A Biblia — Csupán emberek szava?

WILLIAM TYNDALE-nek életébe került az az igyekezete, hogy a Biblia mindenki számára elérhető legyen. Luther Márton nagy erőfeszítések árán fordította le németre a Bibliát. Kálvin János követői számára ez lett „minden igazság alapja és zsinórmértéke”. Igen, volt idő, amikor kevesen vonták kétségbe a Bibliát, mint Isten Szavát. Nem kétséges, a római katolikus egyházra is ez volt érvényes.

Ma már más a helyzet. Jóllehet a Biblia, mint legkelendőbb könyv elterjedt az egész világon, de kevesen olvasták és még kevesebben követték. James Barr író, sok ember véleményét ezekben a szavakban fogalmazza meg: „Nézetem szerint a hagyomány kialakulása emberi mű. Vagyis emberi hitnézetek összessége. . . A Bibliára az a megjelölés illene legjobban: ’Izrael Szava’, vagy ’egyes vezető őskeresztények Szava’” (James Barr: The Bible in the Modern World).

Mivel magyarázható a Bibliával kapcsolatos eme véleményváltozás? Vajon a Biblia Isten Szava, vagy pusztán egyes emberek gondolatait tartalmazza? Számít-e ez valamit az elvilágiasodott XX. századunkban?

Vajon számít-e?

Vegyük elsőnek ez utóbbi kérdést: Vajon számít-e? Igenis, számít. Miért? Mert a Bibliát azért írták, hogy „lábunk lámpása és ösvényeink világossága” legyen (Zsoltárok 119:105). Ma, nagyon is szükségünk van ilyen világosságra. Gyönyörű földünk ki van téve az állandó rongálásnak. Milliók éheznek. Kevesen tudnak bizakodással nézni a jövőbe, hiszen az emberiség puszta léte forog veszélyben. A Biblia, mint biztos útmutató megmutatja, hogyan tudjuk e veszélyes időket átélni és eljutni e biztonságos boldog jövőbe. Ha csakugyan Isten Szava a Biblia, akkor pontosan erre van szükségünk.

De miért kezdtek az emberek kételkedni Isten Szavában? E kérdésre adott válasz segít eldönteni, hogy a Biblia valóban Isten Szava-e vagy sem.

Mi lett a hittel?

A XVII. és XVIII. században a Bibliába vetett szinte magától értetődőnek számító hit a folyton változó véleményeknek esett áldozatul. Európában akkor köszöntött be a szkepticizmus és a szabadgondolkodás kora. Mindenben kezdtek kételkedni. Ez alól nem volt kivétel sem a gazdasági rendszer, sem a természet, sem a vallás, még a kormányrendszerek sem. De a Biblia sem kerülte el ezt a sorsot.

A Bibliával szemben nyílt kételyeinek egy volt katolikus, Pierre Bayle adott hangot a XVII. században. Kétségbe vonta a Biblia történelmi és kronológiai pontosságát. Mások is követték gondolkodását, és a XIX. században a szkepticizmus a bibliakritika formájában, teljes virágzását élte. A bibliakritikusok azt állították, hogy a Biblia nem az, aminek állítja magát. Szerintük nem Mózes írta a Pentateuchot (Mózes öt könyvét). Azt állították, hogy ezt jóval Mózes halála után élt szerzők állították össze évszázadokkal későbbi forrásművek alapján. Minden próféciát, amely beteljesült, bizonyára azután írták meg, amikor már az beteljesült. Ésaiás könyvét is szerintük több szerző írta meg, több évszázad alatt. Dániel könyvét pedig i. e. 165 körül írták.

A bibliakritika hatása érezhető David Frederic Strauss, német bibliatudós nyilatkozatán is. „Vajon mi még mindig keresztények vagyunk? Nem, válaszolja Strauss, mindenesetre azok semmiképpen nem, akiket eIbűvölt a bibliakritika, mert nem tudjuk többé a Bibliát Isten Szavának tekinteni”. (Franklin L. Baumer: Religion and the Rise of Scepticism)

Az elvilágiasodó új kor a tudományos felfedezésekkel járt együtt. Ezek közül a felfedezések közül egyesek támogatták a Bibliát, mások viszont ellentmondani látszottak annak. Ennek következtében sokan arra az álláspontra jutottak, hogy a Biblia nem korszerű, ósdi. Ez a vélemény a XIX. század közepére még tovább erősödött. Ekkor bukkant fel az evolúciós elmélet, mely teljesen ellentmondott a Genezis teremtési beszámolójának. Ezt az elméletet a legtöbb tudós és bibliakritikus nagy előszeretettel magáévá tette. Sőt még a lelkészek között is akadnak olyanok, akik elfogadják és tényként tanítják az iskolákban.

Vajon mindez azt jelenti, hogy a tudománynak valamilyen tekintetben sikerült bebizonyítania, hogy a Biblia pontatlan? Bizonyítani tudta a bibliakritika, hogy a Biblia nem Isten Szava?