Szükséges-e a nevét használnunk?
SOK EMBER feszélyezve érzi magát, ha Isten szent nevét ki kell ejtenie. Hithű zsidók látják ugyan ezt a nevet Bibliájukban, de úgy érzik, nem szabad kiejteniük. Más valláshoz tartozó emberek szintén félve használják.
Egyszer az egész Izrael nemzete hallotta Isten nevét magától Istentől. Helyes kiejtésben hallották. A Sinai-hegyen nyolcszor hangzott el a Tízparancsolatban, amely a mennyből hallatszott (2Mózes 20:2–17).
Ha a fordító anyanyelveden a Bibliádban Isten nevét úgy írta le, ahogy az az eredeti héberben előfordul, saját magad is meggyőződhetsz arról, hogy ezek a parancsok ezzel a kijelentéssel kezdődnek: „Én vagyok Jehova, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Ne legyenek más isteneid rajtam kívül!” The Living Bible így adja vissza: „Én vagyok Jehova, a te Istened . . . Nem imádhatsz rajtam kívül más istent” (2Mózes 20:2, 3). Ha a fordítók nem használják Bibliádban Isten nevét, ez esetben az „ÚR” szót nagybetűvel írják, érzékeltetve azt, hogy itt az eredeti idézetben A NÉV szerepel.
A Szentírásból semmi olyan nem olvasható ki, hogy ezt a nevet nem volna szabad kiejtenünk. Isten csak azt parancsolta meg, hogy nevét „hiába” vagy „méltatlan módon” ne vegyük a szánkra. De ez nem jelenti, hogy nem szabad kiejtenünk. Inkább azt jelenti, hogy Jehova szolgáinak nem szabad olyat tenniük, ami Isten nevére szégyent hozhatna (2Mózes 20:7).
Mózes, akivel Isten leíratta ezt a parancsot a Bibliában, nem úgy értette ezt a parancsot, hogy nem szabad használnia Isten nevét, hiszen a Pentateuchban több százszor leírta ezt a nevet. Ellenkezőleg, Mózes a név használatára buzdított: „Halld, ó Izrael, Jehova, a mi Istenünk egy Jehova! Szeresd azért Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész életerőddel!” (5Mózes 6:4, 5).
Az sem tűnik ki a Bibliából, hogy ezt a nevet titkosan kezelték volna, vagy nem merték volna kiejteni. Inkább arról tanúskodik a Biblia, hogy sok századon keresztül a név közhasználatban volt. A Biblia idézi Évát, aki kiejtette ezt a nevet (1Mózes 4:1). Mózes azt mondja, hogy az igaz Ábrahám használta ezt a nevet, és „segítségül hívta Jehova, az örökkévaló Isten nevét” (1Mózes 21:33).
Ábrahám Sodoma királyával való beszélgetésében is említette Jehova nevét. Sára is használta Ábrahámmal folytatott beszélgetésében. Ábrahám szolgálója rendszeresen említi Jehova nevét. Jákób, felesége, Rákhel, és apja, Lábán szintén mind használták Isten nevét (2Mózes 14:22; 16:2; 24:35, 42, 44; 28:16; 30:24, 27, 30).
Mózes Isten kifejezett parancsára használta Isten nevét. Akkor is e névben beszélt, amikor Áronnal együtt a hitetlen fáraóval beszélt. Még fáraó is említi Jehova nevét a nekik adott válaszában. Ezt mondta: „Kicsoda Jehova, hogy hallgassak szavára és elbocsássam Izraelt?” (2Mózes 5:1-3; 3:15).
Közben évszázadok teltek el, és az emberek még mindig nem tartották Jehova nevét kimondhatatlannak. A Sámuellel való beszélgetés során is említették, s maga Sámuel is használta válaszában (1Sámuel 12:19, 20). Az igazságos Dávid király nyilvánosság előtt énekelt róla e szavakkal: „Hirdetni akarom nevedet testvéreimnek, a gyülekezet közepette dicsérlek téged. Ti, Jehovát félők, magasztaljátok őt!” (Zsoltárok 22:22, 23).
Ésaiás, a nagy próféta tudatában sem élt olyan félelem, hogy ezt a nevet nem szabad használni. Több mint négyszázszor említi ezt a nevet a nevéről elnevezett bibliai könyvben.
Ésaiás nem bátorította zsidó olvasóit arra, hogy ne használják Isten nevét. Inkább ezt mondta: „Adjatok hálát Jehovának! Hívjátok segítségül az ő nevét! Ismertessétek a népek között az ő tetteit! Emlékeztessétek őket arra, felmagasztalt az ő neve! Énekeljetek Jehovának, mert tettei egyedülállóak; tudja meg ezt az egész föld!” (Ésaiás 12:4, 5).
Vajon az itt elmondottak úgy hangzanak, mintha ezt a hatalmas nevet titokban kellene tartani, vagy más névvel kellene helyettesíteni? Azok a fordítók, akik Isten nevét kihagyják fordításaikból, minden bizonnyal nem értékelik úgy Isten nevét, mint az istenfélő Ábrahám, Sára, Jákób, Mózes, Áron, Sámuel, Dávid és Ésaiás.
A későbbi próféták sem titkolták el ezt a nevet, nem tartották annyira szentnek, hogy ki se merjék ejteni. Azt sem gondolták, hogy a korábbi bibliaírók tévedtek, és még csak fel sem merült bennük, hogy más szóval helyettesítsék. Üzenetük tele van ilyen kifejezésekkel: „Halljátok Jehova szavát!” „Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene.” „Ezt mondja a Szuverén Úr, Jehova” (Jeremiás 2:4; 19:15: Ezékiel 21:28).
Továbbá nem korlátozódott e név használata csupán vallásos dolgokra. Vagyis nemcsak a tanítók, hanem az egyszerű nép is használta Isten nevét mindennapos beszélgetéseiben. A Biblia elbeszéli, hogy Boáz így szólt mezei munkásaihoz: „Jehova legyen veletek!” Mire ők így válaszoltak: „Jehova áldjon meg téged!” (Ruth 2:4).
Régészek leletei megerősítik azt a bibliai állítást, hogy a nép is használta ezt a nevet. 1930-ban felfedezték a Lákis-i leveleket. Ezek az agyagtöredékek állítólag a babiloni hódítás idejéből, i. e. a hetedik századból valók. Ezekben a levelekben többször is előfordulnak ilyen kifelyezések : „YHVH (Jahve, vagy Jehova) hallasson az én urammal jó híreket a mai napon is.”
Még a nem-izraeliták is ismerték és használták Isten nevét. A gibeoniták ezt mondták Józsuénak: „Messze földről jöttek a te szolgáid a te Istened, Jehova nevéért, mert hallottuk hírét, és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett” (Józsué 9:9). Az i. e. tizedik században Izrael ellensége, Mésa, moábita király felíratta Isten nevét a Moábita Kőre, amelyet 1868-ban újra felfedeztek, és most a Louvreban, a párizsi múzeumban állították ki.
Ne lepjenek meg ezek a tények! Mózes azokkal ellentétben, akik ezt a nevet privát, titkos névnek próbálják feltüntetni, amit nem is szabad kiejteni, azt parancsolta a népnek: „És az egész föld minden népének meg kell látnia, hogy Jehova nevéről neveztetel” (5Mózes 28:10). Hogyan lett volna ez lehetséges, ha még Jehova imádói sem használták volna az ő nevét?
Isten imádói, ahelyett, hogy kiejthetetlennek tartották volna ezt a nevet, inkább megszentelték, tiszteletben tartották és szerették ezt a nevet. Szerepelt a helyek, sőt még emberek elnevezéseiben is. Ábrahám azt a helyet, ahol Izsákot fel kellett volna áldoznia, „Jehova-jiré”-nek nevezte el (1Mózes 22:14). A következő közismert bibliai nevek jelentésükben magukban foglalják Jehovát, vagy Jah-t, Jehova névnek rövidített költői alakját: Ezékiás, Jeremiás, Josiás, Nehémiás, Abdiás, Zakariás és Sofoniás. [A magyar átírás szerinti -ás végű héber nevekben mindenütt a -Jah található az eredeti névalakban, így: Hézékiah, Isaiah, stb.] Az emberek még ma is szeretik gyermekeiket Istenről elnevezni. Lehet, hogy Isten nagyszerű neve ismerhető fel például a te nevedben is! Biztosan vannak ismerőseid körében Joel nevűek? Ez a név annyit jelent: „Jehova az Isten.” Vagy mit mondjunk Jonatánról? Ez azt jelenti: „Jehova adta.” Józsué jelentése: „Jehova a megmentés.” És aki a gyakori János névre hallgat, annak a neve viszont azt jelenti: „Jehova kegyes volt.”
Egyeseknek tehát azzal a nézetével ellentétben, hogy Isten nevét nem szabad kiejteni, mert ahhoz túl szentséges, vagy másoknak azzal a nézetével ellentétben, hogy figyelmen kívül kell hagyni, mi azt valljuk, hogy semmiképpen sem hagyhatjuk ki a Bibliából. Ez a név majdnem minden bibliai névben megtalálható, amelyet sok évszázadon át használtak, és Istennek ezt a JEHOVA nevét nemcsak ismerték az emberek, hanem imájukban, istentiszteletükön és mindennapi beszélgetéseikben tisztelettel kimondták.
De mit mondjunk a Keresztény Görög Szent Iratokról, amit gyakran Újszövetségnek neveznek? A Jehova név benne van a Jézus és János nevekben is, sőt a „Hallelujah” kifejezésben is. De miért nem fordul elő gyakrabban? E fontos kérdésre a következő cikkben kapunk választ.
[Kiemelt rész a 29. oldalon]
Hogyan helyes a nevet kiejteni?
A héber JHWH יחוח szónak eredeti kiejtése bizonytalan, mivel kiejtését elhagyták a vallásokban. Egyes bibliatudósok szívesebben „Yahweh”-nak (Jahvé-nek) ejtik Isten nevét, jóllehet a helyes kiejtést nincs módunk ismerni.
A neveket a különböző nyelvekben gyakran eltérő módon ejtjük ki. Angolul például azt az első keresztényt, akit megöltek hitéért, Stephen-nek, franciául Étienne-nek, magyarul István-nak ejtik, Jézust héberül Ye·shuʹa-nak vagy Yehohshuʹa-nak, görögül I·e·sousʹ-nak nevezték.
Az a tény, hogy Jézus nevét — de ugyanígy bárki más nevét is — nem pontosan ugyanúgy ejtjük ki, ahogy az az eredeti nyelven hangzik, még nem ok arra, hogy egyáltalán ne ejtsük ki. Ilyen esetben az a gyakorlat, hogy nyelvünk szerint ejtjük ki a szóban forgó nevet.
Az Aid to Bible Understanding (Segítség a Biblia megértéséhez) című könyv ezt mondja: „Minthogy kiejtés tekintetében semmi biztosat nem tudunk, indokolatlan volna elhagyni az angolban közismert ’Jehovah’ nevet, hogy helyette valami más nevet ejtsünk. . . . Angolban a ’Jehovah’ név az igaz Istent jelöli, s ezt annyira félreérthetetlen módon, hogy semmilyen más javasolt név nem tudja hűebben közvetíteni.” — 885. oldal.
[Képek a 30. oldalon]
Ők a nevén szólították Istent
Ábrahám
Sára
Rákhel
Dávid
Sámuel