A „béke jó híre” Svájcban is gyümölcsöt terem
A TÖRTÉNELEMBEN Svájc gyakran úgy szerepel, mint a „Béke szigete”. Valóban, amióta Napóleon a 19. században megváltoztatta Európa arculatát, ez az ország nem keveredett háborúba.
Svájc 6 millió lakosa ma a legmagasabb életszínvonalnak örvend a világon. Ezt a jólétet pedig a hagyományos természeti erőforrások nélkül sikerült elérnie. Rendkívül békés környezetben, kemény munkával, lelkiismeretes pontossággal érték fel ezeket az eredményeket. Ám, ha kissé megkaparjuk ezt az idilli felszínt, előtűnnek a nyugati világ életstílusával együtt járó problémák. Itt is megtaláljuk a felbomlott házasságokat és a kábítószeres tizenéveseket. Az őszinte embereket valóban aggasztja mindez, és a Biblián, az Isten Szaván alapuló „béke jó híre” a svájci „Béke sziget” számára is jó hírt jelent (Efezus 6:15).
A „béke jó híre” eljut Svájcba
Amikor Charles Taze Russel, az Őrtorony Társulat első elnöke először látogatott el Svájcba 1891-ben, az volt a benyomása, hogy ’az aratnivaló megérett az aratásra’ (Máté 9:37, 38; János 4:35–38). De hát ki fog segíteni ebben az aratásban? Úgy adódott, hogy Adolf Weber lett az eszköz erre a munkára. Weber még fiatal emberként hagyta el szülőhazáját, hogy az Egyesült Államokba költözzön. Ott megismerte a bibliai igazságot, azt követően pedig C. T. Russel kertészeként dolgozott. Később azonban megfogadta a tanácsot, hogy térjen vissza Svájcba és az „Úr szőlőjében” kertészkedjen.
Les Convers nevű kis szülővárosában Weber kertészi és erdészi állást vállalt. Neuchâtel kantonban, a Jura hegységben élt, az erdők övezte, magányos völgyek környékén, ahol alig-alig tud kialakulni egy hegyi patak, mivel az esővíz hamar átszivárog a lukacsos mészkőrétegen. De hát hová lesz a víz? Neuchâtel és Bienne gyönyörű tavai a Jura déli lábánál részben megadják erre a választ.
Adolf Weber azonban nem arra pazarolta az idejét, hogy a csendes tájban gyönyörködjék. A hosszú téli hónapok alatt bejárta a vidéket, a völgyeket részben gyalog, részben kerékpáron, és mindenütt prédikálta „a béke jó hírét”. Egyáltalán nem korlátozta ezt a tevékenységét csupán a nyugati, francia anyanyelvű Svájcra és a Franciaországgal határos övezetre. Weber német és olasz nyelvtudása alkalmassá tette őt arra, hogy Svájc egész területén terjessze a Királyság-üzenetet a Gotthard hegyvonulatig és az Alpokon át egészen az észak-olaszországi Milánóig. Jehova megáldotta őt és a többi egész szívű aratómunkást.
Az üzenet gyümölcsöt terem
Az 1899-es esztendőben 14 személy volt jelen Jézus Krisztus halálának emlékünnepén a kis vidéki városban, Thunban, a fővárostól, Berntől 30 kilométerre délkeleti irányban. Később újabb tanulócsoportok alakultak az ország német- és franciaajkú vidékén, nemsokára pedig az Őrtorony Társulat két fiókhivatala felügyelt a Királyság-prédikálás munkájára a nyelvjárásnak megfelelően. Majd az 1920-as években a felügyeletet a kibővített berni fiókhivatalra bízták, ahol jelentős méretű nyomdát is létesítettek. Fél évszázaddal később terjedelmes fiókhivatalt és nyomdát létesítettek Thunban, ahol jelenleg már évek óta működik.
Nagy áldás kísérte a több százezer vendégmunkás között végzett prédikáló munkát is. Ennek eredményeként ma sok olaszul és spanyolul beszélő tanú él ebben az országban. Sokféle nemzetiségű egyént vonzott az igazsághoz a „béke jó hírének” ereje. Svájc 11 000 Királyság-hírnökének mintegy a fele német nyelvű, egyharmada olasz vagy spanyol nyelvű és egyötöde francia anyanyelvű. 1981-ben összesen 19 785 személy volt jelen az Emlékünnepen az ottani 231 gyülekezetben.
Figyelemre méltó változás az életvitelben
Egészen rendkívüli körülmények között történt, hogy a „béke jó híre” eljutott némelyek szívéhez. Például egy fiatalember Spanyolországból érkezett Genfbe egy közeli barátjával. Nemsokára a kábítószerélvezet lett a legnagyobb szenvedélyük és hosszú időn át áruházi tolvajként tevékenykedtek. A fiatalember barátját egy napon elfogták és bebörtönözték, ám a fiatalember ennek ellenére tovább űzte áruházi tolvajként a „mesterségét”. A magányosság nemsokára arra késztette, hogy elgondolkozzon az élet értelmén. Gyakran olvasgatta a Bibliát és Az igazság, mely örök élethez vezet című könyvet, az Őrtorony Társulat kiadványát, amit még Spanyolországban kapott. Fokozatosan kezdett kialakulni benne a kiadók iránti mély tisztelet és keresni kezdte Jehova tanúit. Amikor egy napon látta, hogy két jólöltözött férfi aktatáskával elhagyja a házat, ahol ő lakott, erőt vett magán és hozzájuk lépett: „Önök Jehova tanúi?” — kérdezte. Képzeld el az örömét, amikor azt válaszolták: „Igen!” Azonnal elkezdődött a bibliatanulmányozás.
Négy hónap múlva a fiatalember eleget tudott ahhoz, hogy fontos változtatást hajtson végre az életében. Elmesélte a vele tanuló tanúknak áruházi tolvajként eltöltött életét és elvezette őket a még eldugott árukhoz a pincéjében: kabátok, öltönyök, nyakkendők, rádiókészülékek és televíziók sorakoztak ott. Ezeket őszintén vissza akarta szolgáltatni a tulajdonosoknak. Jobbnak látszott egy ügyvédhez fordulni, akit annyira meglepett az ajánlat, hogy ingyenes segítséget kínált fel. „Még sohasem láttam ilyen becsületes tolvajt!” — kiáltott fel az ügyvéd. Amikor az egyes cikkek visszaszolgáltatására került sor, az ügyvéd mindig megmagyarázta, hogy a bibliatanulmányozás idézte elő ezt a váratlan fordulatot és így kitűnő tanúskodásra nyílt lehetőség (Zsidók 13:18). Röviddel ezután a fiatalember alámerítkezett mint Jehova tanúja.
A „jó hír” terjesztése elszigetelt hegyvidéki völgyekben
A Jurától keletre és az Alpoktól nyugatra Svájc harmadrészét enyhén domborodó megművelhető földek borítják. Ez a Mittelland, a „közép-vidék”, ahol a lakosság nagyrésze letelepedett. Az Alpok lábánál és az Alpokban viszont megtalálható még a hagyományos életforma, s ez szorosan kötődik a katolikus valláshoz. Gyakran szerény jövedelmű emberek élnek itt kis falvakban. A szomszédoktól való félelem képezi a legfőbb csapdát ezeken a részeken (Példabeszédek 29:25). Bár Jehova tanúi kicsiny és kevés gyülekezettel rendelkeznek ezen a vidéken, nem szűnnek meg állandó erőfeszítéseket tenni, hogy a hegyi lakókat felkeressék a „béke jó hírével”. Néhány évvel ezelőtt például tanúk százai indultak el a síkságokról egy kora nyári különleges hirdető körútra.
Abban az időben buzgó tanúk serényen tevékenykedtek a délkeleten fekvő Grisons kanton háromnyelvű lakossága között is. A világhírű St. Moritz-ban kibéreltek egy termet egy új szállodában filmvetítés céljára. Itt az alpesi létesítmény közelében német, olasz és francia nyelvű területek találhatók. A meglepően nagy létszámú hallgatóság között, amely az olasz nyelvű programra összejött, ott volt a szálloda igazgatója is a családjával. A program után forró köszönetet mondott a testvéreknek és nem fogadott el pénzt a terem bérének fejében.
St. Moritz-t elhagyva két különböző út vezet Olaszországba. A Maloja-hágón át az utas a jobbára protestáns Bregaglia völgybe ér, ha ellenben a Bernina-hágót választja — a 4049 méter magas káprázatos Bernina csúcs teljes látképe tárul itt az utas elé —, akkor a Poschiavo völgybe jut, ami viszont a katolikusok erőssége. Mindkét völgyben olaszul beszélnek. Poschiavo falu közelében parányi tó vizében látható a környező hegyek tükörképe. Itt a közelben egy család: a katolikus apa, valamint a ritkaságszámba menő, helyi protestánsnak számító anya, tanulmányozni kezdte a Bibliát. Jehova tanúival való kapcsolatuk nem maradt észrevétlen, és egy idő után mindkét egyház papja meglátogatta a családot. Noha erős nyomás nehezedett a családra, végül a bibliai igazság győzött. A szülők ma Jehova alámerített tanúi, és három gyermekükkel együtt rendszeresen találkoznak keresztény társaikkal a határ túloldalán, Olaszországban.
A katolikus pap azonban a szószékről arra buzdította híveit, hogy bojkottálják a testvér üzletét. A falusi közösségben számos rokon is megszakította kapcsolatát ezzel a családdal (Máté 10:35). A közvetlen családtagok azonban hálásak Jehovának a vele való kapcsolatért. Szeretik embertársaikat is, ezért — amennyire tőlük függ — békességben élnek mindenkivel (Róma 12:18).
Legyőzte a kábítószerélvezetet
Egy zürichi fiatal férfi lelkes atléta és labdarúgó játékos volt. Úgy gondolta, hogy ha mindent megtesz a futópályán és a futballpályán, az értelmet ad majd az életének. Ámde az atlétatársai közt uralkodó versengés, sőt gyűlölködés, gyakran lehangolta őt. Ott volt azután az egyre jobb teljesítményt követelő állandó nyomás, valamint a sporteredmények és a győztesek dicsőítése, mialatt a kevésbé eredményes sportolók óriási erőfeszítéseit egyszerűen nem vették tudomásul. Ezek a körülmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy egy napon elfogadta egy régi iskolatársától a felkínált kábítószert. A kábítószer látszólag csökkentette ideig-óráig a gondjait, de természetesen semmit sem tudott megoldani.
Egy este, amikor a munkából hazatért, a fiatal férfi megtalálta a Királyság Hírek egy hátrahagyott példányát. Amit a dolgok jelen rendszerének a végéről olvasott, nyomban felkeltette érdeklődését. Megrendelte a traktátusban felsorolt könyveket és szorgalmasan tanulmányozta azok tartalmát. Nemsokára felkereste őt egy vén és a felesége. A testvérnő nemrég kezdett el tanulmányozást a fiatal férfi édesanyjával. A fiú viszont készségesen beleegyezett a tanulásba, nemsokára nagyszerűen haladt előre, majd felhagyott a kábítószerrel és a dohányzással. Az édesanyja is szépen haladt előre a szellemi fejlődésben és 1977-ben a zürichi kerületkongresszuson mindketten alámerítkeztek. A fiatal férfi egy ideje a thuni Béthel-család szorgalmas tagjaként szolgált.
Boldog Béthel-család
„Isten nem a rendetlenség, hanem a békesség Istene”, írja Pál apostol (1Korinthus 14:33). Mivel a „béke jó hírének” terjesztésére vonatkozó sok buzdítás árad szét az Őrtorony Társulat thuni fiókhivatalából, igen fontos, hogy az ottani munkatársak megőrizzék a jó rendet és békességet a Béthel-családban. A csodálatos természeti környezet, amely körülveszi a fiókhivatal épületét, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az ott élők mélységes hálát érezzenek a „békesség Istene” iránt, akit szolgálnak (Filippi 4:9). Mily csodálatos a hóborította hegycsúcsok látványa! A tetőteraszról a szemünk a Thun tóra lát, s máris magával ragad bennünket a berni Alpok fenséges központi hármas csúcsa: az Eiger, a Mönch és a Jungfrau.
Nem meglepő, ha a Béthel-család éppen olyan soknyelvű, mint maga a szántóföld, amelyet kiszolgál. A család tagjai, akik németül, franciául, olaszul és spanyolul beszélnek, nyolc, különböző nemzetiségből tevődnek össze. A legfiatalabb munkás mindössze 20 éves, a legidősebb — az 1909-ben alámerített testvér — már elmúlt 92 éves.
A fiók feladatkörébe tartozik a 13 körzetbe (hat német, négy olasz, két francia és egy spanyol) csoportosított gyülekezetek szellemi ellátása. Egy további tevékenység a nyomdai munka. Jelenleg 18 millió folyóiratot nyomtatnak és szállítanak ki minden évben. Ezek főleg Svájcban, Ausztriában, Belgiumban, Portugáliában, Spanyolországban és a francianyelvű afrikai államokban segítik elő a prédikáló munkát. Az 1978-as esztendőben a thuni fiókhivatalt kibővítették, további munkahelyeket létesítettek jövőbeni felhasználásra.
Továbbra is békességes gyümölcsöt teremnek
Jehova népe Svájcban keményen munkálkodik. A becsületes emberek továbbra is megértik, hogy az Istentől jövő „béke jó híre” létfontosságú az alpesi „Béke szigete” lakosai számára, ha örökkétartó boldogságban szeretnének élni.
1979. január 26-án, péntek este, a svájci olasz nyelvű TV-adó félórás dokumentumműsort közvetített az országban élő Jehova tanúiról. A feltűnően tárgyilagos program kedvező színben tűntette fel a tanúk életét és tevékenységét. Megható volt hallani egy 97 éves testvérnő válaszait a vele készített interjúban, amikor arról kérdezték, hogy miben változott meg az élete, amióta 80 éves korában elfogadta az igazságot. „Boldog vagyok!”, hangzott a spontán felelet. Így éreznek Jehova szolgáinak ezrei és barátaik is. Állandóan új bibliatanulmányozások indulnak. Hogy hogyan fordítják hasznukra ezek a személyek és még sok-sok további személy Isten hosszútűrését, azt a jövő fogja megmutatni.
Jehova népe Svájcban addig is kitart a Királyság-üzenet hirdetésében. Folytatják a „béke jó hírének” prédikálását mindenféle embernek, akár falvakban, akár városokban élnek azok, akár a síkságon, akár a nehezen megközelíthető és a hegyek közt megbúvó csendes völgyekben.
[Oldalidézet a 19. oldalon]
„Sohasem láttam még ilyen becsületes tolvajt!” kiáltott fel az ügyvéd
[Oldalidézet a 20. oldalon]
Nem a kábítószer, hanem a „Királyság Hírek” segített a fiatal atlétának tartósan megszabadulni a depressziótól