Olvasók kérdései
◼ Mi Isten „életkönyve”, hogyan lehet az én nevem oda beírva és ott megőrizve?
Több bibliai vers is mutaja, hogy Jehova Istennek van egy „könyve” vagy „könyvtekercse”, amely tartalmazza azoknak a hűségeseknek a nevét, akik remélhetik az örök élet elnyerését; vagy a mennyben vagy a földön.
Az igaz Isten jól látja mindazokat az embereket, akik hitüket kinyilvánítják, és akik méltók az ő helyeslésére vagy a tőle jövő megemlékezésre. Malakiás idejében egyes zsidókról ezt olvashatjuk: „Akkor beszélgettek egymással azok, akik félik Jehovát, . . . Jehova pedig figyelte és hallgatta őket. És emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azokról, akik félik Jehovát, és akik megemlékeznek az ő nevéről” (Malakiás 3:16).
Isten Ábel idejétől mostanáig nyilvánvalóan figyelte és figyeli mindazokat az embereket, akiket e világból meg akar menteni — mintha csak könyvben feljegyezné őket —, hogy az örök életre el ne feledtessenek (Máté 23:35; Lukács 11:50, 51). A felkent keresztényeknek is a ’nevük az élet könyvében’ vagy az ’emlékkönyvben’ van, hogy elnyerjék az örök életet, ami számukra a mennyei élet lesz (Filippi 3:14, 20; 4:3). Ezzel szemben a Jelenések 17:8 beszél azokról, akik „ámulattal csodálkoznak” a „vadállaton”: „De az ő nevük nincs beírva a világ magalapítása óta az élet könyvtekercsébe.”
Az, akiről megemlékezés készül, és akit Isten helyesel (mint akinek neve az „élet könyvében van”), nem jelenti azt, hogy máris garantálva van az örök élete, mintha erre lenne predesztinálva és ez egy megváltozhatatlan állapot lenne. Mózes azt kérte Jehovától az izraelitákkal kapcsolatban: „Bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál”. Isten ezt válaszolta: „Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem” (2Mózes 32:32, 33, Ö.f.) Igen, mégha valaki benne volt is Isten „életkönyvében” mint helyeselt személy, később engedetlenné válhatott és elhagyhatta a hitet. Ha ez esne meg veled is, Isten „kitörölné nevedet az élet könyvéből” (Jelenések 3:5).
Másrészt, ha nevünk most Isten „életkönyvében” vagy „emlékkönyvében” van, akkor továbbra is hitet kell gyakorolnunk. Csakis így maradhat meg nevünk ebben a könyvben. Hasonlóképpen azok is, akik feltámadnak majd ’az igazságtalanok feltámadásakor’, alkalmat kapnak arra, hogy hitet gyakoroljanak és alkalmassá váljanak arra, hogy nevük az élet könyvében benne legyen (Cselekedetek 24:15). Akik végül is [így beirattak] az élet könyvébe, véglegesen megőrizhetik oda beírva a nevüket. Ez igaz a felkentekre is, akik „mindhalálig hűségeseknek” bizonyulnak (Jelenések 2:10; 3:5). A földi örök élet várományosainak a neve viszont akkor lesz végérvényesen beírva „az élet könyvébe”, ha mindvégig megőrzik hűségüket az egész krisztusi ezeréves uralom alatt, sőt még az azt követő végső próbában is.