A millenniumi reménység diadalmaskodik

 1. Milyen kérdések vetődnek fel a Messiás eljövetelével kapcsolatban?

AMIKOR a régvárt Messiás végre eljött a zsidókhoz, vajon megerősítette a feltámadás útján elnyerhető jövendő életbe vetett eredeti hitüket, vagy inkább azt az újonnan átvett pogány felfogást támogatta-e bennük, hogy az emberi lélek veleszületetten halhatatlan? Vajon Jézus Krisztus a mennyei reménység felragyogtatásán azt értette, hogy minden megmentésre váró személy a mennybe megy? Van-e utalás a héber és a görög Szentiratokban arra, hogy milliók reménysége a földi örök élet lesz?

FELTÁMADÁS ÚTJÁN NYERHETŐ JÖVŐBENI ÉLET

 2. Mit tanított Jézus a jövendő élet reménységéről?

² Jézus azzal a pogány felfogással ellentétben, hogy az emberi lélek már veleszületetten halhatatlan, azt tanította, hogy a jövendő élet reménye kizárólag a feltámadáson nyugszik. Kijelentette: „Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, s hatalmat adott neki az ítélkezésre, mert az ember Fia ő. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek, akik jót cselekedtek az élet feltámadására, akik pedig gonoszt gyakoroltak, az ítélet feltámadására” (Ján 5:26–29).

 3. Mit ismer el néhány teológus a kereszténységen belül a lélekkel kapcsolatban?

³ Érdekes módon napjainkban néhány lelkésznek a kereszténységen belül feltűnt az a gondolat, hogy az emberi lélek veleszületett halhatatlanságát sem a héber, sem a görög Szentiratok nem támogatják. Az újszövetségi teológia új nemzetközi szótára (The New International Dictionary of New Testament Theology) (3. kötete, 1978.) hangsúlyozza, hogy „az ószövetségben teljesen idegen a testtől elváló lélek vagy a halálkor a testből kilépő lélek fogalma”. Egy további idézet onnan: „A Máté 10:28 verséből nem lehet kiolvasni azt, hogy a lélek potenciális halhatatlansággal rendelkezne, inkább az tűnik ki, hogy a meg nem térő bűnösre kimondott isteni ítélet visszafordíthatatlan. . . . Az Újszövetség lényegében az embert egységes egésznek mutatja be, és az egész személy átalakulását ígéri, s nem csupán lénye egy részének túlélését. . . . Halhatatlanság csak a feltámadás után következhet el.”

MENNYEI ÉS FÖLDI REMÉNYSÉG

 4. Mit ismernek el, de mit utasítanak vissza Jehova tanúi, és miért?

⁴ Jehova tanúi elismerik, hogy a keresztény görög Szentiratokban van szó arról, hogy egyes keresztények „mennyei elhívásban” részesülnek (Zsid 3:1). Azt viszont kifejezetten tagadják, hogy ez a „mennyei elhívás megszüntetné Istennek azt az eredeti elhatározását, hogy a föld az emberek paradicsomi otthona legyen és igazságos férfiakkal és nőkkel népesedjék be. Elutasítják még a gondolatát is annak, hogy a héber Szentiratokban a paradicsomi föld helyreállítására vonatkozó összes jövendölések csak holt betűk lennének. Erről annál is inkább meg vannak győződve, mivel a keresztény görög Szentiratok megerősítik az „új földre” vonatkozó ígéretet, „amelyben igazságosság fog lakozni” (2Pét 3:13; Jel 21:1–4).

5, 6. Hogyan tűnik ki a Bibliából a kétféle szentírási reménység a) a mennyei és b) a földi?

⁵ Jehova tanúi komoly Biblia-tanulmányozás eredményeképpen most azt vallják, hogy kétféle reménység van a keresztény Szentiratok alapján: a halhatatlan mennyei élet ajándéka, viszonylag kevesek számára, és a földi örök élet, jóval nagyobb tömegek számára. A Krisztussal való királykénti uralkodás mennyei reménysége kivételes „kegyelem” vagy ’ki nem érdemelt kedvesség’ a 144 ezer ’kiszemelt’ vagy „kiválasztott” számára. Közülük az elsők az apostolok és Krisztus első tanítványai voltak (Luk 12:32; Róma 5:17; 8:33; Jel 5:9, 10; 7:1–4; 14:1–4). Azt is tudjuk, hogy e keresztényekből, akik a Krisztus jelenléte idején még életben maradnak, jelenleg csak egy töredék vagy „maradék” él a földön (1Thess 4:14–17; Jel 12:17).

⁶ Ádám és Éva számára elérhető eredeti reménység a földi reménység volt. Ha Jehova Isten egyeduralma mellett kitartottak volna és nem törekedtek volna függetlenségre erkölcsi téren, mindez az övék lehetett volna (Lásd Mózes első könyve 1—3. fejezetét). Az ember „természeténél fogva földi” (1Kor 15:47, Jeruzsálemi Biblia). Természetesen kívánságai és vágyai is földiek. „Jehováé a menny, de a földet az ember fiainak adta.” (Zsolt 115:16) A Biblia azt is félreérthetetlenül kijelenti, hogy Jehova ‘nem hiába teremtette a földet, hanem azért alkotta, hogy lakjanak rajta az emberek!’ (És 45:18). A földi örök élet reménysége paradicsomi körülmények között így tehát írás szerinti, ugyanakkor természetes is. Semmi szégyellni való nincs benne.

A MILLENNIUMI REMÉNYSÉG KÉT CSOPORT SZÁMÁRA

 7. Milyen kilátást nyújt az ábrahámi ígéret és Dániel próféciája a föld népei számára?

⁷ Mivel a szellemi izraeliták (a 144 ezer) „Ábrahám magva” vagy „Ábrahám igazi leszármazottai” és „a neki adott ígéret igazi örökösei” (Gal 3:26–29, Philips), így helyénvaló tisztázni, mi volt az Ábrahámnak szóló ígéret. Ezt olvassuk: „A te magod által bizony áldásban részesül a föld minden nemzete” (1Móz 22:16–18). Dániel próféta szintén beszélt olyan „népekről, nemzeti csoportokról és nyelvekről”, akik felett az „ember Fia”, Jézus Krisztus gyakorol majd „királyi hatalmat és uralmat” a „mennyből”. De ebben segítségére lesznek a „választottak” is, akiket Dániel a „Legfelségesebb szentjeinek” nevez (Dán 7:13, 14, 27 lábjegyzet; 2Tim 2:10).

 8. Mi mutatja, hogy Pál és János tudta azt, hogy a megmentés nem korlátozódik a „választottakra”?

⁸ Az első keresztények elég jól ismerték azokat a jövendöléseket, amelyek két csoportról: a ‘magról’ és a „nemzetekről”, a „szentekről” és a „nemzeti csoportokról” szóltak. Pál apostol, miután beszélt azokról, akik mennyei megdicsőülésük után Krisztus társörökösei lesznek, ennek alátámasztásául elmondja, hogy az egész ‘teremtett’ emberi világ „sóvárogva várja, hogy megszabaduljon” a romlottság és a bűn uralmától, hogy elnyerje Isten fiainak dicsőséges szabadságát” (Róma 8:15–21). János apostol viszont azokhoz intézve sorait, akik hozzá hasonlóan a mennyei reménység várományosai, azt mondja, hogy Krisztus „engesztelő áldozat a mi bűneinkért (vagyis a „választottak” bűneiért), sőt nem csupán a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is (1Ján 2:2; 3:1, 3).

 9. a) Milyen látomásokban részesült János első levelének a megírásakor? b) Hogyan erősíti meg, hogy a megmentetteknek két csoportja van?

⁹ Amikor János e sorokat írta, igen valószínű, hogy már megkapta a Kinyilatkoztatást (lásd a Jelenések könyvét), amelyben a 144 ezer szellemi izraelita „elpecsételése” után látott egy ‘megszámlálhatatlan nagy sokaságot előjönni minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből’. Ezekről azt olvassuk, hogy túlélik a „nagy nyomorúságot”, és Jézus Krisztus, a „Bárány” az élő vizek kútforrásához vezeti majd őket (Jel 7:4–17). Természetesen ugyanebben a kinyilatkoztatásban János mintegy látomásban látta a krisztusi ezeréves uralmat is. Itt szintén két csoportról történik említés: azokról, akik „részt vesznek az első feltámadásban”, s akik „királyokként fognak uralkodni”, valamint az „emberiségről”, akik elnyerik Isten áldását, és akik „az ő népe lesznek (Jel 20:1—21:8).

10. Ma milyen két csoport vallja a millenniumi reménységet, és számuk hogyan viszonylik egymáshoz?

¹⁰ Így a millenniumi reménység ma már diadalmaskodik a „kicsiny nyáj” tagjainak a szívében, akik arra hivattak el, hogy „Krisztussal trónokon üljenek” a mennyben és uralkodjanak vele ezer évig (Luk 12:32; 22:28–30). De a „nagy sokaság” is ápolja szívében a millenniummal kapcsolatos reménységet, és a felkent keresztények maradékával együtt hirdetik a „királyságnak ezt a jó hírét, . . . tanúskodás végett minden nemzetnek” (Máté 24:14). Az 1980. március 31-én megtartott Úrvacsora Emlékünnepén mindkét csoport jelen volt. Ez valóban már csak egy töredéke vagy „maradéka” annak a 144 ezernek, akik Jézussal ezeréves királysága alatt fognak uralkodni. Ezzel szemben azoknak a jelenlevőknek a száma, akik szemlélői voltak az ünnepnek, 5 717 092 fő volt. Ők is értékelésüket fejezték ki Jehovának az iránt a nagyszerű elrendezése iránt, amely Fia áldozatán keresztül számukra is lehetővé vált, hogy most a paradicsomi földi örök élet kilátásának örvendhetnek.

A MILLENNIUMI REMÉNYSÉG MÉG MINDIG ÉL!

11. Mikor és hogyan valósul meg a millenniumi reménység?

¹¹ A millenniumi reménység tehát ma is élő reménység. Valóra akkor válik, amikor a „nagy nyomorúság” után Krisztus és a 144 ezer „választott” elkezdi ezeréves mennyei uralkodását és a juhokhoz hasonló „nagy sokaság” a földi feltámadottak milliárdjaival együtt megkóstolja a messiási királyság földi birodalmában megvalósuló elmondhatatlan áldásokat (Máté 25:34; Jel 20:12, 13).

12. Milyen meghatározást közöl az egyik lexikon a millenniumról?

¹² Az emberiségnek tehát égető szüksége van erre a reménységre. A világi bölcsek nem ismerik ezt a reménységet. Az 1977-es Britannica Macropaedia (Brit óriáslexikon) a következőképpen definiálja a millenniumot: „Ez a millennium néven ismert ezeréves korszak az az idő, amikor az embereknek a békére, a gonosztól való megszabadulásra és a földön való igazságosság uralmára irányuló vágyai Isten hatalma által végre megvalósulnak. . . . A millennizmus élénk fantáziával a következő kérdésekre próbál választ adni: Mi lesz a világ végső sorsa? Teljesül-e az emberiségnek az a rég óhajtott vágya és álma, hogy földi paradicsomban lakhat, illetve, hogy elpusztul-e az egész emberiség egy tüzes katasztrófában, vagy saját dőreségük vagy Isten ítéletének eredményeképpen?” (Kiemelés tőlünk származik).

13. a) Hiszel-e abban, hogy a föld „tüzes katasztrófában” fog elpusztulni? Indokold meg a válaszodat. b) Mi Isten földre vonatkozó eredeti akarata?

¹³ Egyes lexikonírók és hitetlen vallásvezetők számára e kérdések lehet, hogy csak elméleti jellegűek. Az egész világon élő becsületes szívű emberek számára viszont ezek nagyon is reális, jelenkori problémák, amiket élénk érdeklődéssel kísérnek. Jehova tanúi megtalálták e kérdésekre a bibliai választ. Számukra az örök élet reménysége „egy földi paradicsomban” nem egyszerűen „rég óhajtott álom”. Ez a reménység biztos alapokon nyugszik, hiszen józan bibliai kutatás eredménye. Mind a héber, mind a görög Szentiratok azt mutatják, hogy Isten nem engedi meg a gonoszoknak, hogy a „földet tüzes katasztrófában” megsemmisítsék (Jel 11:18; És 45:18). De ő maga sem akarja a földet megsemmisíteni (Zsolt 104:5). Amikor Isten megteremtette az embert és a paradicsomba helyezte, feltárta előtte szándékát, azt ugyanis, hogy „hajtsa uralma alá” a földet és e célból terjessze ki a paradicsomi állapotokat az egész földre, továbbá, hogy töltse be igazságos, Isten képére és hasonlatosságára teremtett férfiakkal és nőkkel [túlnépesítésről szó sem lehetett] (1Móz 1:26–28; 2:15).

14. Hogyan illik bele a millennium Isten „örök elhatározásába”?

¹⁴ Istennek még most is ez az „akarata”. Ez az akarat fog megvalósulni a messiási királyság által itt „a földön is, miként a mennyben” (Máté 6:10). Az egész Biblia alaphangneme azt mutatja, hogy Isten nem hagyott fel ezzel az eredeti szándékával (És 46:9, 10). A millennium, vagyis Krisztus ezeréves uralma beilleszkedik Isten „örök elhatározásába”, amelynek egyik része, hogy „Krisztusban egyesít minden dolgot, a mennyei dolgokat és a földi dolgokat” (Ef 3:11; 1:8–11). Más szavakkal, a millennium nem cél önmagában, csupán a célhoz, Isten eredeti földre vonatkozó akarata megvalósításához vezető eszköz.

NEM „MATERIALISTA ÁLOM”

15, 16. Hogyan titulálta az egyik katolikus pap a millenniumi reménységet, mégis nyilvánvalóan miről feledkezett meg?

¹⁵ Jehova tanúit vallásos ellenségeik kigúnyolják azért, mert a millenniumi reménységet hirdetik. Ugyanakkor a gúnyolódókat teljesen megnyugtatja az a tudat, hogy a jók a mennybe, a gonoszok pedig a tüzes pokolba kerülnek örök gyötrelemre, s eközben elfeledkeznek Istennek a földdel kapcsolatos „örök szándékáról”. A francia dominikánus szerzetes, H.C. Chéry, aki Jehova tanúi bírálására specializálta magát, a paradicsom földi helyreállításának reménységét „materialista álomnak” nevezi.

¹⁶ Ezt a katolikus papot először is emlékeztetni kell arra, hogy a millenniumi reménységet a katolikus egyház soha nem ítélte el és nem nyilvánította eretnek tanításnak. Nyilván azért nem, mert a Biblián alapszik és a legelső és leghíresebb „egyházatyák” ezt a „krisztusi hit egyik leglényegesebb dogmájának” tartották. Vajon eszerint Polikárp, Papias, Iréneus, a vértanú Justinius és Tertuliánus is „materialista álmodozók” voltak?

17. Miért nem vádolhatja senki jogosan és becsületesen Jehova tanúit azzal, hogy „materialista álmodozók”?

¹⁷ Az igaz, hogy egyesek közülük, mások pedig a későbbi időkben kétségbe vonták a millenniumi reménységet, s a megjövendölt ezeréves áldásoknak világi értelmezést adtak, sőt, szociál-politikai síkra vitték át. Ilyen dologgal ma joggal és becsületesen senki sem vádolhatja Jehova tanúit. Még ma is, ebben a gyönyörhajhászásra berendezkedett világban, az igaz keresztények kemény harcot vívnak az anyagiassággal és a gyönyörkereséssel mind egyéni életükben, mind pedig a gyülekezeten belül. A hangsúlyt a szellemi dolgokra helyezik. Teljesen tisztában vannak azzal, hogy akik „e vég idején” áldozatul esnek az anyagiasságnak, talán sohasem láthatják meg a millenniumot (Luk 21:34–36; Dán 12:4). Olyan gondolatot sem táplálnak, hogy társadalmi reformprogramok útján hozzák létre a millenniumot. E tekintetben minden intézkedést Istentől várják messiási királyán keresztül. A mennyei haderők élén Jézus Krisztus, a „királyok Királya” áll, aki minden gonoszságtól megtisztítja majd a földet (Jel 19:11—20:3).

SZELLEMI ÉS FIZIKAI PARADICSOM

18. Hogyan fog a millennium alatt a szellemi paradicsom még jobban kiteljesedni?

¹⁸ Jehova tanúi már most szellemi paradicsomban élnek. De bizalommal tekintenek előre arra az időre, amikor Krisztus ezeréves uralma alatt egyre tökéletesebb szellemiségre jutnak, amikor ugyanis az Isten követelményeit feltáró jelképes „könyvtekercsek” „megnyittatnak” (Jel 20:12).

19. Miért kíván a millennium Armageddon túlélőitől sok önzetlen áldozatot és kemény munkát?

¹⁹ A Krisztus ezeréves uralkodásáról szóló írásszövegek (például a Jelenések 20:11–21:8) gondos tanulmányozása alapján Jehova tanúi azt is tudják, hogy a millennium sok önzetlen áldozatot kíván majd azoktól, akiknek földi reménység jut osztályrészül. Sok tennivaló akad majd a föld megművelése és szépítése terén. Persze nem fognak önző módon csak önmagukra és családjukra gondolni, amikor a paradicsomi állapotok kialakításán fáradoznak. Krisztus ezeréves uralma egyben „ítéletnap”a lesz azok számára, akik túlélik a „Mindenható Isten nagy napjának” most már gyorsan közeledő háborúját (Csel 17:30, 31; Jel 16:14, 16); de azok számára is ítéletnap lesz ez, akik a halálból feltámadnak, s akik majd megítéltetnek a paradicsomi földön gyakorolt tetteik alapján (Ján 5:28, 29; Luk 23:42, 43). E megszámlálhatatlan feltámadottaknak nyilván szükségük lesz arra, hogy azok önzetlen fáradozása eredményeként megismerhessék az igazságosság útját, akik akkor a Messiás ezeréves uralma alatt már élnek (V.ö. És 11:1–9 verseivel). Ez aztán igazán nem „materialista [anyagias] álom”! Sokkal inkább kemény munkát jelent majd, mind fizikai, mind szellemi téren!

20. Mi lesz majd Krisztus ezeréves uralma végén, és milyen kilátásuk van a hűségeseknek?

²⁰ Mindamellett a millennium még csak a kezdet lesz. Az ezeréves uralom végén bekövetkező végső próba után az Isten egyetemes uralmához hűséggel ragaszkodó férfiak és nők belépnek a paradicsomi földön való örök életbeb (1Kor 15:24–28; Jel 20:7–10).

EZ A REMÉNYSÉG A TIED IS LEHET

21, 22. a) Miben találnak ma nagy örömet Jehova tanúi? b) Mi a reménységük a közeljövőre vonatkozóan?

²¹ Ma már több mint kétmillió Jehova tanúja 200-nál is több országban táplálja szívében ezt a reménységet. Ott él szívükben és elméjükben annyira valóságosan, hogy akkor boldogok, ha lehetőség kínálkozik nekik másoknak számot adni „a bennük levő reménység okáról” (1Pét 3:15).

²² 1914 óta a bibliai jövendöléseket beteljesítő világesemények azt mutatják, hogy a „vég idején” élünk és közel van a példátlan „nyomorúság ideje” (Dán 12:1–4; Máté 24:3–21). A „választottak” maradéka és a hozzájuk csatlakozott „nagy sokaság” Isten ígérete szerint túléli ezt a „nagy nyomorúságot” (Máté 24:22; Jel 7:9, 10, 14). Ezután mind a mennyei, mind a földi millenniumi reménységük valóra válik. Hiszel-e ebben? „Töltsön el titeket a reménységet adó Isten teljes örömmel és békével a hitetek alapján, hogy bővelkedjetek reménységben.” (Róma 15:13).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 29. oldalon]

A messiás millenniumi uralma alatt a feltámadottakat az igazságosság útjára fogják tanítani