’Keressétek a békét és kövessétek azt!’

 1. a) Hogyan ’kereshetjük a békét és követhetjük azt’ ebben az erőszakos világban? b) Miért kell buzgón Jehovához könyörögnünk próbateljes helyzetekben?

VAJON hogyan követhetnénk Péter apostol fent idézett tanácsát, amikor ilyen erőszakos világ vesz körül minket? Péter maga ad rá választ, amikor azt mondja, hogy ’forduljunk el a rossztól és jót tegyünk’. Arra kell tehát törekednünk, hogy békés viszonyba kerüljünk Jehova Istennel, a Jézus Krisztus áldozatába vetett hit alapján. Azután úgy követhetjük a békét, ha szigorúan azokhoz az irányadó mértékekhez tartjuk magunkat, amelyeket Isten a Szavában megszabott számunkra. „Mert Jehova szemei az igazságosakon vannak és fülei esdeklő imáikra irányulnak. Jehova arca azonban a gonosztevők ellen fordul” (1Péter 3:11, 12). Amikor a gonoszok megpróbálnak rosszat tenni nekünk, mi buzgón imádkozhatunk Jehovához. Hangos szóval kiálthatunk hozzá, segítségül hívhatjuk a nevét, mintha rabló vagy más gonosztevő támadna meg minket. (Vö. 5Mózes 22:25–27.)

 2. Ha erőszakkal találkozunk, miben bizakodjunk Dávid szavai alapján?

² Az erőszak nehéz perceiben a Jehovába vetett teljes bizalom gyakran az életben maradás kulcsa. Jehova tanúja nem egy esetben tapasztalta az áldásokat, amikor olyan bizalommal volt Isten iránt, mint amit Dávid fejezett ki a Zsoltárok 18:46, 48 szerinti imájában: „Jehova él, és legyen áldott az én Kősziklám! Magasztaljátok fel megmentésem Istenét. Megment haragos ellenségeimtől; az ellenem felkelők fölé emelsz fel engem, az erőszakoskodó férfitól megszabadítasz engem.” Jehova Tanúinak több milliónyi tagját, akik erős hittel várják Isten azon ígéretének beteljesedését, amely szerint ’a föld az igazságosaké lesz, és örökké rajta lakoznak’, e szavak is biztosítják: „Az igazságosak megmentése Jehovától jön; erődjük ő a szorongattatás idején” (Zsoltárok 37:29, 39).

 3. a) Mit mutat meg nekünk az 5Mózes 32:10 és a Dániel 3:19–27 verse? b) Mire mutat Ráháb megszabadulása, s egy modernkori úttörő megszabadulása?

³ Bármilyen helyzet adódjék is ebben az erőszakos világban, Jehova képes ’megóvni őket mint szeme fényét’ (5Mózes 32:10; Dániel 3:19–27). Ha úgy akarja, még a nukleáris tömegmészárlás borzalmai között is képes megóvni az övéit. Ez kitűnt az 1945. augusztus 6-án történtekből, amit Jehova egyik hű szolgája élt át, aki a japáni Hirosima börtönében állta ki az üldözést. Azon a reggelen a szokásostól eltérő munkarend következtében olyan helyzetbe került, hogy sértetlen maradt az atombomba robbanásakor.a A börtön nagyrésze a földdel lett egyenlővé. De ahogy Ráháb is túlélte Jerikó tüzes pusztulását, Katsuo Miura is túlélte Hirosima pusztulását (Józsué 6:23, 24). Ahogy kifejezte, hálás Jehovának, amiért ’kibombázták’ őt a börtönből, hogy hátralevő életét az úttörőszolgálatnak szentelhesse. (Vö. Zsoltárok 116:15.) Semmi sem túl csodálatos szuverén Urunk számára, aki „az igaz Isten, nagy és hatalmas Isten ő, seregek Jehovája az ő neve” (Jeremiás 32:17–19).

Maradjunk szoros kapcsolatban Jehova szervezetével

 4. Hogyan írja le az Ésaiás 60. fejezete Isten szervezetének mai állapotát?

⁴ Ahhoz, hogy szembenézhessünk a mostani erőszak napjaival, szükségünk van Jehova anyai szervezetének gyengéd vezetésére. Az 1938-as esztendő óta tökéletesebb teokratikus állapot uralkodik Isten népénél, amint Jehova bejelentette: „Fejedelmeddé a békességet teszem, és kormányzóddá az igazságot. Erőszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsőségnek.” Ma világszerte a békesség és az igazságosság szeretete jellemzi Jehova szervezetét, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 64 évvel ezelőtt néhány ezer Királyság-hirdetőből álló „kevés” 2 477 000-res létszámú „hatalmas nemzetté” legyen, amely 205 országban tör előre ezen a földön. A szántóföldről érkező jelentések azt mutatják, hogy amint egyre jobban közeledik „a vég”, Jehova ’a kellő időben felgyorsítja’ ezt a munkát (Ésaiás 60:17, 18, 22, Katolikus fordítás; Máté 24:14).

 5. A Zsoltárok kijelentése szerint mi ad erőt Jehova népének az erőszakkal szemben?

⁵ Ennek a terjeszkedésnek túlnyomó része az erőszakkal szembenézve történt meg, mint például Hitler idejében, amikor Jehova Tanúi a koncentrációs táborok tapasztalatain estek át, vagy amikor háborús időben a csőcselék támadt rájuk az Egyesült Államokban. Az erőszak egyre jobban terjed és fokozódik sok helyen a földünkön. Kevés ország, sőt talán egyetlen egy sem tapasztalt több erőszakot az utóbbi években, mint éppen Libanon. Testvéreink mégis szilárdan állnak ott. És mi tartja őket erőben? A Jehovába vetett feltétlen bizalom és az eltökélt szándék, hogy szoros kapcsolatban maradnak egymással az összejövetelek és más keresztényi tevékenység segítségével (Zsoltárok 73:28; 149:1).

 6. Hogyan kell tekintenünk a rendszeres összejöveteleket, és miért?

⁶ Ez eszünkbe juttatja, hogy az erőszak tombolása idején sohasem szabad elhanyagolnunk az összejöveteleinket (Zsidók 10:24, 25). Ha ennyire fontos felövezni magunkat Sátán világának erőszakos cselekményeivel szemben, arra is szükség van, hogy erőt gyűjtsünk az Ördög ravaszabb cselfogásainak leküzdésére. A rendszeres összejöveteleinken való részvétel életet jelent számunkra!

 7. a) Hogyan igyekszik a Sátán felforgatni Isten népét? b) Milyen sajátos módon szeretné a Sátán felkorbácsolni az erőszak és az erkölcstelenség szellemét? c) Hogyan követhetjük a békét és milyen célt kell szem előtt tartanunk?

⁷ Ezekben a rettenetes időkben Sátán megpróbálja megbontani Isten népének sorait azáltal, hogy igyekszik ’önmagukat szerető, pénz szerető emberekké tenni őket [akiket vonz a pénzért megvehető csillogás], . . . s akik inkább a gyönyört kedvelik, ahelyett, hogy Istent szeretnék’. Nos, ezek a dolgok eltéríthetnek minket az Isten népével való rendszeres összejövetelektől (2Timótheus 3:1, 2, 4). Ahelyett, hogy magunkba szívnánk az erőszak és az erkölcstelenség sátáni szellemét, amit annyira dicsőítenek bizonyos tv-műsorok, egyes video játékok és ehhez hasonlók, mennyivel fontosabb, hogy a személyes tanulmányozással, a komoly elmélkedéssel és az összejöveteleink látogatásával igyekezzünk elsajátítani és a gyakorlatban alkalmazni a pontos ismeretet, amely az ’örök életet jelenti’! (János 17:3; Filippi 1:9–11; Kolossé 1:9–11).

Hol találunk védelmet?

 8. a) Hogyan reagálnak sokan a világban a mai erőszak idejére? b) Mutasd meg néhány példával, hogy miért nem bölcs eljárás az, amit követnek?

⁸ Az erőszak félelemmel tölti el a föld nagy városai lakóinak szívét. A Gallup intézet egyik nemrégi felmérése szerint az amerikaiak 45 százaléka fél egyedül kimenni az utcára éjjel a lakásuktól egy mérföldön belül. Sokan fegyvert hordanak maguknál. De vajon ez az a mód, ahogyan Jehova Tanúinak cselekedniük kell: csak úgy győzhetik le az erőszakot, ha maguk is felkészülnek arra, hogy erőszakot alkalmazzanak? Az „önvédelmi fegyverek” által okozott számos baleset — amikor fiatalkorúak öltek meg más fiatalkorúakat — arra késztessen minket, hogy álljunk meg és vizsgáljuk meg a helyzetet. Közismert dolog, hogy egy hivatásos bandita, ha másik fegyvert lát, tüzelni fog — éspedig azért, hogy öljön. Milyen esélye lehet ilyen esetben egy reszkető kezű amatőrnek?

 9. Hol és hogyan találhat a keresztény menedéket?

⁹ A keresztény nem a fegyverviselésben talál menedéket, hanem abban, hogy ’keresi a békét és követi azt’ (1Péter 3:11). Jehovában bízzál! Ha bűnöző támad rád, mondd meg neki, hogy Jehova Tanúja vagy. Ne állj ellent annak, aki erőszakot alkalmaz, hanem add át neki az anyagi javakat, amelyeket követel. Az életed többet ér ezeknél. Ha megállítanak és megfenyegetnek, imádkozz Jehovához segítségért. Jusson eszedbe: „Jehova neve erős torony. Abba fut az igazságos és védelmet talál” (Példabeszédek 18:10).

10. a) Mit mutat az Ezsdrás 8. és a 2Korinthus 11. fejezete az önvédelemmel kapcsolatban? b) Hogyan mutatják meg az Afrikából és az Írországból érkező tudósítások, mennyire ostoba dolog lőfegyvert hordani?

¹⁰ De hát nincsenek-e olyan alkalmak, mint például amikor veszélyes területeken, felkelések, zavargások idején kell átutazni ilyen helyeken, amikor Jehova Tanúi jobban tennék, ha lőfegyvert vinnének magukkal önvédelem céljából? A válasz határozottan: nem! (Vö. Ezsdrás 8:21–23, 31; 2Korinthus 11:23–27.) Vegyük például egy bizonyos afrikai országban utazó felvigyázóinkat. Az utóbbi években ezeknek a testvéreinknek gyakran kellett háborús zónákon átutazniuk, hogy meglátogathassák a gyülekezeteket. Néha gerillák állították meg őket, néha a biztonsági erők. Ha lőfegyvert találnak náluk, az életükbe kerül. Kevés kivétellel, Jehova Tanúiként való igazolásuk, és mindenfajta fegyver hiánya, szabad utat nyitott számukra. Ugyanez történt a háborgó Észak-Írországban, ahol az a mondás járja, hogy „a halál hozzátartozik a tájképhez”. Jehova Tanúinak semlegessége közismert, és mint békeszerető emberek védelmet találnak mind a katolikusok, mind a protestánsok lakta területen.

11. a) Mi teszi világossá, hogy a keresztények nem fegyverezhetik fel magukat halálos fegyverekkel? b) Kibe kell helyeznünk a bizodalmunkat a Szentírás szerint?

¹¹ A Szentírás és Jehova Tanúinak modernkori tapasztalata is azt igazolja, hogy a keresztényeknek egyáltalán nem tanácsos lőfegyvert vagy egyéb fegyvert hordaniuk maguknál, vagy akár az otthonukban vagy más helyen tartani, hogy támadók vagy betolakodók ellen használják azt (Ésaiás 2:4; 1Péter 3:11). A keresztény inkább Jehovában, az ő Istenében bízzon! (Zsoltárok 18:48 [18:49, Károli]; 140:1, 4 [140:2, 5, Károli]; Példabeszédek 3:5–7).

12. a) Miért jogos bibliai alapon, ha a keresztények igénybe veszik a rendőrség védelmét? b) Vajon használhat-e a keresztény lőfegyvert veszélyhelyzetben, vagy gyakorolhat-e önbíráskodást?

¹² A Róma 13:1, 4 versével összhangban a világi „felsőbb hatalmak” esetleg bizonyos békefenntartó szerveket állítanak fel, mint például rendőrséget, amely szervek hivatalosan fegyvert viselnek, hogy megvédjék az állampolgárokat és azok tulajdonát. Mivel az ilyen szervekről azt olvassuk, hogy „Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik”, helyes, ha a keresztény kéri és igénybe veszi az ilyen szerv segítségét, védelmét. De még ha szükségesnek látja is, hogy megvédje önmagát vagy szeretteit bármivel, ami a keze ügyébe kerül, sohase használjon lőfegyvert. És ne próbáljon meg önbíráskodni. Számos országban még önvédelemből sem szabad lőfegyvert tartani (Máté 22:21; vö. 2Mózes 22:2).

13. Miért nem veheti igénybe a keresztény a harcművészetet még önvédelemből sem?

¹³ De hát magánjellegű önvédelem céljából nem gyakorolhat a keresztény olyan hadi művészetet, mint például a kínai kung fu? Jegyezzük meg, hogy ezt a leggyilkosabb keleti művészetet a zen buddhista szerzetesek fejlesztették ki több mint 1400 évvel ezelőtt a Shaolin kolostorban a Songshan lejtőin, Kína egyik szent hegyén. Ilyen vallási forrásból származik Japán harci művészete, a busidó is, ami betű szerint azt jelenti: „A harcos útja”. A judo, a kendo és a karate számos szakavatott művelője ma is vallásos elmélkedésből meríti az ihletést. A karaténak az a célja, hogy harcképtelenné tegye az áldozatot, ami súlyos sérülést, sőt halált is okozhat. Akik Jehovában bíznak, nem fognak harci művészethez folyamodni védelemért! (Példabeszédek 3:31).

14, 15. a) Miért jogos a kereszténynek vadászni vagy állatot ölni élelemszerzés céljából? b) Mi teszi mégis a keresztényt alkalmatlanná arra, hogy különleges kiváltságokra nevezzék ki, és miért van ez így?

¹⁴ Vajon helyénvaló lenne, ha a keresztény, mondjuk vadászat céljából tartana lőfegyvert, hogy így jusson élelemhez? A vízözön óta Isten megengedi az állatok élelemszerzés céljából való leölését, bár a vért ebben az esetben a földre kell folyatni és nem szabad megenni (1Mózes 9:3, 4; 5Mózes 12:23–25). Ahol a helyi törvények megengedik, Jehova Tanúi közül egyesek lőfegyvert tartanak, hogy a vadállatok ellen védekezzenek vagy lövészsport céljára. De senki se gondolja, hogy Jehova helyeselné az állati élet kioltását sport vagy az ölés izgalma céljából, amint azt az ókori és a modernkori „Nimródok” tették és teszik. Mivel „a hústest lelke annak vérében van”, ez a vér igen értékes Jehova szemébenb (3Mózes 17:11, 14).

¹⁵ Ha egy gyülekezetben a tanúk jelentős számát zavarja az, ha valaki csupán sportszenvedélyből vadászik állatokra és nem élelemszerzés céljából, az illető nincs abban a helyzetben, hogy különleges szolgálati kiváltságokat kapjon, mivel durva hajlamú egyén hírében áll (1Timótheus 3:2).

16. Hogyan segíthetnek a vének, de mi történik azokkal, akik nem hajlandók követni a fenti 9–15 bekezdésekben olvasható tanácsot?

¹⁶ Ugyanez a helyzet akkor is, ha Jehova Tanúi közül valaki azért tart magánál lőfegyvert, hogy emberek ellen védekezzék vagy a harcászatot tanulja. A szellemi véneknek nyomban lépéseket kell tenniük: adjanak tanácsot az illetőnek, és segítsenek neki változtatni a helyzeten (Mikeás 4:3): Ha bárki ezek után is személyes fegyvert hord magánál, vagy más módon szereli fel magát, hogy „lesújtson” a támadóra, alkalmatlanná teszi magát arra, hogy különleges kiváltságokat viseljen a gyülekezetben (1Timótheus 3:2, 3).

Fegyverhasználat a polgári foglalkozásban

17. Miért tartózkodik a legtöbb tanú attól, hogy fegyverviseléssel vagy harcművészettel együttjáró állást fogadjon el?

¹⁷ Ha valaki olyan állásban van, ahol fegyvert kell viselnie és azt adott esetben emberek ellen használnia, vagy ha megkövetelik tőle, hogy olyan hadművészetben gyakorolja magát, mint például a judo vagy a karate, vajon mi a helyzet? A személyes döntése alkalmával gondoljon arra, hogy Jézus követőjének a békességre kell törekednie (Róma 12:17, 18). Az Ésaiás 2:4-ben foglaltak értelmében Jehova Tanúi közül a legtöbben kerülik az ilyen állást. Még ha a foglalkozás célja a lakosság (vagy javainak) védelme is a Róma 13:4 értelmében, a tapasztalat azt mutatja, hogy mindenkor fennáll a fegyverhasználat következtében kioltott emberélet miatti vérbűn veszélye, ami egyrészt lelkiismeretfurdalást okoz az illetőnek, másrészt esetleges bosszúállásnak teszi ki őt, ami sérülést vagy halált is okozhat neki (Zsoltárok 51:14; [51:16, Károli]; 4Mózes 35:11, 12, 22–25). Feltétlenül jobb elkerülni az effajta veszélyeket és olyan foglalkozást választani, ahol ezek a veszélyek fel sem merülhetnek.

18. a) Miben különbözik az érett keresztény nézete a világétól? b) A tiszta lelkiismeret megőrzése céljából milyen változtatást eszközöljön a keresztény?

¹⁸ Ezekben az „utolsó napokban” sok helyen elvárják az alkalmazottaktól, hogy lőfegyverük legyen. Bankőröktől, biztonsági őröktől, vagyonőröktől és rendőröktől egyenesen meg is követelik. Különben nem tölthetik be ezeket az állásokat. De mit tegyen akkor a keresztény, aki viszont köteles az ’övéiről gondoskodni’? (1Timótheus 5:8). Az ő bibliai téren kiiskolázott nézetének különböznie kell a világi emberekétől, akik úgy érzik, hogy jogosan viselnek lőfegyvert és jogosan használják azt veszélyhelyzetekben (Efezus 5:15–17). A keresztény feltétlenül őrizkedni fog a vérbűntől, szem előtt tartva Jehovának a vér szentségére vonatkozó nézetét (1Mózes 9:6; Zsoltárok 55:23; [55:24, Károli]). Az érett keresztény igyekezzen tehát olyan foglalkozást találni, ahol nem kell fegyvert viselnie.c Számos testvér beszélt a munkaadójával, és sikerült olyan munkahelyre kerülnie, ahol nem követelmény a fegyverviselés.

19. Milyen kiváltságokra teszi magát alkalmatlanná az a testvér, aki nem hajlandó ilyen változtatást végrehajtani? (2Korinthus 13:11).

¹⁹ Miközben a világ egyre erőszakosabbá lesz, nem tekinthetjük többé példaképnek az olyan testvért, aki megmarad a fegyveres szolgálatban. Hat hónapot lehet neki adni ahhoz, hogy állást változtasson. Ha nem teszi meg, nincs többé abban a helyzetben, hogy különleges szolgálati kiváltságokat élvezzen és felelős állást töltsön be a gyülekezetben (1Timótheus 3:2; Titus 1:5, 6).

Mindannyian kövessük a békét!

20. a) Miért ajánlják nekünk a békesség ösvényét? b) Milyen végkimenetelre számíthatnak a feddhetetlenek még akkor is, ha súlyos próbákkal, sőt halállal kell szembenézniük? c) Te kiben bízol?

²⁰ Amikor a békesség ösvényén jártak, Jehova Tanúi oly sok esetben védelmet találtak testi, erkölcsi és szellemi téren is! Világos, hogy ez az egyedüli bibliai út, amit követnünk kell. Azokban a ritka esetekben, amikor a hithű keresztényeket ilyen értelemben baleset érte, mindhalálig való bátorságuk alkalmassá tette őket a korai feltámadás reménységére (Zsidók 11:36–40; Jelenések 2:10). Jehova néha megengedi, hogy Sátán súlyos próba elé állítsa Isten népét, mint Jób esetében. A feddhetetlen Jóbnál azonban boldog végkimenetelt láthatunk (Jób 1:18, 19; 42:12–15). De bármi történjék is ezekben az erőszakos időkben, semmi se térítsen el a feddhetetlenségünktől! Bízzunk Istenben! „Jehova szemei ugyanis bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azok érdekében, akiknek szive teljes őiránta” (2Krónika 16:9).

Hogyan válaszolnál a következő kérdésekre?

◻ Kiben bízzon a keresztény, valahányszor olyan helyzetbe kerül, ahol erőszak fenyegeti?

◻ Milyen előnyökkel jár, ha szoros kapcsolatban maradunk Jehova szervezetével és megfogadjuk a tanácsát?

◻ Miért ostobaság lőfegyvert tartani vagy harcművészetet tanulni önvédelmi célból?

◻ Milyen tanácsot kapnak a keresztények a fegyverviseléssel járó állásokkal kapcsolatban és miért ez a tanács számukra?

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Az erőszak eszkalációja — vajon hol ér véget?

„Egy totális nukleáris háború az Egyesült Államok és a Szovjetúnió között a világ lakossága mintegy 80 százalékának a halálával végződhet.” — „The Express” 1982. március 29-i cikke, amely egy kaliforniai szenátorral készített interjú alapján íródott.

„Esztelen bombázás. Az a veszély fenyeget, hogy a szovjet és az amerikai politikai vezetőket . . . meg fogják győzni arról, hogy a nukleáris háború igenis elképzelhető. Természetesen az a helyzet, hogy bármilyen háború, amelyben a szovjet vagy az amerikai nukleáris fegyvertár egészét vagy csak egy részét is bevetik, teljesen elpusztítaná az északi féltekét.” — Dr. Frank Barnaby, békekutató, 1982. december 26.

„Ha a háborúra való felkészültség a béke előfeltétele, akkor a béke sohasem volt ennyire bebiztosítva. Egymillió hirosimai bomba halmozódott fel a földön, és ez még nem gátolja meg a föld 4 milliárd 200 millió lakosát abban, hogy évente 115 angol fontnyi összeget költsön fegyverekre.” — Andre Fontaine, „Le Monde”, újra közölve a „The Guardian” 1983. január 9-i számában.

„Az ENSZ főtitkára mondja, hogy a nukleáris háború veszélye egyre nő. — ’Választhatunk: vagy a fegyverek új nemzedéke, vagy a jövő emberi nemzedéke’ — mondta a főtitkár.” — „New York Times”, 1983. február 16. száma, Javier Pérez de Cuéllar szavait idézve.

„Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad.” „És csak kevés idő már, és a gonosz nem lesz többé; és te figyeled a helyét, és ő nem lesz. A föld pedig a szelídeké lesz, és bizony maradéktalan örömet találnak a béke bőségében” — Prédikátor 1:4; Zsoltárok 37:10, 11.

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

Jehova Tanúi az erőszak napjait élik át a Libanoni Tripoliban

„Valóban nehéz időket éltek át, de sohasem mulasztottak el egyetlen összejövetelt sem. Elmondták, hogy amikor a körzetkongresszusukat tartották, 117-en jöttek össze egy testvér lakásában, és amikor az utolsó testvérnő is megérkezett, egy rakéta robbant közvetlenül a kapubejárat előtt. Az egész összejövetel alatt úgy hullottak a rakéták és az ágyulövedékek, akár az eső. Megmutatták nekünk a valósággal leborotvált lámpaoszlopokat és a repeszdaraboktól átlyuggatott környező épületeket; de egyetlen találat sem érte a lakást, amelyben összegyűltek!

„Két család egy alkalommal azon töprengett, hogy elmenjenek-e az összejövetelre, mivel nagy volt az ágyútűz. Végül úgy döntöttek, hogy elindulnak, és ez mentette meg az életüket, mert mialatt az összejövetelen voltak, a házat, ahol laktak, bombatalálat érte és teljesen elpusztult, a szomszéd házat pedig úgy elárasztották a repeszdarabok, hogy senki se maradhatott életben.

„Egy tanú-család, amely a baloldaliak területén lakott, ahová a jobboldaliak betörtek, fogságba került és elhurcolták őket, hogy kivégezzék. Egy rokonuk, aki nem volt az igazságban, de tagja volt a jobboldali pártnak, meghallotta, hogy mi készül, és felkereste őket, mielőtt megérkezett volna a kivégző osztag. Magával vitte őket a párt főhadiszállására, ahol a tanúk megmagyarázhatták semleges álláspontjukat, jó bizonyságot tehettek, és végül szabadon engedték őket. Íme, egy gyakran megismétlődő történet.” — Egy látogató elbeszélése nyomán.

[Kép a 25. oldalon]

Erőszakra erőszakkal válaszoljak, vagy Jehovában bízzak?