Vessük alá magunkat lojálisan a teokratikus rendnek!
„Íme, mily jó és mily kellemes, amikor a testvérek egységben együtt lakoznak. Olyan, mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire” (Zsoltárok 133:1, 3).
1. Hogyan írja le Jehova Szava önátadott szolgáiból álló földi házanépét?
MILYEN jól írja le ez a vers azok házanépét, akik nagy távolságban elszórtan élnek ugyan az egész földön, mégis átadták magukat és örömmel engedelmeskednek közös Szülőjüknek, Jehova Istennek! Ő pedig kiválóan elnököl az egész földre kiterjedő házanépe fölött! Szeretettel gondoskodik minden szükségletünkről (Zsoltárok 145:16).
2. Mit jelent alávetni magunkat a teokratikus rendnek?
2 Jehova ugyanakkor szigorúan megköveteli a békét és az egységet minden odaadó gyermekétől (1Korinthus 1:10). Ezek a jó eredmények pedig úgy jönnek létre, ha Isten szolgái lojálisan alávetik magukat a teokratikus rendnek. Vajon mit jelent ez? Mivel Isten uralmát teokráciának nevezik, alávetni magunkat a teokratikus rendnek annyi, mint engedelmeskedni az Istentől jövő törvényeknek, szabályoknak és alapelveknek (Ésaiás 33:22).
3. Hogyan fejezte ki Jézus az érzelmeit az Isten uralma irántl alárendeltség kérdésében?
3 A teokratikus rend iránti lojális alárendeltség legszebb példáját maga Jézus Krisztus mutatta. A mennyben ő volt „az elsőszülött az összes teremtmény között” (Kolossé 1:15). „Jehova az útjának kezdetéül hozott létre engem, az idők előtt, mint legelső munkáját. Határtalan idők óta ideállított engem, a kezdet kezdetén, még a föld keletkezése előtt. . . . Akkor mellette [Isten mellett] voltam mint mestermunkás, és azzá lettem, akit ő különösen szeretett, minden napon örvendeztem őelőtte minden időben” (Példabeszédek 8:22, 23, 30). Hogy milyen örömmel vetette alá magát Isten uralmának, amikor a földön volt, az kitűnik az alábbi szavaiból: „Azért jöttem le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem” (János 6:38). Isten akaratának cselekvéséhez tartozott Jézus részéről az is, hogy igen nagy gondot fordított Isten gondolatainak, nem pedig saját gondolatainak a tanítására. „Amit én tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem” (János 7:16). Mily nagyszerű magatartás ez, amit Isten minden szolgájának követnie kellene!
4. Írd le, milyen a teokratikus elrendezés napjainkban!
4 Mivel Jézus mindhalálig lojálisan alávetette magát a teokratikus uralomnak, Isten halhatatlan mennyei élettel jutalmazta meg. Azonkívül neki adott „minden hatalmat . . . mennyen és földön” (Máté 28:18). Ő viszont „összes földi tulajdonát” (a Királyság földi érdekeit) hithű felkent keresztényekre bízta. Ezeket a keresztényeket nevezte „hű és értelmes rabszolgának” (Máté 24:45–47). Rájuk az a jutalom vár, hogy részt vehetnek mint „papok” és „királyok” Krisztussal együtt a mennyei uralomban, Krisztus Királyságában (Jelenések 14:1, 4; 20:6). Ennek a ’hű rabszolgának’ egy maradéka még ma is itt él a földön. Feladatuk többek között az, hogy átvegyék és kiosszák Jehova minden szolgájának a szellemi eledelt a megfelelő időben. Hasonló állásuk van, mint Pál és munkatársainak, amikor Pál ezt mondta Isten csodálatos igazságáról, melyet népének ad: „Nekünk Isten a szelleme által kinyilatkoztatta” (1Korinthus 2:9, 10). Élen járnak a Királysággal kapcsolatos prédikáló szolgálatban is, amit el kell végezni „az egész lakott földön” mielőtt eljön a dolgok pusztulásra ítélt rendszerének a vége (Máté 24:14).
A helytelen eljárás eredménye
5., 6. a) Milyen következményekkel járt hogy Éva és Ádám függetleníteni akarta magát Jehovától? b) Hogyan bánik Jehova a ’báránybőrbe bújt farkasokkal’?
5 Milyen létfontosságú tehát Isten családja minden egyes tagjának, hogy lojálisan engedelmeskedjen a Nagy Teokrata és Király-Fia tanításainak és utasításainak, melyeket a ’hű rabszolga’ továbbít a földön! Mivel a teokratikus rend magával Jehovával kezdődik és úgy terjed lefelé, sohasem szeretnénk Sátánt, az Ördögöt utánozni abban, hogy függetleníteni akarnánk magunkat a teokratikus rendtől. Emlékezzünk csak vissza, milyen szomorú eredménnyel járt, amikor Éva hallgatott Sátán megtévesztő tanácsára, hogy ne vesse alá magát a teokratikus rendnek. Sátán tulajdonképpen ezt mondta Évának: ’Függetlenítsd magad Istentől! Tégy a saját elképzelésed szerint! Te magad döntsd el, mi jó és mi rossz! Akkor olyan leszel, mint Isten. Bizony nem halsz meg!’ (1Mózes 3:1–5). Ez a beszéd talán vonzónak hangzott, de kifejezetten hazugság volt (János 8:44). Amikor Éva férje csatlakozott az engedetlen eljáráshoz, a teokratikus rend iránti alárendeltség elhagyásához, mindkettőjüket kiűzték az Éden kertjéből és kirekesztették Isten lojális tagokból álló családjából. Idővel aztán, ahogyan Jehova előre figyelmeztette őket, mindkettőjüket utolérte a halálos ítélet (1Mózes 2:17).
6 Ma is, akik Jehova népe között független eljárást választanak és ellenkező dolgokat tanítanak, ezzel nem Istent, hanem Sátánt, az Ördögöt utánozzák. Jehova azonban látja és számon tartja, mi történik a családjában (Példabeszédek 15:3). Nem tűri, hogy farkashoz hasonló személyek felfalják a juhokhoz hasonlókat, hanem kellő időben közbelép és határozottan cselekszik (Máté 7:15–23). Szerető atyaként megvédi családjának szellemi jólétét (Ezékiel 34:11–16).
7. a) Mit nem szívlelt meg Áron és Miriám? b) Mi lett ennek a következménye?
7 Más bibliai példák is aláhúzzák, milyen veszélyes dolog nem engedelmeskedni a teokratikus rendnek. Például Miriám és Áron, visszaélve a Mózeshez fűződő családi kapcsolatukkal, kétségbe vonták az ókori Izrael gyülekezetében betöltött állását (4Mózes 12:1, 2). Elmulasztották megszívlelni azt a tényt, hogy maga Jehova ruházott különleges hatalmat szolgájára, Mózesre, s ezt csodálatos eseményekkel támasztotta alá. Jehova így emlékeztette őket: „Szolgámat, Mózest . . . őrá bíztam egész házamat. Szemtől szembe beszélek vele . . . Akkor hát miért nem féltek szolgám ellen, Mózes ellen szólni?” Akkor „Jehova haragja felgerjedt ellenük”. Áron szigorú dorgálásban részesült, Miriámot viszont lepra sújtotta és hét napra kirekesztették Izrael táborából (4Mózes 12:7–15).
8. Mit szemléltet Saul király esete?
8 Ott volt azután Saul, az ókori Izrael királya, aki nem volt hajlandó várni Jehovára. Inkább vakmerő módon ő maga mutatott be áldozatot, jóllehet nem volt pap. Azt a gyenge mentséget hozta fel, hogy az egész serege elvesztésének veszélye fenyegette, tudniillik, hogy elszöknek tőle. De hát kinek a serege volt az valójában? Saulé vagy Jehováé? Sámuel próféta ezt mondta Saulnak: „Ostobán viselkedtél. Nem tartottad meg Jehovának, a te Istenednek parancsolatát . . . Most azonban a te királyságod nem marad fenn” (1Sámuel 13:13, 14). A királyságot Saul elvesztette s olyan valaki kapta meg, aki ’kedves volt Jehova szívének’. Saul tehát súlyos árat fizetett engedetlenségéért, illetve azért, hogy nem tanúsított őszinte megbánást, amikor erre felhívták a figyelmét. Ez azt mutatja, hogy Jehova figyeli az öntelt, független, nem teokratikus tevékenységet népe között (Példabeszédek 11:2).
9. Miért lett Uzziás király kirekesztve az emberek közül?
9 Uzziásnak, Júda királyának esete is nagyon ide illik. Noha Jehova népének királya volt, nem kapott felhatalmazást arra, hogy papi minőségben szolgáljon. Mégis volt egy alkalom, amikor mindenáron papi feladatot akart ellátni. A papok testülete erélyesen tiltakozott és kijelentette: „Nem a te dolgod, Uzziás, füstölni Jehovának, hanem a papok dolga, Áron fiaié, akiket a füstöléshez felszenteltek. Menj ki a szentélyből, mert hűtlenül viselkedtél.” Uzziás azonban megbánás helyett a papok elleni dühével tetézte vakmerősége bűnét. „A papok elleni haragja közben poklosság tűnt elő a homlokán . . . mert Jehova megverte őt.” Halála napjáig poklos maradt, kivetettként élt az emberek között és „elválasztották Jehova házától” (2Krónika 26:16–21).
10. Hogyan írta le Pál azokat, akik kétségbe vonták a Jézus általi kinevezését?
10 Pál apostol említést tett olyanokról, akik kétségbe vonták sajátos megbízatását és kinevezését, amit a keresztény gyülekezet Fejétől, Jézus Krisztustól kapott (2Korinthus 11:12). Pál azonban azt mondta az ilyenekről, hogy azok „hamis apostolok, álnok munkások, akik átváltoztatják magukat Krisztus apostolaivá. Nem csoda hát, ha még Sátán is átváltoztatja magát a világosság angyalává” (2Korinthus 11:13, 14). Azok az emberek a saját önző céljaik elérésére törekedtek. Pál figyelmeztet az ilyen személyekre: „Ti magatok közül is támadnak majd férfiak, akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat. Legyetek azért éberek” (Cselekedetek 20:30, 31). Pál azért könyörgött a testvéreknek — köztük az állítólagos apostoloknak —, hogy ne engedjék viszálykodással és rendzavarással megbontani a keresztény gyülekezet egységét és eredményességét. Ha valaki nem hallgatott a szellemtől ihletett tanácsra, az ilyen a biztos katasztrófa felé menetelt (Galaták 1:7–9).
11. Hogyan védi meg Jehova földi házanépének harmóniáját?
11 Az ihletett bibliaíró, János kijelentette: „Mindannak, aki előre tolakszik és nem marad meg a Krisztus tanításában, nincs Istene . . . Bárki megy is hozzátok és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok be otthonotokba, ne is köszöntsétek őt. Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben” (2János 9–11). Igen, Jehova meg fogja védeni házanépe jó szellemét és összhangját.
Legyünk résen ma!
12. Hová gyűjti egybe Jehova mindazokat, akik szeretik őt?
12 Most, a „napok befejező részén”, Jehova egybegyűjti mindazokat, akik szeretik őt egy egyetlen egységes, harmonikus szervezetbe. Minden nemzetből való emberek hallgatnak a felhívásra: „Jertek, menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához; és ő megtanít az utaira és az ő ösvényén járunk” (Ésaiás 2:2, 3). Jehova az ő utaira tanítja meg az embereket, ezért azok az ő ösvényén járnak, nem a saját útjukon és ösvényükön (Jeremiás 10:23, 24).
13. a) Mire kell most különösen vigyáznunk? b) Mire van szükség ahhoz, hogy keresztül húzzuk Sátán terveit?
13 Sátánnak azonban ma „nagy a haragja”. Tudja, hogy már csak „rövid ideje van”, mielőtt kivonnák a forgalomból. Ezért „mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen valakit” (Jelenések 12:12; 1Péter 5:8). Résen kell hát lennünk e világ istene, Sátán, az Ördög minden próbálkozásával szemben, nehogy sikerüljön elhintenie a viszálykodás és egyenetlenkedés magvát Jehova családjának tagjai között. „Őrködjetek szigorúan afelett, hogy mi módon jártok, nem mint oktalanok, hanem mint bölcsek, és áron is vásároljátok meg magatoknak az alkalmas időt, mert a napok gonoszak. Ne legyetek többé oktalanok, hanem továbbra is értsétek meg, mi Jehova akarata” (Efezus 5:15–17). Ha hasznunkra fordítjuk Jehova szellemi jólétünket szolgáló gondoskodását, akkor épülünk, megtisztulunk, megfelelő fegyverzetet kapunk. Képesek leszünk meghiúsítani Sátán gonosz terveit, keresztülhúzni minden számítását (Efezus 6:10–13).
14. Miért igen veszélyes többet gondolni magunkról, mint amennyit kellene?
14 Őrizkedjünk az olyan beállítottságtól, amikor az ember többre tartja magát, mint kellene! (Róma 12:3). Ez a beállítottság oda vezethet, hogy az ember azt képzeli magáról: Isten különleges küldetéssel bízta meg őt, függetlenül a csatornától, melyen keresztül Jehova közli igazságait és irányítja házanépét. Az ilyen elképzelés tulajdonképpen azt feltételezi, hogy Jehova olyan sajátos viszonyban van az illetővel, amit egyetlen testvér vagy testvérnő sem élvez Isten családjában. Ez az elszigetelődés azonban csak ostobasághoz vezethet: „Aki elkülöníti magát, az a saját önző vágya után törekszik; minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad” (Példabeszédek 18:1).
Várjunk Jehovára!
15. a) Helyes–e javaslatokat tenni Jehova „rabszolga” osztálya felé? b) Szemléltesd, hogyan került alkalmazásra a teokratikus alárendeltség az első században!
15 Néha előfordulhat olyan eset is, amikor valaki valamiféle javaslatot tesz a „rabszolga” osztálynak különböző tanításbeli vagy szervezeti kérdésben, amiről úgy véli, hogy felülvizsgálatra szorul. Természetesen a tökéletesítést célzó javaslatok helyesek, ugyanígy a tisztább, világosabb megértést célzó érdeklődések is. Erre találunk példát, amikor Pált, Barnabást és másokat elküldték, hogy ’menjenek fel az apostolokhoz és más vénekhez Jeruzsálembe’ a körülmetélés kérdésében. Amikor a vének Jeruzsálemben a szent szellem irányítása alatt döntöttek az ügyben, testvéreket küldtek ki különböző városokba, s ezek „meghagyták nekik [az ott élőknek], hogy tartsák meg a rendeléseket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének meghoztak”. A rendelések betartása iránti lojális engedelmesség Jehova áldásával járt. Ezért „a gyülekezetek tovább erősödtek a hitben és gyarapodtak számban naponként” (Cselekedetek 15:1–16:5, Károli).
16 a) Mi mutat helyes szellemre a javaslat megtétele után? b) Pál tanácsa szerint hogyan kell kezelni azokat, akik helytelen szellemet tanúsítanak?
16 A javaslat megtétele után az tanúskodik helyes szellemről, aki megelégszik azzal, hogy az ügyet azoknak az érett testvéreknek az imádságos szellemű megfontolására bízza, akik Jehova szervezetében a munkát irányítják. De ha a javaslatot tevők nem elégszenek meg ezzel és folytatják az üggyel kapcsolatos vitát a gyülekezetekben azzal a céllal, hogy mások támogatását megnyerjék nézetüknek, vajon mi lesz ennek a következménye? Ez minden bizonnyal szakadásokat idézne elő, és megrendíti egyesek hitét. Ezért Pál ezt tanácsolja: „Tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat idéznek elő és botránkozásokat okoznak a tanítás ellen, amelyet tanultatok, és kerüljétek őket.” Pál Títusznak is azt tanácsolta, hogy ’feddje meg azokat, akik ellentmondanak’, majd hozzátette: „Ezeknek be kell tömni a szájukat, mivel egész családokat feldúlnak . . . olyan dolgokat tanítanak, amiket nem kellene. . . . Ezért továbbra is részesítsd őket szigorú megrovásban” (Róma 16:17, 18; Titusz 1:9–13).
17. Hogyan utánozhatjuk ma Dávid helyes magatartását?
17 Isten Szavában ez áll: „Az ismeret . . . felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít2” (1Korinthus 8:1). Sokkal jobb tehát, ha kitartunk az elsődleges munkában, Isten csodálatos Királyságának a hirdetésében, s közben türelmesen Jehovára várunk, hogy véghez vigye akaratát a kijelölt csatornáján át (Róma 14:19; Filippi 4:8, 9). Utánozzuk Dávidot, aki ezt mondta: „Mert rád vártam, ó Jehova, te magad válaszoltál nekem, ó Jehova, én Istenem” (Zsoltárok 38:15 [Károli: 38:16]). Soha ne feledkezzünk meg arról a fontos dologról, amire Pál emlékeztet minket: „Most azért intelek titeket, testvérek a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, hogy mindnyájan egybehangzóan beszéljetek és ne legyenek nézeteltérések köztetek, hogy megfelelően egységesek lehessetek ugyanabban az értelemben és ugyanabban a gondolatmenetben” (1Korinthus 1:10). Mivel Jehova családjában mindenütt a világon ez az alapelv érvényes, ebből nagyszerű eredmények származnak. Valóban: „mily jó és mily kellemes, amikor a testvérek egységben együtt lakoznak!” (Zsoltárok 133:1).
Tudnál–e válaszolni az alábbi kérdésekre:
◻ Hogyan mutatott Jézus jó példát a teokratikus rend iránti engedelmességben?
◻ Mit eredményezhet az, ha valaki nem hajlandó alárendelni magát a teokratikus rendnek?
◻ Miért kell ma különösen résen lennünk Sátán mesterkedéseivel szemben?
◻ Milyen legyen a magatartásunk akkor, amikor valamilyen javaslatot teszünk?
[Kép a 11. oldalon]
Mivel nem vetette alá magát a teokratikus rendnek, Uzziás királyt lepra sújtotta