Kész vagy-e azt mondani: „Itt vagyok! Küldj engem!”?

„Jehova . . . ezt mondta: ’Kit küldjek el és ki megy el nekünk?’ És akkor azt mondtam: ’Itt vagyok! Küldj engem!’ ” (ÉSAIÁS 6:8).

 1., 2. Milyen különleges oka volt a boldogságra egy házaspárnak?

„BOLDOGAN küldjük beleegyező levelünket, amelyben elfogadjuk Kolumbiába történő kinevezésünket. Sokkal jobban örültünk szolgálati kiváltságunknak itt Ecuadorban, mint ahogy azt az írógép le tudná írni!” Ezekkel a szavakkal kezdődött Jehova két tanújának levele, akik Ecuadorba mentek, ahol új fiókhivatal épült az Őrtorony Társulat számára.

² Ezek a szolgák nem csupán azért mentek Ecuadorba, hogy az építkezésben segítsenek; mint keresztény tanítók is képesek voltak segítséget nyújtani. Ezt írták: „Úgy találtuk, hogy a szántóföldi szolgálat az egyik legfontosabb dolog. Három héttel ezelőtt nyolcan mentek ki tőlünk az egyik piacra és elhelyeztek 73 könyvet és több mint 40 folyóiratot. A múlt héten pedig két új bibliatanulmányozást kezdtünk. Valóban azt látjuk, hogy szükség van az új fiókhivatalra. Feleségemmel együtt köszönetet szeretnénk mondani azért a kiváltságért, hogy a teljes idejű szolgálatnak ezt a különleges formáját folytathatjuk”, ezúttal Kolumbiában.

 3. Hogyan mutattak fel sokan olyan szellemet, mint amilyen az Ésaiásé volt?

³ Ez a házaspár és több száz társuk, akiknek idegen országokba szóló kiküldetést ajánlottak fel, az Ésaiás prófétáéhoz hasonló szellemet tanúsítottak. Midőn meghallotta Jehova szavát: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk?”. Ésaiás így felelt: „Itt vagyok! Küldj engem!” Isten pedig megparancsolta: „Menj és mondd ennek a népnek: ’Újra és újra halljatok, de ne értsetek!’ ” (Ésaiás 6:8, 9). Miféle küldetésre kellett Ésaiásnak önként vállalkoznia, és mit eredményezett az? Mit tanulhatunk mi ebből a beszámolóból annak újkori párhuzama értelmében, és milyen személyes tanulságot vonhatunk le abból?

Ésaiás megbízatása a prédikálásra

 4., 5. a) Milyen állapot uralkodott, amikor Ésaiás megkapta a 6. fejezetben leírt látomást? b) Mit látott Ésaiás e látomásban?

⁴ Jehova Isten abban az évben kérdezte meg Ésaiást: „Kit küldjek el?”, amely évben Uzziás király meghalt (Ésaiás 6:1). Ez i. e. 777-ben, azaz egy és háromnegyed évszázaddal azelőtt volt, hogy a babiloniak elpusztították Jeruzsálemet és pusztasággá tették Júda földjét. Jehova előre látta ennek a szomorú eseménynek eljövetelét, és megbízta Ésaiást, hogy egy üzenetet adjon át róla. Mit tanulhatunk mi ebből a prédikálói megbízatásból?

⁵ Ésaiásra rendkívül nagy hatással volt az a környezet, amelyben a megbízatást kapta, és ez miránk is mély benyomást tett volna. Ő így írt erről: „Láttam Jehovát magas és felemelt trónján ülni, palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak felette. Mindegyiknek hat szárnya volt. Kettővel betakarta arcát, kettővel a lábait takarta be, kettővel pedig repkedett. És kiáltott az egyik a másiknak és mondta: ’Szent, szent, szent a seregek Jehovája! Az egész föld teljessége az ő dicsősége’ ” (Ésaiás 6:1–3).

 6. Miért volt kiváltság Ésaiás számára látni azt, amit látott?

⁶ Ésaiás tudta, hogy Uzziást lepra sújtotta, amikor, jóllehet nem a papi törzshöz tartozott, vakmerő módon bement a templom Szentélyébe tömjén áldozatot bemutatni. Mily nagy kiváltság volt hát Ésaiás számára Isten jelenlétét szemlélni! Igaz, Ésaiás mint tökéletlen ember nem látta szó szerint Jehovát, de lehetősége volt látnia őt egy látomásban (2Mózes 33:20–23). Ennek nagyszerűségét magas rangú angyalok (szeráfok) fokozták, akik Jehova trónjánál szolgáltak. Ezek, érzékelve Jehova szentségét, tisztelettel eltakarták az ’arcukat’. Ezen az önmagukat háttérbe szorító cselekedeten felül, hangsúlyozottan hirdették Jehova szentségét. Mit gondolsz, milyen hatással lehetett ez egy emberi lényre?

 7. Hogyan reagált Ésaiás, és miért éreztük volna magunkat hasonlóképpen?

⁷ Hadd feleljen erre Ésaiás. „És akkor azt mondtam: ’Jaj nekem! Szinte hallgatásra kényszerülök, mert tisztátalan ajkú ember vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom; mert szemeim látták magát a Királyt, a seregek Jehováját!’ ” (Ésaiás 6:5). Ésaiás tudta, hogy ő Isten szócsöve, mégis azt a benyomást keltette nála ez a látomás, hogy ő tisztátalan, akinek nem olyan tiszta az ajka, hogy méltó volna e dicsőséges és szent Király szószólójához. Némelykor mi is érezhetjük bűnös voltunkat, és nem tartjuk magunkat méltónak, hogy Istenhez közeledjünk imában, még kevésbé a neve viseléséhez. Éppen ezért bátorító lesz számunkra Ésaiás további tapasztalata.

 8. Milyen szolgálatot végzett egy angyal, és milyen eredménnyel?

⁸ Az egyik jelenlevő szeráf hozzá repült az állatáldozati oltárról vett izzó parázzsal. S Ésaiás száját megérintve a parázzsal, az angyal így szólt: „Íme, ez érintette ajkadat, és vétked eltávozott és bűnöd kiengesztelést nyert” (Ésaiás 6:6, 7). Salamon király napjaiban mennyből jövő tűz bizonyította, hogy Jehova elfogadta az áldozati oltárt, jóllehet az áldozatok még a papokat sem tudták tökéletesen tisztává tenni Isten előtt (2Krónika 7:1–3; Zsidók 10:1–4, 11). Amikor azonban Ésaiás tisztátalanságát kiégette az izzó parázs, ő megkaphatta Jehova ítéletét, amely szerint a bűne a szükséges mértékben kiengesztelést nyert ahhoz, hogy különleges prédikálói megbízatást fogadhasson el. Milyen érdekes előjeleket sejtet ez a jövőre vonatkozóan?

 9. Mi volt Ésaiás üzenetének a jellege?

⁹ Ez a csodálatos tapasztalat oda vezetett, hogy a próféta elfogadta az említett prédikálói megbízatást (Ésaiás 6:8, 9). De miért mondták Ésaiásnak, hogy a nép ismételten hallani fogja, de mégsem jut ismeretre? Isten szava hozzátette: „Tedd befogadásra képtelenné e nép szívét, és tedd nehezen reagálóvá a fülét, és ragaszd össze a szemét, hogy szemükkel ne lássanak . . . hogy meg ne térhessenek, és meg ne gyógyuljanak” (Ésaiás 6:10). Vajon azt jelenti ez, hogy Ésaiásnak nyersen és tapintatlanul el kell utasítania a zsidókat úgy, hogy rossz viszonyban maradjanak Jehovával? Nem. Ez egyszerűen annak a bizonyítéka, hogyan reagál majd a legtöbb zsidó, bármily hűségesen és alaposan teljesítette is Ésaiás a prédikáló-szolgálatát, amelyre önként vállalkozott e szavakkal: „Itt vagyok! Küldj engem!”

10. a) Kiben volt a hiba, amiért az emberek úgy viselkedtek, mint a süketek és vakok? b) Mit értett Ésaiás azon a kérdésen, hogy „Meddig [lesz ez], ó Jehova?”

¹⁰ A népben volt a hiba. Hiába tette lehetővé Ésaiás, hogy újra és újra halljanak, nem fogadtak be ismeretet és nem nyertek értelmet. Isten előre kijelentette, hogy a legtöbbjük makacs és szellemiséget nélkülöző magatartása miatt nem fog hallgatni rá. Egy kisebbség azonban igen. A többség olyan lesz, mint a vak, mintha szemük a legerősebb ragasztószerrel volna összeragasztva, amilyet csak el tudsz képzelni. És meddig kell ennek az áldatlan állapotnak tartani? Ésaiás ezt kérdezte, nem pedig azt, hogy hány évig kell neki szolgálni, e szavakkal: „Meddig, ó Jehova?” Isten így válaszolt: „Míg a városok romba nem dőlnek, és lakatlanok nem lesznek.” És így is történt, jóllehet Ésaiás életideje után. A babiloniak eltávolították a földi embereket, Júdát „romokban, pusztán hagyták” (Ésaiás 6:11, 12; 2Királyok 25:1–26).

11. Hogyan kínált fel vigasztalást Ésaiás prédikálása?

¹¹ Jehova azonban végül is biztosította Ésaiást, hogy mégsem reménytelen minden. „Még lesz [az országban] egy tized(rész).” Igen, olyan volt ez, mint amikor egy hatalmas fát levágnak, megmarad egy csonka törzs, ’egy szent mag’ (Ésaiás 6:13). A 70 évig tartó babiloni fogság után egy mag, egy maradék visszatért az országba, mintha új hajtás bújt volna ki a hatalmas fa csonka törzséből (2Krónika 36:22, 23; Ezsdrás 1:1–4; vö. Jób 14:7–9; Dániel 4:10, 13–15, 26). Ezért, noha Ésaiás üzenete komor volt, tartalmazott vigasztaló elemet. Írás-szerinti alapja van hát annak, hogy úgy tekintsük Ésaiást, mint jövőbeni fejlemények mintáját. Mennyiben?

Nagyobb beteljesülések

12. Milyen Írás-szerinti alapja van annak, hogy Jézust a Nagyobb Ésaiásnak nevezzük?

¹² Évszázadokkal Ésaiás halála után eljött az, akit a Nagyobb Ésaiásnak lehet nevezni — Jézus Krisztus. Emberi létezése előtt készségesen vállalta, hogy mennyei Atyja elküldje a földre, hogy ott a prédikálandó dolgok közé felvegye azokat is, amiket Ésaiás megírt (Példabeszédek 8:30, 31; János 3:17, 34; 5:36–38; 7:28; 8:42; Lukács 4:16–19; Ésaiás 61:1). Jézus még határozottabban belefoglalta magát az Ésaiás 6. fejezetébe, amikor megmagyarázta, miért tanít úgy, ahogy tanít (Máté 13:10–15; Márk 4:10–12; Lukács 8:9, 10). Az nagyon is helyénvaló volt, mert azok a zsidók, akik hallották Jézust beszélni, többnyire cseppet sem voltak készségesebbek elfogadni az üzenetét és annak megfelelően cselekedni, mint azok, akik Ésaiás prófétát hallották (János 12:36–43). Emellett azok a zsidók is, akik ’vaknak és süketnek’ tetették magukat Jézus üzenetével szemben, i. sz. 70-ben éppen olyan pusztulást szenvedtek el, mint amazok i. e. 607-ben. Ez az első évszázadi fejlemény olyan nyomorúsággá vált Jeruzsálem számára, ’amilyen nem volt a világ kezdete óta és nem is lesz többé’ (Máté 24:21). Ésaiás azonban prófétált egy maradékról is, egy „szent mag”-ról, amely hitet gyakorolt. Ezek az egyének szellemi nemzetté, a felkent „Isten Izraelévé” formálódtak (Galata 6:16).

13. Miért várhatjuk Ésaiás 6. fejezetének egy újabb beteljesedését?

¹³ És ezzel elérkeztünk az Ésaiás 6. fejezetének egy újabb, Biblián alapuló beteljesedéséhez. A megértés kulcsa gyanánt figyeljük meg Pál apostolnak i. sz. 60 körül mondott szavait. Ő megmagyarázta, miért nem fogadta el tőle sok zsidó ’az Isten királyságáról szóló tanúskodást’, amikor Rómában hallotta őt. Azért történt ez, hogy újból beteljesedjék az Ésaiás 6:9, 10. verse (Cselekedetek 28:17–27). Vajon azt jelenti ez, hogy Jézusnak a földi színtérről való távozása után felkent tanítványainak az Ésaiáshoz hasonló megbízatást kellett teljesíteniük? Igen, valóban azt jelenti.

14. Hogyan kellett Jézus tanítványainak az Ésaiáséhoz hasonló munkát végezniük?

¹⁴ Mielőtt a Nagyobb Ésaiás a mennyekbe ment, azt mondta, hogy a tanítványai elnyerik a szent szellemet, amely azután arra képesíti őket, hogy ’tanúi legyenek mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeában és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig’ (Cselekedetek 1:8). Pontosan úgy, ahogyan az áldozati oltár szolgáltatta az Ésaiás bűnének eltávolításhoz szükséges eszközt, ugyanúgy Jézus áldozata szolgáltatta az alapot arra, hogy a tanítványok elnyerjék a bűneikért való kiengesztelést (3Mózes 6:12, 13; Zsidók 10:5–10; 13:10–15). Így Isten felkenhette őket szent szellemmel, amely arra képesítette őket, hogy ’tanúi legyenek a föld legtávolabbi részéig’. Mind Ésaiás prófétának, mind a Nagyobb Ésaiásnak küldetése Isten üzenetének hirdetése volt. Jézus felkent követői szintén ’mint Istentől küldöttek szólnak . . . Krisztussal egységben’ (2Korinthus 2:17).

15. Milyen az általános reagálás a mi időnkben egy olyan prédikálásra, mint Ésaiásé volt, és miféle jövőre mutat az előre?

¹⁵ A mi időnkben, különösen az első világháború befejezése óta látták szükségesnek Krisztus felkent követői Isten üzenetének a hirdetését. Ebbe beletartozik az a kijózanító tény is, hogy „a mi Istenünk bosszúállásának napja” közel van (Ésaiás 61:2). Az a nap pusztító csapást hoz különösen a kereszténységre, amely hosszú ideje Isten népének tartja magát, mint egykor Izrael népe. A kereszténység az Isten felkent tanúinak évtizedek óta tartó hűséges prédikálása ellenére ’befogadásra képtelenné tette a szívét, érzéketlenné a fülét, és összeragasztotta a szemét’. Ésaiás próféta pedig azt jelzi, hogy ez így fog tartani mindaddig, ’míg a városok tényleg romba nem dőlnek és lakatlanok nem lesznek, a házak meg földi ember nélkül, és a szántóföld is pusztává nem lesz’. Ez a dolgok mostani gonosz rendszerének a végét jelzi (Ésaiás 6:10–12).

„Küldj engem!”

16. Miért mondhatjuk, hogy a „nagy sokaság” olyan munkában vesz részt, mint Ésaiás?

¹⁶ Manapság önátadott keresztények milliói táplálják magukban azt a reménységet, hogy örökké tartó életet nyerhetnek paradicsomi földön. Ez a „nagy sokaság” Jézus áldozati vére alapján bűnbocsánatban részesülhet a most szükséges mértékig. Erőt és támogatást is kapnak Isten szelleme által, hogy ők is képesk legyenek azt mondani: „Itt vagyok! Küldj engem!”, amikor a felkent keresztények maradékához csatlakoznak. De vajon minek a megtételére küldje el őket? Pál megmondja a Róma 10:13–15-ben: „ ’Mindenki, aki Jehova nevét hívja segítségül, megmentésben részesül.’ De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek viszont abban, aki felől nem hallottak? Hogyan halljanak felőle prédikáló nélkül? Hogyan prédikáljanak viszont, ha el nem küldetnek? Ahogy meg is van írva [az Ésaiás 52:7-ben]: ’Mily szépek azoknak lábai, akik jó dolgok jó hírét hirdetik!’ ” (Jelenések 7:9–15).

17. Ésaiás próféciájához hasonlíthatóan, mi a tartalma a mi üzenetünknek?

¹⁷ Emlékezz rá, hogy Ésaiás akkor mondta: „Itt vagyok! Küldj engem!”, amikor még nem ismerte az üzenet teljes tartalmát. Mi ellenben tudjuk, mit kíván Isten most bejelenteni azok által, akik elfogadják a meghívást: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk?” Ez az üzenet az előre figyelmeztetést is tartalmazza ’a mi Istenünk bosszúállása napjára’ vonatkozóan. De magában foglalja „jó dolgok jó hírét” is. Akik „elküldetnek”, részt vesznek például abban is, hogy ’szabadságot hirdessenek azoknak, akiket foglyul ejtettek, és a rabok szemeinek tágra nyílását’. Vajon nem nagy megelégedés forrásául szolgálhat mindez? (Ésaiás 61:1, 2).

18., 19. Milyen sajátos módon mondják sokan, hogy „Küldj engem”?

¹⁸ Ha te már hirdeted a „jó dolgok jó hírét”, az Ésaiás 6. fejezetének ez az újbóli áttekintése arra buzdíthat, hogy megkérdezd: Hogyan tudnék én még jobban megfelelni az Ésaiás 6:8 szellemének? Mint a cikk elején említett házaspár, százak vettek részt a nemzetközi önkéntes építőmunkások programjában. Sokan mások, akik nem rendelkeznek az építéshez szükséges kézügyességgel, olyan országokba költöztek, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre. Ehhez legjobb, ha tanácsot kértek az Őrtorony Társulat fiókhivatalától. Természetesen nagyon fontos az előzetes tervezés, hiszen a nyelv, az életszínvonal, a munkalehetőség, és egyéb dolgok teljesen eltérőek lehetnek egy idegen országban. Mégse mondj le a kéznél levő lehetőségről csak azért, mert nagyobb alkalmazkodást követel meg tőled. Sokan, akiknél megvolt a készség arra, hogy azt mondják: „Itt vagyok! Küldj engem!”, vállalták az ilyen elköltözést, és Isten gazdagon megáldotta őket érte. (Vö. Példabeszédek 24:27; Lukács 14:28–30.)

¹⁹ Ismét mások — egyedülálló testvérek vagy testvérnők, házaspárok, sőt egész családok is — saját országukon belül költöztek el oda, ahol nagyobb szükség volt a Királyság-hirdetőkre vagy keresztény felvigyázókra (Cselekedetek 16:9, 10). Ennek megtevéséhez áldozatvállalás kellett, mint például másfajta világi munka végzése, esetleg kevesebb bérért. Néhányan korábban mentek nyugdíjba kevesebb pénzzel, és részidejű munkát vállaltak, hogy több idejük legyen a szolgálatra. Milyen szép az, amikor egész családok mondják: ’Itt vagyunk! Küldj bennünket!’ Ez is Ésaiás helyzetét tükrözi. Az ő felesége is tevékenyen részt vett Isten akaratának cselekvésében mint prófétanő, és fiai is bele voltak foglalva a prófétai üzenetbe (Ésaiás 7:3, 14–17; 8:3, 4).

20. Ésaiás 6:8-ra gondolva, mit kell megfontolnod?

²⁰ Még ha a jelenlegi körülményeid nem tesznek is lehetővé nagyobb változtatást, akkor is elgondolkodhatsz azon: ’Megteszek-e minden tőlem telhetőt, ahol vagyok, utánozva Ésaiás készségességét?’ Fáradozz Isten üzenetének hirdetésében még zord időjárás esetén, és a közönség érdektelenségével szemben is; Ésaiás minden bizonnyal ezt tette. Buzgón tárd fel a „jó dolgok jó hírét” másoknak! Jehova ezt mondta: „Kit küldjek el?” Bizonyítsd be, hogy te is úgy válaszolsz, mint az ókori Ésaiás: „Itt vagyok! Küldj engem!”, hogy hirdesd az ő üzenetét.

Kérdések az ismétléshez

◻ Milyen körülmények között kapta Ésaiás a 6. fejezet látomását, és mit látott ő?

◻ Milyen megbízatást kapott Ésaiás?

◻ Miért lehet Jézust a Nagyobb Ésaiásnak nevezni, és hogyan folynak bele az ő tanítványai olyan munkába, mint Ésaiás?

◻ Hogyan mutathatsz fel te is olyan szellemet, mint Ésaiás?

[Kép a 17. oldalon]

Ésaiást megtisztították és elküldték prédikálni

[Kép a 18. oldalon]

Sokan válaszoltak ezekkel a szavakkal: ’Itt vagyok! Küldj engem!’