Vezesd az újakat Jehova szervezetéhez!
„Szeressétek a testvérek egész közösségét” (1PÉTER 2:17).
1., 2. A tantéleken kívül mire tanítanak még a keresztény tanítók?
A TANÍTÓ feladata: tényeket közölni. De a jó tanító jóval többet tesz ennél. Értéket ad át, segíti a tanulót, hogy észrevegye, mennyire fontos az, amit tanul, és megmutatja neki, hogyan használhatja fel azt a legjobban. Különösen a keresztény tanítóra érvényes ez. Igen, neki az a feladata, hogy másoknak továbbadja az „Isten igazságát” (Róma 1:25). Ámde ez is többet jelent a tantétel puszta ismereténél. A Biblia arra buzdít, hogy tanítsuk meg az embereket Jehova félelmére, valamint a jóság és az érzékenység jó tulajdonságaira (Zsoltárok 34:11, [34:12, Károli]; 119:66).
2 Jézus egyéb dolgokat is megemlít, amit tanítani kell: „Tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, . . . megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). A ’megparancsolt dolgok’ közé tartozik a világméretű prédikálómunka is, amely napjainkra van megjövendölve (Máté 24:14). De még mást is közölhetünk a tanulóinkkal. Vajon mit? Hogy választ kapjunk erre kérdésre, vizsgáljuk meg Pál apostol szolgálatát, és figyeljünk meg valamit, ami hangsúlyozottan az ő tanítására jellemző.
Pál mint szervező
3. Hogyan járt el Pál, amikor az új érdeklődőket tanította Korinthusban?
3 Korinthusi első látogatása alkalmával Pál számos halló emberre talált annak ellenére, hogy az ottani zsidó közösség nagy ellenállást fejtett ki. Mindazonáltal Pál nem csupán egyéni alapon tanította ezeket az új érdeklődőket. Ezt olvassuk erről: „Ekkor elment onnan [a zsidó zsinagógából], és egy Titiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával” (Cselekedetek 18:7, Ökumenikus fordítás). Az a ház az új tanítványok gyülekezeti helyévé lett, ahol a közös imádatot végezték. Pál nemsokára gyülekezetbe szervezte őket. (1Korinthus 1:2).
4. Mi jelent meg nemsokára Efezusban, miután Pál elkezdte ott a tanítást?
4 Később Pál Efezusba utazott, ahol valami hasonló történt. Ott is egyénileg tanította az érdeklődőket, „házról házra” (Cselekedetek 20:20). De hamarosan intézkedett, hogy az új tanítványok összejöhessenek. Pál „a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított” (Cselekedetek 19:9, Ökumenikus fordítás). Ez a keresztény csoport nemsokára szintén gyülekezetbe szerveződött kinevezett vénekkel az élen (Cselekedetek 20:17, 18).
5. Mit tettek a lehető leghamarabb az első keresztény tanítók az új érdeklődőkkel?
5 Világos, hogy amikor az első században új személyek elfogadták az igazságot, nem maradtak magukra. Gyülekezetbe tömörítették őket. Az akkori vezető testülettől jövő buzdításnak is örvendhettek. Érett testvérek — mint Pál és Barnabás — sok időt fordítottak arra, hogy tanítsák ezeket az újakból álló gyülekezeteket, és „sok más társukkal együtt hirdették Jehova szavának jó hírét” (Cselekedetek 15:30–35). Miért tették ezt? Miért nem hagyták, hogy az újak — magukra hagyatva — a saját, újonnan kiiskolázott lelkiismeretükre támaszkodjanak és az igazítsa el őket abban, hogy mi jó, és mit kell tenniük?
Miért voltak gyülekezetek?
6. Miért szervezték gyülekezetekbe az első keresztényeket?
6 Többféle oka van ennek. Néhány okot meg is említünk. Először, amikor valaki kereszténnyé lett, nem volt többé sok köze az őt körülvevő világhoz (János 17:14, 15). Ha elszigetelten magára maradt volna, nagyon magányosnak érezte volna magát. Amikor azonban keresztény hittestvéreinek a társaságába került a helyi gyülekezetben, azok megerősítették, és így ki tudott tartani a világtól való elszakadásban. Azonkívül Jézus azt mondta, hogy a követői „egyek” legyenek (János 17:11). Ez az egység sajátos módon megmutatkozott a gyülekezetben. Jézus ezt is mondta: „Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetetk” (János 13:35). Hogy az első keresztények ki tudják mutatni ezt a szeretet, amely a kívülállók számára jelül szolgál, közösségben kellett élniük. Azok a közösségek voltak a helyi keresztény gyülekezetek, ahol a keresztények egymás szellemi és testi jólétére vigyáztak (Filippi 2:4). Például a gyülekezetek alaposan megszervezték az özvegyek megsegítését, amit Pál is megmagyaráz Timótheusnak (1Timótheus 5:3–10).
7. a) Mit jelentenek Pál szavai a Zsidók 10:24, 25-ben? b) Mi volt az első századi keresztény gyülekezetek szerepe a prédikálómunkában?
7 Pál szavai tehát közvetlenül is buzdítást jelentettek a helyi gyülekezet számára, amikor ezt mondta: „Ügyeljetek arra, hogy egymást kölcsönösen buzdítsuk szeretetre és jó cselekedetekre. Ne maradjunk el összejöveteleinkről, ahogy egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” (Zsidók 10:24, 25). Azonkívül a Királyság jó hírének a prédikálása, amely oly kiemelkedő módon történt az első században, nyilvánvalóan szervezett formában folyt a gyülekezetek közreműködésével (Róma 10:11–15). A szent szellem például arra indította az antiókhiai gyülekezet véneit, hogy misszionáriusként küldjék el Pált és Barnabást a még be nem munkált területekre, és Pál elismerte a jeruzsálemi gyülekezet véneinek azt a jogát, hogy utasításokat adjanak neki arra vonatkozóan, hogy hol prédikáljon (Cselekedetek 13:1–3; Galata 2:8–10).
A helyi gyülekezetek helyzete napjainkban
8., 9. Miért kell nekünk is a helyi gyülekezetekhez vezetnünk az újakat?
8 Mit tanulhatunk ma ebből a történelmi háttérből? Azt, hogy nekünk is a helyi keresztény gyülekezethez kell vezetnünk az új érdeklődőket. Ma — Pál idejéhez hasonlóan — a keresztényiség nem az elkülönülés híveinek a vallása. A Példabeszék könyve így figyelmeztet: „Aki elkülöníti önmagát, az a saját önző vágya után törekszik” (Példabeszédek 18:1). Másrészt, „aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz” (Példabeszédek 13:20). Az újaknak szükségük van a keresztény gyülekezet által nyújtott szellemi, erkölcsi és érzelmi támogatásra. Érezniük kell keresztény társaik szeretetét, a vének szolgálatát, és a kellemes egységet, ami oly vidámmá és egyedülállóvá teszi azt az élményt, amikor valaki kereszténnyé lehet (Zsoltárok 133:1).
9 Ma főleg a helyi keresztény gyülekezeteken keresztül történik a Királyság jó hírének világméretű prédikálása szervezett formában (Máté 24:14). Amikor tehát arra tanítjuk az újakat, hogy vegyenek részt ebben a munkában, a helyi gyülekezethez kell őket irányítanunk és megmutatnunk nekik, hogyan tudnak együttműködni azzal a gyülekezettel.
Nemzetközi testvériség
10. Említs meg néhány írásszöveget, amely az első századi keresztényeknél uralkodó egységre utal.
10 Pál apostol azonban nem csupán a helyi gyülekezetbe vezette be az újakat, hanem annál sokkal nagyobb közösségbe. Ezt mondta az efezusiaknak: „Egy a test és egy a szellem, miként ti is egy reménységre kaptatok elhívást” (Efezus 4:4). Az egész világon egyetlenegy „test” volt, nem pedig bizonyos számú szétszórt, helyileg független gyülekezet. Jézus ennek a „test”-nek [vagy „testület”-nek] földön élő tagjaira utalt, amikor a „hű és értelmes rabszolgá”-ról beszélt, akit felhatalmazott arra, hogy ’táplálja’ szolgaszemélyzetét (Máté 24:45–47). A keresztényeknek mindenütt a földön egyénenként el kell ismerniük a „rabszolga” tekintélyét, ha azt akarják, hogy a kezéből ’táplálkozzanak’. Ez a keresztények nemzetközi közösségét eredményezi.
11. a) Hogyan nevezi Péter a keresztényeknek ezt a nemzetközi szervezetét? b) Milyen elrendezés biztosította az első századi keresztények tanításbeli egységét? Hogyan mutatta meg Pál, hogy elismeri ezt az elrendezést?
11 Ezért Péter apostol úgy beszélt a korabeli keresztényekről, mint „a testvérek egész közösségé”-ről (1Péter 2:17). Ez egy nemzetközi „testvériség” (görögül: adelphotes’). Az újak nemcsak a helyi gyülekezetnek a tagjaivá lettek, de ennek az egész nemzetközi tetsvériségnek is. A gyülekezetek kapcsolatot tartottak egymással (Kolossé 4:15, 16). Ha tantételbeli kérdések vetődtek fel, a keresztények nem saját maguk döntöttek. Mértékadó válaszért a jeruzsálemi gyülekezet véneihez fordultak, akik akkor világraszóló vezető tetstületként szolgáltak (Cselekedetek 15:2, 6–22). Maga Pál is elismerte a testület tantételbeli irányító szerepét. Bár Jézus Krisztustól kapott különleges kinyilatkoztatás útján ismerte meg az igazságot, mégis Jeruzsálembe utazott, és megmagyarázta nekik az általa hirdetett jó hírt, ’nehogy hiába fusson’ (Galata 1:11, 12; 2:1, 2, 7–10).
12. Milyen egyéb gyakorlat kovácsolta még szorosabb egységbe „a testvérek egész közösségét”?
12 A testvérek „egész közössége” egységes gondolkodásának és cselekvésének érdekében az utazó felvigyázók — mint Timótheus, Titus és Epafroditus — azt a feladatot kapták, hogy látogassák és építsék a gyülekezeteket, és Pál, Péter, Jakab, János és Júdás leveleit körbe adják közöttük. Mivel ez a testvériség létezett, a más országokban élő gazdagabb keresztények hallottak a Judában levő testvérek gondjairól az ottani nehéz napokban, és Pál — a gyülekezetek útján — meg tudta szervezni a szükségben levők megsegítését (1Korinthus 16:1–4). Az egyéni keresztények is buzdítást kaptak, amikor beszámolót hallottak ’a világon élő testvérek egész közösségének’ a kitartásáról és hitéről (1Péter 5:9).
Vezesd be az újakat „az egész közösség”-be
13. Milyen hasonlóságot találunk „a testvérek világraszóló egész közössége” között az első században és napjainkban?
13 Vajon ma is létezik „a testvérek egész közössége”? Természetesen létezik. Még létezik a „hű és értelmes rabszolga” is, és fennáll az a felelőssége, hogy ’táplálja’ a „háziszolgákat” (Máté 24:45–47). Miként Pál napjaiban, a Vezető Testület képviseli ezt a „rabszolgát”, és irányítja a „jó hír” hirdetésének világméretű munkáját. Ma is a Vezető Testület levelei és az általa készített nyomtatott irodalom, valamint a gyülekezetekben szolgáló érett tanítók munkája erősítik a nemzetközi egységet. Amikor tehát valaki megismeri az igazságot, megtanulja, hogy részévé kell lennie a helyi gyülekezetnek, egyben éreznie kell azt is, hogy része ’a testvérek világraszóló egész közösségének’. A keresztény tanító feladata, hogy segítsen a tanulójának meg is valósítani ezt. De vajon hogyan teheti meg?
Segítsünk másoknak, hogy szeressék „az egész közösséget”
14. Mit találtál eredményesnek abban, amit elmondtál a bibliatanulódnak a helyi gyülekezetről és Isten népének nemzetközi szervezetéről?
14 A keresztény tanító beszélhet a tanulójának a gyülekezetről és a nemzetközi tetsvériségről, később pedig meg is mutathatja neki. Nos, hogyan beszélhet róla? Íme, néhány mód, amit tapasztalt tanítók jónak, hatékonynak találtak: A tanulás előtt és után fordíts időt arra, hogy beszélj a gyülekezetről és annak bibliai fontosságáról, a „hű és értelmes rabszolgáról” és arról a módról, ahogyan ma kiszolgál minket. Írd le, milyen a Királyságterem, milyenek az összejövetelek. Beszélj arról, hogy milyen érdekes dolgokat hallottál az összejövetelek alkalmával. A tanulás előtt és a tanulás után mondott imádban említsd meg a helyi gyülekezetet, valamint a világraszóló testvériséget.
15. Milyen kitűnő módjai lehetnek annak, hogy megmutassuk az új érdeklődőknek a helyi gyülekezetet és a nemzetközi szerevezetet?
15 De hogyan tudjuk megmutatni ezeket a dolgokat? Néhány javaslat, ami sikeresnek bizonyult: Amint lehetséges, hívjuk meg a gyülekezet más tagjait is a tanulmányozásra, hogy a tanuló, amilyen hamar csak lehet, ismerjen új barátokat. Fontos, hogy elég korán tisztában legyen azzal: bármennyit veszít is a dolgok régi rendszerében kötött barátságok terén, sokkal többet kap új ismerősökben ’a testvérek világraszóló egész közösségében’ (1Péter 5:9; Máté 19:27–29).Használd teljes mértékben ehhez a Jehova Tanúi a huszadik században című füzetet. Ez leírást ad Jehova Tanúi modernkori nemzetközi szervezetéről, és néhány fényképet is közöl egy nagy kongresszusról, egy jellegzetes Királyságteremről, egy ott folyó összejövetelről, a prédikáló-szolgálatról, stb. Szemmel is érzékelhető képet ad a tanulónak arról, hogyan néz ki „a testvérek egész közössége”. Hasonlóképpen az Örökké élhetsz Pradicsomban a földön című könyv 23. fejezete szintén színesen illusztrált leírást ad Isten mai szervezetéről.
16. a) Mit tegyünk a lehető leghamarabb a bibliatanulónkkal? Milyen bibliai okunk van erre? b) Hogyan fordíthatjuk a javunkra a körzet- vagy a kerületfelvigyázó látogatását abban, hogy segítsünk a bibliatanulónknak Isten népének a részévé lenni?
16 Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Pál apostol összejövteleket szervezett Efezusban azon nyomban, hogy érdeklődést tapasztalt az ottaniak részéről (Cselekedetek 19:9, 10). Azt mondta a korithusi gyülekezetnek, hogy amikor „egy hitetlen, vagy egy be nem avatott személy eljön egy jól megrendezett keresztény összejövetelre, „a szívének titkai nyilvánvalókká lesznek, úgyhogy arcra borul és imádja az Istent, kijelentve: ’Valóban köztetek van az Isten’ ” (1Korinthus 14:24, 25). Hasonlóképpen ma is, minél hamarabb kezd egy tanuló kapcsolatot tartani a helyi gyülekezettel, annál hamarabb felismeri, hol van valóban az igazság. Ezért a keresztény tanítók minél hamarább hívják meg tanulóikat a gyülekezeti összejövetelekre és a nagyobb kongresszusokra. Szükség esetén tegyenek egy kis kerülőt, hogy felkeressék az érdeklődőt, és személyesen kalauzolják el az összejövetelekre. Amikor modernkori „Titus” vagy „Epafroditus” — azaz a körzet- vagy kerületfelvigyázó tesz látogatást a gyülekezetnél, azon legyenek, hogy a tanuló találkozzék a felvigyázóval és feleségével, sőt meg is hívhatja a látogatókat a rendszeres bibliatanulmányozásra.
17. Mi a tanítói és tanítványképzői munkánk létfontosságú része? (Máté 28:19, 20). Hogyan fordíthatják ezt a tanulóink a saját javukra?
17 Jehova felkentekből álló világraszóló szervezete „az igazság oszlopa és támasza” (1Timótheus 3:15). Ahhoz, hogy az új érdeklődő javára fordíthassa ezt a „támaszt”, csatlakoznia kell a sok százezer szelíd egyénhez, akik egy nyájba tömörülnek ezekkel a felkentekkel (Zakariás 8:23). Ezek a szelídek ma több mint két és félmillió tagot számláló nemzetközi testvériséget alkotnak, és amikor elfogadják az igazságot, egyben csatlakoznak ehhez a nemzetközi testvériséghez. Amikor az új érdeklődők részévé lesznek ennek a közösségnek, az általa nyújtott támogatást és védelmet a saját javukra fordíthatják. Örvendhetnek keresztény hittestvéreik testvéri szeretetének, és lehetőséget kapnak arra, hogy hasonló szeretettel viszonozzák azt (Zsidók 13:1). Ez azt jelenti, hogy annak a megszámlálhatatlan nemzetközi sokaságnak a részévé lesznek, amely túléli az eljövendő nagy nyomorúságot, és bejut az örökké tartó boldog közösségbe (Jelenések 7:9–17). Mialatt tehát tantételeket tanítasz a bibliatanulódnak, ne feledkezz meg arról, hogy „a testvérek egész közösségéhez” irányítsd őt, és megtanítsd arra, hogy szeresse is azt! (1Péter 2:17).
Emlékszel rá?
◻ Hogyan kezelte Pál az Efezusban és Korinthusban tapasztalt új érdeklődést?
◻ Hogyan fordította Pál mindezt az új érdeklődők javára?
◻ A tanított hittételeken kívül mire ügyeljünk még, és mit mutassunk be bibliatanulóinknak?
◻ Milyen gyakorlati módon tehetjük meg ezt?
[Kép a 15. oldalon]
Az újakat szívélyesen üdvözlik a „testvérek egész közösségében”