hát hová? Olyan világba, amely egyik válságból a másikba tántorog, s amely a félelmetes világkatasztrófa gomba alakú árnyképe alatt retteg! S vajon miért? Azért, mert oly sokan imádják a technika „istenét” és a különféle ideológiákat, miközben elvetik a Legfőbb Lény bölcsességét! — Jer 8:9.

Ezért sok mai ember — bár kiábrándult a vallásokból s az egyházakból — egyetért a minden idők legolvasottabb és leginkább köztiszteletben álló könyvével, a Bibliával, amely a Legfőbb Lényről ezt mondja: „Láthatatlan tulajdonságai, vagyis az örökkévaló hatalma és istensége, már a világ kezdete óta láthatók az értelem szeme számára azokban, amiket alkotott.” — Róma 1:20, The New English Bible.

A TUDÓSOK IGEN SOKAT SEGÍTETTEK!

Minél mélyebben kutatják a tudósok a világegyetemet, az atomot s az élet sokféle formáját, kutatásaik annál többet tárnak fel mindezeknek a szépségéből, harmóniájából és sokrétűségéből. Az emberi elmét valósággal elkábítják a világmindenség hatalmas méretei és bonyolultsága. Ámde nincs okozat ok nélkül. Ezért mindeme szépség, valamint bölcsesség és dinamikus erő megnyilvánulása mögött nem „látod”-e meg az „értelem szemével” a Nagy Alkotó „láthatatlan tulajdonságait”? A világegyetemet nyilvánvalóan változhatatlan törvények kormányozzák. De nem éppen ez a bizonyíték egy Legfőbb Törvényhozó létezésére? A földön található megszámlálhatatlan életfeltétel és roppant mennyiségű élelem vajon nem éppen azért van-e, hogy pontosan kielégítse az ember szükségleteit? Ez a számtalan okozat megfelelő OK-ot feltételez: a nagy Gondviselőt és Életadót!

De vajon mit mondanak erről a tudósok?

Frank Allen biofizikus kijelentette: „A földnek az élethez való igazodásai sokkal számosabbak annál, hogy a véletlennek tulajdoníthatnánk őket.”

P. Dirac, a Cambridge-i Egyetem matematika professzora pedig ezt írta a Scientific American című tudományos folyóiratban: „Isten egy igen magas rendű matematikus, és igen fejlett matematikát alkalmazott a világegyetem felépítésekor.”

Sir Isaac Newton, aki sok tudománytörténész szerint „a legnagyobb tudós elme, akit a világ valaha látott”, ezeket írta a Principia című híres művében: „Ez a napból, bolygókból és üstökösökből álló leggyönyörűbb naprendszer csakis egy értelmes és hatalmas Lény bölcsességéből és hatalmából jöhetett létre. . . . A Legfelségesebb Isten örökkévaló, végtelen, abszolút tökéletes Lény.”

Talán egyetértesz Sir Isaac Newtonnal. Lehet, hogy te is gyönyörűséget találsz a csillagok pompájában, a nap ragyogásában, a hold hideg szépségében, a felhők és a tenger soha nem szűnő színváltozásaiban, a virágok, fák, rovarok, madarak és állatok elbűvölő változatosságában, a gyermekek kacagásában, a barátok kedvességében, a házastársad szeretetében. És ott, a szíved mélyén tudod, hogy minderről egy valóságos SZEMÉLY gondoskodott: a világegyetem nagy Építésze! — Zsid 3:4.

A tények és az értelem szerint tehát a Legfőbb Lény feltétlenül VALÓSÁGOS SZEMÉLY. S ha ez így van, vajon van-e neve? Ha pedig van, melyik ez a NÉV?