Mit tanulhatunk Isten teremtéséből?
A GALAMBOK a fejükben és a nyakukban levő mágneses kristályok révén tájékozódnak. Bizonyos halak elektromos áramot állítanak elő. Néhány madárfaj, amikor iszik a tengervízből, ki tudja választani a fölös sót. Egyes kagylóknak olyan kagylóházuk van, amit meg tudnak tölteni merülés esetén vízzel, felszínre jövetel esetén gázzal.
Igen, az ember, amikor iránytűt használ, elektromos áramot gerjeszt, tengeralattjárót tervez, vagy tengervizet sótalanít — akár tudatában van ennek, akár nincs —, valójában Isten teremtését utánozza.
Isten teremtett világából rengeteget lehet tanulni. Ezért olykor a teremtést „a természet könyvének” is nevezik. A bionika például olyan tudományág, amely a természetben előforduló rendszerek gyakorlati alkalmazhatóságát kutatja. Többek között a repülőgép szárnyfelületeinek kialakításánál is figyelembe vették a madárszárnyak jellegzetességeit. Vagy a tengeralattjáróknál a delfinek formáját. A betonszerkezetet is az emberi csontok mintájára alakították ki. De vajon csak műszaki tudás az, amit „a természet könyvéből” el lehet lesni?
Nem, mert a természet időnként erkölcsi természetű gyakorlati útmutatást is ad. A hangyák ösztönös szorgalmára utalva, a Biblia Példabeszédek könyve a következőket mondja: „Menj el a hangyához, te lusta; figyeld meg az útját és légy bölcs. Bár nincs parancsnoka, tisztviselője vagy uralkodója, mégis megszerzi nyáron a táplálékát; már az aratáskor begyűjti élelmét” (Példabeszédek 6:6–8).
Az etológiának, az állati viselkedéssel foglalkozó tudománynak megvannak a maga korlátai. Az emberi viselkedést nem lehet pontosan egy kategóriába sorolni az állati viselkedéssel. Számításba kell venni olyan lényeges különbségeket, mint amilyen az emberi beszéd, vagy a végtelenül bonyolultabb emberi gondolkodási folyamat. Ahogy az egyik tudós megfogalmazta: „Mi nem egyszerűen okosabb majmok vagyunk.” Értelmi képességünk az, ami „minőségileg megkülönböztet minket minden más életformától”.
Természetesen vannak más kérdések is, amelyekre sohasem kaphatnánk választ csupán a teremtésből, bármennyit tanulmányoznánk is azt. Például erre a kérdésre: Van-e célja az életnek? Létezik-e Isten és törődik-e velünk? Lássuk, van-e hát válasz ezekre a kérdésekre.
[Kiemelt rész/kép a 3. oldalon]
Ami a teremtett világban előbb megvolt: A szonár
A denevérek a szonárhoz hasonló rendszer alapján tájékozódnak. Hangokat bocsátanak ki magukból és a visszaverődő hangok elemzése alapján tudják behatárolni és nyomon követni zsákmányuk mozgását. Egy bizonyos lepkeféle (a dogbane tiger) azonban képes ellensége hanghullámán olyan zavaró jelt kibocsátani, ami ellenségét megtéveszti. Mivel a denevérnek nincs elég ideje kielemezni, hogy ez a hang akadályról verődött-e vissza vagy máshonnan jött, így ez a lepke meg tud menekülni, nem lesz a denevér zsákmánya.
James Fullard, a Torntói Egyetem tanára (Kanada) e szavakkal fejezte ki csodálatát: „Bámulatos, mekkora óriási adattömeget tud feldolgozni és ezek birtokában döntést hozni a denevér és a lepke agya. Ehhez a feladathoz viszonylag csak kevés idegsejtet használ. Olyan gazdagságos kihasználás és tökély érvényesül itt, hogy a légiháború bármelyik stratégája megirigyelhetné.”
[Kiemelt rész/kép a 4. oldalon]
Ami a teremtett világban előbb megvolt: Merülő búvárhang
Állítólag már a XVI. század elején Leonardo da Vinci feltalált egy merülő szerkezetet. Ezzel szemben egy bizonyos Argyroneta aquatica nevű póknak olyan tökéletes rendszere volt, amely lehetővé tette a víz alatti lélegzés technikáját. Andrée Tétry Les outils chez les étres vivants (Élőlények által használt eszközök) című könyvében kifejti, hogy ez a pók „lassan folyó vízben víz alatti növényeken él és közöttük szép vízszintes hálót sző, amelyet sok szállal lazán egy helyen megköt. Ha a pók visszatér a víz felszínére, egy hirtelen rántással a potroháján levő víztaszító szőrével egy légbuborékot fog. A pók ismét lemerül és a légbuborékot szabadon hagyja a pókháló alatt. A légbuborék fölszáll és a hálóban egy kis kitüremkedést hoz létre”. A többszöri lemerüléssel a pók elegendő levegőt gyűjt össze, úgyhogy az egész napot el tudja tölteni a búvárharangban, ahol aztán az éjszaka fogott zsákmányát megemésztheti. Andrée Tétry ezt írja: „Az emberi búvárkészülékek a természetben előforduló igen kifinomodott típusok megfelelői.”