A nő tiszteletre méltó szerepe
„MIÉRT kell egy nőnek többnek lennie, mint egy férfinak? ” E többféleképpen értendő kérdéssel írt cikket Carol Gilligan pszichológus, amelyben többek között ezt írta: „A nő szerepe a férfi egész életében többféle: nevelő, gondoskodó, és segítőtárs. De ő szövi annak a függő viszonynak a szálait is, amelyekre később támaszkodni tud. Érdekes azonban megfigyelni, hogy bár a nők gondját viselik a férfiaknak, . . . a férfiak sokszor lebecsülik ezt a gondoskodást. ” (Psychology Today.)
Tény, hogy sok nőnek ma jogos az a panasza, hogy bizonyos egyenlőtlenségek és hátrányos megkülönböztetések érik őket női voltukból kifolyólag. Vitathatatlan, hogy az önző férfiak a világ minden részén kihasználták a nőket — egyes országokban és kulturközösségekben talán jobban, másokban kevésbé. Egyesek magyarázatul a társadalmi rendszerekre hivatkoznak, amelyek a nőknek alárendelt szerepet szánnak. Mások, legalábbis részben, a Bibliát okolják ezért a kialakult állapotért, és azt állítják, hogy a Héber és a Görög Iratok (megszokott nevükön: Ó és Új Testamentum), vagyis a Biblia szigorúbb a nőkkel, mint a férfiakkal szemben. Indokolt-e ez az állítás?
Isten szándéka a nővel kapcsolatban
A Biblia kijelenti: „Isten hozzálátott, hogy megteremtse az embert a maga képmására . . . férfiúvá és nővé teremtette őket. ” Milyen célt szolgál ez a nemek közötti megkülönböztetés? A válasz egyértelmű: Hogy az első emberpár eleget tehessen a következő versben körvonalazott isteni megbízatásnak: „Isten azt mondta nekik: ’Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá és uralkodjatok . . . minden élő teremtményen, amely mozog a földön’ ” (1Mózes 1:27, 28).
Figyeljük meg, ez a parancs „nekik”, vagyis a férfiúnak és a nőnek adatott. Együttesen kellett részt venniük a föld emberekkel való benépesítésében, s ugyancsak együtt kellett a földet uralmuk alá hajtaniuk vagy az alacsonyabb rendű teremtmények felett uralkodniuk Isten akaratával összhangban. E feladat elvégzése céljából mindkettőjüknek értelmi és szellemi képességekre volt szükségük. De mindkettőjüknek azonos lehetőségük volt ahhoz, hogy ezeket a képességeket kifejlesszék magukban.
Isten azonban más szerepet és feladatot szánt a férfinak és mást a nőnek. Addig, amíg Ádám azzal volt elfoglalva, hogy tanulmányozta az állatok fajait és nevet adott nekik, tökéltes, önmagában is teljes volt. Ennek a konkrét feladatnak elvégzéséhez semmi sem hiányzott neki. (1Mózes 2:19, 20.) De amikor eljött az ideje annak, hogy utódaival töltse be a földet, nyilvánvalóan szüksége volt feleségre. Ezért „Jehova Isten így folytatta: ’Nem jó az embernek egyedül maradni. Szerzek neki segítőtársat, mintegy kiegészítőt számára’ ” (1Mózes 2:18).
A Biblia azt mondja, hogy Isten Évát „segítőtársnak, mintegy kiegészítőnek” alkotta. A „kiegészítőnek” fordított héber szó „valaminek a párja”, vagy „valaminek a megfelelője” szóval is visszaadható. Ez tehát „olyasvalami, ami tökéletesen illik egy másikhoz” . Istennek az asszonyra vonatkozó akarata az volt, hogy a férfi tökéltes kiegészítője legyen közös küldetésük teljesítésében: abban, hogy „a földet benépesítsék és uralmuk alá hajtsák” .
Isten eredeti szándékát mások eltorzítják
A Biblia határozottan kijelenti, hogy „Ádám teremtetett elsőnek, utána Éva” (1Timótheus 2:13). A Biblia a nőről mint „gyengébb edényről, a női nemről” beszél, és azt mondja, hogy „az asszony feje a férfi” , mint ahogy a férfi feje Krisztus. (1Péter 3:7; 1Korinthus 11:3.)
Jehova eredeti elrendezése szerint, az egynejűség volt a házasság irányadó mércéje. (1Mózes 2:24.) A férfi teremtetett elsőnek, így övé volt az irányadó szerep. Neki kellett az imádat és az Istentől kapott tevékenység, például a föld benépesítése és a föld uralma alá helyezése dolgában a vezetést gyakorolnia. Ez a vezetés a családi ügyeket is magában foglalta. Az apákra hárult a családfői kötelesség ellátása, de ebből semmi hátrány nem származott a feleség számára. Inkább előnyére vált, mivel volt valaki, akire biztonsággal támaszkodhatott gyermekei nevelésénél, amikor az Istentől kapott szülői tekintélyt gyakorolta felettük. (Efézus 6:1–4.)
Mint az emberi igyekezetek egyéb területein, a bűn és a tökéletlenség elvégezte a maga romboló befolyását a férfi és a nő kapcsolatában is. (Róma 7:14–20.) Önző férfiak visszaéltek a törvényes főség hatalmával, és ezzel sok szenvedést okoztak korszakokon át a női nemnek. A bűnnek e téren jelentkező konkrét következményeit előre látva, Jehova ezt mondta Évának a lázadás után: „Férjed után epekedsz, ő pedig uralkodik feletted” (1Mózes 3:16). Nyilvánvalóan ez a rosszul értelmezett uralkodás a nő felett, nem a főségi elv helyes gyakorlása. Inkább a férfiak bűnös állapotát tükrözi, de a nőkét is, mivel időnként amiatt jön létre ez az állapot, mivel a nők megpróbálják erőszakkal kisajátítani a férji hatalmat.
Nők a mózesi törvény alatt
Jehova Izraelnek adott törvénye védte a nők jogait. (2Mózes 22:16.) De védte a „lányokra vonatkozó jogokat” is. (2Mózes 21:9.) A férfiaknak feleségükkel „gyengéden” kellett bánniuk és nem „hűtlenül” . (5Mózes 13:6; Malakiás 2:14, 15.) A feleségnek kijáró méltóságot nemi téren is tiszteletben kellett tartani. (3Mózes 18:19.) Nők megbecstelenítése vagy helyzetükkel való visszaélés nemi téren, szigorúan tilos volt. (3Mózes 18:8–17.)
Phyllis Bird, teológiai doktor a Religion and Sexism című könyvében ezt írja: „Izrael törvényei a legélesebben eltérnek minden addig ismert törvénygyűjteménytől. Rendkívül szigorúak a nemi kihágások tekintetében . . . Az izraeliták nézete arról, hogy hol a megfelelő helye a nemiségnek, valamint a nemi vétséget elkövetőkre kiszabott kemény büntetés mértéke a körülöttük élő népek, különösen a kánaániták szokásival való éles szembeállítást tükrözik . . . A nemi vétségek Izraelben Isten törvényébe ütköző bűnöknek számítottak. Nem magánügyként kezelték ezeket, hanem olyan ügyként, amely az egész közösség szempontjából létfontosságú volt. ” Ilyen szigorú törvények minden kétséget kizáróan védték a nők jogait.
Izraelben a férfiak és nők jogegyenlőségnek örvendtek, ha házasságtörésben, vérfertőzésben, szodómiában vagy más bűncselekményekben találtattak bűnösöknek. (3Mózes 18:6, 23; 20:10–12.) A szombat megtartásából származó előnyökre, a nagy ünnepekre, a nazireusi fogadalmakra és egyéb intézkedésekre vonatkozó törvények egyformán vonatkoztak mind a férfiakra, mind a nőkre. (2Mózes 20:10; 4Mózes 6:2; 5Mózes 12:18; 16:11:14.)
A bibliai Példabeszédek könyve dicsérően szól a „jó feleségről” , a „derék feleségről” , az „okos feleségről” , és az „igazán bölcs asszonyról” . (Példabeszédek 18:22; 12:4, [12:3, Károli]; 19:14; 14:1.) A Példabeszédek 31. fejezete leírja, milyen a „derék feleség” , és megmutatja, mennyire meg tud benne bízni az ő férje, és milyen sok kiváltságot biztosít neki a ház körüli fontos ügyek intézésében. Nem vitás, hogy amikor Izraelben megtartották a Törvényt, a nőknek nem volt mostoha sorsuk.
Nők a krisztusi gyülekezetben
A patriarkális és a mózesi törvény alatt megtűrt formában, de létezett a többnejűség és az ágyasság. De megvoltak az erre vonatkozó jogszabályok, és mind a feleségeknek, mind az ágyasoknak jogait figyelembe kellett venni. (1Mózes 16:3; 29:23–29; 2Mózes 21:7, 8; 5Mózes 21:14–17.) Krisztus azonban visszaállította Istennek a házasságra vonatkozó eredeti mércéjét, nevezetesen, hogy egy férfiúnak csak egy felesége legyen. (Máté 19:4–6.) Nem ismerte el a válás lehetőségét akármilyen okból kifolyólag, csupán egy jogos indokot ismert el, a paráznaságot. (Máté 19:7–9.)
A Krisztus által megszilárdított házassági elrendezés a keresztény gyülekezeten belül mind a férfiak, mind a nők javát szolgálta. De természetesen a legfőbb megsegítettek a nők voltak.
A krisztusi zsinórmértékek szerint, a feleségeket gyengéden kellett szeretni. (Efézus 5:28, 29, 33.) A gyülekezet férfitagjainak a fiatalabb nőket „teljes szűzies tisztasággal” úgy kellett kezelniük, mintha „húgaiak” lettek volna. (1Timótheus 5:1, 2.) A keresztény nők megkapták a szent szellemet és ’prófétáltak’ vagy bátran hirdették „Isten fenséges dolgait” . (Cselekedetek 2:11–18.) Más keresztény asszonyoknak a fiatalabb testvérnőket „jóra kellett tanítaniuk” (Titus 2:3, 4). Mindannyiuknak — fiataloknak és öregeknek egyaránt tevékenyen részt kellett venniük annak a megbízatásnak a végrehajtásában, hogy ’képezzenek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül’ . (Máté 28:19, 20.)
Isten eredeti házassági elrendezése a keresztény gyülekezeten belül tehát helyre lett állítva. Ennélfogva tiszteletben kellett tartani azt az alapelvet, hogy a férj a család feje. (1Korinthus 11:3.) A keresztény feleségeknek alá kellett rendelniük magukat férjüknek. (Efézus 5:22–24.) De tiszteletben kellett részesíteni a gyülekezet kijelölt véneit is, akik kivétel nélkül mind férfiak voltak, akár egyedülállók, akár „egy feleségű férjek” . (1Timótheus 3:2.) A keresztény asszonyoknak a gyülekezetben a nyilvános tanítást át kellett engedniük ezeknek a kijelölt „véneknek” , és tartózkodniuk kellett attól, hogy nyilvánosság előtt vitába szálljanak ezekkel a tanítókkal. (Titus 1:5–9; 1Timótheus 2:11–15; 1Korinthus 14:34, 35.) Mindez a szóban forgó gyülekezet békéjét volt hivatva szolgálni. (1Korinthus 14:33, 40.) Minden gyülekezeten belül a rossz irányú női befolyás Krisztus kedvezőtlen ítéletét vonja maga után. (Jeremiás 2:20–23.)
Jehova nők iránti törődése
Vajon a Biblia irgalmatlan a nőkkel szemben? Nem! Arról olvashatunk lapjain, hogy Jehova nagyon is törődik a „gyengébb edény, a női nem” jólétével és boldogságával, hiszen ő a Teremtőjük. A nők jogosultak a tiszteletre. (1Péter 3:7.) Jehova a legjobban tudja, kinek melyik szerep felel meg a legjobban, mindkét fél kölcsönös hasznára. A főséget a férfira ruházta, de sok értékes kiváltság jut Jehova női szolgáinak is, beleértve azt a megtiszteltetést is, hogy ők is az ő tanúi lehetnek. „Maga Jehova adja meg a szót; a jó hírt közlő asszonyok egy nagy sereg” (Zsoltárok 68:11, [68:12, Károli] ).
Carol Gilligan pszichológus feletette az alábbi kérdést: „Miért kell egy nőnek többnek lennie, mint egy férfinak? ” A bibliai válasz így hangzik: Ennek nincs semmi indokoltsága. Egy nő akkor lesz boldog és akkor tud másokat is boldoggá tenni, ha betölti Istentől kapott szerepét.