Vértanúhalál hitükért!

VASÁRNAP hajnalban történt. Körülbelül 500 főből álló csőcselék körülvett egy falusi házat Pangiban, Kivu tartományában, Zairéban. A házban békésen alvó keresztények arra ébredtek, hogy kint a lármás tömeg durván és hangosan dörömbölt ajtajukon. Mi történt ez után? Hét keresztény férfit kiráncigáltak otthonukból, irgalmatlanul megverték, és arra kényszerítették őket, hogy a tőlük 7 kilométerre eső, az őserdő kellős közepén levő faluba, Kilungulunguba menjenek.

Ott aztán a hét békeszertő kereszténynek a torkát elvágták, sőt egyikük testét fel is darabolták. Holttestüket ezután a folyómederbe ásták, amelynek vizét előzőleg elgátolták. Amikor elkészültek az ásással, a gátat kibontották. Így a folyó betemette közös sírhantjukat, és eltüntette szörnyű tettük nyomát, mintha mi sem történt volna.

Miért mészárolták le ezeket az ártatlanokat?

Jehova hű tanúinak ez a lemészárlása betetézése volt annak az üldözési hullámnak, amely 1978-ban kezdődött el a Rega törzs uralma alatt álló egész Kivu tartományban. Miért került sor erre a tömegmészárlásra? Mert Jehova Tanúi nem voltak hajlandók „Kimbilikiti” utasításait követni. A warégák ősi kultuszának vezetői szerint Jehova Tanúi jelentik a legnagyobb veszélyt egész törzsi életükre nézve, és ez indokolta a kivégzésüket.

E kultusz fanatikus hívei 1978-tól 1983-ig Jehova Tanúinak több Királyságtermét felgyújtották. Sok tanút életveszélyesen megfenyegettek, kiűzték őket othonaikból, javaikat elkobozták. Nem egy esetben varázsláshoz és ráolvasáshoz folyamodtak, hogy kiirtsák őket. Amikor ezekkel a mesterkedésekkel nem mentek semmire, üldözőik brutális tömeggyilkosságra vetemedtek. (Vö. 4Mózes 23:23.)

A szörnyű cselekmény

Nézzük meg közelebbről, hogyan is történtek ezek a tragikus események 1983. augusztus 14-én, vasárnap reggel. Ha fellapozzuk Jehova Tanúi 1983-as Évkönyvét, láthatjuk, mennyire találó volt az aznapi napiszöveg és a hozzáfűzött magyarázat! A gyilkosság előtti napon Pangi község kis gyülekezetéhez tartozó testvérek és a szomszéd falubeli Jehova Tanúinak zöme eljött, hogy részt vegyen a vasárnapi szokásos összejövetelen. Az éjszakát a testvéreknél töltötték, hogy kora reggel jelen lehessenek a vasárnapi összejövetelen. Heten tartózkodtak Kalumba Malumalu testvér otthonában, aki teljes idejű prédikáló szolga és a gyülekezet elnöklő felvigyázója. Összesen 11-en voltak jelen, mert rajtuk kívül ott volt Malumalu testvér és felesége, és két kisgyermekük. Öt másik testvér Kikuni Mutege testvér lakásában kapott szállást.

A szombati összejövetel után a testvérek kellemes estét töltöttek el együtt, tábortűz körül ültek és Királyság-énekeket énekeltek, és tapasztalatokat mondtak el egymásnak. Közben figyelmesek lettek arra, hogy kis csoportok vonulnak el előttük szokatlan rendszerességgel, akik mind egy irányba tartottak Panitól 2 km-re eső falu felé. Honnan is sejthették volna testvéreink, hogy ellenségeik ott gyülekeztek akcióra!

Másnap reggel 5 órakor az elnöklő felvigyázó házát körülvette a tömeg. Élén Mulamba Musembe törzsfő-helyettes állt. Kampema Amuri és Waseka Tabu testvért felszólították, hogy azonnal menjenek velük a törzsi közösség főnökéhez (Katunda Banangozihoz), a „szalongo” (utak, hidak, stb. fenntartására szervezett kötelező közmunka) ellátása céljából. Kampema testvér udvariasan közölte, hogy Katunda törzsfönökkel megállapodtak abban, hogy a közmunkát másnap végzi el. A törzsfőnök-helyettes ezt a választ tiszteletlennek minősítette, és megparancsolta, hogy verjék meg Kampemát. Majd újabb parancs hangzott el, hogy a többi testvért is verjék meg.

Közben a csőcselék észrevette, hogy a „pásztor” Kalumba Malumalu (az elnöklő felvigyázó) visszatért lakásába. Nyomban nekirontottak a háznak, úgyhogy az egyik falat ki is döntötték. Ekkor néhányan beszaladtak, hogy megkeressék Malumalu testvért. Az ezt követő dulakodásban a testvérnőket tettlegesen bántalmazták, de sikerült gyermekeikkel együtt elmenekülniük a helybeli rendőrfőnökhöz, aki védelmébe vette őket.

Ezalatt a másik házban tartózkodó két testvérnek is sikerült elmenekülnie. Egyikük (Hemedi Mwingilu) egy befejezetlen épületben rejtőzködött el, és onnan nézte végig a történteket. A másik testvér (Lulima Kazalwa) az őserdőbe menekült.

Végül is a hét testvért megragadták, megverték és megkötözték. Az őserdőn át Kilungulungu felé tartó öt kilométeres úton folyton szidalmazták, és ütötték-verték őket fogva tartóik. Bár a testvérek megérkezésük után alig voltak már eszméletüknél, de eltökélték magukban, hogy nem alkusznak meg hitükben még akkor sem, ha nyomban meg kell halniuk. Bátran és méltósággal fogadták a halált, mint elődeik, a hűséges első századi és újkori keresztények (Máté 24:9; Jelenések 2:10).

Amisi Milende, egy másik testvér meggyilkolására nem sokkal ez után került sor. Éppen Káma felé tartott, amikor az oda küldött emberek letartóztatták és megkötözve (Pangitól 15 km-re) Binyangiba vitték. Itt kellett megjelennie Kibonge Kimpili, egy másik törzsfő-helyettes előtt. A helyettes megérkezésére várakozva, ez a buzgó testvér buzdította szellemi unokaöccsét, és üldözőinek azt mondta, hogy ha meg is kell halnia, bízik továbbra is Jehovában, aki képes őt feltámasztani ide a földre, amikor ez a föld paradicsommá alakul át. Többen azután nekiestek e hűséges fiatal testvérnek és megölték. Saját nagybátyja is segédkezett megölésében, aki főleg azért haragudott rá, mert két fia tőle ismerte meg az igazságot, és így lett Jehova Tanúja. Voltaképpen ők is a megölt testvérek között voltak. Egyikük neve: Malala Ramazani, a másik: Akilimali Walugaba.

Mi történt a túlélőkkel?

Ezeknek a szörnyű eseményeknek a csúcspontja tehát a nyolc férfi meggyilkolása volt, akik árvákat és özvegyeket hagytak maguk után. Az életben maradottak és a többi helybeli tanúk, valamint az érdeklődők ezután heves üldözésnek lettek kitéve. Kénytelenek voltak elmenekülni Kinduba, a legközelebbi nagyobb városba, ahol a helybeli három gyülekezethez tartozó testvérek befogadták őket. Az Őrtorony Társulat Kinshaszai fiókhivatala is segítségére sietett a hátramaradottaknak: ruhát, takarókat, és pénzt küldött részükre. A testvérek nagy értékeléssel fogadták ezt a szerető segítséget, ami egyben szép bizonyságtevés is volt a hitetlen családtagok és más szemlélők számára (János 13:34, 35; Jakab 1:27). Közben a kormányhatóságok is beavatkoztak a dologba. A támadókat letartóztatták és perbe fogták.

E megrázkódtató események több kérdést is felvetnek. Például, milyen vallás is ez a „Kimbilikiti”? Miféle hiedelmek és szokások tudnak ilyen üldözést kiváltani? És miért csak Jehova Tanúi ellen irányult ez a gyűlölet és támadás, a többi vallások ellen viszont nem?

[Kép a 3. oldalon]

Pangi falu látképe

[Kép a 4. oldalon]

Ez az ösvény vezet a kivégzés színhelyéhez