Miért biztos reményünk megvalósulása?

„Isten együttműködteti összes alkotásait azok javára, akik Istent szeretik.” — Róma 8:28.

 1. Miről kapott tájékoztatást ebben a 20-dik században a sóhajtozó emberi teremtés egyre növekvő számú tagja, és a sok évtized elmúltával is milyen állapotban van a reménységük és miért?

HUSZADIK századunkban az emberi teremtés egyre növekvő számú tagja kapott már tájékoztatást „az Isten fiai”-nak közelgő „megnyilvánulásá”-ról, s most már tudják, hogy rövidesen mire számíthatnak. A sok ,nyögés és fájdalom’ ellenére, amelynek az emberi teremtés ki volt téve mind a mai napig, ezek a felvilágosított, várakozó álláspontot elfoglaló emberek reménységben örvendeznek. A több évtized ellenére, ami a „nagy sokaság” kezdeti megalakulása óta elmúlt, az ő reménységük is élő reménység. Mint az „élet fája” a szívük mélyén él, mivel Istennek a Biblia lapjaira leírt ígéretén nyugszik. — Péld 13:12; Jel 7:9; 21:5; Róma 8:19–22.

 2. a) Jehova Isten milyen törvényes állásában való igazolásáért imádkozik a „nagy sokaság”? b) Milyen isteni közbelépés érdekében imádkozzák, hogy „Szenteltessék meg a te neved!”, és mikor teljesedik be ez?

² Mindenekfelett reménykednek Jehova, a Teremtő egyetemes szuverenitásának mielőbbi igazolásában. Nagyra értékelik, hogy Ő igazságos, midőn szuverenitását gyakorolja teremtésműve felett az egész világegyetemben. Így tehát rendíthetetlenül állást foglalnak „az eredeti kígyó”-val, Sátánnal, az Ördöggel szemben, aki hamis színben ítéli meg és tűnteti fel Jehova szuverenitását, s aki az emberi teremtés többségét ez ellen irányította. Az Úr imáját imádkozzák Jehovához, és ezt mondják: „Szenteltessék meg a te neved.” (Máté 6:9, 10) Így tehát azért imádkoznak, hogy maga Jehova szentelje meg a nevét. Ő pedig majd válaszol erre az imára a küszön álló „nagy nyomorúság” során, ami „a Mindenható Isten nagy napjának a háborújá”-ban, Har-Magedonkor éri el a tetőfokát, amit azután „az eredeti kígyó” és démon „mag”-va minden tagjának a megkötözése és a mélységbe vetése követ. — Ez 36:23; 38:16, 23; 39:27; Jel 16:14, 16; 20:1, 2.

 3. A Jelenések 7:9, 10 szerint az életben maradt reménykedők „nagy sokasága” milyen eseményeknek lesznek a tanúi?

³ A reményteljes egyénekből álló „nagy sokaság” túléli ezt, hogy szemtanúja legyen annak, amikor Jehova igazolja egyetemes szuverenitását, s megszenteli a nevét. Éppen ezért a Jelenések 7:9, 10 találóan mutatja be őket prófétailag úgy, mint akik ezt követően az igazolt Isten trónja előtt és az önmagát feláldozó Fia, Jézus Krisztus előtt állnak, s hálásan mondják: „A megmentést a mi Istenünknek tulajdonítjuk, aki a trónon ül, és a Báránynak.”

 4. Mivel a „nagy sokaság” nem osztozik a világi emberek félelmében, hogyan viselkednek szelídség és mély tisztelet dolgában a világi hatóságok előtt?

⁴ A mai helyzetben a „nagy nyomorúság” kitörése előtt, amikor a félelem megbénítja a világot, a „nagy sokaság” nem fél attól, amitől a világi emberek félnek. Bátran engedelmeskednek annak, amit Péter apostol írt: „Szenteljétek meg Krisztust mint Urat a szívetekben, mindig készen arra, hogy megvédelmezzétek a bennetek levő reménység okát mindenki előtt, aki azt megköveteli tőletek, de ezt szelíden és mély tisztelettel tegyétek.” — 1Pét 3:15.

 5. Hogyan vesznek részt Jézusnak a Máté 24:14-ben mondott próféciájának a teljesedésében és hogyan viselkednek Jézusnak a Máté 28:19, 20 szerinti parancsa iránt?

⁵ Önzetlenül megosztják dicsőséges reménységüket mindenkivel, akit el tudnak érni. Ily módon veszik ki részüket Jézus jövendölésének a teljesítéséből: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek.” Ma sürgetőbb, mint valaha, hogy engedelmeskedjenek Jézus parancsának: „Menjetek tehát és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket . . . tanítva őket. — Máté 24:14; 28:19, 20.

 6. Miért részesülünk mi nagyobb kegyben, mint a korábban élt keresztények, akiknek hasonló reménységük volt az elmúlt századokban?

⁶ Senki másnak nincs a Biblián alapuló olyan reménysége, mint amivel mi rendelkezünk. Ez a lehető legjobb dolog, amit másokkal megoszthatunk. Reménységünk kincs, aminek örvendezhetünk. „Örvendezzetek a reménységben”, mondja nekünk Pál. (Róma 12:12) Bizalommal számíthatunk ennek mielőbbi megvalósulására. Nem hiába várjuk kitartással a megvalósulását. A korábban élt keresztények csupán előre tekintettek arra, amit mi már-már megvalósulni láthatunk. Nagy kiváltságunk lesz ténylegesen is tapasztalni nagyszerű megvalósulását.

ISTEN FELTÉTLENÜL A JÓ ÉRDEKÉBEN MŰKÖDTETI ALKOTÁSAIT

7, 8. a) Miért nem számítunk túl sokra, midőn reményeink megvalósulását várjuk? b) Mit tudunk mi ezzel kapcsolatban, amit Pál apostol is tudott, a Róma 8:28–30 szerint?

⁷ Nem túlzott remények megvalósulását várjuk, ha az Isten Szavában megírt dolgokra várunk. A megírottak közül semmi sem lehetetlen Isten számára! Ő nem vallhat kudarcot dicsőséges ígéreteiben, mert Ő a Mindenható Isten. Ha szeretjük Őt és ezt engedelmességünkkel is bizonyítjuk, nem mulasztja el dicső módon valóra váltani minden jó ígéretét. Az i. sz. első századában élt Pál apostollal együtt mi is jól tudjuk ezt. A Róma 8:28–30-ban, amit Pál körülbelül i. sz. 56 táján írt, kijelentette:

⁸ „Tudjuk pedig, hogy Isten összes alkotásait együttműködteti azok javára, akik szeretik,a akiket Ő szándéka szerint elhívott; mert akiket első elismerésében részesített, azokat előre el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy Ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Azonfelül, akiket előre elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat igaznak is jelentette ki. Végül, akiket igaznak jelentett ki, azokat meg is dicsőítette.”

 9. Hogyan adja vissza a King James Version (Jakab király fordítás) és egy sor modern Biblia-fordítás a Róma 8:28-at, viszont más modern fordítások hogyan fejezik ki azt az Új Világ Fordítás-hoz hasonlóan?

⁹ A Biblia King James (Jakab király) fordításában a Róma 8:28 így szol: „És mi tudjuk, hogy minden dolog együtt munkálkodik azok javára, akik szeretik Istent, azoknak, akik az elhívottak az ő szándéka szerint.” Számos modern Biblia-fordítás ugyanígy adja vissza ezt a verset. Mindazonáltal a Byington-féle The Bible in Living English (A Biblia élő angol nyelven) ezt mondja: „És mi tudjuk, hogy azoknak, akik szeretik Istent, Isten minden együttműködést megad a jóra, azoknak, akik az ő szándékának megfelelően elhívásban részesültek.” A Rotherham-féle The Emphasised Bible így mondja: „Tudjuk továbbá, hogy azok érdekében, akik szeretik Istent, Isten mindent együtt működtet a jóra.” A Lattey-féle The New Testament (Újszövetség) így hangzik: „És mi tudjuk, hogy azok számára, akik szeretik Istent, ő mindent együttműködtet a jóra.” — Lásd még a Schonfield-féle The Authentic New Testament (Hiteles Újszövetség) 338. oldal 2. bekezdést!

10. 11. a) Melyek azok a művek, amelyeket Isten együttműködtet az elhívott személy javára? b) Milyen egyéni cselekedeteket nem számíthatunk a Róma 8:28-ban említett „minden dolog” közé?

¹⁰ A Róma 8:28–30-ban feltárt minden dolog Isten műve, nem pedig az emberé. A feljegyzés szerint Isten dolgai azok, amelyeket Ő együttműködtet az elhívottak javára, akik szeretik Őt, mert azt akarja, hogy ezek elnyerjék a Királyságot, amelyre elhívta őket. De ha valaki, aki alámerített kereszténynek és a mennyei Királyság várományosának állítja magát, a mennyei elhívásával ellentétes módon cselekszik, nem várhatjuk el Istentől, hogy az ilyen cselekedetet a vétkes javára működtesse, vagy hogy az ilyen cselekedet automatikusan az ő javára működjön. Például, ha valaki, aki mennyei elhívásban részesült kereszténynek vallja magát, túlzottan belemerül a sportba a kikapcsolódási ideje alatt és eltörik a lába vagy a bokája, vajon ezt a sérülést Isten a sportoló javára fordítja? Vagy ha a rossz hajlam s a gyengeség pillanatában egy elhívott keresztény úgy dönt, hogy átsétál egy vörös-lámpás negyeden puszta kíváncsiságból vagy azért, hogy megnézze, hogyan csalogatják erkölcstelenségre a prostituáltak az embereket, s ő maga is áldozatul esik egy szajha csalogatásának és paráznaságot követ el, vajon arra számíthatunk, hogy Isten ezt a tapasztalatot a vétkes személy javára működteti? Vajon a jóra szolgál az, ha valaki így teszi próbára Istent?

¹¹ Az efféle fizikai vagy erkölcsi kártevés kimenetele mindig az érintett személytől függ, illetve attól, hogy miként reagál a meggondolatlan eljárása következményeire. Lehet, hogy levonhatja a tanulságot az ilyen súlyos tapasztalatból, de vajon ez a tanulság az egész ügyet Isten művévé teszi, főleg azért, mert Ő esetleg könyörületességet gyakorol ebben az ügyben? Egész biztos, hogy nem! Ezt nem szabad a Róma 8:28-ban Pál által említett „minden dolog” közé sorolni!

12. Milyen természetűek Istennek a Róma 8:29, 30-ban felsorolt összes művei és milyen sorrendben mondta el azokat Pál apostol?

¹² Amikor tovább olvassuk a 29, 30-as verseket és megfigyeljük az ott felsorolt isteni műveket, észrevehetjük, hogy Istennek az előre elrendelt, elhívott keresztényekkel kapcsolatban végrehajtott művei egytől egyig jók. Ezek a cselekmények együttműködnek a Királyság-örökös javára Isten ügyintézésének minden egyes szakaszában. Visszafordítva ezeket a szakaszokat, Pál ezt írja: „Mert akiket elsőként elismert, azokat előre el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy Ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Azonfelül, akiket előre elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat igaznak is jelentette ki. Végül akiket igaznak jelentett ki, azokat meg is dicsőítette.”

13. a) Mikor dicsőíti meg Isten azokat, akiket igazságosnak nyilvánított ki? b) Milyen alapon történik az egyének igazságossá való nyilvánítása?

¹³ Mikor végzi el Isten ezt a megdicsőítést? Amikor megadja a kegyében részesítetteknek a jobbjára ültetett elsőszülött Fia ismeretének a tündöklő kiválóságát. Ezáltal Isten arra az útra helyezi őket, amely a mennyei dicsőséghez vezet. Isten ez után a kezdeti munkája után jelentheti ki őket igazságosnak, de csak akkor, ha oly mértékben vetik hitüket a megdicsőült Krisztusba, hogy minden fenntartás nélkül teljesen átadják magukat Istennek.

14. a) Hogyan kerül valaki az Istentől „elhívottak” közé? b) Hogyan történik az, hogy valakit az Istentől „előre elrendelt” személyek közi számítanak?

¹⁴ Nos, ezután hogyan hívja el Isten a megdicsőült Fia alámerített tanítványát, hogy ,átvigye azt az ő szeretet Fiának Királyságába’? (Kol 1:13) Ez úgy történik, hogy Isten a szelleme által nemzi az illetőt, hogy ezáltal Isten szellemtől nemzett fiává legyen. Ezután hívhatja el, vagy részesítheti meghívásban Isten az ilyen szellemi fiat, hogy a mennyei Királyság részévé váljon, amit csak azok élvezhetnek, akik végül szellemi életre támadnak fel a mennyben. (1Kor 15:43–50) Isten előre elrendelte, hogy egy testvérekből álló testület társuljon az ő Fiával, akiknek ugyanolyan isteni természetük lesz, s akik az ő elsőszülött Fia, Jézus Krisztus képmása szerint legyenek átformálva. Elhívása után tehát Isten szellemtől nemzett gyermeke az előre elrendelt osztály tagjává lesz, s ebben hűségesnek kell bizonyulnia egészen földi haláláig. Isten egy ilyen osztályt rendelt el előre, nem pedig egyéneket név szerint, akik ebbe az osztályba bekerülnek. Isten előre elrendelte, hogy Krisztus mennyei testvéreinek a száma 144 000 legyen s ebben a vonatkozásban sem nevezett meg egyéneket. — Jel 14:1–3.

15. Mikor és hogyan történt, hogy Isten az előre elrendelt személyek felé irányította ,első elismerését’?

¹⁵ A Róma 8:29, 30-ban Pál apostol kiemeli, hogy Isten első elismerésében részesítette a keresztényeknek azt az osztályát, akiknek dicsőséget vagy tiszteletet és méltóságot ad, akiket igazságosnak nyilvánít ki, elhív és előre elrendel. Ez az, amit Isten már akkor megtett Édenben, amikor a saját „asszonya” „magvával” kapcsolatban, valamint a „mag” győzedelmes eljárásával kapcsolatban prófétált. (1Móz 3:15) Tehát már évezredekkel a „mag” létrejötte előtt elsőként Isten ismerte fel annak szükségességét és különleges feladatát. Attól kezdve Isten ,elsőként ismerte fel’ kötelezettségét egy ilyen „mag” létrehozására vonatkozóan. Ezért ez kapott először helyet Isten programjában. Ezért, amit Isten méltónak tartott arra, hogy ,első elismerésében részesítse’, azt mindaddig elméjében és szívében meg is őrizte, amíg Fia, Jézus Krisztus személyében, valamint Fia hűséges, szellemtől-nemzett tanítványai személyében létre nem jött az a „mag” megjelenéséig, Isten minden időben előre tudott erről, és különös elismerésben részesítette.

16. a) Hogyan teljesíti a Róma 8:28–30-ban felsorolt „összes műveinek” mindegyike a maga részét? b) Miben lehetnek ezért biztosak mindazok, akiket Ő a „szándéka szerint elhívott”?

¹⁶ Elejétől végig tehát kinek az „alkotásai”-ról ad nekünk a Róma 8:28–30 egész részletes beszámolót? Isten „alkotásai”-ról. S mivel Ő következetes Isten, aki minden eljárásában tökéletes összhangban van önmagával, „együttműködteti összes alkotásait azok javára, akik Istent szeretik”. Az „összes alkotásai” közül egyik sem tér el a többitől, egyik sincs ellentétben a többivel, mindegyik összhangban van a többi céltudatos alkotásával. Ezek az alkotások szép rendben követik egymást, az egyik a másikhoz vezet és elékészíti azt. Isten szándéka igen nagyszerű, s Ő pontosan tudja, hogyan viheti azt véghez sikeresen. Ezért ,azok, akiket a szándéka szerint hívott el’, biztosak lehetnek abban, hogy Ő sohasem vall kudarcot. Ha ezek az elhívottak hűségesek maradnak és szeretettel együttműködnek vele, egész biztosan részük lesz szándéka megvalósításában azáltal, hogy Jézus Krisztussal együtt ők is tevékeny részesei lesznek mennyei Királyságának.

EGY MÁSIK ELŐRE ISMERT OSZTÁLY

17. Milyen szeretetteljes szándéka volt Istennek azokkal kapcsolatban, akiket elhívott, előre elrendelt, és mióta van ez így?

¹⁷ Isten az ,elhívottak’ révén, akiket „első elismerésében részesített”, kívánja szeretetteljes szándékát beteljesíteni. Ezt világosan megismertette 2083 évvel Ádám teremtése után, vagyis i. e. 1943-ban. Akkor Isten így szólt a hű patriarchához, Ábrahámhoz: „Általad bizony megáldják magukat a föld összes családjai.” Ez az áldás világraszóló volt és Ábrahám „magva” által kellett létrejönnie. (1Móz 12:1–3; 22:17, 18) Ez az előre elrendelt „mag” Jézus Krisztusból és az ő 144 000 „elhívott” tanítványából áll. (Jel 7:1–8; 14:1–3; Gal 3:16, 29) Isten Ábrahámnak adott egyszerű ígérete megmutatta, hogy Ő már előre tudott egy „mag” osztályról anélkül, hogy annak határozott számát kijelentette volna. Ezt a számot csak a Biblia legutolsó könyve közli.

18. A Krisztus előtti régi időkben milyen személyeket és csoportokat használt fel Isten előképek és prófétai szemléltetések céljára?

¹⁸ A Krisztus előtti ókori időkben voltak egyének és csoportok, akik baráti viszonyba kerültek Ábrahám természetes leszármazottaival. Isten felhasználta ezeket, hogy előképei vagy prófétai ábrázolásai legyenek a mai modern korunkban élő embereknek, akik az „elhívottak” még földön élő kicsiny maradékának a barátaivá vagy társaivá lesznek.

19. Hogyan ábrázolja a Jelenések 7:9–14 verse Krisztus „elhívott” tanítványai maradékának tevékeny társait, és milyen kiváltságban lesz részük a közeljövőben?

¹⁹ A Biblia legutolsó könyve, amelyet a keresztény János apostol i. sz. 96 körül írt meg, előre bejelentette és jellemezte az „elhívottak” maradéka tevékeny társainak csoportját mint egy meghatározott szám nélküli „nagy sokaság”-ot. A „nagy sokaság” tagjainak életét megkímélik az eljövendő „nagy nyomorúság” idején, igen, „a Mindenható Isten nagy napjának háborújában” Har-Magedonkor, és ezek bemennek a Jézus Krisztus és 144 000 „elhívott” társa ezeréves uralma alatti új rend megtisztított földjére. Ennek a „nagy sokaság”-nak prófétai ábrázolásáról — ahogyan azt a Jelenések 7:9–14 feljegyezte — az 1935-ös évben élőszóval és nyomtatott formában is magyarázatot közöltek. — Jel 16:14, 16.

20. Mennyi előképet és próféciát tártak elénk a kiadványaink 1935 óta a nagy sokasággal kapcsolatban, miért egyedülálló az ő reménységük és mégis biztos annak megvalósulása?

²⁰ Az azóta eltelt 45 év alatt legkevesebb 42 előkép vagy prófétai ábrázolás jelent meg az Őrtorony Társulat kiadványaiban a Har-Magedont túlélők „nagy sokaságá”-val kapcsolatban. (Lásd: You May Survive Armageddon into God’s New World [Túlélheted Armageddont, s bejuthatsz Isten Új Világába] 1955. kiadás, 367, 368. oldalait angolban!) Mindezek az előképek vagy prófétai ábrázolások azt mutatják, hogy Isten csakis jót szándékozik tenni az előre ismert „nagy sokaság”-gal. Ez azért van így, mert ezek az emberek szintén szeretik Őt. Sokan közülük egészen a vértanúhalálig is készek voltak bebizonyítani iránta való törhetetlen szeretetüket. Igaz, a „nagy sokaság” elé tárt reménységet nem osztja az emberi teremtés nagyobb része. Mégis egyedülálló és csodálatos reménységük van, s bizalommal tekintenek előre annak mielőbbi megvalósulása felé. Ebben az élő reménységükben sohasem fognak csalatkozni, mert hű az Isten, aki ezt a reménységet adta. Megbízható és biztos a nekik adott ígéret beteljesedése: „A trónon ülő majd kiterjeszti sátorát felettük. Ezek nem fognak sem éhezni, sem szomjazni többé, a nap sem tűz majd rájuk, sem perzselő hőség, mert a Bárány fogja legeltetni őket, aki a trón közepén van és elvezetni az élet vizének forrásaihoz. És Isten letöröl majd szemükről minden könnyet.” — Jel 7:15–17.

[Lábjegyzet]