A Biblia — Az egész emberiséghez szóló könyv

„ÍME, egy nagy sokaság — amelyet ember nem volt képes megszámlálni —minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből, a trón előtt. . . álltak.”

Milyen sokaság ez? És mit tesznek?

„Pálmaágak voltak kezeikben” — folytatja az elbeszélés. „És szüntelenül hangosan azt kiáltották: ’A megmentést a mi Istenünknek köszönjük, aki a trónon ül, és a Báránynak.’” Nem, ez nem egy erőszakos tömeg, amely kikövetel valamit vagy tüntet valamilyen ügyért. Ez boldog, örömteli sokaság inkább, amely éppen átjutott a legszívderítőbb tapasztalaton. „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból. . . nem éheznek többé, nem is szomjaznak többé. . . és Isten letöröl majd szemükről minden könnyet.”

Az egész emberiségnek szóló üzenet

Ennek a nemzetközi „nagy sokaságnak” élethű leírása a Biblia utolsó könyvében, a Jelenésekben található a 7. fejezet 9–17-ben. Megkapó módon mutat előre arra az időre, amikor az emberiség soha többé nem oszlik meg fajokra, nyelvekre és nemzetekre, hanem inkább békében és egyetértésben egyesülnek, félelem nélküli életnek örvendeznek, és nem szenvednek hiányt semmiben. Lényegében ez az a páratlan üzenet, amelyet a Biblia csillant fel az egész emberiség számára.

De azt mondhatnád: ’Miben mutatkozik meg ennek az üzenetnek az egyedülállósága? Nem beszéltek-e már eleget az emberek az egész földön a békéről és az egységről?’ De, igen! Ki az, aki józan elmével nem aggódik a világbéke miatt a nemzetközi feszültség e politikai, faji, gazdasági és vallásos harcokkal súlyosbított korszakában? Jóval azelőtt, hogy ilyen nemzetközi harcokra került sor, és jóval azelőtt, hogy az emberiség életben maradása vitakérdéssé lett, a Biblia már beszélt olyan időszakról, amikor az egész emberiség egyetlen kormányzat, Isten Királysága alatt békének és egységnek örvendhet.

A világ kilátása kezdettől fogva

Kezdettől fogva jól mutatja be a Biblia a világ kilátását, amikor megvalósul az emberiség jövője. „Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá”, ez volt az első parancs, amelyet Ádám és Éva, Teremtőjüktől, Jehova Istentől kapott. (1Mózes 1:28.) Ádám és Éva nem csupán egy különleges fajta vagy nemzet ősszüleivé kellett hogy váljék. Ők az emberi faj őseivé kellett hogy legyenek. Pál apostol tanúskodott erről, amikor a Biblia üzenetét a görögöknek Athénba vitte. Elmondta nekik, hogy Isten „egy emberből alkotta meg az emberek minden nemzetét, hogy lakozzanak a föld egész színén” (Cselekedetek 17:26).

Be kell ismernünk, hogy az a fogalom, amely szerint az egész emberi faj testvérekből és nővérekből áll, távol volt az emberek gondolkodásmódjától általában. Még ma is a világbékéről és testvériségről mondott beszédek ellenére, nem valóság-e, hogy a faji előítélet és a nacionalizmus továbbra is az emberiséget sújtó legfőbb széthúzó erők között szerepel? A Biblia azonban átlépi ezeket és az egyéb akadályokat is. Úgy szól az emberek valamennyi nemzetéhez, mint egy nagy családhoz, és a földről úgy beszél, mint az egész emberi faj hatalmas otthonáról. Ebben az értelemben valóban az egész emberiséghez szóló könyv.

Ádám és Éva megvalósíthatta volna azt a lehetőséget, hogy az egész emberi faj boldog családként éljen szerte a földön, ha Jehova Isten engedelmes szolgája marad. De ez nem így történt. „Egy ember [Ádám] által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt, mert mindannyian vétkeztek”, mondja a Biblia. (Róma 5:12).

Ennek fényében, nincsenek alsóbb- vagy felsőbbrendű fajok vagy nemzetek. Itt a Biblia újra előítélet vagy részrehajlás nélkül szól az egész emberiséghez. Egyszerűen megmutatja, hogy „mindannyian vétkeztek és nem érik el Isten dicsőségének mértékét” (Róma 3:23). Habár az emberek bizonyos területeken lehetnek jobb anyagi körülmények között, jobban képzettek és így tovább, de nem valóság-e, hogy bárhová tekintünk, az emberek olyan alapvető nehézségekkel néznek szembe, mint a betegség, az öregkor, a tökéletlenség, és a halál?

Ígéret az egész emberiség javára

Habár az ember helyzete reménytelenné vált, Isten az embert nem hagyta reménytelenségben. A döntő ponton Jehova Isten egy ígérettel lépett közbe. Isten azt mondta Ábrahámnak: „A te magod által bizony áldásban részesül majd a föld összes nemzete” (1Mózes 22:18). Egyébként ezt az ígéretet a világ három legnagyobb vallása — a judaizmus, a kereszténység és az iszlám — hitnézete részeként fogadja el. Kizárólag a Biblia tárja fel ennek az ígéretnek a megvalósulását, amelyet Jehova Isten jegyeztetett fel Ábrahámmal és leszármazottaival kapcsolatban, beleértve az ősi Izrael nemzetét is.

De ez az, amit sok ember kifogásol. Úgy érzik, ez a nacionalista részrehajlás tipikus esete. Ezen az alapon elutasítják a Bibliát, vagy legalábbis a Héber Iratok nagy részét, mint törzsi tanítást. Ésszerűen hangzik ez? Miért bízott Jehova ennyire Ábrahámban és miért tette neki ezt az ígéretet?

A Biblia így magyarázza ezt: „’Ábrahám hitt Jehovában és ez számíttatik neki igazságul’, és ’Jehova barátjának’ nevezték őt” (Jakab 2:23). Érdekes, hogy az Iszlám szent könyve, a Korán szintén a hitet említi meg mint okot, amiért Isten elfogadta barátjaként Ábrahámot. „Kinek van jobb vallása, mint annak, aki teljesen alárendeli magát Allahnak? Az ilyen egyén tesz jót (másokkal) és követi Ibrahim [Ábrahám] hitét, az igaz emberét, és Allah barátjának fogadta Ibrahimot.” (SURAH IV, 125. vers, Szent Korán, M. E. Shakir angol fordítása nyomán.)

Mit mondhatunk az izraelitákról? Több mint 400 évvel azután, hogy Isten a fenti ígéretet tette Ábrahámnak, Mózes ezt mondta nekik: „Nem azért tanúsított Jehova vonzalmat irántatok azzal, hogy titeket kiválasztott, mintha minden nép közt a legnépesebbek lettetek volna, mert minden nép közt a legjelentéktelenebbek voltatok; hanem azért, hogy megtartsa esküjét, amelyet a ti ősatyáitoknak tett” (5Mózes 7:7, 8).

Nem azért volt tehát ez, mintha Ábrahám, avagy az izraeliták a legkiválóbb faj vagy nemzet lettek volna, vagy mert bármilyen módon jobbak lettek volna más népeknél. Inkább azért, mert a hit és a jó cselekedetek alapján Isten szeretetet és ki nem érdemelt kedvességet mutatott irántuk. Péter apostol súlyt helyezett erre, amikor ezt mondta: „Nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte az, aki féli őt és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35).

Ezért, noha Jehova Isten egy ideig kizárólagosan Izrael nemzetével foglalkozott, valójában szem előtt tartotta az egész emberiség jólétét. Izraellel való bánásmódja nem azért van feljegyezve a Bibliában, hogy előmozdítsa a nacionalizmus szellemét, avagy felmagasztalja az egyik nemzetet a másik fölé. Inkább azért, mert „mindazt, amit régen megírtak, a mi okulásunkra írták meg, hogy kitartásunkkal és az írásokból merített vigasztalás által reménységünk legyen” (Róma 15:4). Igen, ezek az események Isten szeretetét és türelmét emelik ki, ahogyan kimunkálta azt a reménységet, amely újra békében és összhangban egyesíti majd az egész emberiséget. De hogyan valósul meg ez a remény?

Egy közigazgatás a béke érdekében

„Az ő [Isten] jótetszése szerint van, amelyet elhatározott magában egy közigazgatásra vonatkozóan a kijelölt idők határán, mégpedig, hogy újra egyesítsen Krisztusban minden dolgot: a mennyben levő dolgokat és a földön levő dolgokat” — magyarázta Pál (Efézus 1:9, 10). Milyen közigazgatásról van szó?

A kifejezés a görög oi·ko·no·miʹa szó fordítása, amely alapvetően azt jelenti: ’a háznép vezetése’. Ezért, még ha az emberiség megosztott is politikai, gazdasági és vallási téren, Isten terve az, hogy felszámolja mindezeket a megosztó erőket, és újra egybegyűjti az engedelmes emberiséget mint egy boldog, nagy, földi családot. Hogyan valósítja meg? A Fia, Jézus Krisztus kezében levő messiási Királyság által. (Lásd Dániel 2:44; Ésaiás 9:6, 7.)

Ma az egész világra kiterjedő feszültség és gondok közepette, emberek milliói reagálnak világszerte a Biblia békéről és egyetértésről szóló üzenetére. Ők úgy jöttek elő mint a Jelenések könyvében leírt megszámlálhatatlan „nagy sokaság”. Jelképesen szólva, ők már pálmaágakat lengetnek Isten trónja előtt, felajánlva dicséretüket és engedelmességüket annak, „aki a trónon ül”, Jehova Istennek, „és a Báránynak”, Jézus Krisztusnak. (Jelenések 7:9, 10.)

Tetszik neked ez az üzenet? Tekintet nélkül arra, hogy melyik fajhoz, nemzetiséghez vagy nyelvhez tartozol, a bibliai üzenet tanulmányozásával és elfogadásával tagja lehetsz ennek a nemzetközi „nagy sokaságnak”. Bizalommal mondhatod velük együtt: „Új egeket és új földet várunk az ő [Isten] ígérete szerint, ezekben igazságosság fog lakozni” (2Péter 3:13).

Igen, a te esetedben is a Biblia lehet a neked szóló könyv!