Vajon törődik-e Isten az elmebetegekkel?

FLÓRA igen vonzó fiatal nő volt. Éppen csak elkezdődött izgalmas próbakisasszonyi életpályája a divatszakmában, amikor elmebaj támadta meg. Mély depresszióba süllyedt és bezárkózott szülei lakásába. Minden életkedve elszállt és teljesen elhanyagolta külsejét. Végül pedig az öngyilkosság gondolatával kezdett foglalkozni.

Flóra nem az egyedüli ezen a téren. Hasonló tragédiák az egész világon érik az embereket. Az elmebaj tulajdonképpen az egyik leggyakoribb mai betegség. De hát hogyan érez Isten az elmebetegekkel kapcsolatban? Valóban törődik velük?

Sokan hajlamosak úgy vélekedni, hogy Isten csak a teljesen épeszű egyéneket veszi figyelembe. Sőt vannak, akik szerint az elmebaj Isten közvetlen büntetésének egyik formája. De valóban Istent kell okolni érte? Mi hát az elmebaj igazi oka?

Egyik alapvető ok

Régen általános volt az a vélemény, hogy csaknem minden elmebetegségnek természetfeletti oka van, és néhányan azt hiszik, hogy a Biblia is ezt a nézetet vallja az elmebajjal, vagy elmebetegséggel kapcsolatban. Igaz, a Biblia említ olyan eseteket, amikor egyes embereket láthatatlan gonosz szellemek szálltak meg, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindenfajta elmebaj démoni megszállás eredménye.

Természetesen emlékeznünk kell arra, hogy a Biblia nem orvosi szakkönyv, amely leírja a különböző betegségek okait. De igenis megmagyarázza minden emberi betegség közös okát, testi betegségét és szellemi betegségét egyaránt. Rámutat ugyanis arra, hogy a tökéletlenség áldozatai vagyunk, ami halállal végződik, mivel ezt kaptuk örökségül bűnös ősatyánktól, Ádámtól. Amint Pál apostol mondja: „Egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt, mert mindannyian vétkeztek” (Róma 5:12). Ez azt jelenti, hogy Ádám minden egyes leszármazottja tökéletlen, s így bizonyos fokú testi és elmebeli hiányosságban szenved. Tehát az elmebetegség vagy rendellenesség az öröklött gyengeségünk egyik végletes formája.a

Isten gondoskodása az elmebetegekről

Isten törődik az elmebetegekkel, és ez a róluk való gondoskodásában is megnyilvánul. Először is rögzítette, hogy a legközelebbi családtagok kötelesek gondoskodni róluk. Az 1Timótheus 5:8-ban olvassuk: „Ha valaki az övéiről, főképpen a saját háza népének tagjairól nem gondoskodik, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél.” Ez a szabály nem tesz kivételt a család beteg tagjaival kapcsolatban.

Ez azt jelenti, hogy a házastársak kötelesek gondoskodni egymásról. Egy keresztény feleség, aki elhatározta, hogy készségesen gondot visel otthon a férjére, amikor azt súlyos elmebetegség érte, így nyilatkozott: „Úgy esküdtünk meg, hogy jóban, rosszban kitartunk egymás mellett, nemde?” Éveken át szeretettel ápolta a férjét egészen annak haláláig.

Isten ma is arra kötelezi a szülőket, hogy gondoskodjanak beteg gyermekeikről. Lehet, hogy éppen a szülők adták tovább a betegséget genetikai átöröklés folytán. Egy svéd házaspár, akinek a 3 éves gyermeke gyógyíthatatlan kromoszóma rendellenességgel született — ami a fejlődésben igen elmaradottá tette a gyermeket, ezt mondta: „Ő a mi gyermekünk. Mi hoztuk a világra. Nem bízhatjuk idegenre. Annyira szeretjük őt! Szeretnénk segíteni neki, a lehető legeredményesebbé tenni az életét. Ez óriási feladat, de boldoggá tesz minket.”

Ugyanez mondható el akkor is, ha az embernek a szülei szenvednek szükséget. Isten Szava megmutatja, hogy a felnőtt gyermekek kötelesek gondoskodni hátrányos helyzetbe került idős szüleikről, beleértve azokat is, akik elmebelileg nem egészségesek (1Timótheus 5:4).

Természetesen lehetnek olyan körülmények, amelyek nem teszik tanácsossá, hogy odahaza ápoljanak egy elmebeteget. Ez veszélyes lehet az illetőre vagy a környezetére. Olyan ápolást igényelhet, amit csak szakképzett ápoló képes ellátni, vagy az is lehet, hogy a beteg egyáltalán nem hajlandó otthon maradni. Az otthoni ápolás talán túl nagy terhet jelentene a többi családtagnak, súlyosan kihatna egészségükre és jó közérzetükre. De ha nem állnak fenn ilyen körülmények, a beteg részére az otthoni ápolás a legmegfelelőbb, mivel a családi elrendezést maga a szerető Isten hozta létre, és az jól elősegítheti a beteg gyógyulását.

Hogyan segíthet Isten Igéje

Isten részéről olyan gondoskodás történt, amit nagyszerűen fel lehet használni az elmezavarban szenvedők meggyógyításában. Ez pedig az, ha segítünk nekik ismeretet szerezni a Bibliából. Példák bizonyítják, hogy elmezavarban szenvedő egyének sok feszültség és aggodalom alól szabadultak fel és néha meg is gyógyultak, amikor gondolkozásukat sikerült Isten Igéje által helyes útra terelni. Miért lehetséges ez? Nos, elsősorban azért, mert a Biblia olyan könyv, amely szellemi vezetést biztosít és reménységet plántál az emberbe (Róma 15:4, 13). A reménység különösen fontos a depresszióban szenvedő embereknél. Isten szelleme pedig a szilárd reménységgel együtt segíthet a megzavarodott elméjű egyénnek helyrebillenteni gondolkozását és egészséges módon viselkedni.

Tehát a rendszeres bibliatanulmányozás gyakran igen hasznosnak bizonyult. A normálistól eltérő elme gondolkodásmódját helyre kell igazítani, mint egy óraszerkezetet, amely vagy késik vagy siet. Az ilyen óra még hasznos lehet, ha egy pontosan járó órához igazítják. A Biblia által Jehova Isten „pontos óráról”, a helyes gondolkozás irányadó mértékéről gondoskodott az ember számára. Ha egy olyan egyén, aki elmezavarban szenved, rendszeres segítségben részesül, hogy igénybe vehesse ezt a nagyszerű gondoskodást, az felüdülést, hitet és reménységet adhat a megzavart elmének.

Nos, ez történt Flórával is, a cikk elején említett fiatal nővel. Jehova Tanúi helyi gyülekezetének egyik nőtagja meglátogatta a lány szüleit és heti bibliatanulmányozást beszélt meg velük a beteg részére. A tanú így mondja el a történteket: „Eleinte a beteg nagyon gyanakvó és érzékeny volt, gyakran kirohant a szobából és hangosan zokogott. De ahogy bibliai ismeretet szerzett, fokozatosan visszanyerte egyensúlyát. Később megismertettem őt más személyekkel is, akiket meghívtam a tanulmányozásra, és végül sok év után először elhagyhatta a lakást, hogy elkísérjen egy összejövetelre. Flóra ma normális életet él. Férjhez ment, két apró gyermeke van, és ő maga is vezet bibliatanulmányozást más személyekkel. Saját szavai szerint: ’Az igazság és a bibliai reménység nélkül sohasem sikerült volna meggyógyulnom.’”

Az imádság ereje

Ha rendszeresen imádkozunk egy elmezavarban szenvedő egyénnel, az ima segíthet rendet teremteni a megzavarodott elmében. Ez az isteni gondoskodás biztonsági szelepként szolgálhat, amelyen keresztül eltávoznak a depressziót okozó gondolatok. Péter apostol arra szólít fel, hogy legyünk „józan gondolkodásúak” és „éberek az ima tekintetében” (1Péter 4:7). E kettőt szorosan egybekapcsolja. Az imádság által bármikor Isten elé járulhatunk, akár éjjel, akár nappal. Arra is felszólítást kapunk, hogy „mindenben” terjesszük kérésünket Isten elé, tehát az elmebeli problémáinkban is (Filippi 4:6).

Az ima hatékonyságát a következő példa is bizonyítja: Belgiumban egy nős férfi súlyos elmezavarban szenvedett már gyermekkorától kezdve. Elfogadta a Jehova Tanúival folytatandó tanulmányozást és ezt írja:

„Amint megértettem, hogy Jehova az egyedüli igaz Isten, imádkozni kezdtem és könyörögtem hozzá, hogy segítsen megváltoznom, mert tisztában voltam azzal, hogy a viselkedésem egyáltalán nem volt normális. Addig semmilyen pszichiátriai kezelés nem hozott eredményt, jóllehet három alkalommal is voltam zárt intézetben, ahol mindenféle elemző próbán átestem. Már arra gondoltam, hogy nem fogadok el több orvosi kezelést, mivel láttam annak eredménytelenségét, de hát mivel lehetne pótolni azt?

Amint abbahagytam a nyugtatók szedését, idegfeszültségem annyira elhatalmasodott, hogy egyszerűen képtelen voltam megrágni az ételt. Naponta számtalanszor könyörögtem Jehovához, és minden ilyen alkalommal a nyugalom érzése költözött belém. Nagyban segítettek az elmémbe kerülő bibliai gondolatok is. Először rövid ideig tartottak az ilyen hatások, de kitartottam. Megértettem, hogy Isten szelleme valóban segített. Ahogy teltek a hetek, a hónapok és az évek, a rohamok fokozatosan veszítettek gyakoriságukból és erejükből. Megnyertem a csatát! Tanúsíthatom, hogy ma már normális életet élek, képes vagyok ellátni feladataimat és kialakítani a keresztény egyéniséget. Csak arra buzdíthatok mindenkit, aki hasonló problémával küzd, hogy forduljon Istenünkhöz, Jehovához, és tőle kérjen segítséget.”

Gondoskodás a keresztény gyülekezet részéről

Jehova más úton is kifejezi az elmebetegek iránti gondoskodását, éspedig a keresztény gyülekezet közreműködésével. Ezen a téren Isten szerető módon arra indítja a véneket, hogy az élen járjanak. Ők igyekszenek is követni a tanácsot: „Vigasztaljátok a lehangolt lelkeket; segítsetek a gyengéknek, legyetek hosszútűrők mindenki iránt” (1Thessalonika 5:14). Isten Szavának sok évi tanulmányozása, és a problémák intézése közben szerzett gyakorlati tapasztalat képessé teszi a véneket, hogy segíteni tudjanak a mindenféle problémában hozzájuk forduló egyéneknek. Őszinte érdeklődést tanúsítanak és türelmesen meghallgatják mindazt, amit az elmezavarban szenvedő el szeretne mondani. A keresztény vének tudják, mennyire fontos, hogy inkább igyekezzenek megérteni, mintsem elhamarkodottan bírálni valakit vagy lekicsinyelni érzéseinek jelentőségét. A saját hiányosságaik és tökéletlenségük ellenére őszintén megpróbálnak vigaszt és segítséget nyújtani. A meggyógyult belga férfi mondta: „Hangsúlyoznom kell azt a nagy szeretetet, amit a vének irántam tanúsítottak, akik talán nem mindig értették meg a helyzetet, mégis mellettem álltak, hogy segítsenek nekem és a családomnak.”

A vének abban is segíteni szeretnének a megzavarodott elméjű egyéneknek, hogy azok látogathassák a keresztény gyülekezet összejöveteleit. Ezek a békés és józan szellemben megtartott összejövetelek egészséges környezetet teremtenek és nyugtató hatással vannak azokra, akik hasznot szeretnének meríteni belőle.

Mi a helyzet a gyógyíthatatlan esetekkel?

Nyilvánvaló, hogy az elmebajnak nem minden esete gyógyítható a fent említett módon. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy sok elmezavarban vagy érzelmi zavarban szenvedő egyén gyógyult már meg, vagy legalább bizonyos fokú enyhülést szerzett a fentebb leírt gondoskodás révén. Természetesen vannak súlyos esetek, amikor a beteg képtelen megérteni, felfogni a bibliai ismeretet és a szellemi dolgokat. De még ilyenkor is enyhülést hozhat, ha az illető a szeretet és a biztonság légkörében tartózkodik.

Bizonyos helyzetek talán reménytelennek tűnnek és nehezen elviselhetők. Ez azonban nem jelenti, hogy Isten nem törődik velük. A prófécia azt mondja Isten messiási Királyságáról: „Megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt, a lesújtottat is, és akinek nincs segítője. Szomorkodik a megalázott és a szegény miatt, és megmenti a szegények lelkét” (Zsoltárok 72:1, 12, 13).

A tartós gyógyulás kilátása mellett Isten megengedte, hogy bizonyos ideig ez a tökéletlen emberi állapot fennálljon. De nem mindörökre! A Szentírás arról biztosít minket, hogy az emberi életnek minden kellemetlen vonása örökre eltűnik, amikor Isten mennyei Királyságának kormányzata lép Sátán uralmának helyébe ezen a földön (Dániel 2:34, 44; Jelenések 21:4).

Igen, Jehova Isten nemsokára megszünteti az összes testi és elmebeli rendellenesség okait. Mert ő valóban törődik velünk!

[Lábjegyzet]